Miskolc, 1880 (5. évfolyam, 1-105. szám)
1880-04-22 / 33. szám
MISKOLC, 1880. április 22-449.-33. szám ÖTÖDIK ÉVI FOLYAM jgi TO tot«^ TO«"'* ITO bp ■ 7 1 i®«( j Fél Előfizetési díj: Negyedévre 1.50k | Félévre ... 3 ft. | j.Egész évre 6 „ cl la MISKOLC. Hulji Mtelet tepid, ipar, tenteileki, lazjálati es ismeretterjeszli lizlj. ** | Hirdetési dij: 8 « Négyhasátv's petitigL Tf sor 5 kr. Többször li ^i/'j^hirdetésnél olcsóbb, jjcqij ' ?(f Bélyegdij 30 kr. ■j^Éves hirdetés 70 írt.? ________3E_______ Szerkesztőségi iroda: Urak utcája 1122. szám. Egészes sziátin étre. V Isz. Kiadói iroda: Széchenyi-utca 746. szám Möesz-féle ház . Hígjatén ^minden csütörtökön^ » és vasárnapon, sí ‹s=®?2®i5==› Adalékok a miskolci ellenreformatióhoz III. Károly és Mária Terézia uralkodása alatt. Közli: SÁTORI. (Folytatás.) Tizennyolc tanú kihallgatása után Sigó Kiita bűnösnek találtatott s az ördögökkel és boszorkányokkal való cimbora- A n) sz. jegyzetnek folytatása. A meneczke egy üveg pálinkát fogván köszöntő a fatensre ily szóval egésséggel Istók, a fatens pedig nem akarván innya erőssen kínálta azon meneczke a fatens ez, az orczáját megharapta és mond nekie nesze szivem egy Marias, a minthogy maga a Menecke kötötte a kendőjébe a latensnek mondván ezt ki ne ad, míg haza nem érsz, akkor mongyák a Meneczkének a társai eregy menj el lásd meg, ha itt van e már a többi mely parancsolattyokra akkor mingyar sietséggel elment a Meneczke és vissza fordulván mond a többinek, gyertek szalaggunk el, mert két annyian is vannak azok mint mink, majd itt leszünk, ot mingyar ki ki Lovára ugrándozván eljöttének. Midőn nagy hegyek között jöttének volna, érkeztek egy kicsin sárfenékhez, a holott a latins találja mondani én Istenem vájjon be.á visznek már engemet ezek, mely szavára a fatensnek mond az zászlótartó a többinek, taszítsátok le hamar a lóról, mert majd mind itt veszünk miatta, akkor a fatens miagyar leesett, bevén maradván a sárfenékben, a holott a fatens akarva ; nyughatatlansága után egy kicsint aludni, de gondolván magában, megirtózott és nem mert aludni, hanemn megindulván sokáig bolyongott a hegyek között, de sehol útra nem talált, hanem hajnal felé egy kerékvágásba esett a lába, vette észre hogy út legyen megindulván ment mindaddig, hogy épen Súlynál fakadott ki az erdőből úgy verekedett haza Igricire másnap későn estére. — Az elmúlt Pünkösd után ugyan a latensz Igricin lakó Csiszár Ferenc Utalójában hónalljant hozván elragadták és hordozták oan másnap kilenc tíz óráig, de hová meddig és kicsodák hordozták, semmit abban nem tudván mondani, hanem a megírt időtájban midőn levetették volna a keresztesi mezőben, akkor voltának tízen, kik között akkor is jelen volt Lengyel Tamásné, Szász Györgyné és Gombos Györgyné, kik is mondották a latensnek no most meg nem ölünk, de ha megmondod mint ennek előttesig miatt, meg több efféle ízetlen vádak alapján, a máglya halálra ítéltetett. Hiába védte őt a felvilágosodott Vetésy Sámuel, a megye törvényszéke következő ítéletet hozott: „Minthogy Sigó Katának a magistrate fiscusától tett bevallása és gonosz ördöggel összeszövetkezett boszorkány cselekedete, nemcsak világos tanú, de még maga már egyszer, megölünk, ha harmadszor elviszünk. im most tízen vagyunk, tíz nap nem fogsz szólhatni (aminthogy tíz nap nem is szólhatott a latens, hanem csak ujjával mutogatott) míg meg nem mutatjuk fenéked magunkat, csak hárman, ha megfognak is közülünk valamellyet, ha hekünkig sütögetnek is, ki nem valljuk egymásra, maradnak meg közülünk stb. — Sextus testis: Elisabeth» Takács Consors Stephani Erős. Annorum circiter 24. Jurata, examinata fatetur. Ad Prmum. Az elmúlt Tavasz Szántáskor egy Északa a latens ágyából felkapván vitték a Sz. Geller hegyére minek előtte oda érkeztettek volna, megállották az útban s mondották a fatensnek, hadgyuk it, (kik között volt Szász Györgyné, Gombos Györgyné, Tóth Istvánná, Szilágyi Andrásné, Pető Kis Anna) Szász Györgyné mind a többink ne hadgyuk, onnan megindúlván egyenesen mentünk a Sz. Gellér hegye felé, a hol midőn a Dunán által kellett volna menniek, mindnyájan Tekenös békává változtanak, által menvén felmentek Sz. Gellér hegyére, midőn a hegy teteire fel értenek volna, a latensz közikbe nem besújtották, hanem egy kevéssé, távol hatták, hagyván mellette két őrzött, magok pedig ott vendégeskedtek és táncoltanak, onnan megindulván midon vissza jöttének volna, a fatenst vitték a maga házához erősen csapván a földhöz, úgy hagyhatták ott a ház közepén. Akkor megjajdúlván a fatens, mingyár kérdi egy leány, a ki a házban hált, mi lelte kigyelmét nőném asszony, kire a fatens, jaj ne kérd; azután harmadnappal hajnal előtt a fatens házának az ablakjára egy nagy vizhordó rudat ugyan a fatens ágya eleibe behajtották nagy zörgéssel, de kicsoda hajtotta be nem látta sem a fatens, sem más, kik az házban vele haltanak, csak az zördülést hallották, hanem reggel vették fel az ágya elöl a fatensnek azon ralat. Ezelőtt mintegy két héttel történt ugyan a fatensen egy Eczaka a fatens házában egy nagy barna Micska fard nagy csörnyelve vallásából is kitetszik: ahoz képest, hogy undok élete büntetlen ne maradjon megérdemlő országunk törvénye szerint is hóhér által megsüttögetetik, több gonosz társai kivallására és azután elevenen megégettetik.“ — Az ítélet rajta végre is hajtatott. Ezen eseménynyel győzedelmet ült a talzéssal mellyet ugyan a fatensnek az Anya is meglátván mongya az Urának: Ur! úr! arra azura mongya majd kikapá a szememet, mond a fatens: egy nagy Micska fára itt a házban az ablakon ment ki annak utánaa miagyar hajnal előtt, látta szemeivel a fatens, hogy szép csendesen kinyitván az ajtót szilágyiné ment a fatens ágya eleibe, mondván : no kutya gyere, a fatens is mongya nekie: nem megyek kutya, a minthogy a fatens nagy fent szóval kiáltott kátyának, mely szavára mond a fatensnek Szilágyi Andrásné, Pető Kis Anna jó szerencséd kutya, hogy megérződ, mert elviszlek vala. Ad reliqua nihil. — 12 mus. Testis. Anna Szabó Consors Joannis Deák Annorum dititor 30. Jurata, eximinata fatetur. Ad Primum. Semmit a fatens egyebet nem tud, hanem az elmúlt husvét után való vasárnap a fatensnek a fia több inasokkal együtt ráczódván egyik társa reá dőlt, azonnal a lába ketté tört, melyet hol egygyel hol mással alkalmas ideig gyógyított a latens, de semmiképen eleit nem vehetvén, semmi jót véle nem tehetett, sőt megbüdösödött, úgy annyira hogy azt gondolták hogy ketté szakadt a lába az Inasnak, annak utána mintegy öt héttel jővén a Templomból a fatens, elébe kerülvén a fatensnek Tóth Istvánná Sigó Kata, mond a fatensnek, úgy hallom a gyermeknek a lába el akar szakadni, ahol tavaly az én leányom Gombos Györgyné a füvet szedte, el tudok én oda menni, szedek én olyan füvet, akitől meggyógyul, csak jöjjön el velem a nagy Biróné Túróciné, de ha ő kivülötte az egész falu Aszonya jön is, el nem megyek, mivel most is sokat kiáltanak én ream. A mint hogy a nagy* Bírónával kimenvén a mezőre szedett ollyan füvet, mellyböl a latensnek adott, azzal mosván és pátyolván (?) annak litánia az inas a sírást elhagyván megkönnyedett mngyár ás csak kevés idő múlva meg is gyógyult. Ad reliqua nihil.“ TAHCI. S É P D A L. I. Olyan szerető kell nekem, Ki igazán szeret engem, Kinek ajka édes, Szeme is beszédes, Arca piros rózsa, Bimbó fakadása. Ha egy ilyenre találok, Addig kopogtatok náluk, Míg a kalapomhoz, Nefelejcset nem hoz, S míg az édesanyja, Őt nekem nem adja. II. Mikor mentem a mezőre, Találtam egy rózsatőre, Rózsafa tetején, Nyílt a piros rózsa, Ha még arra járok Leszakasztam róla. Leszakasztom azt a rózsát Akkor, mikor senki se lát. Senki meg ne tudja, Senki a világért, Hogy én élek-halok Azért a virágért. Nem is tudom, miért van az? Tavasz után jött a tavasz, S virág a mezőkön Minden évben termett, De nekem ez előtt Soha egy sem kellett, Miért Most, ha látok egy virágot, Hallok egy madárka hangot, Vagy ha látok egy lányt Úgy örül a lelkem! A virágot, dalt s lányt Nagyon megszerettem. . (1873.) PORCS JÁNOS. sziskioijCi ikioifex.. írja: VERESKÜ VI. II. A s z e r e s i angyal. Ne higyj az asszonynak, megcsal. Nem úgy értem én ez arany szabályt, hogy például: ne higyj az asszonynak, mikor örök s megtörhetetlen hűséget fogad; mert hiszen ennek okos ember úgy sem hisz, s komoly gondolkozás a férfi úgy is hamarabb megcsalja az asszonyt, mint az asszony őt. Másképen értem én ezt. Az asszonyi szív, — hogy magasból kezdjem, — mérhetetlen mélység. Mi lakik benne? Ki tudja! Ki láthatja! — Sokszor meglep az a mély, tengernyi szerelem, az a forró s lángoló szenvedély, melylyel felénk közelítenek; pedig, — lehet, — hogy ez csak nevetség, — láng, mely ellobban, szalmatűz, mely perzsel , él s egyéb semmi. — De sokszor az is megtörténik, hogy valamely viszonyt csak úgy tekintünk, mint gyermekjátékot; kedvesünk szívét, érzését, szerelmét nem veszszük komolyan, úgy gondoljuk, hogy talán ő sem veszi azt úgy; játszunk, mosolyyunk, örülünk, és csak akkor döbbenünk meg, midőn odahagyott kedvesünk porba omlik, s halálba kergeti a megszakadt szív keserű fájdalma. Elégre vájjon ilyenkor azt mondani: hát mit tudtam én, hogy oly nagyon szeretett? — Én azt gondoltam, ez csak játék! Oh! vájjon elég-e ezt mondani? Ne higgy, ne játszódjál az asszonyi szívvel, mert mint a villanytelep megüt és soha be nem gyógyítod azt a sebet, amelyet ütött. Példa erre szegény Ragyás Frici barátom esete. Deákok voltunk Miskolcon. Ott laktunk hárman az Avas alatt az öreg özvegy Bányainénál. Szegény öreg Bárnyainá, de sok borsot is törtünk az orra alá. Én még most sem hiszem, hogy valaha meg ne adóznánk azért a sok hamisságért, melyet tettünk ezzel a szegény as- szonynyal. Pedig de áldott egy öreg asszony volt, s úgy szeretett bennünket mint saját édes fiait; kosztpénzt is csak úgy adtunk neki, hogy csak tessék-lássék, mégis csak tartott ő bennünket; igaz, hogy csak babbal s krumplival, melyeket kis kertjében maga kapálgatott; de nem szólt szegény soha, mert tudta, hogy ütött-kopott szegény emberek gyermekei voltunk. — Míg kisebbek valánk meg is ütlegelgetett bennünket, parancsolt velünk, ha nem tanultunk; de bizony