Mult és Jelen, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1842-10-14 / 82. szám
ha csak a’ korszellem párthívei és a nem fontolva haladás emberei abban meg nem találnak botránkozni, hogy a’ vallás és erkölcs gyarapítása, előmozdítása, átaljában a’ nép vallásos nevelése szükségességét emlegetjük, mik a’ mondott ügygyel szoros kapcsolatban állanak, és a’ mit meggyőződésünk szerént méltán „korunk hatalmas igénnyel“ közzé tehetünk, ’s igazábban „népügyének“ mondhatunk, mint bizonyos politikai túlzásokat és ábrándozásokat ; azért ha „teendőink uj sorát“ e’ korkérdéssel kezdenék, talán hasznosabban és érdemesebben munkálódnánk, mint népszerűséget vadászásért indulatokat bevitő, ingerlő, és sok részben idő előtti vágyásokat ébresztő eszmék terjesztésével.— De midőn ez ügyet,’s annak egész állását elgondoljuk, nem lehet hogy a’ roszsznak valóságos okát is szemünk ekibe ne tegyük, a’ miből világos leszsz, hogy a’ milyen bajos azon ok elháritása nélkül a’ gyökeres orvoslás, éppen úgy hazánk jelenlegi állapotjában szinte kivihetetlen, hogy ne mondjuk, lehetetlen. Ez az ok a’ protestáns vallás kezdetével a’ reformátzióval öszvefügg, és abból fejlödött ki. A' reformátorok, midőn az anyaszentegyházban azon idők szerént teendő javításokról — mi akkor igazán és átalános korllivánat vala — gondolkoztak, és a’ nagy munkához hozzá fogtak, csak hamar meggyőződhettek, hogy az azon században sűrű és gyakori panaszok egyik kútfeje volt a’ papságnak gazdagsága és bőségben élése, mi az egyházi szolgáltat szent hivataljok és elrendeltetésök czéljától az Isten országa keresésétől elvonta. — E’ fogyatkozást a' reformátorok orvosolni kívánván éppen a’ másik ellenkezőbe estek, a’ mint szokták mondani a' gyermeket a’ feredővizzel kiöntötték, ’s midőn minden papi jószágok és jövedelmek elfoglalását és más czélokra fordítását elnézték, sőt helyeselték, azért az anyaszentegyház és annak szolgái jövedelme tőkéjének, úgy szóltva csak a hivek buzgóságát és ebből kifolyó segedelmezést hagyták, mert a’ papot minden világi gondoktól elszakasztva magas elrendeltetése teljesítésére szorosabban kötelezni kívánták, ez által sem az anyaszentegyház, sem a’ papság jövendő állását nem egészen biztosították, mivel természetesen minden erkölcsi érdek idővel hatását és erejét veszti, ’s igy azon buzgóság is , mi az első felhevűlés és lelkesedés korszakiban minden áldozatokra és terhekre kész váa későbbre megcsökkent, s a’ vallás nem ván akkor képpes a’ hívekbe oly erkölcsi erőt ölteni, így jött el az idő, midőn azon viszony, a’ mibe a’ pap hallgatóihoz állott, kiktől vette élelmet, az elsőre nézve nyomó és függésben tartó, az utolsókra nézve elhordozhatatlan terek kezde lenni; az ily költsönös állás pedig a’ papnak és hivatalának tekintetet a’ nép előtt nem szerzett. — Szóval a’ papság a’ mi erdélyi anyaszentegyházunkban igen kicsi kivétellel a’ hallgatók panaszos kepéjére, ’s a’ mellett mint feljebb mondók, még a’ kapára is szorult, vagy szorittatott, a’ mi valóban súrlódások, kedvetlenségek bő, szinte kiapadhatatlan forrása. Ide járul, hogy a’ protestantismuselvéből a’ papnak hallgatói által választása önként következvén, e’ jog gyakorlásában számos viszszaélések csúsztak bé, a’ hallgatók, mint a’ kik a’ papot tartják, magokat több joggal felruházottaknak képzelték, és azért sokszor határon túl menő követeléseket formáltak. Gyakran megtörténik, hogy a’papság árresökkentésen vásároltatik meg és az azt elnyerni akaró a’ képe egy része elengedésére kötelezi magát; sőt némelykor különös érdekek, kinézések a’ tudatlanabb candidatusnak elsőséget adnak az érdemesebb felett, ha főképpen egy szájas és sokat tehető curator a» ,, karja, kinek eladó leánya van........ Különösen pedig az erdélyi egyházi törvényben ismeretesen«trouus nevezet e’ viszszaélések sorában főszerepet viszen, ’s mint a’ papnak hivatala elnyerésében ’s annak folytatásában is gyakran keserű megaláztatás szerzőoka volt: éppen úgy az egyházi igazgatásnak is sok bajoskodásra és kedvetlenségre adott, sőt ad naponként alkalmat. A’ ki látott valaha egy úgy nevezett paterqnusnak (kik közzül a’ minorum gentium sorába tartozóknak büszkesége és hatalmas követelése a’ fizetéssel megforditott arányban — in ratione inversa — áll szobájába belépő ’s magát hajtogató falusi papot, ki e megalázó jelenetet látta —’s pedig fájdalom! sokan vannak e’ kis hazában, kiknek abban módjok van — ki továbbá látta az Isten szolgáját, mint udvari regiust, kezében egy rovással, patromissa szolgája vagy igazábban szóllva a’ tek. udvarbíró úr parancsolatjára egész devotióval figyelni, ki ezeket s több ilyeneket látott, annak van oka meggyőződni, hogy midőn a’ közönséges szent zsinat a’ papiválasztás czélszerüleg elrendezéséről kívánt intézkedni , hogy az a’ hivatal fontosságához és méltóságához illő módon történjen, ’s ne legyen aljas és piritó ambitus, hogy ne mondjuk koldulás tárgya, akkor valóban az anyaszentegyház egyik igen lényeges szükségén kívánt segitni, midőn czél-