Mészárosok és Hentesek Lapja, 1898. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-01 / 27. szám

1898 julius 1. Mészárosok és Hentesek Lapja László államtitkár, a ki a kereskedelemügyi minisztert távolma­radásáért kimentette s a jelenlevőket rövid beszédben üdvö­zölte. Az értekezleten a következők vettek részt: Ballag Lajos mint osztálytanácsos, Gonda Béla oszt. tanácsos mint a kikötő­­osztály főnöke, Tichtl miniszteri tanácsos, Ádám dr. titkár, a földmivelésügyi minisztérium részéről Rodiczky Jenő kir. asztal­­nok, az O. M. G. E. részéről Förster Géza igazgató, a budapesti kereskedelmi és iparkamara részéről Fritz Péter titkár, a mé­szárosok ipartestülete részéről Horváth Béla elnök, a bőrkeres­­kedők és iparosokat Hirsch elnök, a bőrkisiparosok egyesületét Reich Artur S. képviselték, ott volt a gyapjúárverési vállalat képviseletében, Klein Gyula Heller Gábor, a bőrgyárak közül Schwarz Béla (Machlup-czég), Mauthner, Wolfner Gyula és Wolf­­ner Tivadar orsz. képviselő, Meller Jerome a Bőripar szerkesztője, Pollák Jakab bőrkereskedő, Herzel Sándor, a Lederer Adolf és társa c­ég tagja és a Hecht-czég egyik tulajdonosa. Miután Vörös államtitkár az ügy állását ismertette, Ro­diczky Jenő szólalt föl és a földmivelésügyi minisztérium nevé­ben kijelentette, hogy a miniszter a nyersbőraukc­iókat mele­gen pártolja, ez az intézmény fölöttébb alkalmas az állattenyész­tés előmozdítására. Fritz Péter kamarai titkár az aukc­iók ellen nyilatkozik s hivatkozva a kamara fölterjesztésére, kijelenti, hogy aukczió csak ott jogosult, a­hol nagymennyiségű tengerentúli termék törlődik össze s gyors eladás szükséges. Forgalmat nem teremt, csak lebonyolít. Forster Géza, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület igazgatója az aukcziók mellett nyilatkozott. Az aukcziók alkal­masak tájékozást nyújtani a gazdának az árakról, míg az eddig alattomban történt kötések még hozzávetőleg sem árulták el a naptárak igazi nívóját. Különben a gyapjúaukczióknál tapasztalta, hogy hatalmas tényező a juhtenyésztés újból való föllendítésére. A borkereskedők és iparosok elnöke, Hirsch az aukcziók ellen nyilatkozik. Vörös államtitkár e kijelentésre előveszi az egyesület beadványát, melyet Hirsch elnök írt alá s melyben egy év előtt melegen pártolta az aukcziókat. Hirsch válaszában kijelenti, hogy akkor csak a kereskedőkkel beszélt, de most a nagy gyárosok beszéltek vele és azért változtatta meg a nézetét. Horváth Béla, a mészárosok testületének elnöke kijelenti, hogy egyénileg nem pártolja az aukc­iókat s ebben az értelemben nyilatkozott a szerdai kamarai értekezleten, de most a mészárosok testülete követelte tőle, hogy az aukcziók mellett nyilatkozzék. Az elnöklő államtitkár Horváth Béláról is beigazolta, hogy egy év előtt ő is az aukcziók mellett volt! Utána Klein Gyula a gyapjú-aukc­iós vállalat igazgatója tartott hosszabb beszédet. Elmondta a gyapjú-aukcziók alapítá­sát s fejlődését, melynek során a külföldről új vevők bizalom­mal jönnek be s meg vannak óva a tisztességtelen versenytől. Ellenben alkalmasak az aukcziók a kartellek megtörésére, a­miről az árak eddigi alakulása is bizonyságot tesz. Különösen foglalkozik a bőrgyárosok és mészárosok érdekellentétével, mely annál jobban kiélesedik, mert a gyárosok tömegesen im­portálják az indiai bőröket s kartelljükkel elkergetik innen az olasz vásárlókat. Végül annak bizonyitékául, hogy a külföld hogyan fél kereskedelmi kormányunknak a forgalom növelésére irányuló tevékenységétől, fölolvassa a Hamburgischer Corres­­pondenz egy idevágó érdekes közleményét. Ezután Reich Artur (bőr-kisiparosok egyesülete) szólalt föl a bóraukcziók mellett s ez aukcziókat a kikészített bőrre is kiterjesztendőnek véli, mert így a kisiparos nem lesz kénytelen rögtön túladni a készletein a versenyképes nagy iparral szemben. Például fölhozza, hogy évek előtt alakított és vezetett egy mészáros-szövetkezetet, melynek czélja volt a gyárosok kartelljétől megmenteni őket s melyet éppen a gyárosok magatartása miatt kénytelen volt föloszlatni. A gyárosok ugyanis, a mint azt a törekvést vették észre, hogy más vevőket is szereznek a magyar nyersbőr számára, minden vételtől tartózkodtak s miután a magyar nyersbőr megpróbálásá­­hoz az olasz gyáraknak 4—5 hónapra van szükségük, ez idő alatt kiéheztették a mészárosokat. Levelekkel és számlákkal bi­zonyítja, hogy a magyar nyersbőr Olaszországban nagy tetszést aratott, de mikor a megrendelések jöttek, a türelmetlen mészáro­sok megint a gyárosok kezében voltak s nem tudták az árut szállítani. Schwarz Béla (Machlup-czég) ünnepiesen kijelenti, hogy kartell nincs. Meller szerkesztő konstatálja, hogy ha direkt nem is bizo­nyítható a kartell fennállása, az az egy mindenesetre bizonyos, hogy a gyárosok egymás eladóit nem bántják s fölosztják ma­guk közt a mészárosokat. Szóval a három nagy gyáros között verseny nincs. Ő az aukc­iók mellett nyilatkozik, mert ez után lehetővé válik, hogy éppen a kisiparos, a­ki ma kénytelen a nyers­anyagot a kereskedőtől beszerezni, szintén részt vehessen és 5-6 százalékkal olcsóbban szerezhesse be az anyagot, mint eddig. Maritzer számlákkal és levelekkel bizonyítja, hogy indiai bőröket vásárol és kijelenti, hogy aukézión egyáltalán nem vá­sárolna. Hecht bőrkereskedő úgy vélekedik, hogy kormánytámoga­tás mellett szép siker várható az új intézménytől. Herzel lehetetlennek tartja a mezőgazda direkt részvételét az aukcziókon az áru különfélesége miatt. Különösen kijelenti, hogy ő már 40 éve borkereskedé­s ha eddig nem járt aukczióra, ezentúl sem fog. (Derültség.) Fritz Péter azt állítja, hogy a gyapjú-aukcziók óta nem emelkedett, hanem csökkent a forgalom s hogy a pesti bizo­mányosok majdnem annyi gyapjút hoztak föl, mint a vállalat. Klein Gyula okiratokkal bizonyítja, hogy a kamarai titkár statisztikája hamis s hogy a titkár maga még csak meg se tekin­tett egy ilyen aukcziót, vagy akár csak a helyiségét is s igy telje­sen a levegőből beszél. Forster Géza a marhatenyésztés fejlődését várja az auk­­czióktól. Reich és Wolfner rövid fölszólalása után Vörös állam­titkár berekesztette az ülést. Közélelmezési reformok. A főváros közélelmezési ügyosztálya, beleunván a közélel­mezési mizériákba, a mindinkább tornyosuló bajokon egynémely kisebb reformmal akar segíteni. E reform­tervet, melylyel még majd szembe nézünk, más helyütt is érintjük. Itt csak azt a munkálatot ismertetjük meg, melyet e tárgyban a nevezett ügyosztály a főváros tanácsa elé terjesztett. A közélelmezési és közgazdasági ügyosztály a közélelmezés javítása és olcsóbbá tevése érdekében fontosabb javaslatot terjesztett be a tanácshoz. Az előterjesztés annak a beismerésével kezdi, hogy tavaly a fővárosban is drágaság volt, noha nem olyan mértékben, mint külföldön. A hatóság a kenyér árának mesterséges fokozását le­hetőleg megakadályozta. De a drágaság meg­van s az ügyosztály kötelességének tartotta módokat keresni a drágaság ellensúlyo­zására. Legsürgősebb intézkedésnek mondja a jelentés a nyílt piaczok számának szaporítását, mert a csarnokok s a meglevő nyílt piaczok befogadási képessége sokkal kisebb, mint volt a csarnok megnyitása előtt. Nyílt piaczot akar létesíteni az ügy­osztály Rákosfalván, a Ferenczváros külső részén s a Teleky­­téren. Az István téri hideg sertésvásár a csarnokok megnyitása óta jelentőségét elvesztette. Azt újra szervezni kell, hogy a kö­zönség könnyen és olcsón beszerezhesse a hússzükségletét. A hi­deg sertéshúsvásárt a központi csarnok mellett, az Orczy-úti, Garay-téri és Ferdinand-téri piac­okon kívánja az ügyosztály szervezni. A szegényebb nép érdekében szükségesnek tartja, hogy a csarnokokban növendékmarha s bivalyhúst is árusítanak, termé­szetesen gondoskodás történt arról, hogy a kellő ellenőrzés min­den irányban meglegyen. Az előterjesztés a csarnokokban az iparc­ikk árusokat a legnagyobb mértékben korlátolni kívánja, mert a vásárcsarnokok az élelmiszer kereskedelemé. Az előterjesztés a csarnokok nagy hátrányának mondja, hogy a nagyobbrészt a főváros körül levő helységekből hozott idényc­ikkek a csarnokokban nem férnek el. A központi vásár­­csarnok mellett van terület a szezonpiac­ elhelyezésére, de a Hunyadi-, István- és Rákóczy-téren levő csarnokok előtt a teret parkolták. Szükséges tehát, hogy a kerületi csarnokok körül fekvő utczákban a vidékiek, kocsikról déli tizenkét óráig árusít­hassanak. A tavaly szerzett tapasztalatok alapján arról győződött meg az ügyosztály, hogy a központi csarnok mellett s a Dunaparton levő szezonpiacz is kicsiny s már most kell gondoskodni olyan területről, a­hova a központi csarnok piaczán el nem férő árut el lehet helyezni. Erre nagy súlyt helyez az ügyosztály, mert tavaly is több dunakeszi szilvatermelő gyömölcsöt hozott a fő­városba s itt addig küldték őket egyik helyről a másikra, a­mig a gyümölcs megromlott. Természetes, hogy ilyen körülmények között a termelők nem szívesen hoznak árut a fővárosba. Szük­séges, hogy a Teleky téren szezonpiac­ot rendezzenek be. A kenyér drágaságának lehető megszüntetésére az ügyosz­­tály külön javaslatot fog tenni, a közélelmezés olcsóbbá tevése Hirdetési rovatunkat lapunk olvasóinak becses figyelmébe ajánljuk. 3

Next