Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. szeptember (46. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-19 / 213. szám

1937. IX. 19. 4 KÍNAI POKOL A Felsőmagyarorszá­gi Reggeli Hírlap eredeti helyszíni tudósítása a japán—kínai harctérről Bomba vető repülőgépen az égő Sanghaj felé Copyright by Noel Gordon and Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap. Bizarr interjú ez: az újságíró nem kérdez, Ah-Mai-Cse tábornok maga mond el minden elmondhatót s amikor egy másodperc szünetet tart, az interjút folytatja a mind­­erősebben morajló ágyúdörgés. Amikor pedig Ahn Mai-Cse újra folytatni akarja, megjelenik Vang- ZHo ezredes és jelenti, hogy a sang­­haji futár megérkezett. — Végtelenül sajnálom Mr. Gor­don, de meg kell szakítanom a be­szélgetést. \ ' -Ml'i Megkérdezem hogy mikor fogad­hat újból s amikor azt a választ kapom, hogy talán egy órán belül, s azt a javaslatot teszem hogy addig­­ ebédelni megyek. A tábornok na-­­­gyon szeretetreméltóan figyelmez­­­­tet, hogy az egyetlen ajánlható ven­­­­dégfogadó távol van és okosabb, ha­­ a főhadiszállás éttermébe megyek­­ és ott bevárom amíg üzenni fog ére­e­tem. Még mielőtt válaszolhatnék,­­ már utasítást ad az ezredesnek, aki­­ elkísér az étterembe. Amint átmegyünk az ezredes szó­­j­báján, egy pillanatra alkalmam van látni a sanghaji futárt. Repülő öl­tözetben van, de fejétől talpáig ned­ves sár tapad rája. Arcvonásai fe­szültek és egyúttal kimerültek is. Ahogy kiléptünk, ő máris sietve el­tűnt a tábornok irodájának ajtaja mögött. __y : Kínai ebéd a főhadiszállás éttermében Vang-Ho ezredes átvezetett a tá­gas étterembe, ahol sok megterített asztalt, de egyetlen embert sem lá­tok. Belépésünk pillanatában azon­ban már két szolga is elénk siet. Az ezredes parancsot ad és elköszön­­tőlem, megy vissza a tábornokhoz. Az egyik szolga szintén eltűnik, a másik asztalhoz vezet. A teríték kis tányérokból és még kisebb csé­székből áll, mellettük az elmarad­hatatlan csontpálcikák, melyeket azonban én nem tudok használni. Erre vonatkozó aggodalmam azon­ban hamar megszűnik, mert az első szolga ismét megjelenik és nagy tálcán hozza a táplálékot és az európai ember számára szükséges evőeszközöket. Teáskannát tesz elém színültig telve illatos kínai teával. Nagyobb tányért magasan megrakva hófe­hér, vízben kifőzött rizzsel; ez pó­tolja a hiányzó kenyeret. Két tál­kát helyez még el: az­ egyik apróra vágott sertéshús valami gyöngysze­rű kásával öszekeverve, a­ másik már egy általam ismert étel Fehér­szemű, cseresznyére emlékeztető, de annál sokkal gyengébb héjú gyű­­j­mölcs, mézzel átfőzve. Mindkét adag bőséges és mind-­­­kettő igen ízletes. A rizs értékesen pótolja a kenyeret, a tea pedig a vizet. S nemcsak oltja­, de fel­üdít és felfrissít. Még nem érek ebédem végére, amikor­ közük velem, hogy a tábor­nok kéret. Ah-Mai-Cse vezérkari főnök meg nem szűnő udvariassággal, de el­lentmondást el nem tűrő hangon közli, hogy szándéka ellenére sem tud rendelkezésemre állni, nagyon el_ van foglalva,, minden nercére szükség van. Van-e valami kívánsá­gom? _— Igen, nagyon tiszteletreméltó tábornok! Szeretnék repülőgépei Sanghajba jutni, összeráncolt homlokkal, kemény tekintettel néz rám. Hallgat Aztán elmosolyodik: , — Helyes, Mr. Gordon, hiszen egy hadi tudósító is katona. Ő is viseli a háborús rizikót. Hát jól van! Most délután súlyos harcok kezdőd­tek és csapataink új állásokat fog­nak elfoglalni. A sötétség beállta után innen három repülő­osztag megy Sanghaj felé, az egyik gépen helyet kap. De... Mr. Gordon, ezek nem­ utasszállító gépek; azért men­nek, hogy bombázzák a japáni hadállásokat és én nem tudom, hogy melyik gép fog örökre ott ma­radni! — Teljesen tisztában vagyok tá­bornok úr azzal, hogy minden fele­lősség engem terhel. Délután 6 órakor megjelenik­­ Csang-Loi kapitány. Bemutatkozik és azonnal tárgyra tér: „Van-e re­pülő öltözete? — Nincsen, de alaposan fel va­gyok öltözve. * Végignéz rajta.­­ — Ez nem elég. Induljunk.­­ Tetszik nekem a kapitány, rövid,­­ határozott. Bizonyára kiváló kato­­­­na. Tíz perc alatt érünk Szecsuo leg­­­­nagyobb templomához, egy fából­­ épült tágas hodályhoz. Mellette kö­­t­rös körül a papok udvarában állnak­­ a deszkákból összerótt tetők alatt a­­ repülőgépek. Ezeket most kitolják­­ az udvar végénél kezdődő mezőség­re. Hozzák számomra az egybesza­bott, vízhatlan és vastag repülő­ruhát. Amíg egy katona segítségé­vel belebújok, az egymás mellé so­rakozott, három-három gépből álló, kilenc­ tagos raj elkészült az indu­lásra. Minden bámulatos pontosság­gal folyt le. Egy csoport katonatiszt nézi az útrakelést, de sem a tábor­ozatlanul elgondolkozom. Nincs erre sok időm, mert egy, kezében kis zászlót lobogtató tiszt szalad a gépek frontja elé és jeleket ad. Rö­vid parancsszavak, éles kürtrival­­gás hallatszik és az udvaron össze­gyűlt tisztek, katonák egyszerre tisztelegnek. A motorok zúgása el­nyom minden lármát, a távoli ágyú­dörgést és a közeli kürt szavát. A gépek fokozódó gyorsasággal fut­— Nos, sok szerencsét! A repülő­gép parancsnoka majd jelentkezni fog, ha indulásra kerül a sor. Visszavezetnek az étterembe, foly­tatom ebédemet. Itt fogom bevárni, amíg hívni fognak. Addig még sok idő van. Táskámból előveszem ri­porter-írógépemet és még egy kan­na teát kérek. Egy-kettőre hozzák, de amikor a szíves borra­valódi T » -«-.­•­ «karom megjutalmazni, a háború első váratlan, nagy megle­petése ér: a szolgák semmiképen sem hajlandók egy garast sem el­fogadni. Nem tudok mást tenni, mint megköszönni a szolgálatot. Sűrű és nyájas integetéssel viszo­nozzák köszöne­temet. _ Elmerülök tudósításaim írásába és csak ha időnként meg-megállok gondolkozni, hallom az eső zuhogá­­sának és az ágyúdörgés morajlásá­nak inkább monotonná és melan­kolikussá, mint tragikussá formá­lódott, héroszi dallamát, nokot, sem az ezredest nem látom közöttük. Beszállok a gépbe, amely a kö­zépső tag jobbszélső repülője. Ennek a­­tagnak a középső repülőjében foglal helyet az egész raj parancs­noka, akinek a nevét nem akarják közölni velem s akiről — amennyi­re a repülőruha eltorzító vonalain keresztül látom — nem kínai ember. A gépben négyen ülünk: elől a pilóta és a megfigyelő, hátul én és jobbkézről a kapitány. Megkérdezem tőle, ismerte-e Li-Hung-Cso őrna­gyot, az öngyilkos repülőt? Szód­a- Jiul bólint. Mondom, hogy a nagyon tiszteletreméltó tábornok is nagy részvéttel van iránta. Elmosolyodik és egy gépírásos papírlapot vesz elő. Kezembe adja. Csak beszélni tudok kínaiul, olvasni nem. Erre felolvassa. Napi­ parancs, mely köz­li, hogy Li­ Hung-Gso őrnagy súlyo­san vétett a haza ellen, amiért ön­­gyilkosságot követett el háború idején és ezért temetésén katonák megjelenni nem fogak. Aláírás: Ah- Mai-Cse tábornok­­nak a mezőn, aztán emelkedünk. Pontosan tagozódik a raj. Középen megyünk mi és egyenlő távolságra balra-jobbra tőlünk, de száz-kétszáz yarddal hátrább a másik két hár­mas­ tagozat. A sötétség fokozódik és a láthatá­ron mindinkább erősbödik a láng­­vörös horizont, mely felé most gyorsuló iramban száguldunk. Me­gyünk Sanghaj felé! Hangár a templom udvarán Elindul a repülőraj t­­ys­T M1-- -...■"■■mi 7 asm M­iskolc és a vidéki városok fejlődése Írta: TELE­KES SÁNDOR „Ne szólj szám!“ A bölcs magyar közmondást bizonyosan nem a sta­tisztikusok találták ki, kiknek ép­pen ellenkezőleg „beszélj szám!“ az indokolt jelmondatuk. Miskolc város helyzetét, körülmé­nyeit, fejlődésének rúgóit és akadá­lyait, tehát egész életritmusának minden okát­­és tünetét legáltaláno­sabban úgy tudjuk megvilágítani, ha a város adatait öszehasonlítjuk a többi törvényhatósági városéval. Ennek a minél részletesebb egymás­mellé ál­l­í­tásna­k módszerével mér­hető le pontosan nem csupán az, hogy mely alkatrészeiben, de az is, hogy mennyiben és miért, mekkora előnyben vagy hátrányban vagyunk Magyarország többi városával szem­ben. Polgárságunk áldozatkészsége, szorgalmas munkája, megannyi ne­­mes igyekezete, igazán jobb sorsra érdemessége azért nem tud töretlen lendülettel érvényesülni, mert sok olyan akadály és hiány meredezik folyton elénk, amilyenekkel más, boldogabb városainknak nem kell küzdeniük. I­V t­ú­r­c ? Ego asszony, aki tudja mit akar!... Vicátok Strauss Oszkár zenéjével M.IIV.1 p­iccer Hétfőn-kedden az Urániában I fai ksík­mű4afl j­ó? CL AtftOLpcCf: ! PAIMAOmA TALP , VAN RAJTAM: TADTOS­OS NBM Anti AT/ Mit mond a statisztika? Dr. Illyefalvy I. Lajos 1937. évi statisztikai zsebkönyvének tábláza­taiból változatos szempontok szerint lehet Miskolc és a többi város adottságait a mérce alá állítani. Gazdasági és szellemi, vagyis anya­gi és kulturális felszerelés tekinte­tében éppen úgy, mint az irányban, hogy miként aránylik az elért ered­mény a felhasznált erőkhöz és esz­közökhöz? A városi lakosság szaporodása A legutóbbi 60 év alatt a lakosság létszáma legerősebben a megyei vá­rosokban fejlődött, melyek népes­sége elsősorban Budapest környé­kén növekedett, érthetően közis­mert okokból. Ezek közül 1869-ben Pesterzsébetnek, Rákospalotának, Budafoknak 228, 3200, 3800 lakosa volt, de 1930-ban 68.000, 43.000, 20.000 lakost mutattak ki. Ugyanakkor Kaposvár 7000-ről 32.000-re, Jászbe­rény 20.000-ről 30.000-re, Nyíregyháza 21.000-ről 51.000-re és Eger is 19.000- ről 30.000-re gyarapodott. Ellenben Kalocsa 9000-ről csak 11.000-re, Kő­szeg 7000-ről 8500-ra tudott csak el­jutni akkor, mikor Komárom 1300- ról 7500-ra emelődött, nem is említ­ve Kispestet, mely 1869-ben­ még pusztaság volt és 1930-ban már 65.000 lakosságú várost jelentett. A thj. városoknál nem tapasztal­hatók ezek az arányok, sőt pl. Kecs­­kemét visszafejlődött 94.000-ről 80.000- re és Baja 21.000-ről csak 28.090-ig emelkedett. Miskolc, Pécs, Sopron közül az első kettőnél 21.000 és 23.00-ből 61.000 és 61.000 lett, Sop­ron pedig akkor 21.000 volt és 1930- ban 35.000 ember lakta. Miskolc tehát 60 év alatt meghá­romszorozta népességét, valamint Debrecen is majdnem, mert 46.000-ből 117.000 lett. Győr és Szeged csupán kétszerest produkált, amikor 26.000-ből 50.000, 70.000-ből 136.000 lé­lek­szám­a van. Hódmezővá­sárhely és Székesfehérvár zárják be a sort, annál 50.000-ből 60.000, ennél 23.000- ből 40.000-re változott lakosai­nak száma az említett hat évtized alatt. A kisbirtokos Miskolc Törvényhatósági városaink közül földbirtokukra az elsők Debrecen, Szeged, Kecskemét 91.000, 69.000, 45.000 katasztrális holdjukkal. Sop­ronnak is van 15.000 holdja, utána következik Fehérvár és Pécs 6200 és 5500 holddal. Baja, Vásárhely és Győr városok 5500, 5100 és 3100 ka­tasztrális hold földet vallhatnak magukénak. Csak egyedül Miskolc városa az a szegény rokon, aki hiányzik ennek a 2000 holdon felüli táblá­zatnak városi névsorából. Ez a kínosan fájdalmas körülmény sok mindent megmagyaráz és meg­értet városunk leromlott helyzeté­ből.

Next