Felsőmagyarországi Reggeli Hirlap, 1937. szeptember (46. évfolyam, 198-222. szám)
1937-09-19 / 213. szám
1937. IX. 19. 4 KÍNAI POKOL A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap eredeti helyszíni tudósítása a japán—kínai harctérről Bomba vető repülőgépen az égő Sanghaj felé Copyright by Noel Gordon and Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap. Bizarr interjú ez: az újságíró nem kérdez, Ah-Mai-Cse tábornok maga mond el minden elmondhatót s amikor egy másodperc szünetet tart, az interjút folytatja a minderősebben morajló ágyúdörgés. Amikor pedig Ahn Mai-Cse újra folytatni akarja, megjelenik Vang- ZHo ezredes és jelenti, hogy a sanghaji futár megérkezett. — Végtelenül sajnálom Mr. Gordon, de meg kell szakítanom a beszélgetést. \ ' -Ml'i Megkérdezem hogy mikor fogadhat újból s amikor azt a választ kapom, hogy talán egy órán belül, s azt a javaslatot teszem hogy addig ebédelni megyek. A tábornok na-gyon szeretetreméltóan figyelmeztet, hogy az egyetlen ajánlható vendégfogadó távol van és okosabb, ha a főhadiszállás éttermébe megyek és ott bevárom amíg üzenni fog éreetem. Még mielőtt válaszolhatnék, már utasítást ad az ezredesnek, aki elkísér az étterembe. Amint átmegyünk az ezredes szójbáján, egy pillanatra alkalmam van látni a sanghaji futárt. Repülő öltözetben van, de fejétől talpáig nedves sár tapad rája. Arcvonásai feszültek és egyúttal kimerültek is. Ahogy kiléptünk, ő máris sietve eltűnt a tábornok irodájának ajtaja mögött. __y : Kínai ebéd a főhadiszállás éttermében Vang-Ho ezredes átvezetett a tágas étterembe, ahol sok megterített asztalt, de egyetlen embert sem látok. Belépésünk pillanatában azonban már két szolga is elénk siet. Az ezredes parancsot ad és elköszöntőlem, megy vissza a tábornokhoz. Az egyik szolga szintén eltűnik, a másik asztalhoz vezet. A teríték kis tányérokból és még kisebb csészékből áll, mellettük az elmaradhatatlan csontpálcikák, melyeket azonban én nem tudok használni. Erre vonatkozó aggodalmam azonban hamar megszűnik, mert az első szolga ismét megjelenik és nagy tálcán hozza a táplálékot és az európai ember számára szükséges evőeszközöket. Teáskannát tesz elém színültig telve illatos kínai teával. Nagyobb tányért magasan megrakva hófehér, vízben kifőzött rizzsel; ez pótolja a hiányzó kenyeret. Két tálkát helyez még el: az egyik apróra vágott sertéshús valami gyöngyszerű kásával öszekeverve, a másik már egy általam ismert étel Fehérszemű, cseresznyére emlékeztető, de annál sokkal gyengébb héjú gyűjmölcs, mézzel átfőzve. Mindkét adag bőséges és mind-kettő igen ízletes. A rizs értékesen pótolja a kenyeret, a tea pedig a vizet. S nemcsak oltja, de felüdít és felfrissít. Még nem érek ebédem végére, amikor közük velem, hogy a tábornok kéret. Ah-Mai-Cse vezérkari főnök meg nem szűnő udvariassággal, de ellentmondást el nem tűrő hangon közli, hogy szándéka ellenére sem tud rendelkezésemre állni, nagyon el_ van foglalva,, minden nercére szükség van. Van-e valami kívánságom? _— Igen, nagyon tiszteletreméltó tábornok! Szeretnék repülőgépei Sanghajba jutni, összeráncolt homlokkal, kemény tekintettel néz rám. Hallgat Aztán elmosolyodik: , — Helyes, Mr. Gordon, hiszen egy hadi tudósító is katona. Ő is viseli a háborús rizikót. Hát jól van! Most délután súlyos harcok kezdődtek és csapataink új állásokat fognak elfoglalni. A sötétség beállta után innen három repülőosztag megy Sanghaj felé, az egyik gépen helyet kap. De... Mr. Gordon, ezek nem utasszállító gépek; azért mennek, hogy bombázzák a japáni hadállásokat és én nem tudom, hogy melyik gép fog örökre ott maradni! — Teljesen tisztában vagyok tábornok úr azzal, hogy minden felelősség engem terhel. Délután 6 órakor megjelenik Csang-Loi kapitány. Bemutatkozik és azonnal tárgyra tér: „Van-e repülő öltözete? — Nincsen, de alaposan fel vagyok öltözve. * Végignéz rajta. — Ez nem elég. Induljunk. Tetszik nekem a kapitány, rövid, határozott. Bizonyára kiváló katona. Tíz perc alatt érünk Szecsuo legnagyobb templomához, egy fából épült tágas hodályhoz. Mellette kötrös körül a papok udvarában állnak a deszkákból összerótt tetők alatt a repülőgépek. Ezeket most kitolják az udvar végénél kezdődő mezőségre. Hozzák számomra az egybeszabott, vízhatlan és vastag repülőruhát. Amíg egy katona segítségével belebújok, az egymás mellé sorakozott, három-három gépből álló, kilenc tagos raj elkészült az indulásra. Minden bámulatos pontossággal folyt le. Egy csoport katonatiszt nézi az útrakelést, de sem a táborozatlanul elgondolkozom. Nincs erre sok időm, mert egy, kezében kis zászlót lobogtató tiszt szalad a gépek frontja elé és jeleket ad. Rövid parancsszavak, éles kürtrivalgás hallatszik és az udvaron összegyűlt tisztek, katonák egyszerre tisztelegnek. A motorok zúgása elnyom minden lármát, a távoli ágyúdörgést és a közeli kürt szavát. A gépek fokozódó gyorsasággal fut— Nos, sok szerencsét! A repülőgép parancsnoka majd jelentkezni fog, ha indulásra kerül a sor. Visszavezetnek az étterembe, folytatom ebédemet. Itt fogom bevárni, amíg hívni fognak. Addig még sok idő van. Táskámból előveszem riporter-írógépemet és még egy kanna teát kérek. Egy-kettőre hozzák, de amikor a szíves borravalódi T » -«-.• «karom megjutalmazni, a háború első váratlan, nagy meglepetése ér: a szolgák semmiképen sem hajlandók egy garast sem elfogadni. Nem tudok mást tenni, mint megköszönni a szolgálatot. Sűrű és nyájas integetéssel viszonozzák köszönetemet. _ Elmerülök tudósításaim írásába és csak ha időnként meg-megállok gondolkozni, hallom az eső zuhogásának és az ágyúdörgés morajlásának inkább monotonná és melankolikussá, mint tragikussá formálódott, héroszi dallamát, nokot, sem az ezredest nem látom közöttük. Beszállok a gépbe, amely a középső tag jobbszélső repülője. Ennek atagnak a középső repülőjében foglal helyet az egész raj parancsnoka, akinek a nevét nem akarják közölni velem s akiről — amennyire a repülőruha eltorzító vonalain keresztül látom — nem kínai ember. A gépben négyen ülünk: elől a pilóta és a megfigyelő, hátul én és jobbkézről a kapitány. Megkérdezem tőle, ismerte-e Li-Hung-Cso őrnagyot, az öngyilkos repülőt? Szóda- Jiul bólint. Mondom, hogy a nagyon tiszteletreméltó tábornok is nagy részvéttel van iránta. Elmosolyodik és egy gépírásos papírlapot vesz elő. Kezembe adja. Csak beszélni tudok kínaiul, olvasni nem. Erre felolvassa. Napi parancs, mely közli, hogy Li Hung-Gso őrnagy súlyosan vétett a haza ellen, amiért öngyilkosságot követett el háború idején és ezért temetésén katonák megjelenni nem fogak. Aláírás: Ah- Mai-Cse tábornoknak a mezőn, aztán emelkedünk. Pontosan tagozódik a raj. Középen megyünk mi és egyenlő távolságra balra-jobbra tőlünk, de száz-kétszáz yarddal hátrább a másik két hármas tagozat. A sötétség fokozódik és a láthatáron mindinkább erősbödik a lángvörös horizont, mely felé most gyorsuló iramban száguldunk. Megyünk Sanghaj felé! Hangár a templom udvarán Elindul a repülőraj tysT M1-- -...■"■■mi 7 asm Miskolc és a vidéki városok fejlődése Írta: TELEKES SÁNDOR „Ne szólj szám!“ A bölcs magyar közmondást bizonyosan nem a statisztikusok találták ki, kiknek éppen ellenkezőleg „beszélj szám!“ az indokolt jelmondatuk. Miskolc város helyzetét, körülményeit, fejlődésének rúgóit és akadályait, tehát egész életritmusának minden okátés tünetét legáltalánosabban úgy tudjuk megvilágítani, ha a város adatait öszehasonlítjuk a többi törvényhatósági városéval. Ennek a minél részletesebb egymásmellé állításnak módszerével mérhető le pontosan nem csupán az, hogy mely alkatrészeiben, de az is, hogy mennyiben és miért, mekkora előnyben vagy hátrányban vagyunk Magyarország többi városával szemben. Polgárságunk áldozatkészsége, szorgalmas munkája, megannyi nemes igyekezete, igazán jobb sorsra érdemessége azért nem tud töretlen lendülettel érvényesülni, mert sok olyan akadály és hiány meredezik folyton elénk, amilyenekkel más, boldogabb városainknak nem kell küzdeniük. IV túrc ? Ego asszony, aki tudja mit akar!... Vicátok Strauss Oszkár zenéjével M.IIV.1 piccer Hétfőn-kedden az Urániában I fai ksíkmű4afl jó? CL AtftOLpcCf: ! PAIMAOmA TALP , VAN RAJTAM: TADTOSOS NBM Anti AT/ Mit mond a statisztika? Dr. Illyefalvy I. Lajos 1937. évi statisztikai zsebkönyvének táblázataiból változatos szempontok szerint lehet Miskolc és a többi város adottságait a mérce alá állítani. Gazdasági és szellemi, vagyis anyagi és kulturális felszerelés tekintetében éppen úgy, mint az irányban, hogy miként aránylik az elért eredmény a felhasznált erőkhöz és eszközökhöz? A városi lakosság szaporodása A legutóbbi 60 év alatt a lakosság létszáma legerősebben a megyei városokban fejlődött, melyek népessége elsősorban Budapest környékén növekedett, érthetően közismert okokból. Ezek közül 1869-ben Pesterzsébetnek, Rákospalotának, Budafoknak 228, 3200, 3800 lakosa volt, de 1930-ban 68.000, 43.000, 20.000 lakost mutattak ki. Ugyanakkor Kaposvár 7000-ről 32.000-re, Jászberény 20.000-ről 30.000-re, Nyíregyháza 21.000-ről 51.000-re és Eger is 19.000- ről 30.000-re gyarapodott. Ellenben Kalocsa 9000-ről csak 11.000-re, Kőszeg 7000-ről 8500-ra tudott csak eljutni akkor, mikor Komárom 1300- ról 7500-ra emelődött, nem is említve Kispestet, mely 1869-ben még pusztaság volt és 1930-ban már 65.000 lakosságú várost jelentett. A thj. városoknál nem tapasztalhatók ezek az arányok, sőt pl. Kecskemét visszafejlődött 94.000-ről 80.000- re és Baja 21.000-ről csak 28.090-ig emelkedett. Miskolc, Pécs, Sopron közül az első kettőnél 21.000 és 23.00-ből 61.000 és 61.000 lett, Sopron pedig akkor 21.000 volt és 1930- ban 35.000 ember lakta. Miskolc tehát 60 év alatt megháromszorozta népességét, valamint Debrecen is majdnem, mert 46.000-ből 117.000 lett. Győr és Szeged csupán kétszerest produkált, amikor 26.000-ből 50.000, 70.000-ből 136.000 lélekszáma van. Hódmezővásárhely és Székesfehérvár zárják be a sort, annál 50.000-ből 60.000, ennél 23.000- ből 40.000-re változott lakosainak száma az említett hat évtized alatt. A kisbirtokos Miskolc Törvényhatósági városaink közül földbirtokukra az elsők Debrecen, Szeged, Kecskemét 91.000, 69.000, 45.000 katasztrális holdjukkal. Sopronnak is van 15.000 holdja, utána következik Fehérvár és Pécs 6200 és 5500 holddal. Baja, Vásárhely és Győr városok 5500, 5100 és 3100 katasztrális hold földet vallhatnak magukénak. Csak egyedül Miskolc városa az a szegény rokon, aki hiányzik ennek a 2000 holdon felüli táblázatnak városi névsorából. Ez a kínosan fájdalmas körülmény sok mindent megmagyaráz és megértet városunk leromlott helyzetéből.