Mészárosok és Hentesek Lapja, 1898. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-01 / 27. szám
1898 julius 1. Mészárosok és Hentesek Lapja László államtitkár, a ki a kereskedelemügyi minisztert távolmaradásáért kimentette s a jelenlevőket rövid beszédben üdvözölte. Az értekezleten a következők vettek részt: Ballag Lajos mint osztálytanácsos, Gonda Béla oszt. tanácsos mint a kikötőosztály főnöke, Tichtl miniszteri tanácsos, Ádám dr. titkár, a földmivelésügyi minisztérium részéről Rodiczky Jenő kir. asztalnok, az O. M. G. E. részéről Förster Géza igazgató, a budapesti kereskedelmi és iparkamara részéről Fritz Péter titkár, a mészárosok ipartestülete részéről Horváth Béla elnök, a bőrkereskedők és iparosokat Hirsch elnök, a bőrkisiparosok egyesületét Reich Artur S. képviselték, ott volt a gyapjúárverési vállalat képviseletében, Klein Gyula Heller Gábor, a bőrgyárak közül Schwarz Béla (Machlup-czég), Mauthner, Wolfner Gyula és Wolfner Tivadar orsz. képviselő, Meller Jerome a Bőripar szerkesztője, Pollák Jakab bőrkereskedő, Herzel Sándor, a Lederer Adolf és társa cég tagja és a Hecht-czég egyik tulajdonosa. Miután Vörös államtitkár az ügy állását ismertette, Rodiczky Jenő szólalt föl és a földmivelésügyi minisztérium nevében kijelentette, hogy a miniszter a nyersbőraukciókat melegen pártolja, ez az intézmény fölöttébb alkalmas az állattenyésztés előmozdítására. Fritz Péter kamarai titkár az aukciók ellen nyilatkozik s hivatkozva a kamara fölterjesztésére, kijelenti, hogy aukczió csak ott jogosult, ahol nagymennyiségű tengerentúli termék törlődik össze s gyors eladás szükséges. Forgalmat nem teremt, csak lebonyolít. Forster Géza, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatója az aukcziók mellett nyilatkozott. Az aukcziók alkalmasak tájékozást nyújtani a gazdának az árakról, míg az eddig alattomban történt kötések még hozzávetőleg sem árulták el a naptárak igazi nívóját. Különben a gyapjúaukczióknál tapasztalta, hogy hatalmas tényező a juhtenyésztés újból való föllendítésére. A borkereskedők és iparosok elnöke, Hirsch az aukcziók ellen nyilatkozik. Vörös államtitkár e kijelentésre előveszi az egyesület beadványát, melyet Hirsch elnök írt alá s melyben egy év előtt melegen pártolta az aukcziókat. Hirsch válaszában kijelenti, hogy akkor csak a kereskedőkkel beszélt, de most a nagy gyárosok beszéltek vele és azért változtatta meg a nézetét. Horváth Béla, a mészárosok testületének elnöke kijelenti, hogy egyénileg nem pártolja az aukciókat s ebben az értelemben nyilatkozott a szerdai kamarai értekezleten, de most a mészárosok testülete követelte tőle, hogy az aukcziók mellett nyilatkozzék. Az elnöklő államtitkár Horváth Béláról is beigazolta, hogy egy év előtt ő is az aukcziók mellett volt! Utána Klein Gyula a gyapjú-aukciós vállalat igazgatója tartott hosszabb beszédet. Elmondta a gyapjú-aukcziók alapítását s fejlődését, melynek során a külföldről új vevők bizalommal jönnek be s meg vannak óva a tisztességtelen versenytől. Ellenben alkalmasak az aukcziók a kartellek megtörésére, amiről az árak eddigi alakulása is bizonyságot tesz. Különösen foglalkozik a bőrgyárosok és mészárosok érdekellentétével, mely annál jobban kiélesedik, mert a gyárosok tömegesen importálják az indiai bőröket s kartelljükkel elkergetik innen az olasz vásárlókat. Végül annak bizonyitékául, hogy a külföld hogyan fél kereskedelmi kormányunknak a forgalom növelésére irányuló tevékenységétől, fölolvassa a Hamburgischer Correspondenz egy idevágó érdekes közleményét. Ezután Reich Artur (bőr-kisiparosok egyesülete) szólalt föl a bóraukcziók mellett s ez aukcziókat a kikészített bőrre is kiterjesztendőnek véli, mert így a kisiparos nem lesz kénytelen rögtön túladni a készletein a versenyképes nagy iparral szemben. Például fölhozza, hogy évek előtt alakított és vezetett egy mészáros-szövetkezetet, melynek czélja volt a gyárosok kartelljétől megmenteni őket s melyet éppen a gyárosok magatartása miatt kénytelen volt föloszlatni. A gyárosok ugyanis, a mint azt a törekvést vették észre, hogy más vevőket is szereznek a magyar nyersbőr számára, minden vételtől tartózkodtak s miután a magyar nyersbőr megpróbálásához az olasz gyáraknak 4—5 hónapra van szükségük, ez idő alatt kiéheztették a mészárosokat. Levelekkel és számlákkal bizonyítja, hogy a magyar nyersbőr Olaszországban nagy tetszést aratott, de mikor a megrendelések jöttek, a türelmetlen mészárosok megint a gyárosok kezében voltak s nem tudták az árut szállítani. Schwarz Béla (Machlup-czég) ünnepiesen kijelenti, hogy kartell nincs. Meller szerkesztő konstatálja, hogy ha direkt nem is bizonyítható a kartell fennállása, az az egy mindenesetre bizonyos, hogy a gyárosok egymás eladóit nem bántják s fölosztják maguk közt a mészárosokat. Szóval a három nagy gyáros között verseny nincs. Ő az aukciók mellett nyilatkozik, mert ez után lehetővé válik, hogy éppen a kisiparos, aki ma kénytelen a nyersanyagot a kereskedőtől beszerezni, szintén részt vehessen és 5-6 százalékkal olcsóbban szerezhesse be az anyagot, mint eddig. Maritzer számlákkal és levelekkel bizonyítja, hogy indiai bőröket vásárol és kijelenti, hogy aukézión egyáltalán nem vásárolna. Hecht bőrkereskedő úgy vélekedik, hogy kormánytámogatás mellett szép siker várható az új intézménytől. Herzel lehetetlennek tartja a mezőgazda direkt részvételét az aukcziókon az áru különfélesége miatt. Különösen kijelenti, hogy ő már 40 éve borkereskedés ha eddig nem járt aukczióra, ezentúl sem fog. (Derültség.) Fritz Péter azt állítja, hogy a gyapjú-aukcziók óta nem emelkedett, hanem csökkent a forgalom s hogy a pesti bizományosok majdnem annyi gyapjút hoztak föl, mint a vállalat. Klein Gyula okiratokkal bizonyítja, hogy a kamarai titkár statisztikája hamis s hogy a titkár maga még csak meg se tekintett egy ilyen aukcziót, vagy akár csak a helyiségét is s igy teljesen a levegőből beszél. Forster Géza a marhatenyésztés fejlődését várja az aukczióktól. Reich és Wolfner rövid fölszólalása után Vörös államtitkár berekesztette az ülést. Közélelmezési reformok. A főváros közélelmezési ügyosztálya, beleunván a közélelmezési mizériákba, a mindinkább tornyosuló bajokon egynémely kisebb reformmal akar segíteni. E reformtervet, melylyel még majd szembe nézünk, más helyütt is érintjük. Itt csak azt a munkálatot ismertetjük meg, melyet e tárgyban a nevezett ügyosztály a főváros tanácsa elé terjesztett. A közélelmezési és közgazdasági ügyosztály a közélelmezés javítása és olcsóbbá tevése érdekében fontosabb javaslatot terjesztett be a tanácshoz. Az előterjesztés annak a beismerésével kezdi, hogy tavaly a fővárosban is drágaság volt, noha nem olyan mértékben, mint külföldön. A hatóság a kenyér árának mesterséges fokozását lehetőleg megakadályozta. De a drágaság megvan s az ügyosztály kötelességének tartotta módokat keresni a drágaság ellensúlyozására. Legsürgősebb intézkedésnek mondja a jelentés a nyílt piaczok számának szaporítását, mert a csarnokok s a meglevő nyílt piaczok befogadási képessége sokkal kisebb, mint volt a csarnok megnyitása előtt. Nyílt piaczot akar létesíteni az ügyosztály Rákosfalván, a Ferenczváros külső részén s a Telekytéren. Az István téri hideg sertésvásár a csarnokok megnyitása óta jelentőségét elvesztette. Azt újra szervezni kell, hogy a közönség könnyen és olcsón beszerezhesse a hússzükségletét. A hideg sertéshúsvásárt a központi csarnok mellett, az Orczy-úti, Garay-téri és Ferdinand-téri piacokon kívánja az ügyosztály szervezni. A szegényebb nép érdekében szükségesnek tartja, hogy a csarnokokban növendékmarha s bivalyhúst is árusítanak, természetesen gondoskodás történt arról, hogy a kellő ellenőrzés minden irányban meglegyen. Az előterjesztés a csarnokokban az iparcikk árusokat a legnagyobb mértékben korlátolni kívánja, mert a vásárcsarnokok az élelmiszer kereskedelemé. Az előterjesztés a csarnokok nagy hátrányának mondja, hogy a nagyobbrészt a főváros körül levő helységekből hozott idénycikkek a csarnokokban nem férnek el. A központi vásárcsarnok mellett van terület a szezonpiac elhelyezésére, de a Hunyadi-, István- és Rákóczy-téren levő csarnokok előtt a teret parkolták. Szükséges tehát, hogy a kerületi csarnokok körül fekvő utczákban a vidékiek, kocsikról déli tizenkét óráig árusíthassanak. A tavaly szerzett tapasztalatok alapján arról győződött meg az ügyosztály, hogy a központi csarnok mellett s a Dunaparton levő szezonpiacz is kicsiny s már most kell gondoskodni olyan területről, ahova a központi csarnok piaczán el nem férő árut el lehet helyezni. Erre nagy súlyt helyez az ügyosztály, mert tavaly is több dunakeszi szilvatermelő gyömölcsöt hozott a fővárosba s itt addig küldték őket egyik helyről a másikra, amig a gyümölcs megromlott. Természetes, hogy ilyen körülmények között a termelők nem szívesen hoznak árut a fővárosba. Szükséges, hogy a Teleky téren szezonpiacot rendezzenek be. A kenyér drágaságának lehető megszüntetésére az ügyosztály külön javaslatot fog tenni, a közélelmezés olcsóbbá tevése Hirdetési rovatunkat lapunk olvasóinak becses figyelmébe ajánljuk. 3