Moldvai Magyarság, 2012 (Új sorozat, 22. évfolyam, 1-12. szám)

2012-01-01 / 1. szám

ARANY JÁNOS Az uj évet (ócska tárgy!) Kell megénekelnem, Hálálkodva, ahogy illik, Poharat emelnem. Mit van mit kivárni még ily áldott időben?­­ Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Olcsó legyen a kenyér, A gabona áros, Jól fizesse a tinót S nyerjen a mészáros, Mérje pedig szöszön-boron, Font kijárja bőven. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Senkinek a nyakára Ne vigyenek kontót; Valaki csak ráteszen, Nyerje meg a lottót; Annyi pénzünk legyen, hogy! Még pedig pengőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Szegény ember malacának Egy híja se essék; Messze járjon dög, halál, Burgonya-betegség; Orvos, bakó a díját kapja heverőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Alkalmi vers Tücski-hajcski baromnak Sokasuljon lába; Boci járjon mezőre, Gyermek iskolába; Gyarapodjék a magyar Számra, mint erőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Kívül, belül maradjon Békében az ország. A vásárra menőket Sehol ki ne fosszák. Béke legyen a háznál És a szívredőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. A biró is, mint eddig, Tisztét jól betöltse: Víz kedvéért a babát Soha ki ne öntse. Emberiség, igazság Egyik serpenyőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez új esztendőben. Farkas Gábor (1977): költő, tanár, irodalomkritikus. Miskolcon született, jelenleg családjával Debrecenben él. 2001 óta jelennek meg versei, tanulmányai, recenziói folyóiratokban, antológiákban. 2009 óta foglalkozik az erdélyi és csángó kortárs irodalommal, e tárgyban közölt írásai és versei többek között a Magyar Napló­ban, a Hitelben, a kolozsvári Helikonban és az Aortában jelentek meg. 2010 óta a Partium című művészeti folyóirat szer­kesztője. Halász Péter (1939), az Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát 1962-ben. 1974-től szerkeszti a Honis­meret folyóiratot, 1995-től a Honismereti Szövetség elnö­ke. 1990-től a Lakatos Demeter Egyesület titkára. 1966 óta foglalkozik a moldvai magyarok történelmével, néprajzával és sorsával. Fontosabb művei: A moldvai magyarság bibliog­ráfiája (1996); A Lakatos Demeter Egyesület története (2002); „Bokrétába kötögetem vala... ” (Tanulmányok a moldvai ma­gyarok néprajzából, 2002); Nem lehet nyugtunk (Esszék, gondolatok, útirajzok a moldvai magyarokról, 2004), A moldvai csángó magyarok hiedelmei (2005). Iancu Laura (1978), a Bákó megyei Magyarfaluban született. Kötetei: Johófiú Jankó (mesegyűjtemény, 2002), Pár csángó szó (versek, 2004), Az aranyréce (mesegyűjte­mény, 2005), Magyarfalusi emlékek (fényképmonográfia, 2005), Karmaiból kihullajt (versek, 2007), névtelen nap (versek, 2009). Tagja a Magyar Írószövetségnek és az Erdélyi Magyar Írók Ligájának. Számos magyarországi és romániai folyóirat munkatársa. Tánczos Vilmos (1959, Csíkszentkirály): néprajzkutató, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének előadótanára. Kutatóként a hagyományos népi kultúra szimbólumvilága és ennek elméleti megközelítési lehető­ségei foglalkoztatják. Fő kutatási területe a népi vallásos­ság, a moldvai csángók szakrális kultúrájának vizsgálata. Legbehatóbban a moldvai csángó folklór szakrális műfa­jaival, mindenekelőtt az archaikus apokrif népi imádsá­gok gyűjtésével és értelmezésével foglalkozik. Megjelent kötetei: Gyöngyökkel gyökereztél. Gyimesi és moldvai archa­ikus imádságok. Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, 1995.; Keletnek megnyílt kapuja. Néprajzi esszék. Kolozsvár, Ari­­adné Könyvek, 1996.; Csapdosó angyal. Moldvai archaikus imádságok és életterük. Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, 1999.; Eleven ostya, szép virág. A moldvai csángó népi imák képei. Csíkszereda, Pro-Print Kiadó, 2000.; Nyiss kaput, angyal! Moldvai csángó népi imádságok. Archetipikus szimbolizáció és élettér. Budapest, Püski Kiadó, 2001.; Folklórszimbólumok. Kolozsvár, KJNT-BBTE, 2006. Zenebona, babona, Huzavona vesszen! Visszavonás, levonás Minket ne epesszen. Legyen egység, türelem, Hit a jövendőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Nagy uraink (ha élnek) Nőjenek nagyobbra; Áldozzanak, legyen is mit, Mégse üssék dobra; Nemzetiségünk mellett Buzogjanak hőén. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. író pedig írónak Szemét ki ne ássa,­­ Ne is legyen az idén N­apfogy­atkozása Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-, S előfizetőben. Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. Mire üssek még pohárt? Asszonyi hűségre? Barátság-, polgár-erény-, Vagy mi más egyébre? Hiszen ezek közöttünk Vannak kelendőben. Tudj’ Isten, mi minden nincs Ez új esztendőben!

Next