Mészárosok és Hentesek Lapja, 1898. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-01 / 27. szám

A Mészárosok és Hentesek Lapja 1898. július 1. érdekében azonban szükségesnek tartja a következő intéz­kedéseket : A főváros környékén lévő helységekből a helyi érdekű vasutak a hajnali órákban hozzák be az árut a központi csarnokba, a­honnan a villamos vasúttársaságok által berendezendő s hajnalban közlekedő villamos teherkocsik szállítják az árut a sínhálózattal összekötött kerületi csarnokokba, így a vidéki termelő olcsón s rövid idő alatt szállíthatja áruját közvetetlenül a csarnokba s a kerületi csarnokok árusai is olcsón szállíthatnák el az árujukat, a­mi a közélelmezést jelentékenyen olcsóbbá tenné. Nagy baj az, hogy a vasút reggel csak hetedfél órakor megy be a központi csarnokba. Az árusok addig nem várhatnak s hogy holmijukat hamarább megkapják, a józsefvárosi állomáson rakodnak ki s innen viszik tengelyen részben a kerületi csarnokokba, részben a központiba. Ezzel megdrágítják az árut, mert még a központi csarnoknak adott tarifaengedést sem vehetik igénybe. Az ügyosztály azt hiszi, hogy az államvasutak igazgatósága egy kis jóakarattal segíthetne ezen a bajon s azért javasolja, hogy a tanács írjon át az igazgatósághoz. A déli vasúton szállított árukat a helyett, hogy egyenesen a központi csarnokba szállítanák, a déli vasút budai állomásán rakják ki s onnan tengelyen kell behozni a csarnokba. Különösen nagy szerepet játszik ez a Fiumén át érkező olasz áruknál, (burgonya, zöldség, gyümölcs) a­melyeket Kelenföldön át közve­tetlenül a központi csarnokba lehetne beszállítani. A mai eljárás nagy mértékben megdrágítja az olasz árut. Javasolja az ügyosztály, hogy a főváros közbejárásra kérje meg a kereskedelmi minisztert, eszközölje ki, hogy a déli vasút is közvetetlenül a csarnokba szállítsa az oda irányzott árukat. A drágaságot csökkentené az olcsó vasúti szállítás. A központi csarnokba érkező áruk után most 10 százalék tarifakedvezést adnak az államvasutak, de a­mikor az összes élelmiszer drága, jogos az a kívánság, hogy a főbb czikkek: a burgonya, zsír, baromfi, tojás, liszt és kenyér után nagyobb kedvezést kapjon a vásárcsarnok. Indítványozza az ügyosztály, hogy a nagyobb kedvezmény meg­adására feliratban kérjék a kereskedelmi kormányt. Az árak alakulására nagy fontossága van a fogyasztási adónak s az ügyosztály azok leszállítását elkerülhetetlennek tartja. A sertés, bárány, birka, baromfi, vad s vadszárnyasok fogyasztási adója túlságosan nagy s éppen ez az oka, hogy a fővárosban a vad s vadszárnyas fogyasztás nem tud teret hódítani. A fogyasztási adóra vonatkozólag az ügyosztály külön előterjesztést fog tenni. A szegényebb néposztály húsélelmezésének olcsóbbá tevése érdekében szükségesnek tartja az ügyosztály, hogy különböző intézmények a közélelmezés keretébe belevonassanak. Ezek a lóvágóhíd s a szabad mészárszék, hogy a nem ragadós betegségben levő állatok húsa párolás útján élvezhetővé tétessék és a fogyasztás­nak adassék. Ezekre vonatkozólag a tárgyalások már folyamatban vannak és még az idén befejezik. Az ügyosztály nem tagadja, hogy aggodalommal néz a lóvágóhíd fölállítása elé, mert Budapesten a legszegényebb néposztály még a birkahústól is idegenkedik, noha Párisban nagy mennyiségű birkahúst fogyasztanak a gazdagok is. De nem riad vissza az ügyosztály a nehézségektől, mert meg van győződve, hogy a szükség meg fogja törni az ok nélkül való előítéletet. A hatósági közvetítőkről szólva, beismeri az ügyosztály, hogy a közvetítők nem valósították meg a várakozást s szükséges­nek tartja a közvetítői intézmény fejlesztését, hogy minél több árut kapjunk. A harmadik hatósági közvetítői állás elodázhatatlan, de a központi csarnokban nincsen hely, a csarnokot már ezért is ki kell bővíteni. A központi csarnok kibővítésével kapcsolatos a belvárosi kerületi csarnok megépítése. Erre vonatkozólag az ügyosztály már legközelebb beterjeszti a részletes javaslatot a tervekkel s költségvetéssel kapcsolatosan. A Podewils-féle állathulla-értékesítő eljárás. Eddig már több állathulla-megsemmisítő készüléket ismer­tettem. Ezúttal a Podewils-féle készüléket írom le, melyet mos­tani külföldi tanulmányutamban több helyen láttam működni. A Podewils-féle hulladék­feldolgozó gyárak 13 éve dolgoz­zák fel augsburgi gyárukban az ottani vágóhíd, valamint a gyep­mesteri telep összes hulladékait. A szisztéma kiválasztásánál a társaságnak gráczi csontgyárainál szerzett tapasztalatai állottak rendelkezésére, hol évenként 100,000 mázsa csontot dolgoznak fel enyvvé, lisztté és zsírrá. E sok évi tapasztalatok az állati hulladékok értékesítése terén lehetővé tették olyan készülék konstruálását, mely az állati hulladékok feldolgozását a legegy­szerűbb és legtisztább módon eszközli. A nyilvánosság elé csak akkor lépett a társaság, midőn a készülék már minden oldalról ki volt próbálva. A legjobb bizonyíték a készülék használható­sága mellett azon körülmény, hogy egyik készüléket a másik után rendelték meg. Az első készüléket Hamburgban az ottani állami gyepmes­teri telepen állították fel. Ezután Münchenben létesített a vá­ros egy állathulla megsemmisítő intézetet, 2 készülék felállítá­sával. Majd Barmen, Friedberg és Kattovitz városok és újból Hamburg állított fel egy-egy Podevils-féle készüléket. Hogy e létesítmények 2 év alatt megtörténtek, jele a készülék kifogás­talan voltának. Ez idő óta még München, Augsburg, Haag (Hol­land), Zürich, Dresden (most épül), Friedberg, Mainz, Canstadt, Hatzfeld, Barmen mellett, Beuthen, Zabrze (Szilézia) Iglau és Brünn (Morvaország) Barhus, Odensee (Dánia) állították fel a Podewils­­czég készülékeit. A dob szerkezete. A készülék főalkatrészét (l.a túloldalon bemutatott 1. ábrát) egy erős, kettősfalú dob képezi, kettős, ivett fenékkel, mely két üres csapra van ágyazva. A tömeszelenc­ével tömített (d) csőbe a gőz az egyik oldalon levő csapon át legelőször az egyik kettő­s­­fenékbe megy, innen az (f) hevitóköpenybe, aztán a másik kettős­­fenékbe. A (c) csövön keresztül, mely ugyanazon csapon át tö­­mítőszelenczével van vezetve, a hevitóköpenyben képződő lecsa­pódó víz leeresztezik és rendszerint újból a kazán ellátására használtatik fel. A gőzvezeték egyik elágazásán keresztül (a rajzban nincs feltüntetve) a készülék belsejébe is lehet gőzt bevezetni. A dobban keletkező hullagózök az (a) csövön keresztül egy sürítőbe lesznek vezetve. Ezen (a) cső szitamódra át van lyukgatva, a (h) kéziemeltyű segélyével kívülről forgatható és kis (v) szűrőkészülékkel van összeköttetésben. A zsírkiválasztó szerkezete. A zsírkiválasztó lényegében egy közönséges edényből áll, mely a zsírnak és húslének a dobból rövid időre való felvételére szolgál, oly czélból, hogy a zsírnak ismételt és alapos kiválasz­tása lehetővé tétessék. Hogy a kiválasztott és a felszínen úszó zsírt kényelmesen lefolyathassuk, a zsírkiválasztó (m) csővel van ellátva, mely (h) emeltyű segélyével forgatható. A készülék hajtása. Ha a dob (1. ábra) már meg van töltve anyaggal és a kieresztőnyílás el van zárva, akkor légszivattyúval először is a levegőt kell eltávolítani. Ezután a gőznek a dob belsejébe való bevezetése által megkezdődik a párologtató­ folyamat. Az aránylag hideg hullarészeken gyorsan megsűrűsödő gőz felmelegíti azokat egészen 160° C. hőmérsékletig. Ezen erős behatás következtében az anyagoknak majdnem tökéletes zsírta­­lanítása és enyvtelenítése megy végbe; a csontok, izmok és paták elveszítik szilárdságukat és az egész tömeg néhány óra múlva péppé válik. Ekkor az eddig csöndesen álló dobot rövid ideig forgatjuk. Ezáltal a feldolgozandó anyagban, míg ez pép­­alakú , mérsékelt mozgás megy végbe, ami szükséges a meg­puhult zsírosabb darabok felkeverésére és a zsírnak az eddig elfödötten fekvő darabokból való kiválására. Ezután a készü­léket egy időre megállítjuk és a már fennúszó zsírt (a) csövön keresztül a zsírkiválasztóba szorítjuk. Előzőleg a zsírkiválasztóhoz vivő (e) összekötővezeték megnyitandó és (h) emeltyű segélyével a (a) cső forgatandó egészen addig, míg a felső zsírréteget érinti; a dobban uralkodó nyomás a zsírt a zsírkiválasztóba továbbítja. Hogy ez lehetőleg tökéletesen eléressék, a zsírral együtt a husié egy része is áteresztetik. A kiválasztó­ edényből a zsír egy forgatható cső segé­lyével eltávolíttatik, a hátramaradó husié pedig a dobba vissza­­szoríttatik, ahol az a hullaanyaggal együttesen akadály nélkül megszárítható. Közben a dobot mozgásba hozzuk és a szárítás czéljából a kettős­ köpenyt, valamint a fenekeket gőzzel hevítjük. A szárító­­folyamatnál a belül keletkező gőzök egy csövön keresztül a sürítőbe vezettetnek le és abban megsüríttetnek, azaz lehüttetnek és ezáltal újból cseppfolyóssá tétetnek. A dob forgatása mellett a bepárolás mindaddig folytatandó, míg a készülékben levő anyagot a szabadon mozgó henger poralakúvá változtatja át. A szárítás befejezése után a kieresztő­ nyílás megnyittatik, mire a készülék körülbelül 40 fordulat után magától kiürül. A trágyaport egy hajító­rácson kell aztán átvenni, s a rácson innen maradt csomókat oly czélból, hogy jobban porrá töressenek, alkalmilag visszateszik a készülékbe. .4 Podewils-féle rendszer működése. A hullaanyag szétterül a vízszintesen fekvő dobban és így a beömlő gőz sokkal jobban átjárhatja, mintha függélyesen álló Hirdetési rovatunkat lapunk olvasóinak becses figyelmébe ajánljuk.

Next