Mészárosok és Hentesek Lapja, 1899. január-június (7. évfolyam, 1-27. szám)

1899-01-01 / 1. szám

1899. január 1. A Mészárosok és Hentesek Lapja nálta a nyersbőrt­artell tagjait, a­kik — mint mindenütt — a­hol a dolgok ferde irányban csuszamlanak, most egymásba kezdenek be­lekötni. A 27-iki nyersbőrkartell-értekezleten, a mészárosok köz­gyűlése után, az aranyhalacskák helyett már némi összekülönbö­­zések adták meg a tenort. A kartell kereskedő­ tagjai ugyanis sehogy sincsenek megelégedve ezekkel az eredményekkel, mert nézetük és tapasztalataik szerint, a mészárosok alkalmi egyesü­letének minden megerősödése a nyersbőrkereskedők térvesztését, károsodását jelenti, annyiban, a­mennyiben az egyesületbe belépő mészárosokat a bőrgyárosok igyekszenek más mészárosokkal pótolni, a­kiket viszont a kereskedők üzletfelei közül vonnak el. Minél jobban szaporodik tehát a mészárosok alkalmi egy­esületé­­nek taglétszáma, annál több üzletfelet veszítenek a nyersbő ke­­reskedők. Mindezt Wolfneréknek ki is fejtették és azt követelték a kereskedők, hogy ha a még rendelkezésre álló egyesületen kívüli mészárosokon a gyárosok a kereskedőkkel nem osztoz­kodnak »emberségesen«, akkor ők kilépnek a kartellből és ver­senyezni fognak a gyárosokkal, a­mi kétségtelenül helyes dolog lenne. A bőrgyárosok és kereskedők között mutatkozó ezen „né­zeteltérések“ igazolják a legmeggyőzőbben, hogy a hajba kapó bőrkartellisták mennyire jó fejőstehénnek nézik a budapesti mé­szárosok által termelt bőröket. Ma már ezt — a kartellbeli tor­zsalkodások nélkül is — nagyon jól tudja a budapesti mészárosok zöme, a­mely lelkesedéssel és áldozatoktól sem riadva meg, igyekszik az alkalmi egyesület jövőjét anyagilag is biztosítani, hogy az a borkereskedelem újjászervezését vagy új alapokra való fektetését, mint végczért, elérhesse. Mert ma már, az alkalmi egyesület működése idején, nincs meg az a «szabad vásár», amit a kartelláltak a maguk javára mesterségesen készítettek elő mindenkor. Ha valamelyik kartellis­­tának az ollója túlságos mélyen jár a nyírásban, a menedék­helynek mindig ott van az alkalmi egyesület, amely az árak és a piac­i viszonyok ismerete tekintetében sem engedi tovább ter­jeszteni azt a sötétséget, amely eddig a nyersbőrkartell kizáró­lagos jótékony czéljait szolgálta. Az a mészáros, aki a rajta elkövetett koppasztásba beleunva, a nyersbőrkartell férfiait ott­hagyta, ma már nincs kitéve annak az eshetőségnek, hogy egy­általán, mert a kartellmegállapodás ezt kizárja, ne tudja áruját eladni. Az árakat sem szabhatják meg a bőrmilliomosok önké­nyesen és kényük-kedvük szerint, mert nem muszáj azokat elfogadni. Szóval egy úgynevezett szocziális kérdést old meg a mé­szárosok alkalmi egyesülete, amelyben az elnyomók a bőrkartel­­listák, az elnyomottak a mészárosok voltak. Régen folyt a mér­kőzés, melyben mindig a kartellisták kerültek fölül; mig végre előretört az elnyomott igazság s a mészárosok megtalálták ments­várukat és­­ önmagukat. Külföldi példák után indultak, sőt kül­földi szaktársak segítségét is igénybe kellett venniök; nem hogy árulói legyenek hazájuk érdekeinek, de hogy úgy szolgálhassanak neki, mint szabad polgárai. Mint ilyeneknek most módjukban van a magyar nyersbőrtermékek értékének hírét megállapítani, amit az érdekeit féltő bőrkartell megtenni nem tartott szük­ségesnek , sőt a kartell a magyar bőröket a külföld szemében eddig mindig gyalázta, hogy az idegen vevőket elriaszsza. Ez a múltban sikerült is neki. Az első lépéseken immár túl vagyunk s az eddig elért sikerek csak arra biztatnak, hogy a megkezdett uton haladjunk. Ma nem hogy raktára volna az alkalmi egyesületnek, de a Balkán államokból érkező megrendeléseket is alig győzi teljesíteni. Ez is egyik oka annak, hogy új nyerstermékeket vonjanak be közös értékesítésre. Újévtől kezdve az alkalmi egyesület tagjai már a borjubőröket is ezen közös szervük révén értékesítik, s így ha­vonta 2500—3000 drb borjubőrt maguk visznek a rendes helyi piaczra. A borjúbőr mellett a bárány és juhbőr közös értékesítése is megkezdődött s a faggyú közös értékesítésére is megtörténtek az előkészületek. Az alkalmi egyesület igy bocsájt mind több gyökeret és igy izmosodik hatalmas testületté, mely nem lesz olyan rossz­akarójuk a bőrgyárosoknak és kereskedőknek, mint ők a szer­vezkedő mészárosoknak. Összeköttetést is szívesen fog velük keresni, aminthogy ily irányú kísérletek eddig is történtek. De egy feltételük van és lesz: olyan üzleti érintkezés, mely világos, tiszta és egymás jogos érdekeit megbecsüli. És tudjuk, hogy a nyersbőrkartell tagjai még szívesen álla­nak majd összeköttetésbe a mészárosok alkalmi egyesületével. Az itt termelt bőrökre szükségük van, ellenkezőjét hiába állítják, hiszen mikor minden hely­ben termelt bőrt megvásároltak is, szükségük volt idegen behozatalra, annál inkább szükségük lesz pedig ezen idegen behozatalra akkor, ha az alkalmi egyesület tagjai szaporodnak, munkaköre szélesedik és a helyben termelt árukat a külföld mind nagyobb mértékben vonja el a piac­ról Mivel pedig az idegen behozatal a fuvarköltségekkel föltétlenül drágább, ennélfogva a budapesti bőrgyárosok — a saját érdekük­ben — keresni fogják az alkalmi egyesülettel való összekötte­tést. Ez be fog következni. A diskreditálást, vádaskodást egy darabig még próbálhatja a kartell, de idővel maga is jobb belá­tásra jut. Ezt az időt kívánjuk, hogy minél előbb elérkezzék. Sas Annia: A mészáros ipartestü­let közgyűlése. Karácsony hétfőjén a budapesti mészáros ipartestület rendkívüli közgyűlést tartott, a­melynek fontos tárgyakat fel­ölelő napirendje a testületi tagok jelentékeny számát gyűjtötte együvé. A gyülekezés, mint rendesen, most is lassan történt, de mire a tárgyalásokhoz d. u. 1/24-kor hozzá fogtak, ember-ember hátán szorongott a teremben. A résztvevők zöme a kisebb em­berek közül került ki, ám a jelentékenyebb forgalmat csináló mészárosok is tekintélyes számmal voltak képviselve. A hangu­lat általában lelkes volt, bár, a testület egy-két izgága tagjának jogosulatlan törekvéseiket ért utóbbi kudarczai után, némi disszonancziára is lehetett számítani. Annál meglepőbb volt azután az a szép egyetértés és nyugodt tárgyalás, mely egy­öntetű, lényeges határozatok hozatalára nyújtott módot, noha a kritika is szót keresett. Mi a kritikát soha sem elleneztük, magunk is gyakoroljuk és mindig tisztelettel hajlunk meg az olyan bíráló előtt, a­ki érvekkel, tényekkel meg hagyja magát győzni. Az ilyen bírálat szükséges és helyes is, mert módot nyújt arra, hogy minden felvetődő kérdés több oldalról legyen megvilágítható és mindenkit megnyugtató módon oldassák meg. A mészáros ipartestület f. hó 26-iki közgyűlésén ez tör­tént s hogy így történt, abban nagy része van a testületi vezetőség koncziliáns modorának és az elnöki jog nyugodt kezelésének. Minden tárgynál — bár felszólalások történtek — egyhangú határozatot lehetett elérni és ha az egyetértésnek, békés együtt­­munkálásnak ez a jele, akkor ennek példáit szolgáltatta a lefolyt közgyűlés. A közgyűlés két főtárgyával, az alkalmi egyesület dolgá­val és a vásárcsarnoki helybérek leszállításával érdemileg más helyütt foglalkozunk. Itt még csak azt a meglepően szép, őszinte és emelkedett hangulatú elégtételt kell kiemelnünk, melyet a közgyűlés a, bizonyos részről és éppenséggel nem közérdekből, jogosulatlanul támadott iparhatósági biztosnak, Horváth János dr.-nak méltán nyújtott bátor, önérzetes és igazságos fölléptéért, mely közel másfél évtizedes közérdekű munkásságból merítette erejét. A bécsi mészárosok nyerstermékértékesítő egyesülete is leküldte a közgyűlésre üzleti megbízottját, Allina urat, aki ismételten fölszólalt és hasznos tájékoztatást nyújtott a testület tagjainak. A gyűlés lefolyásáról, mely mindvégig lelkes volt és tiszta meggyőződésből méltatta az alkalmi boregyesület vezetőinek és az akc­ió támogatóinak önzetlen munkásságát, gyorsírónk jegy­zeteiből a következő részletes tudósítást állítottuk össze: Schubert Sándor elnök: Igen tisztelt közgyűlés! Több fontos ügyünk merülvén fel, melyek a közgyűlés határozatát Hirdetési rovatunkat lapunk olvasóinak becses figyelmébe ajánljuk.

Next