Mészárosok és Hentesek Lapja, 1911. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1911-07-07 / 27. szám

2 1911. július 7. MÉSZÁROSOK ÉS HENTESEK LAPJA E gyűjtők kötelesek folyószámos könyveket is vezetni, amelyek­ből kitűnik a szállító neve, az áru súlya és minősége. Vitás esetekben a könyvek a bőrvásárló érdekeltség bizalmi­ férfiainak bemutatandók. Minden más bőr, mely nem ily formán kezel­tetik és nem garantáltatik, csak kereskedő áruként szerepelhet. Ugyanitt említjük meg, hogy a berlini Lederindustrie, mely erről a megállapodásról hírt ad, hozzáfűzött fejtegetéseit így fejezi be: „Die Händlerware muss ’raus aus den Auktionen.“ (A kereskedő árut az aukciókból ki kell küszöbölni.) Azt hisszük, ez adatokkal eléggé bizonyítottuk, hogy a kereskedő-, vagy gyűjtött árut a szövetkezeti aukciók forgal­mába bevonni sem a termelők, sem a bőriparosok és keres­kedők nem akarják. Annál feltűnőbbnek és képtelenebbnek kell tehát tartanunk Böszörményi László dr. fejtegetésének azt a tendenciáját, amely a budapesti szövetkezetekre hazí­­rozott aukciókat kereskedő áru idecsődítésével akarja akció­képessé tenni! A cikkíró egészen eltéveszti, hogy az aukcionáló vállalatok itt eminenter nem a budapesti keresk. kikötő részére tervezett keleti nyersbőrkereskedelmi gócpontoknak készültek, hanem a magyar áru jobb előállítását és értékesítését akarják elérni, aminek a kereskedő áru a legveszedelmesebb kon­kurense. A pacifikálást, amire a cikkíró a nyersbőrértékesítés összes érdekeltségeinél törekedni látszik, a kereskedő és szövetkezeti áru összekeverésével és egymással való agyon­­csapásával elérni soha sem lehet. A bőrgyárosok tiszta árut, a bortermelők tiszta árakat akarnak elérni, a kereskedők viszont a maguk forgalmából kívánnák megmenteni azt, ami megmenthető. E törekvések jogosultságát senki kétségbe nem vonhatja. Csak éppen az eredményes voltukat zárja ki az, ha a kereskedő és szövetkezeti áru elkövetésével abúzusok el­követésére nyittatik alkalom. Hiszen a bőrgyárosok és a közvetítő kereskedelem egy része annyira mennek, hogy például a német bevásárló érdekeltségek thüringiai csoportja 1909. évi február havi elöljárósági ülésén azt is követel­ményként állította föl, hogy a közvágóhídi és a nem köz­­vágóhidi bőrök is, mint ilyenek, külön jelöltessenek meg az aukciós listákban. Ez Németországban, ahol kevés a köz­vágóhíd (de annál megfelelőbb), azt eredményezné, hogy a nem közvágóhídon előállított bőröket, ha azok jobb minő­ségűek is , értékükben lefokozni lehessen, illetőleg, hogy ezek a bőrök a nyilvános árverésekből kiszoruljanak. Ebbe a német bérértékesítő szövetkezetek szövetsége természetesen nem ment bele, mert, igen helyesen, a kínálat centralizálására törekszik. De a centralizálásnál a felelősséget is vállalja és biztosítékot is nyújt az aukciók vásárlóinak, hogy vételeik rizikóvá­ nem járnak. De ki felel nálunk a kereskedői és gyűjtő fogalom alá vont „krakói“ bőrökön, melyekről senki sem tudja, hol, merre vannak, egyöntetűen vannak-e kidolgozva, kiadják-e a remélt pere­­súlyt? Talán az a garancia, hogy a Cutis aukció vezetője, mint az Bécsben is történt, kijelenti, hogy csak lurr­­ok kérnek és lumpok adnak a garanciát? Pedig a szövetkezeti aukciók­nak éppen a jó peresúly a bázisuk és jövőjük garanciája. Méltóztatik tán emlékezni rá, mi a múlt héten is szóvá tettük, hogy az Erdélyi Bőriparosok Egyesülete akciót indított az iránt, és ez akcióhoz csatlakozott a Bőriparosok Országos Egyesülete is,hogy a bőr eredeti (vágóhídi) súlyát hivatalos közeg konstatálja és bélyegezze rá a bőr falára a vágóhídon. Ez akció oka az, hogy a bőriparosok, amint a pőresúlyból következtetik, ma meghamisított súlyt kapnak. A Bőriparosok Országos Egyesületében némi poetica licentiával a „súlyhamisításért“ úgy a „roszindulatú“ termelőt, mint a közvetítő kereskedelmet, sőt az aukciót is felelőssé tették. Csakhogy az Erdélyi Bőr­iparosok Egyesülete a maga eredeti, a kolozsvári és brassói keresk, és iparkamarákhoz intézett előterjesztésében egészen másról beszél. Neki esze ágában sincs sem a mészárosok, sem az aukciók megvádolása a súlyhiányért. Azaz, hogy a mészárost, amennyiben a bőriparossal közvetlenül össze­köttetésben áll, egészen érintetlenül hagyni rém tudja, noha vádjával igaztalan, mert hiszen a bőriparos, ha közvetlenül áll a mészárossal összeköttetésben — az átvételnél gondos­­kodhatik és gondoskodik is a súlyhiány kiküszöböléséről. Az Erdélyi Bőriparosok Egyesülete szóbanforgó fel­­terjesztésében t. i. a következőket írja: „. . . Sajnos, szomorú tény, hogy a közvetítő keres­kedelem annyira elharapódzott, hogy a bőriparos és bőr­gyáros a legritkább esetben kerül abba helyzetbe, hogy szükségletét nyersbőrben közvetlenül a termelőnél, ez esetben a mészárosnál szerezhesse be, sőt ellenkezőleg a közvetítő kereskedelem, az, amelyre tulajdonképpen a mészáros és bőriparos, bőrgyáros között nem is volna szükség, ebben az üzletágban annyira befészkelte magát, hogy kiszorítására ez idő szerint még csak gondolni sem lehet . . .“ Az Erdélyi Bőriparosok Egyesülete tehát először maga állapítja meg, hogy a bőrgyárost a mészáros, mert vele a leg­ritkább esetben áll összeköttetésben, a súly dolgában, alkalom hijján is, alig rövidítheti meg ; másodszor pedig a közvetítő kereskedelmet, mely a bőriparos-gyáros és a mészáros közé ékelődött be, fölöslegesnek mondja, tehát körülbelül arra az álláspontra helyezkedik, amit mi képviselünk. Hogy miért, azt — a lényeges és komoly bajok okául a közvetítő kereske­delmet jelölvén meg, — így indokolja: (A közvetítő) „a mészárostól mindenféle elfogadhatatlan után -módon nyersbőrönkint 1 —2 kilogrammot von le, ellen­ben a bőriparossal és bőrgyárossal szemben nem a zöld súlyt számolja el, hanem nyersbőrönkint még 1—2 kilo­grammot csap hozzá úgy, hogy eltekintve attól, hogy már a mészárosnál 1—2 kilogrammot keresett, a bőriparosnál és bőrgyárosnál újabb 1—2 kilogrammot szerez, tehát minden egyes nyersbőrnél 3—4 kilogramm tiszta mellékkeresete van, ami a mai nyersbőrárak mellett 4—5 K haszonnak felel meg.“ Ez egészen más, mint amiről a Magyar Bőriparosok Országos Egyesületének elnöke beszélt. A bőriparosok és gyárosok károsodásának okául itt a közvetítő nyersbőrkeres­kedelem van illetékes oldalról beállítva. Tehát ugyanaz a tényező, melyet a mészárosok is a bajok forrásaként jelölnek meg. A közvetítő kereskedelem által gyakorolt levonások hatását az Erdélyi Bőriparosok Egyesülete a pőresúly hiányá­ban állapítja meg. Szerinte a tisztán kezelt bőr 80—85%-os tiszta súlyt ad, de a tiszta súlyt illetőleg a közvetítő egy esetben sem hajlandó garanciát vállalni: „legfeljebb 74—75% tiszta súlyt garantál, ez a garancia azonban, mondja szó szerint, a bőriparosra és bőrgyárosra nézve, a nyersbőr kilója után 8—10 fillér veszteséget jelent.“ Már most, aki a helyzettel ismerős, az tudja, hogy a szövetkezeti aukciók Németországban azért tudtak arán­ylag oly hamar elterjedni és azért képesek boldogulni, mert a pőresúly dolgában a közvetítő kereskedelemmel szemben sokkal több garanciát tudtak nyújtani és a kereskedő árunak

Next