Mészárosok és Hentesek Lapja, 1898. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-01 / 27. szám

2 Mészárosok és Hentesek Lapja 1898 julius 1. De várjon mi lesz még akkor, ha a monopolizált vásárcsarnoki övezet a tervezett uj nyílt piaczokban, melyeknek helybére kisebb, uj konkurrencziát kap? A vásárcsarnokok fölhozatala akkor még inkább csökkenni fog és a szabadalmazott két hatósági közvetítő a tervbe vett harmadikkal még kisebb forgalmat fog a mai rendszer mellett csinálni. Mert vajjon miért nem voltak képesek a vásárcsarnokok a nekik szánt szerepet betölteni? Azért, mert szerencsétlen szervezetet kaptak s a rájuk utalt közönség egyetlen részének igényeit sem voltak képesek kielégíteni, ellenben összeveszejtették az egymásra utalt tényezőket, mert nem ezek együttműködésének elősegítése volt a vezérelv, hanem a vásárcsarnoki üzletfelek hatásköreinek összekeverése, minden néven nevezendő rendszer, elv és méltányosság alkalmazása nélkül. A katonai fegyelem, a makacsság, konokság, mindenféle kimagyarázott privilégium, a házi bölcseség kizárólagos istenítése megtették, ami még ezen kívül az elhelyezkedni, érvényesülni kívánó erőket minden akciójukban megakasztotta. Nem a kicsinyben áruütők tőkehiánya a baj, amit az első év kudarczáért a vásárcsarnokok igazgatósága legnagyobb bűnbakul odaállít, de baj az a szerencsétlen fölfogás, mely körömszakadtáig vitatja és mutatja, hogy »a külső nyomásnak engedni nem szabad.« Nem is engedtek a külső nyomásnak, de engedni készek immár a belsőnek, amely összeroppanással fenyegeti a fényes majolika paloták hivatását. Mert — s ez nevezetes — a szabályrendelet reformja már be van jelentve. Hogy hogy és mint lesz ez a reform, ember ezt — kivévén a házi bölcsek közül valókat — nem tudja. A vásárcsarnoki bizottság fiskálisai, doktorai, gazdái, kályhaszállítói és egyéb ilyen közélelmezési szakértői megint csak ott lesznek a reformok megállapításánál , ellenben a vásárcsarnoki érdekelteket a gazdák szövetkezete és a vásárcsarnoki igazgató fogja képviselni, de nem fognak meghallgatni sohasem aféle comitet, minőt Párisban pl. az élelmezéssel foglalkozó összes testületek egyenkint 3—3 tagjukból állítottak össze. Nálunk csak hivatalos bölcseség van, azontúl következik a semmi. A hivatalos bölcseség pedig rendesen a számoknál marad. Már t.i a jövedelmet föltüntető számoknál. Most is azzal brillíroznak. Kétszázötvenezerért volt a jövedelem s a folyó évben még több lesz Azonban ez is csak külső siker, ami vakult magyarnak való. Mert pl. Berlinben a befektetett tőkének 10%-át érték el a bevételek, nálunk ellenben a 8°/0-ot nem haladják túl . Berlinben az üzemi költségek a bevételeknek csak egy negyed részére rúgnak, míg nálunk közel felét emésztik föl. A gazdálkodás itt volna helyén s nem ott, ahol a vásárcsarnokokat igénybe vevő közönség, fogyasztó és eladó zsebeiből lehet gazdálkodni. És ráadásul, ilyen gazdálkodáshoz, még személyzetszaporítást kérnek! Bizonyos, hogy a személyzetszaporítás meglesz, mert azt hivatalos személyek kérik, de nem lesz meg semmi, amit a vásárcsarnoki érdekeltek sürgetnek. A slendrián, — az ez évi budget mutatja — folyik majd tovább s hogy a dolgok gazdaságilag jobbra forduljanak, arra sincs kilátás. A palotarendszert egyszer inaugurálták s most a kerületi klikkeknek csak palota, nem olcsó élelem, a vásárcsarnoki intézmény eddigi számvetési hibáinak kikorigálása pedig még kevésbé kell. Csak hajrá tehát — nyakló nélkül tovább! A kis és nagy árusokat, gazdákat, vasutat lehet tovább is bűnbakul odaállítani s a fogyasztó közönség is szótlanul tűri, ha odakiáltják neki, hogy szamár, mert kerüli az agyonigazgatott vásárcsarnokokat. Komáromi Sándor: A bőr-aukcziók. A Budapesti Ilirlap a bóraukcziók tárgyában a jan. hó 25-én tartott keresk. miniszteri ankétről így számol el. A kereskedelemügyi minisztériumban ma tartották meg a régebben jelzett bór-aukczió-ankétet. Ismertettük már a bőrgyárosok és a bizományosok akczióját, melylyel az ankétek eléje munkáltak, hogy megakadályozzák a három nagy gyár szabad garázdálkodásának meggátolását. A Machlup, Wolfner és Mauthner gyár milliomos urai nekivetették a vállukat egy intézménynek, mely az egész magyar állattenyésztés, ipar, kereskedelem és fogyasztás érdekében áll s minden eszközzel azon voltak, hogy maguk között az érdekeltek között is nézeteltéréseket teremtsenek s egyes érdekcsoportok képviselőit rábírják, hogy az ankéton az érdekeik ellen, a milliós gyárosok mellett foglaljanak állást. A gyárosok annyira mentek hitegetésükkel, hogy a mészárosoknak megígérték, hogy a bőröket önszántukból jobb áron (?) fogják átvenni, mint eddig, ha az aukczió intézmény ellen szavaznak. A mai ankét tagjainak többsége ez intenzív előmunkálat és kapacitálás daczára is az aukczió intézmény mellett nyilatkozott s egyes kapaczitált egyesületi elnökök s a szintén kapaczitált kereskedelmi és iparkamara a legszánandóbb szerepet játszották az értekezleten. Ez urak egyike Horváth Béla, a mészárosok ipartestületének elnöke, aki kijelentette, hogy ő személyesen az aukcziók ellen van s a szerdai kamarai ülésen igy is nyilatkozott, de most a mészárosok megkötött kézzel küldték be, hogy az érdekükben az aukcziók mellett legyen. Ez őszinte vallomás után az elnöklő Vörös államtitkár kisütötte az elvhű iparosról, hogy egy évvel ezelőtt kérvényt adott be a minisztériumhoz az aukcziók érdekében s azóta a különböző kapaczitálások nyomán, a harmadik homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalja el! A másik kapaczitált tag Hirsch volt, a borkereskedők és iparosok egyesületének az elnöke, aki szintén az aukcziók ellen szólt. Az államtitkár hirtelenében előkeresett egy aktát, melyben ugyanez a Hirsch egy évvel ezelőtt az aukcziók létesítését kéri a kormánytól. Hirsch erre azzal védekezett, hogy a gyárosok azóta meggyőzték az aukcziók ártalmas voltáról. De mindenek között a legszánalmasabb szerep a budapesti kereskedelmi és iparkamarának jutott, mely szintén a kereskedelem és ipar érdekeit mellőzve, a három monopóliumos gyáros szolgálatába állott. A kamarát Fritz Péter titkár képviselte s az igaz okoknak annyira hijján volt, hogy a türelmesen elnöklő államtitkár többször idegesen szólt oda szomszédjához, hogy a kamara titkárja puszta teóriákat csépel. Különben az értekezlet során Reich Arthur, a bérkisiparosok egyesületének elnöke okiratokkal beigazolta, hogy a kereskedelmi és iparkamara szemenszedett hamis statisztikával dolgozik . Klein Gyula, a gyapjúaukció-vállalat egyik igazgatója közderültséget keltve kijelentette, hogy a budapesti kereskedelmi és iparkamara képviselője az intézményt csak az íróasztala mellől tanulmányozhatta, mert igazában nemcsak hogy külföldön nem látta, hanem az évek óta fönálló gyapjúaukcióknak még csak helyiségeit és raktárait sem nézte meg. A tárgyalást jellemzi, hogy a kapacitáltakon kívül, akikkel az értekezlet jó eleve tisztában volt, a gazdák kisiparosok és kereskedők képviselői föltétlenül az aukcziók mellett voltak, a három nagy gyáros pedig szűkkehelűen ragaszkodott az eddigi monopóliumhoz, melyet az aukcziók a fogyasztók és termelők előnyére föltétlenül megtört volna. A tárgyalásról tudósítónk a következőket közli: _____Az értekezletet délelőt 11 órakor nyitotta meg Vörös Hirdetési rovatunkat lapunk olvasóinak becses figyelmébe ajánljuk.