Miskolczi Napló, 1922. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-14 / 11. szám

XXII. évfolyam, II (1992.) szám Ásza­pkorona Szombat, 1922. január 14 MISKOLCZI NAPLÓ POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak úgy helyben, mint vidékre : Egész évre 600 korona Lapható minden Fél évre 7 300 korona Sti­lapárusítónáll negyed évre 150 korona Felelős szerkesztő : FEHÉR ÚÍSán Kiadóhivatal, Miskolci, Kunyadi­ u. 2. Telefon 114 Szerkesztőség : Erzsébet tér I. sz. Telefon 315 A lap szellemi közleményei a szerkesztőséghez, előfizetések és hirdetések a kiadóban intézendők. Bethlen hazaérkezéséig csend van a belső politikában. (Fővárosi tudósítónktól.) A Bécsbe­n Seb­ober kancellárral tárgyaló Bethlen István gróf miniszterelnök távolléte teljesen eseménytelenné teszi a politikai életet. Az egész vonalon a vára­kozás meddősége mutatkozik. Ez vonatkozik a kisgazdákra éppen úgy, miként a keresztény­párti­akra, akik nem akarnak addig semmiféle irányban határozatot hozni, m­íg nem tisztázódik a miniszterelnökkel­­ való viszo­nyuk s általában az egész politi­kai helyzet. A kisgazdapárt tanácskozásai holnap feltétlenül megkezdőd­nek és ezekben nagyatádi Szabó István, Mayer János és Gaál d­asz­ton vesznek részt. A szom­bati megbeszélések előrelátható­­an csak információ jellegűek esznek, ámde felölelik az aktuá­­is kérdések egész nagy kom­plexumát. A tárgyalások minden valószínűség szerint az egész jövő hetet, igénybe veszik. A keresztény nemzeti egyesül­és pártjának szombatra hirde­tett értekezlete a miniszterelnök­ávolléte és a jelenleg uralkodó azánytalanság miatt a jövő hét­­ren tolódott el. A párt bevárja a miniszterelnök hazaérkezését és azt, hogy a kormánynyal tisztá­zódj­é­k a helyzet. A keresztény­­párt minden esetre bevárja, hogy retiben ismertesse, illetőleg elő­erjessze a választójogi törvény­­avaslatot. A kereszténypárt egész állásfoglalását a választó­­jogi javaslattól teszi függővé. — a pártban biztosra veszik, hogy sikerült a párt egységét meg­bízni, sőt arra is számítanak, h­­ogy a dolgok fejlődése során itt­ kell okvetlenül a helyzetet elbontani. " Egyelőre azonban bizonytalan, hogy sikerül-e Beth­en kormányával szemben a meg­­felelő békés kibontakozásra ala­­pot teremteni. Az indicimiitási javaslat során Kassay Károly ma na­gyobb beszédet mond és ennek keretében négy határozati ja­vaslatot terjeszt be. Ezek a kö­vetkezők : 1. A nemzetgyűlés utasítsa a Kormányt, hogy az 1921. évi XLVII. törvénycikkben trón­­fosztottnak nyilvánított Habs­­urg-lotharingiai ház tagjainak a trón várományosainak sorá­­ból leendő kizárása iránt hala­­déktalanul terjeszszen elő tör­vényjavaslatot. 2. A nemzetgyűlés a magyar rón betöltését­­kizárólag a ma­gyar nemzet bérügyének tekinti és tiltakozik minden olyan ide­gen beavatkozás ellen, ame­ly, e kérdés eldöntésére befolyást kí­ván gyakorolni. Ezért ünnepélye­sen óvást emel és hatálytalannak nyilvánít minden olyan, akár a múltban kötött, akár a jövőben kötendő kormány megállapodást, amely a nemzet e jogának gya­korlását idegen hatalmak hozzá­járulásától tenné függővé. 3. Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt,­­ terjeszszen elő hala­déktalan­ult törvényjavaslatot, a­mely a megválasztott és a jövő­ben választandó ideiglenes állam­fő méltóságának viselését­ meg­határozott időhöz köti és egyben rendelkezzék az iránt, hogy az esetleg bármilyen okból megüre­sedő ideiglenes államfői szék mi módon töltendő be, ha a tör­vényhozás nem­ ül együtt. Végül annak kimondását kéri Rassay, hogy amennyiben a nem­zetgy­űlés az uji választójogi tör­vény megalkotása előtt oszolnék fel, az új nemzetgyűlés, vagy képviselőhöz csak a mostani nem­zetgyűlés összehívásának alap­jául szolgált választójog — a Friedrich-féle választójog — alapján hívható össze és minden ezzel ellentétes magyarázatot a nemzetgyűlés már eleve is alkot­mány­ellenesnek és semmisnek nyilvánít. A nemzetgyűlés közjogi bi­zottsága ma délután 5 órakor tartandó ülésében foglalkozik a főrendiház reformjáról i­d­e­terj­esztett i­gaz­ságü­­gy m­inisz­­teri törvényjavaslattal. A bizott­ság csak általánosságban foglal­kozik a javaslattal , amelynek sorsa főként a miniszterelnök és a kisgazdák között még lefolyta­tandó tárgyalásoktól függ, bár egészen bizonyos, hogy a keresz­ténypártnak is nagyon­ komoly hozzá­szólásai lesznek a javaslat végleges elintézéséhez. A nemzetgyűlés tegnap nem hozott határozatot a nyolcórás ülésekre vonatkozólag, mivel nem volt jelen mind az öt­ven aláíró. Ma újabb ívet köröztek a pártok­ban és a­ nemzetgyűlésben, ezt m­a délben beterjesztik, úgy, a­hogy a nyolcórás ülések dolgában valószínűleg még a mai­­nap fo­lyamán határozni fog a Ház. A nemzetgyűlés mai ülése. (Budapest.) A nemzetgyűlés mai ülésén Gaál Gaszton elnököl. Az elnöki bejelentések után Ke­rekes Mihály a tanácskozóképes­ség­ megállapítását kérte. Mint­hogy a tanácskozóképtelenség nyilvánvaló volt, elnök öt percre felfüggeszti az ülést. Az indemnitási vita. Szünet után Bassayi Károly következett az indemn­itás vitá­jában. A nemzetgy­űlés­ első fel­adata lett volna, hogy a nemzetét visszaadja önmagának. A nem­zetgyűlések mindig forradalmak után keletkeznek, még­pedig azért, mert az állami élet­ vezetői elkéstek a megváltozott viszo­nyok követelte reformokkal és a reformok megvalósítása erősza­kos uton, forradalommal történ­tek meg. Az igazi alkotmány­ozó gyűlések nem csak alkotmány­­j­ogi törvényekkel foglalkoztak. Huszár Károly 1920-ban hang­­­súlyozta, hogy 1) a nemzetgyűlés első feladata a földreform meg­oldása. Kérdezi, végre van ez hajtva? (Dánér Béla: And­rássy­­ék akadályozták meg!) Olyan hírek keringenek, hogy a földre­form megvalósítását pénzügyi akadályok miatt, nem lehetett ke­resztül vinni. Ha ez így van, ak­kor a nemzetgyűlés feladata az akadályok elhárítása. A kormány a földreformot törvényerőre emelte, meghozta a munkásbizto­sí­tás reformját is és ezek­­ mel­lett egy egész csomó törvényt statuált. De a költségvetést mind ezideig nem terjesztette a Ház elé. Kéri a pénzügyminisztert, mutasson biztos kivezető utat a pénzügyi kibontakozásra. F­el­fogása az, hogy a kormány a költségvetéstől azért tartózko­dott, mert félt a kritikától. Miért nincs költségvetés? Két év óta semmiféle költség­­vetést nem tudott produkálni­ a nemzetgyűlés. A pénzügyminisz­ter kilátásba helyezte, hogy ösz­­szehívja a pénzügyi bizottságot, ahol kívánságainkat előadhatjuk. Ez azonban nem történt meg. Attól félnek, hogy a költségve­tés vitájában napfényre kerül­nek a felhatalmazás nélkül el­költött milliók. Mikor a mostani kormány megalakult, azt olvas­tam, hogy,az itt tisztelhető mi­nisztereken kívül még két minisz­tere lesz az országnak: Valkó és Kánya államtitkár urak. Nem tudom, honnan vette a kormány erre a felhatalmazást; ha ko­moly költségvetés varr, akkor nem lehet ilyen tréfát csinálni. A közigazgatási reform. Hol van a közigazgatási re­form, amire mindenki felemelt kézzel esküdött. (Dauer Béla: Szavazzák meg az indemnitást, akkor beterjesztjük.) Mán a Friedrich-kormányi sürgős fel­adatának tekintette a közigazga­tási reform­­ megvalósítását. K­i kell inni az általános, titkos, egyenlő választójog alapján a közigazgatási választásokat is. Nem hivatkozhatnak arra, hogy, megobstruálták a javaslat ér­vényesülését, mert hiszen a Fried­rich-féle rendelet meg van és a választásokat csak ki kellene ír­ni. De egyébként is visszaesést mutat a nemzetgyűlés. Csonka- 11 M­agyarországon még mindig­ vannak három faluból álló vár­megyék, alispánok, főlevéltárno­kok és egyéb funcionáriusokkal. Ebben az országban minden ide­iglenes, kivéve a jelenlegi kor­mány életét. Az államfő kérdése. Arról­­beszél, hogy a nemzet­gyűlés az alkotmány kiépítése körül miképen oldotta meg fel­adatát. Az 1920. I. t.-c.-nek első formájában tervezője volt s így tanúságot tehet arról, hogy ez a törvény csak igen rövid időre készült. Mindenki azt hitte, hogy rövidesen megoldhatják az állam fő kérdését. Ezzel szemben most kiderült, hogy az ott lefektetett ideiglenes gondolat örökös és megváltozhatatlan. Az­óta csak két alkotmányjogi törvényt ho­zott a nemzetgyűlés, de az 1920. évi 17. t.-c. nem volt dicsősége a nemzetgyűlésnek, mert ebben újra lejálisnak, hogy úgy mond­jam, szolgalelkűnek bizonyult. Gaál Gaszton elnök: Ne tessék így aposztrofálni a nemzetgyű­lést. A restauráció kérdése Kassay : A nemzetgyű­lés nem a nemzet jogait képviselte, hanem meg­hajolt a hatalom előtt. Belátta, hogy az 1920. 1. t.-c.-et módosítani kell, de ezt csak úgy tudta megcsinálni, hogy az államfő hatalmát szaporította. Arra azonban nem volt bátorsága, hogy kodifikálja azt a törvényt, amely kimondja, hogy az államfő alkotmány­­sértés esetén vád alá vonható. Szól ezután az államfői hatalom időhöz kötöttségéről, mert a nemzetgyűlésnek ilyen törvényt le kellett volna hoznia az alkotmányjogi kérdések megoldása során. A detronizációs törvény is csak korcstörvény. A Habsburg-restauráció kérdése állami életünknek legsúlyo­sabb problémája. Az állami érdekek és az állambölcselet szempontjából egyaránt jogos úgy a restauráció el­lenzése, mint az alkotmányos eszkö­zökkel restaurációra törekvő állás­pont. Egyik állásp­ont sem tudja meg.

Next