Mozgó Világ, 1988. július-december (14. évfolyam, 7-12. szám)
1988 / 11. szám - KÁRPÁTALJAI MAGYAR KÖLTŐK - Nagy Zoltán Mihály: Motyogás bor mellett; Beismerő vallomás; Apám; Sorolgató; Őszi sorok
Egy esztendővel ezelőtt arra vállalkoztunk, hogy a határainkon túl élő magyarok irodalmi terméséből fokonként ízelítőt adunk. Romániai, jugoszláviai, a nyugat-európai diaszpórában élők lírája után most a kárpátaljai magyarság költészetéből adunk mutatót. Csak mutatót - hiszen korábbi számaink sem tudtak teljes képet kirajzolni s az ízelítő csak alkalmi lehetett. Ha szerencsés békeidők jönnek ránk, elérhetjük, hogy egy időn túl teljes névsorúvá válik körképünk. Még szerencsésebb békében soha teljessé nem válik a lista: új tehetségek születnek, eddig említést nem érdemlők alkotnak jelentéset, vagy nekünk lesz módunk fölfedezni eddig lappangó alkotásokat. Ezeket a verseket Balla D. Károly válogatta, egyetértésben szerkesztőségünkkel. Bevezetője s a mutatóba közölt versek - hitünk szerint - ékesen példázzák: a legkisebb, határainkon túli magyar közösség nem kisebbség az esztétikában. Az irodalom egységes. Jó - vagy nem jó. Ha magyar- az még nem minőség. S lám, bár magyar, kisebbségi - méltán fog helyet magának századunk lírájában. Nagy Zoltán Mihály Motyogás bor mellett állj meg idő állj meg italom életem gyöngyhabzással áldd meg vitattam vétettem asszonyom tűzöle kitagadott engem jutva kivert sorsra égtájak határán megmar kökény bokra verj meg idő verj meg sziszegve szavaim véled is perelnek lenne bár a dolgod kiáltó kínjaim békévé nem oldod múlasz múlasz vakon álnok szeretőket ékesítsz gazdagon hej idő haj idő igaz szép szeretők agancsa égig nő törvény hogyha tiltja latrok szégyenének mért rajtunk a pírja pírban perben porban áramlik a vérünk mégiscsak bíborán hitünk vétkünk ennyi akarunk tudunk csak szigorún szeretni 1983