Mérleg, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Helyzetek, vélemények, kilátások Erőfelmérő új tagdíjfizetési rend Megfontolt szervező és propaganda munkát, koncent­rált figyelmet, de együttérzést, tapintatot és néhol nem kis vitakészséget igényelt a mozgalom tisztségviselőitől, aktivistáitól a tagdíjfizetés rendszerének változtatása. Tagságunk hangulata — csakúgy, mint az ország dolgo­zóinak többségéé — nem a legrózsásabb a tapasztalt té­nyek és jelenségek okán. A tagdíjfizetés új rendjének kialakítása során hallatták hangjukat, illetve megjelen­tek itt-ott röpcédulázás formájában a mozgalom, a szak­­szervezeti érdekvédelem jelenlegi eredményeit ,,megkér­­dőjelezők” is. Éppen a „levonásos tagdíjak” ellen zúdí­tottak pergőtüzet, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a mozgalom változatlanul megtartja, sőt fokozza — a nehezebb gazdasági helyzet ellenére — mindazo­kat a szociális juttatásokat, a tagság egészének védel­mét, amelyeket eddig is biztosított. S ennek alapja pon­tosan az új tagdíjfizetési rend. Ugyanis a változtatástól a szakszervezetek a tagdíjbevételek növekedését várják, mégpedig úgy, hogy a tagok tagdíjterhe ne legyen na­gyobb az eddiginél, azaz nettó kerestük 1 százalékánál. A pozitív és negatív jelenségeket és tényeket összevet­ve az új tagdíjfizetési rendszerre való átállásról szak­máink területén az összkép kedvező. Konkrét kérdése­ket Fazekas Piroskának, az Óbudai KÖZÉRT Vállalat és Bodnár Gyulánénak, az AMFORA szakszervezeti bi­zottság titkárának volt alkalmunk feltenni. Fazekas Pi­roska arról tájékoztatott, hogy bár csak január elején, a nagy leltározás és átárazás után kezdték az aláírá­sok gyűjtését a tagdíjfizetés nyilatkozataira, mégis ja­nuár közepén már a tagok 85 százaléka aláírta, azaz kinyilvánította egyetértését, hogy minden hónapban a szakszervezeti tagdíját fizetéséből levonják. Van olyan is, aki határozott „nem”-mel válaszolt és megszüntette szakszervezeti tagságát, de van új belépő is. Bodnár Gyuláné, az Amforánál már 95 százalékról tájékoztat, ami egy országos nagyvállalat ezer fős létszámánál, ja­nuár közepén már komoly eredmény. S mindez annak köszönhető, hogy a szakszervezeti bizottság már múlt év októberétől felkészült az átállásra. Az Óbudai KÖZÉRT Vállalatnál, az AMFORA-nál, de a KPVDSZ- hez tartozó más vállalatoknál, szövetkezeteknél és in­tézményeknél is számítanak a „régi”, tehát a bélyeg­­vásárlásos tagdíjfizetési rend 96—98 százalékos tagsági szervezettségére, arányára. „Erőfelmérésnek tekintettük, hogy propaganda és szer­vezőmunkánk során hányan maradnak szakszervezetünk tagjai, hányan írják alá a tagdíjfizetési nyilatkozatot” — mondták szinte egybehangzóan a megkérdezett szb­­titkárok. S érezhetően ebben a szellemben, ezzel az el­hivatottsággal agitált, érvelt és ténykedett sok más, több ezer tisztségviselő, aminek meg is lesz a pozitív eredmé­nye. Megyei program — a kibontakozásért Idegenforgalom, lakás, export A Hajdú-Bihar Megyei MÉ­SZÖV elnöksége tervet­ ké­szített a kormány stabilizá­ciós, kibontakozási tervének támogatására. A MÉSZÖV, s­ megye fo­gyasztási szövetkezetek mun­kájának segítése, érdekkép­viselete folyamatában —össz­hangban a kormány törekvé­seivel — szem előtt tartja a kereskedelmi és szolgáltató hálózat differenciált tovább­fejlesztését, a fogyasztói piac egyensúlyának és működésé­nek hatásosabb biztosítását, a mezőgazdasági termeltetés és a tagsági igények fokozottabb támogatását, hogy a meglevő és várható ellentmondások mielőbb felszámolhatók legye­nek. Az idegenforgalom terüle­tén a szelektív üzlet- és ár­politikát támogatja. Egyide­jűleg szorgalmazza a gyer­mek, diák és az előfizetéses étkeztetés lehetséges bővíté­sét. Ráirányítja a figyelmet ar­ra is, hogy a mezőgazdasági termékek szövetkezeti felvá­sárlása mindenkor igazodjon az új adórendszer által kiala­kított termelői érdekeltséghez. Fontos feladat az export bővítése is. A jövedelmező­ség érdekében többek között kutatni kell a magas nyere­séghozamú új ipari tevékeny­ségek bevezetésének lehető­ségét is a fogyasztási szövet­kezeteknél. Felhívja a figyelmet az ak­cióprogram arra is, hogy szá­molni kell továbbra is a kis­települési boltok korszerűsí­tésével, az új üzemelési for­mák feltételrendszerének szükséges átdolgozásával, az élőmunka racionálisabb fel­­használásával. A takarékszövetkezetek vo­natkozásában megállapítja, hogy fejleszteni kell a bank­műveleteket. Erősíteni kell az együttműködést a szövetkezeti pénzintézetek között, az itt rejlő tartalékok feltárásában. A cél többek között az, hogy a takarékszövetkezetek az ÁFÉSZ-ek bankjai is legye­nek és tovább erősödjön az integráció ezen a területen is. A lakásszövetkezeti terüle­ten arra ösztönöz a cselek­vési program, hogy a lakás­­szövetkezetek is lehetőségeik­hez mérten foglalkozzanak a lakáskörülmények javításával, a lakásszövetkezetek belső rendjének további erősítésé­vel. A MESZÖV elnöksége a gazdasági feladatok mellett fontos, a stabilizációs folya­mat lényeges tennivalóinak tartja a szövetkezetek tagsági kapcsolatának erősítését, a tagok érdekei képviseletét, védelmét, valós igényeik ha­tásos kielégítését. A tulajdo­nosi szemlélet erősítését, a kedvezmények és juttatások új formáinak kialakítását. A párt társadalompolitikai cél­kitűzéseinek szövetkezeti szin­tű támogatását, a kulturális és sportrendezvényeknek a lehetséges forrásokhoz való igazítását. A káderpolitikai elvek és a felvilágosítás, va­lamint az információ meg­felelő szintű kezelését, a szi­gorúbb, következetesebb fel­adatellenőrzést. A megyei szövetség a fen­ti feladatokat szorgalmazva és támogatva a szakszerve­zeti szervekkel együttműköd­ve mindent megtesz a moz­galom társadalmi jellegének erősítéséért, testületi szerep­körének javításáért, vezetési rendszerének korszerűsíté­séért, hogy méltóan­­támogassa a kormány stabilizációs, ki­bontakozási programját. Puskás Lajos Szovjet szakszervezetek Célok és bírálatok A szovjet társadalom követ­kezetes demokratizálódásának folyamatában a szakszerveze­teknek már nemcsak abban kell segíteniük a dolgozókat, hogy bekapcsolódjanak a ter­melés irányításába, hanem hogy irányítsák vállalataikat, a társadalmi és az állami ügyeket. Vagyis elő kell moz­dítaniuk, hogy a demokratiz­musról általában áttérjenek a közvetlen demokráciára, hasz­nálják ki azokat a lehetősé­geket, amelyeket a vállalatok gazdasági önállóságának ki­bővítése teremt a munkások és alkalmazottak számára. Sok szakszervezeti tanácsot és bizottságot éppen azért bí­rálták, mert ezen a téren las­san mozdultak meg. Az ágazati szakszervezetek megyei és köztársasági bizott­ságai, az ágazatközi tanácsok és a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa felülvizsgálja munkáját. Annak középpont­jába állítják az alapszerveze­teknek nyújtott gyakorlati se­gítséget, hogy energikusab­­ban intézkedjenek a munka- és életkörülmények javítása érdekében. 1988 1 • MÉRLEG 3

Next