Mészárosok és Hentesek Lapja, 1911. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1911-07-07 / 27. szám

MIX. évfolyam, Budapoot, W11. július 7. 27. su­­ám. MÉSZÁROSOK ÉS HENTESEK LAPJA A HÚSIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE, A BUDAPESTI MÉSZÁROS-IPARTEST­ÜI LET, A BUDAPESTI HENTES - IPARTESTÜLET, A BUDAPESTI HENTESEK MELLÉKTERMÉN­Y-ÉRTÉKESÍ­TŐ SZÖVE­T­KEZETE, A BUDAPESTI MÉSZÁROSOK FAGGYÚ ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVET­KEZETE, A BUDAPESTI MÉSZÁROSOK BŐRÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETE, VALAMINT A VIDÉKI MÉSZÁROS ÉS HENTES SZAKIPAR­TÁRSULATOK ÉS IPARTESTÜLETI SZAKOSZTÁLYOK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden pénteken Előfizetési ár: az Állatkereskedelmi líreággal, Az Asszony Lapjával és a Húsipari és Állatforgalmi Évkönyvvel együtt egész évre 18 korona, félévre 8 korona.­­Alapította: VAS ÁRMIN F­erelca szerkesztő: KOMÁROMI SÁNDOR Társszerkesztő : RÓNA LAJOS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VII. ker., Dohány­ utca 74. szám Hirdetések milliméterszámítással díjszabás szerint. TELEFON: 685 Bármely közleményeinket csak a forrás teljes megnevezésével engedjük meg lenyomatni. HÚSIPARI, ZSIRADÉK- ÉS ÁLLATKERESKEDELMI, ÁLLATTENYÉSZTÉSI ÉS ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI SZAKLAP A nyersbőraukciók. ii. Előző számunkban beszéltünk arról: mi az oka annak, hogy a nyersbőraukciók nálunk meghonosításuk után sem tudtak annyira gyökeret verni, hogy bennük a jövő nyers­bőrpiacának kialakulását köszönthetnék. A fő akadálya ennek az, hogy nálunk oly aukciókkal történtek kísérletek, amelyek a két különböző hivatású aukció hatáskörét összekeverték. Mert tudnivaló, hogy nem minden aukciónak ugyanaz a rendeltetése. Az egyik csoporté az, hogy a termelőtől beszerzett usance-szerűen dolgozott árut szol­gáltasson, a másiké meg az, hogy a tengerentúli országok nyersbőrtermelését tegye a bőrfeldolgozó ipar számára hozzá­férhetővé. A szedett, kevert, vegyes, megbízhatlan peresúly­­hozamú áru, még ha bizonyos mértékben osztályozva van is, nem aukciókra való. Tudni kell, hogy a nyersbőraukciók meghonosítására is részben az vezette a­ nyersbőrértékesítő szövetkezeteket, mert így akadtak elébe vágni annak a szö­vetkezeti tagok közt is itt-ott lábrakapott abúzusnak, hogy, a szövetkezeti bőrök jobb értékesítésére számítva, azok maguk is vásároltak a haszon reményében nem szövetkezeti usancsok szerint dolgozott árut és azt a szövetkezeti értékesítőhöz szállították be. A szabadkézből való szövetkezeti értékesítés­nél a legtöbb baj ebből keletkezett s ez volt az egyik oka annak, hogy a szabadkézből értékesített szövetkezeti áru még mindig nem tudott oly árakat elérni, mint aminőket az aukciók válogatott árujáért fizettek, úgy hogy végeredményében min­den szövetkezeti tag csalódott. Leginkább természetesen azok, akik lelkiismeretes munkával szép árut szolgáltattak, de azok is, akik a szövetkezeti tagságot idegen bőráruk becsem­pészésére használták föl. Ezeket a tényeket nem mi találtuk ki, hanem a Wiener Fleischhauer Vereinigung hivatalos lapjában mondatta el akkor, (1909. febr. 4.), amikor az aukciók mellett először tört lándzsát. A szövetkezeti aukcióknak ugyanis legelső alapfeltételük, hogy csupa megbízható, tisztán kezelt, hibátlan árut szol­gáltassanak. És erre egyenesen kényszeríti is a tagjait a pontos ■sztályozás és a hibákért való levonások útján. A szövetkezeti akciók részére az osztályozás ugyanis olyan, hogy mindenki ma viseli az árujáért való teljes felelősséget, de annak is előnyeit is élvezi. A szövetkezeti aukciók számára való­ozásnál ugyanis a hibás, esetleg másodosztályú bért nem lehet az elsőosztályúak közé keverni, mert a vevő azér kifogást emel. Tehát mindenki csak a tényleges értéket kapja meg árujáért. Aki a minél nagyobb érték elérése céljából nem ad tiszta, hibátlan bőrt, az azért nem is kaphatja a legjobb árat s igy kénytelen a saját kárán okulni. Ahol a szövetkezeti nyersbőraukcióknak ezekkel a ha­tásaival tisztában vannak, ott a gyűjtött kereskedelmi árut az aukció forgalmából kirekesztik. A német bőrértékesitő szövet­kezetek szövetsége már 1909. év tavaszán (márc. 17.) kimon­dotta, hogy „az gyűjtött bőrök az aukciókról elvileg ki vannak zárva és az alkalmazott sozok vagy átvevők eltiltandók attól, hogy saját számlára üzletet kössenek.“ Baden-Badenben a f. év ápr. 28 ikárt tartott ülésen a Sektion Süddeutschland des Verbandes deutscher Häuteverwertungs-Vereinigungen ki­mondotta, hogy a kereskedő-árukat teljesen kizárja az aukciók­ból. Detjens, a német bőrértékesítő szövetkezetek elnöke, egy a német húsiparos-szövetség lapjában 1908. évi május 8-ikán megjelent cikkében szó szerint ezt írta : „Kereskedői és gyűjtött áru nem való az aukciókra!“ A f. hó 25-ikén Drezdában tartandó évi közgyűlésén a német bőrértékesitő szövetkezetek szövetsége újra foglalkozik a kereskedő árunak az aukciókról való kizárásával. A Wiener Fleischauer Vereinigung pedig, mint már előző számunkban is jeleztük, az idén éppen azért bontotta föl a Curis­szal a szerződést, mert ez a vállalat szintén kereskedői és gyűjtött áruval dolgozott. De nemcsak a termelő húsiparosok fölfogása az, hogy a kereskedő és gyűjtött áru nincs helyén a szövetkezeti aukciókon, a bő­­kereskedők — akik sokszor csalódtak — ezt még inkább hangoztatják. A német Verband der Interes­senten am Häuteeinkauf, melynek osztrák tagjai is vannak, 1909. évi október havában tartott teljes elöljárósági ülésén hosszan vitatta meg némely aukciós áru hiányos voltát, amelyek a gyűjtők által kisebb községekben, falvakban, udvarokban beszerzett áruból származnak. 1910. évi aug. havában ugyanez a testület évi közgyűlésén szintén panaszolta a kereskedő áru aukcionálását. Ugyancsak 1910. évben, de az elején, a berlini nagyvágók bőrértékesítője és a Gruppe 9. des Verbandes der Interessenten am Häuteeinkauf közös nyilatkozatot adott ki, mely azt mondja, hogy az értékesítő szövetkezet gyűjtői csak oly árut gyűjthetnek és küldhetnek az aukciókra, amelyek az illető szövetkezet tagjaitól vagy oly mészárosoktól származnak, akik igazolják, hogy az árut saját üzemükben állították elő és aukciószerűen kezelték.

Next