Mészárosok és Hentesek Lapja, 1910. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)

1910-01-07 / 1. szám

X­VI//. évfolyam. /fo­ /?. Budapest, 1910. január 7. Megjelenik minden pénteken. Előfizetési ár: az Állatkereskedelmi Ujsággal, Az Asszony Lapjával és a Húsipari és Állatforgalmi Évkönyvvel együtt egész évre 18 korona, félévre 8 korona. . Egyes szám ára 1 korona. Alapította: SAS ÁRMIN Beleírta szerkesztő: KOMÁROMI SÁNDOR Társszerkesztő : RÓNA LAJOS KEZETE, A BUDAPESTI MÉSZÁROSOK FAGGYÚ ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETE, A BUDAPESTI MÉSZÁROSOK BŐRÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETE T­KEZETE, A MAGYAR MÉSZÁROSOK TÁRSASÁGA, VALAMINT A VIDÉKI MÉSZÁROS ÉS HENTES SZAKIPAR TÁRS­ULATOK ÉS IPARO­Z TESTÜLETI SZAKOSZTÁLYOK HIVATALOS LAPJA Bármely közleményünket csak a forrás teljes megnevezésével engedjük meg lenyomatni. FK 4371 1. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VII. ker., Dohány­ utca 74. szám Hirdetések milliméterszámitással díjszabás szerint. TELEFON: 68B MÉSZÁROSOK ÉS HENTESEK LAPI HÚSIPARI, ZSIRADÉK- ÉS ÁLLATKERESKEDELMI, ÁLLATTENYÉSZTÉSI ÉS ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI SZAKLAP A HÚSIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE,­ A BUDAPESTI MÉSZÁROS-IPARTESTÜLET, A BUDAPESTI HENTES - IPARTESTÜKET, A­­ MÉSZÁROSOK MELLÉKTERMÉNY-ÉRTÉKESÍTŐ EGYESÜLÉSE, A BUDAPESTI HENTESEK MELLÉKTERMÉN­Y-ÉRTÉKESÍT­Ő SZ­ÖVeI^ * MŰtíj Előre és visszatekintés. Az új év küszöbén elvonulnak szemünk előtt az előző év eseményei. Sok harc, kevés eredmény. Viaskodás, küzködés, nehéz helyzetek és semmi javulás. Ellenkezőleg. Az állapotok még zavarosabbak, mint valaha voltak. Nemcsak a közélet terén, hanem a dolgozó polgárság minden életföltételében. A kibontakozást, senki sem látja, senki sem tudja és igy még a reménység éltető ereje is hiányzik. Elfogadva, a bizonytalanság nyomasztó érzésével léptünk át az új esztendőbe. Vájjon miben bizakodjunk? Az elmúlt esztendőben meg­ejtett tavaszi állatösszeírás kiderítette, hogy az állatállomány megfogyatkozott. Emellett az export is növekedett. A takar­­mányszűk esztendőben irtózatos állatpusztítás folyt. A tej­gazdaság térfoglalása folytán rengeteg sok borjút vittek vágó­hídra. Sertésszükségletünk már most sem elégíthető ki. Mi jó várható váljon ebből. Az állatdrágaság már itt van. A marha, borjú jóval drágább most, mint a múlt évben, ilyenkor, a sertés ára meg egyenesen megfizethetlen. Az élő jószág árának emelkedése mindig a fogyasztás csökkenését jelenti. Mert ha drága a hús, más olcsóbb élelmiszerekkel pótolják az e részbeli szükségleteket Igaz ugyan, hogy nagy mértékben folyik a hizlalás , de mit ér a belföldi fogyasztás szempontjából az arányok emelkedése, amikor a magas árak a hízlatt jó anyagot idegen fogyasztó piacokra, főképpen Bécsbe vonzzák? Bécsben 115 fillérig terjedő árakat érnek el a legjobb hízott marhákért, az élő sertésárak pedig a 140 fillért is túllépik. A sertés magas ára a jó — bár az utóbbi napokban ismét csökkenő irányt vett — zsiráfak mellett még csak hagytán volna; de a magas marhaárak — noha a bőr és faggyú ára kielégítőnek mondható — és épp igy a horribilis borsárak igen nagy akadál­­kát gördí­tenek a mészárosok amn­ak anyagának beszerzése elé. Külö­nösen ott, ahol rjjel szokták a jobb­ árut. Hogy miként alakul a helyzet a közel­jövő hónapokban, az ma még előreláthatlan, mert hiszen most éppen azok a hónapok vannak soron, amikor az állat, főképpen a­ marha, ára emelkedni szokott. A helyzet bizonytalanságát isgveli az, hogy senki sem tudja megmondani, m­ig a­ batkán­ kereskedelmi szerző­désekkel. Ezekkel nagyon sokat kellett bajmolódni az el­múlt esztendőben is. 1909. év elején 3­/2 hónapig szabad volt a szerb húsbehozatal. Azután eltiltották, mert a szerződést, mely már meg volt kötve és becikkelyezésre várt, az osztrák és a magyar kormány visszavonta. Azóta a szerb szerződést újra megkötni és életbeléptetni még kevésbbé sikerült. Ellen­ben megkötöttük a román keresk.­szerződést, mely Ausztriá­ban életbe is volna léptethető, de nálunk ennek egyelőre egyetlen feltétele sincs meg. A román és a szerb hús be­hozatala a húsipar szempontjából nem kívánatos. Amikor a szerb húsban 1908. végén és 1909. év elején részünk volt , az csak az egészségtelen versenyt táplálta. De a közönség és más közszempontok, valamint gazdasági érdekek mégis követelik és így egyáltalán nem vehető huzamosabb időre elodázottnak az a veszedelem, ami a balkáni húsnak be­hozatalában a verseny szempontjából rejtőzik. A hizlaló gazdát, a kötésekre vásárló kereskedőt zavarja kalkulációjában és a húsiparos még kevésbbé tudja hányadán lesz vele. A húsbehozatalt megosztottnak, a vidékre is kiterjedőnek tervezik ugyan, de Ausztriában is, mikor ily húsbehozatal már volt, kevés jutott belőle vidékre, Magyarországon meg úgyszólván éppenséggel semmi. Nálunk az egész húsbehozatal a főváros húsüzemeire fekszik rá; ez volt s ez lesz a jövőben is a hátránya. Némi rekompenzációt a magyar húsiparosság csak attól várhat, ha az úgynevezett osztrák állatértékesítő központ, valamint az osztrák állattenyésztés fejlesztésére szánt évi 6 millió korona segítség eredményesen tud működni Ez ered­ményes működés.t. i. azt jelentené, hogy az osztrák szervezet az osztrák fogyasztó piacokról kiszorítja, illetőleg vissza­szorítja a magyar állattenyésztés és hizlalás produktumait s ezekből nagyobb mennyiség, illetőleg jobb minőség marad a belföldi fogyasztási piacok számára. Ez mindenesetre igen nagy veszteség volna a magyar állattenyésztés és kereskedelem szempontjából, de aligha fog elkövetkezni. Ha Ausztriában a nagyarányú belföldi szükséglet és az ennek kielégíthetéséért fizetett nagy árak nem voltak elegendő erősek az osztrák állattenyésztés és hizlalás fejlesztésére, a könnyen meg­szerezhető évi 6 millió korona, valamint az a kereskedelmi szellem, ami egy ilyen agrár elvek szerint vezetett állat­­értékesítőtől várható, sem fog erre alkalmasnak bizonyulni. Értékesítő szervezeteikkel csodákat a németek és franciák sem tudtak elérni és a dánoknak is Anglia szomszédsága a szerencséjük. De ha tévednénk is, a közvetlen hatások nem egyhamar fognak érezhetőkké válni. Még­pedig annál kevésbbé..

Next