Mészárosok és Hentesek Lapja, 1898. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-01 / 27. szám
A Mészárosok és Hentesek Lapja 1898. július 1. érdekében azonban szükségesnek tartja a következő intézkedéseket : A főváros környékén lévő helységekből a helyi érdekű vasutak a hajnali órákban hozzák be az árut a központi csarnokba, ahonnan a villamos vasúttársaságok által berendezendő s hajnalban közlekedő villamos teherkocsik szállítják az árut a sínhálózattal összekötött kerületi csarnokokba, így a vidéki termelő olcsón s rövid idő alatt szállíthatja áruját közvetetlenül a csarnokba s a kerületi csarnokok árusai is olcsón szállíthatnák el az árujukat, ami a közélelmezést jelentékenyen olcsóbbá tenné. Nagy baj az, hogy a vasút reggel csak hetedfél órakor megy be a központi csarnokba. Az árusok addig nem várhatnak s hogy holmijukat hamarább megkapják, a józsefvárosi állomáson rakodnak ki s innen viszik tengelyen részben a kerületi csarnokokba, részben a központiba. Ezzel megdrágítják az árut, mert még a központi csarnoknak adott tarifaengedést sem vehetik igénybe. Az ügyosztály azt hiszi, hogy az államvasutak igazgatósága egy kis jóakarattal segíthetne ezen a bajon s azért javasolja, hogy a tanács írjon át az igazgatósághoz. A déli vasúton szállított árukat a helyett, hogy egyenesen a központi csarnokba szállítanák, a déli vasút budai állomásán rakják ki s onnan tengelyen kell behozni a csarnokba. Különösen nagy szerepet játszik ez a Fiumén át érkező olasz áruknál, (burgonya, zöldség, gyümölcs) amelyeket Kelenföldön át közvetetlenül a központi csarnokba lehetne beszállítani. A mai eljárás nagy mértékben megdrágítja az olasz árut. Javasolja az ügyosztály, hogy a főváros közbejárásra kérje meg a kereskedelmi minisztert, eszközölje ki, hogy a déli vasút is közvetetlenül a csarnokba szállítsa az oda irányzott árukat. A drágaságot csökkentené az olcsó vasúti szállítás. A központi csarnokba érkező áruk után most 10 százalék tarifakedvezést adnak az államvasutak, de amikor az összes élelmiszer drága, jogos az a kívánság, hogy a főbb czikkek: a burgonya, zsír, baromfi, tojás, liszt és kenyér után nagyobb kedvezést kapjon a vásárcsarnok. Indítványozza az ügyosztály, hogy a nagyobb kedvezmény megadására feliratban kérjék a kereskedelmi kormányt. Az árak alakulására nagy fontossága van a fogyasztási adónak s az ügyosztály azok leszállítását elkerülhetetlennek tartja. A sertés, bárány, birka, baromfi, vad s vadszárnyasok fogyasztási adója túlságosan nagy s éppen ez az oka, hogy a fővárosban a vad s vadszárnyas fogyasztás nem tud teret hódítani. A fogyasztási adóra vonatkozólag az ügyosztály külön előterjesztést fog tenni. A szegényebb néposztály húsélelmezésének olcsóbbá tevése érdekében szükségesnek tartja az ügyosztály, hogy különböző intézmények a közélelmezés keretébe belevonassanak. Ezek a lóvágóhíd s a szabad mészárszék, hogy a nem ragadós betegségben levő állatok húsa párolás útján élvezhetővé tétessék és a fogyasztásnak adassék. Ezekre vonatkozólag a tárgyalások már folyamatban vannak és még az idén befejezik. Az ügyosztály nem tagadja, hogy aggodalommal néz a lóvágóhíd fölállítása elé, mert Budapesten a legszegényebb néposztály még a birkahústól is idegenkedik, noha Párisban nagy mennyiségű birkahúst fogyasztanak a gazdagok is. De nem riad vissza az ügyosztály a nehézségektől, mert meg van győződve, hogy a szükség meg fogja törni az ok nélkül való előítéletet. A hatósági közvetítőkről szólva, beismeri az ügyosztály, hogy a közvetítők nem valósították meg a várakozást s szükségesnek tartja a közvetítői intézmény fejlesztését, hogy minél több árut kapjunk. A harmadik hatósági közvetítői állás elodázhatatlan, de a központi csarnokban nincsen hely, a csarnokot már ezért is ki kell bővíteni. A központi csarnok kibővítésével kapcsolatos a belvárosi kerületi csarnok megépítése. Erre vonatkozólag az ügyosztály már legközelebb beterjeszti a részletes javaslatot a tervekkel s költségvetéssel kapcsolatosan. A Podewils-féle állathulla-értékesítő eljárás. Eddig már több állathulla-megsemmisítő készüléket ismertettem. Ezúttal a Podewils-féle készüléket írom le, melyet mostani külföldi tanulmányutamban több helyen láttam működni. A Podewils-féle hulladékfeldolgozó gyárak 13 éve dolgozzák fel augsburgi gyárukban az ottani vágóhíd, valamint a gyepmesteri telep összes hulladékait. A szisztéma kiválasztásánál a társaságnak gráczi csontgyárainál szerzett tapasztalatai állottak rendelkezésére, hol évenként 100,000 mázsa csontot dolgoznak fel enyvvé, lisztté és zsírrá. E sok évi tapasztalatok az állati hulladékok értékesítése terén lehetővé tették olyan készülék konstruálását, mely az állati hulladékok feldolgozását a legegyszerűbb és legtisztább módon eszközli. A nyilvánosság elé csak akkor lépett a társaság, midőn a készülék már minden oldalról ki volt próbálva. A legjobb bizonyíték a készülék használhatósága mellett azon körülmény, hogy egyik készüléket a másik után rendelték meg. Az első készüléket Hamburgban az ottani állami gyepmesteri telepen állították fel. Ezután Münchenben létesített a város egy állathulla megsemmisítő intézetet, 2 készülék felállításával. Majd Barmen, Friedberg és Kattovitz városok és újból Hamburg állított fel egy-egy Podevils-féle készüléket. Hogy e létesítmények 2 év alatt megtörténtek, jele a készülék kifogástalan voltának. Ez idő óta még München, Augsburg, Haag (Holland), Zürich, Dresden (most épül), Friedberg, Mainz, Canstadt, Hatzfeld, Barmen mellett, Beuthen, Zabrze (Szilézia) Iglau és Brünn (Morvaország) Barhus, Odensee (Dánia) állították fel a Podewilsczég készülékeit. A dob szerkezete. A készülék főalkatrészét (l.a túloldalon bemutatott 1. ábrát) egy erős, kettősfalú dob képezi, kettős, ivett fenékkel, mely két üres csapra van ágyazva. A tömeszelencével tömített (d) csőbe a gőz az egyik oldalon levő csapon át legelőször az egyik kettősfenékbe megy, innen az (f) hevitóköpenybe, aztán a másik kettősfenékbe. A (c) csövön keresztül, mely ugyanazon csapon át tömítőszelenczével van vezetve, a hevitóköpenyben képződő lecsapódó víz leeresztezik és rendszerint újból a kazán ellátására használtatik fel. A gőzvezeték egyik elágazásán keresztül (a rajzban nincs feltüntetve) a készülék belsejébe is lehet gőzt bevezetni. A dobban keletkező hullagózök az (a) csövön keresztül egy sürítőbe lesznek vezetve. Ezen (a) cső szitamódra át van lyukgatva, a (h) kéziemeltyű segélyével kívülről forgatható és kis (v) szűrőkészülékkel van összeköttetésben. A zsírkiválasztó szerkezete. A zsírkiválasztó lényegében egy közönséges edényből áll, mely a zsírnak és húslének a dobból rövid időre való felvételére szolgál, oly czélból, hogy a zsírnak ismételt és alapos kiválasztása lehetővé tétessék. Hogy a kiválasztott és a felszínen úszó zsírt kényelmesen lefolyathassuk, a zsírkiválasztó (m) csővel van ellátva, mely (h) emeltyű segélyével forgatható. A készülék hajtása. Ha a dob (1. ábra) már meg van töltve anyaggal és a kieresztőnyílás el van zárva, akkor légszivattyúval először is a levegőt kell eltávolítani. Ezután a gőznek a dob belsejébe való bevezetése által megkezdődik a párologtató folyamat. Az aránylag hideg hullarészeken gyorsan megsűrűsödő gőz felmelegíti azokat egészen 160° C. hőmérsékletig. Ezen erős behatás következtében az anyagoknak majdnem tökéletes zsírtalanítása és enyvtelenítése megy végbe; a csontok, izmok és paták elveszítik szilárdságukat és az egész tömeg néhány óra múlva péppé válik. Ekkor az eddig csöndesen álló dobot rövid ideig forgatjuk. Ezáltal a feldolgozandó anyagban, míg ez pépalakú , mérsékelt mozgás megy végbe, ami szükséges a megpuhult zsírosabb darabok felkeverésére és a zsírnak az eddig elfödötten fekvő darabokból való kiválására. Ezután a készüléket egy időre megállítjuk és a már fennúszó zsírt (a) csövön keresztül a zsírkiválasztóba szorítjuk. Előzőleg a zsírkiválasztóhoz vivő (e) összekötővezeték megnyitandó és (h) emeltyű segélyével a (a) cső forgatandó egészen addig, míg a felső zsírréteget érinti; a dobban uralkodó nyomás a zsírt a zsírkiválasztóba továbbítja. Hogy ez lehetőleg tökéletesen eléressék, a zsírral együtt a husié egy része is áteresztetik. A kiválasztó edényből a zsír egy forgatható cső segélyével eltávolíttatik, a hátramaradó husié pedig a dobba visszaszoríttatik, ahol az a hullaanyaggal együttesen akadály nélkül megszárítható. Közben a dobot mozgásba hozzuk és a szárítás czéljából a kettős köpenyt, valamint a fenekeket gőzzel hevítjük. A szárítófolyamatnál a belül keletkező gőzök egy csövön keresztül a sürítőbe vezettetnek le és abban megsüríttetnek, azaz lehüttetnek és ezáltal újból cseppfolyóssá tétetnek. A dob forgatása mellett a bepárolás mindaddig folytatandó, míg a készülékben levő anyagot a szabadon mozgó henger poralakúvá változtatja át. A szárítás befejezése után a kieresztő nyílás megnyittatik, mire a készülék körülbelül 40 fordulat után magától kiürül. A trágyaport egy hajítórácson kell aztán átvenni, s a rácson innen maradt csomókat oly czélból, hogy jobban porrá töressenek, alkalmilag visszateszik a készülékbe. .4 Podewils-féle rendszer működése. A hullaanyag szétterül a vízszintesen fekvő dobban és így a beömlő gőz sokkal jobban átjárhatja, mintha függélyesen álló Hirdetési rovatunkat lapunk olvasóinak becses figyelmébe ajánljuk.