Magyar Jövő, 1922. május-szeptember (4. évfolyam, 99-210. szám)

1922-06-23 / 140. szám

Negyedik évfolyam, 140. szám. Előfizetési órák: Egész évre 960 kor. Félévre 480 kor. — Negyedévre 240 kor. Egy hóra 80 kor. — Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 4 kor. Ára 4 kor. POLITIK­AI NAPILAP Szerkesztőség : Ivitekolcz, Kossuth­ u. 5. sz. Telefonszámai : Felelős szerkesztő : 865. Szerkesztőség : 184 és 865. Kiadóhivatal, és nyomda : Deák­ utca 9. Telefon : 882. Ma nyújtják be az imdemnitást Аж im­­emnitás hat hónapos Issz — Nem jut аж ország еж Lex-ne — Zavartalan parlamenti munka, vagy a Tisza-féle házszabály Budapest, június 22. (A Magyar Jövő tudósítójának telefonjelentése.) Kállay Tibor pénzügyminiszter a holnapi ülés végén beterjeszti az indemnitást, amit hat hónapra kér és ezzel megindul a nemzetgyűlés munkája. Hogy ez a munka nyugodt le­folyású lesz, arra — sajnos — nem sok a remény. Az ellenzék nem csak, hogy kitart ismeretes követelései mellett, hanem úgy látszik, még meg is toldja azokat új követelé­sekkel, amelyek között szerepel például a kivételes hatalomról szóló intézkedések megszüntetése is. Azt is szeretné az ellenzék, ha a köz­­igazgatási reform megelőzné a fő­rendiház tervezett reformját. Különösen a keresztény ellenzék az, amelyik nem akarja belátni, hogy miért kell a jogfolytonosságnak a főrendiház megalkotásával kezdőd­nie. De van az indemnitással kap­csolatos követeléseknek még egy olyan pontja, mely az ellenzéket harcias elhatározásában erősíti. Ez a pont a választójogi rendelet törvényesítését és ezzel a nemzet­gyűlés törvényességét statuálja, amit tudvalévően az ellenzék semmi szín alatt elismerni nem akar, bár a választásokból igen élénken kivette a részét. Az ellenzéknek ezzel az elhatározottságával szemben a több­ség egységesen áll s el van szánva arra, hogy a parlamenti munka nyugodt menetét megóvja. A több­ség semmiféle erőszakos rendsza­bályra nem gondol s a parlamenti vitatkozásnak útját állani nem fogja és nem akarja, de ha azt tapasztalja, hogy az ellenzék magatartása túlnő a parlamenti harcok keretein és az obstrukció felé halad, akkor — mint az egységes párt egyik vezére kijelentette : elérkezett az ideje annak, hogy megfontolás tárgyává tegye a Tisza-féle házszabályok életbeléptetését. Az egységes párt megvárja, miként alakul a parlamenti helyzet s az ellenzék harcmodora és ettől teszi függővé elhatározását. Annyi azon­ban minden­esetre bizonyos, hogy az egységes párt nagy erejével és akarásával meg fogja óvni a parla­ment munkaképességét és az ország érdekében meg fogja akadályozni azt, hogy az ex-lex bekövetkezzék. A tegnapi pártközi értekezlettel kapcsolatban a liberális ellenzék egyik befolyásos vezető tagja kijelen­tette, hogy az ő nézete szerint az indemnitást keresztül kell engedni, ha csak olyan intézkedést nem fog­lal magában, amely például a kivé­teles hatalom meghosszabbítást célozza. Valkó Lajos kereskedelemügyi miniszter tegnapi beszéde valóságos tudományos előadás volt az állam­­háztartásról. Az új kereskedelmi mi­niszter az ipart akarja megerősíteni azért, hogy kevesebbet hozzunk be s ezért minden erejét erre koncentrálja. A kereskedelem teljes szabadságának a híve és ha ezt nem is tudja azon­nal megvalósítani, fokozatosan min­den esetre át fog a szabadkereske­delemre térni, mert csak ezen az úton lehet gazdaságot fejleszteni és adóalanyokat teremteni. A kormány értekezlete Ma délben fél 12 órára Bethlen István miniszterelnök értekezletre hívta egybe a kormány összes tag­jait. Ezen az értekezleten Kállay pénzügyminiszter referált az ellen­zékkel folytatott tárgyalásairól. A pénzügyminiszter referátuma fölött vita indult meg, melyben a kormány­nak valamennyi tagja részt vett. Egy­öntetűen arra a megállapodásra ju­tottak, hogy az ellenzék két köve­telését, nevezetesen elsősorban a­­ választójogi javaslat soronkívüli be­nyújtását nem teljesítik és pedig annál kevésbbé, mert az ország mai helyzetében ez nem sürgős kérdés, míg az indemnitási törvényjavaslatot és az adójavaslatokat minden más kérdést megelőzve kell tárgyalni. Ez utóbbiak nélkülözhetetlenek a drágaság leküzdése, a pénzügyi helyzet szanálása és a pénzügyi helyzet helyreállítása szempontjából. A miniszteri értekezlet felfogása sze­rint az úgynevezett választási atroci­tások sem országos jelentőségűek. Ez az ügy a képviselőknek és eset­leg a kibukott jelölteknek magán­ügye, nem országos, vitális érdek és halasztást szenvedhet anélkül, hogy abból az országra nézve bár­miféle baj vagy kár háramolhatnék. A közigazgatás reformjáról szóló javaslatot sem tűzhetik most napi­rendre a tervbe vett főrendiházi re­form helyett, részben azért sem, mert még nincs is készen. Ezután az értekezlet megbízta Kállay és Valkó minisztereket, hogy az ellen­zékkel a felvett tárgyalásokat foly­tassák és közöljék a kormány vála­szát az ellenzéki vezérférfiakkal. pártfegyelemmel mindent el lehet érni, viszont erősen deprimálta az ellen­zékieket, amely látja, hogy nem olyan kormánnyal áll szemben, mint a mult nemzetgyűlésen, amikor annak sorait hangulatos jelszavakkal meg­megbonthatta. Az egységes párt meg­elégedéssel vette tudomásul Gaál Gaszton nagyszabású elnöki meg­nyitóját, amelyben a megválasztott elnök félre nem érhető módon adta tudtára az ellenzéknek, hogy a nem­zetgyűlés tanácskozóképességének megóvását mindenkivel szemben ér­vényesíteni fogja és a házszabályok liberális kezelése mellett a ház ered­ményes munkáját egy pillanatra sem engedi veszélyeztetni. Az ellenzék, mely — kényszerűségből ugyan — hű tapssal fogadta Gaál kijentéseit, erősen deprimált hangulatban tár­gyalta az elnöki megnyitót. Bethlen István gróf miniszterelnök és kormányának csaknem valamennyi tagja fennjárt ma az­­Ernszt-párt­ban. Bethlen miniszterelnök a pártban kijelentette, hogy meggyőződése sze­rint mint a múltban úgy a jövőben is együtt fognak haladni. Az ő iránya a mai is a keresztény és nemzeti irány. A keresztény-nemzeti irány azonban nem jelenti sem a fejbe­­verést, sem a jogrend felforgatását, hanem a becsületes munkát. Ezután értekezlet volt, amelyen a párt összes tagjai részt vettek. A szociáldemokraták értekezlete Ma délelőtt a nemzetgyűlés ülését megelőzően a szociáldemokraták ér­tekezletet tartottak. Az értekezletről az a hír kelt szárnyra, hogy azon nemcsak adminisztrációs és belső pártérdekeket illető kérdéseket tár­gyaltak, hanem kijelölték az indem­nitási vita első szónokát is, aki a párt megbízásából a nemzetgyűlés első érdemleges tárgyalásán a szo­ciáldemokrata párt nevében elvi deklarációt tegyen, melyben a párt politikai magatartását, céljait és szándékait fejezze ki. E politikai nyilatkozat elé nemcsak az ellenzé­ken, hanem az egységes pártban is nagy érdeklődéssel tekintenek. A szociáldemokrata frakció egyik vezető tagja ezeket mondotta egy hír­lapírónak : — Nem handabandázni jöttünk a parlamentbe. Ha a kormány lehe­tővé teszi, akkor mi szívesen állunk rendelkezésére és részt veszünk a kormány munkájában. Ez tehát tisz­tán a kormánytól függ. A szociál­demokrata párt teljesen önállóan, a maga programmja alapján dolgozik és csak esetről-esetre lehet szó arról, hogy a többi ellenzéki pártokkal egységesen járjon el. A pártnak többféle követése van. Ezek között elsősorban az internálási tábor és az emigráció likvidálását követeli bel- és külpolitikai szempontból. A szociáldemokrata párt nem ragaszko­dik ahhoz, hogy minden emigrált vissza­jöhessen az országba. A belügyminiszter a közigazgatás reformjáról A nemzetgyűlés mai ülése alatt a főispánok Preszly Elemér, Pest vár­megye főispánjának vezetésével meg­jelentek a képviselőházban, hogy el­búcsúzzanak a távozó belügyminisz­tertől és üdvözöljék az új belügy­minisztert. Klebelsberg Kunó gróf válaszában kijelentette, hogy a fő­ispáni kar értékes közreműködésében igazolását látja a választójogi ren­deletnek is, mert a Friedrich-féle szükségrendelet alapján ez az ered­mény nem lett volna elérhető. Egy másik nagy eredményre is tekint­hetünk vissza, mondotta. — A ti hozzáértő közreműködés­iekkel a forradalmak és a diktatúra idején kétségtelenül sokat szenvedett közigazgatás nagy lépéssel haladt előre a konszolidációk útján. Ezután a főispánok Rakovszky Iván belügyminisztert keresték fel, akit szintén Preszly üdvözölt. Rakovszky Iván belügyminiszter így válaszolt : — Én csak felerészben érzem magamat a belügyminisztérium kép­viselőjének, másrészt úgy érzem, hogy hivatalomnak és munkaköröm­nek nagyobbik és fontosabb feladata és munkaköre a törvényhatóság, ahol éppen annyit, ha nem többet kell dolgoznom. Engem is megihle­tett a magyar hagyomány, ez önfel­áldozó készség levegője. Ezt az ér­zelmet magammal viszem az ország­gyűlés házába és a minisztériumba is. Ha már annyira ragaszkodunk az ősi vármegyéhez, bizonyos mértékig nehezünkre esik, hogy hozzá akarunk nyúlni és át akarjuk azt alakítani. Mert a szeretet a maga nyers mi­voltában azt jelenti, hogy amit sze­retünk, hibáival együtt szeressünk. Nézetem szerint az ősi vármegyének akkor teszünk szolgálatot, ha a mai közigazgatást a kor szellemének megfelelően reformáljuk. Amikor te­hát én azon gondolkozom, hogy miképen kell megőrizni a reformot, akkor nem a régi vármegyei auto­nómiát akarom eltávolítani, sem azokat az egyéneket, akik abba tel­jesen beleélték magukat, hanem in­kább azt akarom, hogy ezek is be­illeszkedjenek a mai közéletbe. Ami­kor sor kerül a közigazgatási refor­mok megvalósítására, két cél fog szemem előtt lebegni. Az egyik az, hogy a vármegyét a magyar modern élethez alkalmazzuk, a másik az, hogy a magyar kultúrának és ma­gyar hagyománynak a szerepét meg­­védjü­k s ne dobjuk oda azokat puszta jelszavaknak. A főispánok nagy tetszéssel fo­gadták a belügyminiszter szavait. Az első erőpróba Az egységes párt klubjában ma este élénk volt az élet. A párt tagjai nagy megelégedéssel konstatálták, hogy az első erőpróba, az elnök megválasztása fényes győzelmet biz­tosított az egységes pártnak. Jelentős eredménynek számít az is, hogy az egységes párt fegyelme megállotta az első erőpróbát, amennyiben sikerült az egységes párt hivatalos háznagy­jelöltjét Karaffiáth Jenőt, az ellenzék machinációjával szemben imponáló többséggel megválasztani. Bár a helyzet napokkal ezelőtt az volt, hogy Kállay Tamás pénzügyminiszter nagyszámú hívei az egységes párt­ban erősítést kaptak volna az el­lenzéki szavazatokkal, mégis az egységes párt akarata, mely Karaf­­fiáth-ot deklarálta hivatalos jelöltnek, biztosította Karaffiáth majdnem egy­hangú megválasztását. Ez az ered­mény biztató előjel az egységes párt számára a jövőben arra, hogy NEM, NEM, SOHA! \ЛЛЛЛЛАЛЛЛЛАЛЛЛЛЛЛЛЛАЛЛЛААЛЛЛЛЛЛАЛЛЛЛАА#

Next