Reggeli Hirlap, 1922. július (31. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-04 / 148. szám

Előfizetési árak hegyen és vidéken : Egész évre I4Ű©­— K I Megyei t évére 360"— IC Fél évre — 700"— K Egy hónappá 120"— K Miskolcz, XXXI. évfolyam, 143. szám 1922 június 4. kedd Reggeli Hírlap POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség: Miskolcz, Városház tér 22* A szerkesztőség telefonszámai : 4-98, 6-16. Kiadóhivatal­­ Széchenyi­ u. 15. Telefonsz. 6-64. Orgovány sötét erdejében legyilkolt emberek szelleme járt kísérteni azon a tetem­­rehíváson, amelynek első jelenetei­ a ma megkezdett tárgyaláson már le­peregtek. Ártatlanul kiontott vér tömege há­borgatja és nyugtalanítja az orgová­­nyi események óta a magyar közéle­tet, béklyót vetett a jogrend vissza­térésére és kifejlődésére és az elmúlt parlamentben is nem egyszer szol­gáltatott gyújtó­anyagot a politikai el­lentétek fö lángolására. Voltak annak a nemzetgyűlésnek valóságos jogrend­periódusai, amikor az orgoványi és izsáki események fölélesztésével kö­vetelte az igazságszolgáltatás meg­mozdulását, a kormány vaskezének tevékeny gesztusát az ellenzék, a közvélemény pedig az ügyek iránt való érdeklődését áttette a parlament küzdőterére, mert akkor még nem volt más fórum. Az orgoványi rémtörténet ismerte­tése azonban végre is elhagyta ide­gen medrét és helyet kapott azon a territóriumon, amely megilleti s amely hivatottságánál fogva jogosult ítéletet mondani ezek fölött a borzalmak fö­lött. Az érdeklődés természetszerűen ott csüng a katonai bíróság tárgya­lásain és feszült várakozás lesz annak minden mozdulatát. Hogy mi lesz az ítélet, természetesen egyáltalán nem tudható, de e pillanatban nem is fon­tos. A lényeg ebben a nagy tőrben a közönség, az ország jóhírnevének szempontjából az, hogy mégis csak bírák elé kerültek a gyilkosok és ez­zel elül, eltűnik az a már-már gyö­keret vert hiedelem, hogy ebben az országban „hazafias­­felháborodásból“ nemcsak gyilkolni és megkin®zni le­hetett büntetlenül ártatlan embereket, de pénzük és ékszerük elvételével, kirabolni is lehetett őket. A Duna—Tisza közének esemé­nyeiből egy darabb megvilágított ir­­tózat lép tehát elibénk ebből a tár­gyalásból. És hallani fogjuk, hogy mily gazságot követtek el a kom­munisták is, az emberi életnek mily roppant elrablását és elherdálását. Aki védi az ilyen kommunista gaz­ságokat, az maga is vagy őrült, vagy gonosztevő. Azonban kommunizmus miatti elkeseredésből ártatlan polgá­rokat lemészárolni és vagyonuktól megfosztani abban az országban, ahol a jogrend helyreállítását harsogta és harsogta mindenki, éppen olyan sú­lyos bűntett, mint amaz volt. A megsértett erkölcs és jogrend tehát az egyforma elbánás elvének s igy az igazságosságnak sérelmét látta mindaddig, amig Orgovány és Izsák csak a lapokban és interpellációk anyagában szerepelt. A felduzzadt sérelmeknek, elkeseredett vélemények­nek és csüggedő balhiedelmeknek le­vezető útját tekintjük tehát a most megindult tárgyalásban, nemcsak a belső konszolidáció érdekében, de ügyeinknek kifelé való vonatkoztatá­sában is. Elhalasztják a főrendiházi reform parlamenti tárgyalását A Reggeli Hírlap szerkesztősége jelenti telefonon. A kormány erősen bizakodik, hogy tíz nap múlva véget ér az indemnitás vitája és hozzákezdhet többi tervei megvalósításához. A kormány annak idején tervbe vette­, hogy az indemni­tás megszavazása után több sürgős pénzügyi javaslatot fog letárgyalni és a főrendiház reformját is tető alá hozza a nemzetgyűlés nyári szünete előtt. Mint értesülünk, ez a munka­­programm most megrövidült. Komo­lyan beszélnek ugyanis arról, hogy a nemzetgyűlés nyári szünete előtt a földadó reformján kívül csak a drá­gaság letörésére szolgáló javaslatokat fogják tárgyalni, míg a főrendiház reformját őszre halasztják. Ilyen­formán a nemzetgyűlés tagjai koráb­ban jutnak nyári vakációhoz, mint remélték. Egyébként, hogy a kormány re­­­­ménye, melyet az indemnitás gyors­­ megszavazásához fűz, megvalósul-e,­­ kétséges, mert a vita úgy látszik mind nagyobb méreteket ölt. Újabban a­­ következők jegyeztették elő magukat szólásra: a javaslat mellett Meskó Zoltán, a javaslat ellen Apponyi Al­bert gróf, Horváth Zoltán dr., Dénes István, Diesswein Sándor, Farkas István és Rainprecht Antal. Eddig a javaslat mellett kilenc felszólaló van feliratkozva, a javaslat ellen pedig tizenöt. Izgalom a szabad k­irályválasztók között Azoknak a tárgyalásoknak a híre, amelyek Andrássyék, illetve Friedrich és a kormány között megindultak, nagy nyugtalanságot keltett a szabad királyválasztók, főleg az úgynevezett régi kisgazdák között. Ezek hétfőn felkeresték Bethlen miniszterelnököt, aki azonban nagyon elasztikus választ adott, mert kijelentette, hogy ő szí­vesen lát minden közeledést, amely megfelel a mai kormány céljainak és elveinek. Egyébként a tárgyalásokról tiszta képet alkotni igen nehéz. Beavatottak szerint Andrássy és Friedrich között e tekintetben nincs meghasonlás. Friedrich hétfőn kijelentette a nemzetgyűlés folyosóján, hogy ez idő­­szerint még nem nyilatkozhat a kér­désről, mert minden túl korán kerül nyilvánosságra és ezzel mindent el­rontanak. Friedrich szavai azt bi­zonyítják, hogy a tárgyalások híre teljesen megfelel a valóságnak. Csütörtökön megjelenik az új lakásrendelet Budapestről telefonálják. Csütörtö­kön megjelenik az átdolgozott, új la­kásrendelet. A rendelet átmeneti jel­legű és bizonyos mértékben haladást mutat a szabadforgalom felé, mert a kétezer lakosnál kisebb községek és nyaralótelepek háztulajdonosainak visszaadja a szabad rendelkezési jogot. Újítás az is, hogy ezután minden lakásigazolványért díjat kell fizetni. A kislakások bére 1922 augusztus elsejétől az 1917 november elseji bér négyszerese lehet. A közép-, nagy- és fényűző lakásoknál a rendelet szerint szabadon egyezkedhetnek a felek, úgy azonban, hogy ha a középlakás bérét az 1917 november elseji bér nyolc­szorosánál nagyobbra nem emelte a háztulajdonos, a nagylakásét pedig tizenkétszeresnél nagyobbra, a lakó ez intézkedés ellen nem föllebbezhet a bírósághoz. A fényűző lakások bérét teljesen szabaddá tették. A lakásrendelet pontosan szabá­lyozza az üzletbéreket is. Azoknak az üzleteknek bérét, mely után 1920 május 1-én nem fizettek többet 2000 koronánál, az 1917 november­­­i bér tizenötszörösére emelhetik. Ezen béremelés ellen panasznak helye nincs. Az új üzlethelyiségek bérét, ame­lyeknek 1920 május 1-én hatezer K-ig terjedő bére volt, az 1917 no­vember 1-i bér húszszorosára emel­hetik, a 12.000 koronáig terjedő boltbéreket pedig 30-szorosra. Ezeknél magasabb emelés esetén a bérlő a bíróságnál kereshet orvos­lást. Az 1920 május 1-én fizetett 12 ezer­­ bérnél drágább üzlet­­helyiségek bére szabad egyezkedés tárgya. Az új lakásrendelet ügyében mun­katársunk kérdést intézett Fáy Sán­dorhoz, a Lakók Szövetségének ügyé­széhez, aki a következőket mondotta : — A rendelet a háztulajdonosok legvérmesebb reményeit is fölülmúlja és el sem tudom gondolni, hogy ho­gyan tehette azt a minisztertanács magáévá. A háziurak öröme azonban korai, mert ha a rendelet mégis je­lenik, úgyis hamarosan kénytelenek lesznek visszavonni. Hétfőn éjjel a Reggeli Hírlap bu­dapesti munkatársának alkalma volt Fass József népjóléti miniszterrel be­szélni a lakásrendeletről. A népjóléti­­ miniszter a következőket mondotta :"­­ Az érdekelteket nem fogjuk uj­­j­ból meghallgatni, mert velük a meg­állapodás lehetetlen volt. A rendelet kibocsájtását viszont tovább már nem­­ lehet halasztani, hiszen az augusztusi­ lakbérnegyed hamar elérkezik. A leg-­­utolsó simításokat kedden végezzük el, a miniszterelnök úrral, de annyit már­­ most is mondhatok, hogy tisztán az objektív igazságosság alapján jár­tunk el. Megállapíthatom, hogy a két szélsőséges álláspontot összeegyez­tetni lehetetlen volt és így ma­gunknak kellett a szociális igazsá­got érvényesíteni. — Iparkodtunk megtalálni a kö­zéputat, egyrészt a háztulaj­donosok­ nehéz helyzete és az általános súlyos gazdasági viszonyok között. Ez a a rendelet bizonyos tekintetben erő­teljes lépés a szabadforgalom felé, másrészt azonban szem előtt tartja a kisebb lakások lakóinak szociális viszonyait. — Igyekeztük az albérlet kérdését is megfelelően rendezni. A háztulaj­­tulajdonosnak beleszólása lesz az al­bérletbe annyiban, hogy erkölcsi szem­pontból tiltakozhat az albérlő sze­mélye ellen és anyagi szempontból is némi beleszólása lesz a dologba. A köztisztviselők lakása csak akkor lehet szabadforgalom tárgya, ha a köztisztviselőt szolgálati érdekből át­helyezik. Mayer János meghatalmazott miniszter Arról értesülünk, hogy a szom­bati minisztertanács hozzájárult Mayer Jánosnak meghatalmazott mi­niszterré való kinevezéséhez. Ezen minőségében átveszi a nemzetközi agrárszövetség magyar ügyeinek in­tézését. Ez a szövetség a háború tartama alatt szünetelt. A szövetség­ben Magyarországnak mindig jelen­tős szerepe volt, ami abból is ki­tűnik, hogy olyan nagy tagsági díjat fizet, mint a legnagyobb állam. Ér­tesülésünk szerint ez a tagsági díj évi húszezer svájci frankot tesz ki. Változások a főispáni karban Az Az Újság Írja: Jelentős válto­zás készül a főispáni karban. Értesü­lésünk szerint mintegy tíz főispán menesztése várható és hír szerint be­fejezett Borbély-Maczky Emil táv­o­­zása is. Távozik Fercsák Jenő Sopron főispánja is, akinek utóda Simon Elemér volt munkapárti képviselő lesz. Az új főispánok javarésze egy­séges párti képviselőkből kerül ki, hogy helyet szorítsanak azoknak, akik nem jutottak mandátumhoz, így elsősorban Klebelsberg kultuszminisz­ternek akarnak mandátumot szerezni, miután a most megüresedő kerüle­tekben sincs reménye a győzelemre. Emlékezzünk Beniczky Ödönre Az Az Újság írja: Hosszú időkön át csak suttogva lehetett beszélni az orgo­­ványi és izsáki rémségekről. Beniczky Ödön volt belügyminiszter érdeme az, hogy napvilágra kerültek ezek az ese­mények. Éppen egy évvel ezelőtt emelt szót a nemzetgyűlésen Beniczky a Duna—Tisza-közi gyilkosságokkal kap­csolatban. A múlt év június 16 án szenzációs interpellációt mondott a törvényhozás házában és óriási meg­döbbenést váltott ki a nemzetgy­űlésen, amikor a Duna—Tisza-közi vérontásról többek közt ezeket mondotta: — A keresztény irányzathoz sok élősdi tapadt ellenforradalom címén. Még min­dig olyan állapotok vannak, amelyek abszolúte nem állanak messze Kun Béla rendszerétől. Fritz Rezső dr. és 14 más társa eltűnt Kecskemétről. Ezenkívül 36 embert vittek ismeretlen helyre. Novem­ber 17-én elhurcolták Pánczél Zoltánt és Schmiedt Ádámot. Kecskemétről el­hurcoltak ötvenhat embert, Izsákról öt, Orgoványról három és Lajosmizséről egy embert. A tettesek azzal védekeznek, hogy elöljáróik parancsára cselekedtek Apufu­k mai száma 6 oldal

Next