Műemlékvédelem, 1996 (40. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Román András: A XL. évfolyam elé
A XL. évfolyam elé... „Húsz év egy folyóirat életében nagy idő, még ha a periodika évente négyszer jelenik is csak meg (...) Jeles dátum tehát, megemlékezésre méltó, mert a legelső és mindmáig egyetlen magyar műemléki folyóirat, a MŰEMLÉKVÉDELEM megindításáról és életéről van szó.” Dercsényi Dezső köszöntötte így lapunkat húsz esztendővel ezelőtt. Azóta a húszból negyven lett, nincs már közöttünk se Dercsényi Dezső, se Gerő László, már nem mi vagyunk az egyetlen magyar műemléki folyóirat - de a MŰEMLÉKVÉDELEM él, megjelenik rendszeresen, szolgálja az építészeti örökség, a műemlékek ügyét, mint szolgálta is mindig, négy évtizeden keresztül. A műemlékvédelem és a MŰEMLÉKVÉDELEM nehéz időket él át. A pénz kevés, a gond sok. A műemlékek versenyt futnak az idővel: kibírja-e állaguk, mire fellendül a gazdaság? Tud-e és hogyan tud a folyóirat részt vállalni az óvás, a megőrzés folyamatából? Mert szeretnénk részt vállalni. Ezért szeretnénk minél többekhez szólni, eljutni mindenkihez, akinek a műemlék nemcsak kiuzsorázható gazdasági forrás, hanem hazánk egy becses darabja, nemzetünk múltjának része. Ilyen ember sokkal több van annál a néhány száznál, aki előfizetőként vagy alkalmi olvasóként figyeli szavunkat. Ezért döntöttünk úgy, hogy előfizetés-gyűjtési kampányba kezdünk: legyen a MŰEMLÉKVÉDELEM valóban a magyar műemlékvédelem közéleti folyóirata, ahogy azt fejlécén büszkén, ám nem teljes joggal hirdeti. Ezért kérjük, kedves Olvasó, legyen Ön is előfizető, ha még nem az, maradjon az, ha most is az, és hozzon új előfizetőket táborunkba. A pillanat, amikor ezt kérjük, a lehető legrosszabb. Most emeljük ugyanis lapunk árát az eddigi példányonkénti 76 forintról 115-re. Kénytelenek vagyunk rá, két éve nem emeltünk, s az infláció bennünket se kímél. Ugye megérti, kedves Olvasó? Dercsényi 1976-ban így zárta a jubileum alkalmából írt cikkét: „A MŰEMLÉKVÉDELEM húsz évfolyama program és megvalósítás; nem látom szükségét annak, hogy egy ilyen visszaemlékező cikkben új célokat tűzzünk magunk elé. A lap szerkesztésében megvan az az újítani képes erő, amely az elkövetkező s nem csekély feladatokhoz, azok megvalósítása érdekében, tudja a folyóiratot továbbfejleszteni.” Értjük a szavakat ma, újabb húsz év után is.