Magyarország történeti helységnévtára 1773-1808 – Sopron megye (1990)

Bevezetés a "Magyarország türténeti helységnévtára" című sorozathoz

BEVEZETÉS A "MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI HELYSÉGNÉVTÁRA" CÍMŰ SOROZATHOZ A sorozat célja és tartalma A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat Történeti Statisztikai Kutatócsoportja 1972-ben indította el a történeti Magyarország területét felölelő, a XVIII. század végi állapotot tükröző hely­ségnévtár összeállításának munkálatait. /1/ Az első fázisban levéltári és könyvészeti forrásokból a tervezett helységnévtárhoz szü­kséges adatok cédulázására került sor, /2/ aminek eredmé­nyeképpen az adatgyűjtés 1981-ben történt befejeződése után a Könyvtár birto­kában százezret meghaladó cédulaállomány volt. Az anyag feldolgozhatósága, va­lamint megjelentetése érdekében a rendezés során a történeti megyék szerinti csoportosítás látszott célszerűnek. Ez egyben lehetővé tette, hogy az anyag rendezésére megyei tudományos intézményekkel (levéltárakkal) együttműködve ke­rülhessen sor. /3/ 1989-ig tizenegy intézmény kapcsolódott a munkába, ami 29 történeti megye anyagát érinti. /3/ Az adatok megyénkénti tagolásban, egy­séges szerkezetű sorozat keretében jelennek meg. Az anyaggyűjtés az eredeti célkitűzés szerint a teljes történeti Ma­gyarország területére kiterjedt. A források területi különbségei, továbbá az eltérő forrásadottságok miatt azonban az elképzeléseket úgy kellett módosíta­ni, hogy a munkálatok első fázisában a Horvátország, Erdély és a Határőrvidék nélküli, szűkebb értelemben vett történeti Magyarország megyéire terjed ki az egységes szempontok alapján összeállított helységnévtári adatközlés. A terve­zett sorozat adatbázisát 1773 és 1808 között keletkezett források alkotják. A sorozat fő célkitűzése, hogy a források biztosította lehető legna­gyobb teljességgel leírja a történeti Magyarország településeit (beleértve a külterületi lakott helyeket is), az önálló névvel bíró pusztákat, illetve meg­kísérelje visszatükrözni a korabeli települések fontosabbnak ítélhető demográ­fiai, gazdasági jellemzőit. A leíró statisztikák gyakorlatával ellentétben azonban az összeállítás nem tartalmazza önálló címszóként a hegyek, folyók, megyék, országrészek nevét, a nevezetes épületek leírását. A sorozat tartalma folytán a társadalomtudományi kutatóknak, egy-egy település, vagy régió adatai iránt érdeklődőknek kíván segítséget nyújtani. Nemcsak a településtörténet művelői, hanem a történeti- és településföldrajz, egyháztörténet, történeti demográfia, történeti statisztika, kereskedelemtör­ténet, birtoklástörténet, igazgatástörténet, nyelvészet és néprajz kérdéseivel foglalkozók is választ kaphatnak bizonyos kérdésekre az adattár segítségével, illetve felvilágosítást nyerhetnek arról, hogy mely egyházi vagy családi le­véltár anyagában folytathatják a kutatást. Általános forrásoknak nevezzük a feldolgozottak közül azokat, amelyek - területi, vagy többé-kevésbé behatárolható regisztrációs megszorításoktól eltekintve - egységes és teljes leírásokat adnak. Ezek a következők: A Helységnévtár 1773-1808 között szóródó forrásai közül ez az adattár a legkorábbi, amely megyénként csoportosítva négy nyelven közli a helységek (szabad királyi városok, mezővárosok és falvak) nevét, jogállását, az ott anyaegyházzal bíró felekezeteket, a tanítók számát és a többségi nyelvet. Ez az általában Lexicon Locorum néven emlegetett összeírás azonban csak elvétve terjedt ki a pusztákon lévő településekre. A forrás címleírása: Magyarország helységeinek 1773-ban készült hiva­­ talos összeírása. Lexicon Locorum Regni Hungáriáé Populosorum anno 1773 offi­ ciose confectum. Budapest, Magyar Békeküldöttség K. 1920. Jelölése az adattárban: "1" - utalva a leginkább használt Lexicon Lo­corum elnevezésre. Az adatközlés forrásai Lexicon Locorum (1)

Next