Mozgó Világ, 1992. január-június (18. évfolyam, 1-6. szám)
1992 / 4. szám - SZOCIOGRÁFIA - Kovács Györgyi - Tódor János: Prostik, stricik, nepperek - Tudósítás a magyar Harlemből
még fénykép is van ott rólam. A múltkor is igazoltatni akart két rendőr itt a körúton, de amikor mondtam, hogy én egy miniszter vagyok, udvariasan tisztelegtek, és szó nélkül elmentek. Mit mondjak? Nagyon fáj nekem, hogy meghalt a nevelőapám, jó ember volt. Még a halálos ágyán is azt mondta, hogy nem tudok addig meghalni, míg a lányomat, Zsuzsit nem látom még egyszer. Meg is kerestek az emberei és elvittek hozzá, a halálos ágyához. Elbúcsúztunk egymástól. Azt mondta nekem, te vagy az én örökösöm, ne törődj semmivel, te itt királynő vagy, Zsuzsi. Ilyen szépen búcsúzott tőlem, és még megtett miniszternek. Ezután egy hét sem telt el, és meghalt szegény. Ott voltam a temetésén, persze nem így mutat végig loncsos haján és ruháján, hanem szépen kiöltözve rózsás ruhában és kalapban. Ráborultam a sírjára, és akkor elvonszoltak onnan, mert én őszintén megsirattam. Biztos láttátok a tévében is! - folytatja zokogva Mariann, alias Csutka Zsuzsi. - A nyugdíjamat meg rögtön elvették, pedig már 57 éves vagyok, de ugye nem látszik rajtam? Régebben vendéglátós voltam, a Pipacsban is dolgoztam. Tizennyolc évesen mentem férjhez, van egy lányom, aki pszichológus, de nem vagyunk túl jóba. Annak idején a férjem állandóan kurvázott, csak engem. Egyszer a lakásunkon rajtakaptam egy nővel, és ekkor elhatároztam, hogy bosszút állok rajta, visszaadom a kölcsönt. Elmentem dolgozni. Különböző helyeken pultos voltam, a kislányomat pedig az anyósom nevelte, én meg adtam oda a sok pénzt, hogy mindene meglegyen. Kellett a pénz, úgyhogy alaposan megismertem a pesti éjszakát. Jártam a Pipacsba is. Ott mondta a főnök, hogy fiatal vagy, csinos vagy, gyere, dolgozz itt nálunk, így aztán tíz évig a Pipacsban dolgoztam, meg mellékesen a rendőrségnek is. A Vörös Csillagba meg a Royalba jártunk szobára. Egyszer ültem, mert egy pasi följelentett. A Vörös Csillagba mentem vele, de éppen megjött a mensésem, és ezért megharagudott rám, és rám fogta, hogy elloptam a pénzét. Ez nem volt igaz, mert a nyomozók nem találtak nálam semmit, viszont a. k.-ért (üzletszerű kéjelgésért) elítéltek. Ebben az időben udvarolt nekem ifjabb Dobi István, igen, annak a fia volt, de már nem él szegény. Nagyon szerelmes volt belém, s reméltem, hogy el tudja intézni az apjánál, hogy ne kelljen bevonulnom Kalocsára. Nem tudta elintézni, így egy évre Kalocsára kerültem, utána meg vissza a Pipacsba. Volt ám más ismert, menő barátom is. Akadt köztük miniszter, még focista is. Mind elvett volna feleségül, de én nem mentem egyikhez sem. Élettársam, az most is van. De hát az én nagy bánatom mégiscsak az, hogy árva vagyok, mert meghalt Kádár János, a nevelőapám. Azóta főleg csak baj ért, mert most szombaton is megvertek, elszedtek tőlem hatezer forintot. De hagyjuk - mondja zokogva, ám a következő percben már mosolyog. Kinyitja a retiküljét, papírzsebkendőt vesz elő, kifújja az orrát. Aztán a tükrében megnézi magát, megigazítja a haját, mert észrevette, hogy a szomszéd asztalnál ülő férfi szíröli őt. A véletlenül kirántott kondomot visszarakja a retiküljébe, elköszön, és csábos mosollyal, imbolyogva elindul a kijárat felé. 4 Gamal, a kisvárdai állandó lakóhelyű, orosz feleséggel rendelkező, három éve hazánkban állomásozó, Alexandriából elszármazott nepper haragszik a magyar rendőrökre. Nem akarják megvédeni, pedig őt halálosan megfenyegette és napok óta keresi az a kollégája, akit a múlt héten engedtek ki a börtönből. Gamal két évvel ezelőtt dobta fel a társát, amikor annál véletlenül éppen két kiló hasis volt. Akkor persze a zsaruk megígérték neki, hogy sohasem derül fény az ő közreműködésére, s a bűnöst szabadulását követően nyomban kitoloncolják. És erre tessék... Üzenetet kapott, hogyha drága az élete, mentse a bőrét, mert a spiclinek nincs megbocsátás. Holott ő nem is tégla. Csak azért szokott tolmácsolni, hogy hagyják őket békén a rendőrök. Naphosszat itt ücsörög a Keleti pályaudvar rendőrőrse előtti padon, s a vécére is csak kísérővel mer elmenni. Hogy miért nincs Kisvárdán, az ő Natasájánál? Na ne vicceljek, életében nem járt még