Mozgó Világ, 1988. július-december (14. évfolyam, 7-12. szám)

1988 / 11. szám - KÁRPÁTALJAI MAGYAR KÖLTŐK - Nagy Zoltán Mihály: Motyogás bor mellett; Beismerő vallomás; Apám; Sorolgató; Őszi sorok

Egy esztendővel ezelőtt arra vállalkoztunk, hogy a határainkon túl élő magyarok irodalmi terméséből fokonként ízelítőt adunk. Romániai, jugoszláviai, a nyugat-európai diaszpórá­ban élők lírája után most a kárpátaljai magyarság költészetéből adunk mutatót. Csak mutatót - hiszen korábbi számaink sem tudtak teljes képet kirajzolni s az ízelítő csak alkalmi lehetett. Ha szerencsés békeidők jönnek ránk, elérhetjük, hogy egy időn túl teljes névsorúvá válik körképünk. Még szerencsésebb békében soha teljessé nem válik a lista: új tehetségek születnek, eddig említést nem érdemlők alkotnak jelentéset, vagy nekünk lesz módunk fölfedezni eddig lappangó alkotásokat. Ezeket a verseket Balla D. Károly válogatta, egyetértésben szerkesztőségünkkel. Beveze­tője s a mutatóba közölt versek - hitünk szerint - ékesen példázzák: a legkisebb, határain­kon túli magyar közösség nem kisebbség az esztétikában. Az irodalom egységes. Jó - vagy nem jó. Ha magyar- az még nem minőség. S lám, bár magyar, kisebbségi - méltán fog helyet magának századunk lírájában. Nagy Zoltán Mihály Motyogás bor mellett állj meg idő állj meg italom életem gyöngyhabzással áldd meg vitattam vétettem asszonyom tűz­öle kitagadott engem jutva kivert­ sorsra égtájak határán megmar kökény bokra verj meg idő verj meg sziszegve szavaim véled is perelnek lenne bár a dolgod kiáltó kínjaim békévé nem oldod múlasz múlasz vakon álnok szeretőket ékesítsz gazdagon hej idő haj idő igaz szép szeretők agancsa égig nő törvény hogyha tiltja latrok szégyenének mért rajtunk a pírja pírban perben porban áramlik a vérünk mégiscsak bíborán hitünk vétkünk ennyi akarunk tudunk csak szigorún szeretni 1983

Next