Mult és Jelen, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-06-11 / 47. szám

ga költségén 1000 példányt fog nyomtattat­ni, mit a’ RR. hálás köszönettel vettek és hangoztatták: éljen! háromszorosan éljen a’ nagy hazafi! kinek barátsággal teljes szive maga elnöki pályáján méltóságával egyesül­ve mindég helyén van.­­• Az alispán urak, a’ megyei közönséges ravatalokról tudósítást tesznek, hogy mennyi a’ restantia. — A’ ng. RR. ezen restantiából, Múzsa József és Tataki Dániel által, a’ megyeház felépítésé­re tett supererrogatumoknak abból leendő kiűzetését határozzák oly móddal , hogy ha abból ki nem telnének, a’ fels. kir. főkor­­mányszék keressék­ meg ezen supererogatu­­moknak a’ tartományi pénztárból leendő kifizetésére,— mint szintén Múzsa Józsefnek is megyeház építése körül bizonyított hosz­­szas fáradozását is megjutalmazni. ’S ezzel a’ gyűlés eloszlott.--------Negyednapi il­lés, május 25-k. A’ jegyzőkönyv megállítá­sa után a’ kérelmek megvizsgálására első na­pon kinevezett biztosság, munkálatját bead­ván, rendre elláttattak ’s azokra a’ szüksé­ges határozatok megtételtek. Ezek után , semmi érdekes tárgy nem lévén, a’ mélt. fő­ispán úr, a’ BBtől búcsút vett ’s „éljen“ kiáltás köztt eltávozott. — D­é é z­s­­. Csíkszék­i s közgyű­lés. E’ ne­mes székely szék mult május 6 és 7-d nap­jain tartott évnegyedes közgyűlésének ne­vezetesebb tárgyai a’ következők valának: főkirálybiró mélt. Balázsi József ur, közgyűlést megnyitó beszédében előadja, hogy az évnegyedes közgyűlés tartását fő­tiszti teendői között legszentebb kötelessé­gének csak azért is tartja, mivel ez alkal­matossággal lehet kinek kinek a’ közérdekre nézve szabadon szólani, és a’ nemzet bol­dogsága előmozdítására hasznos végzéseket tenni) felszólítja a’ Rendeket, hogy a’ sző­nyegre kerülendő tárgyak feletti tanácsko­zásban részrehajlás nélkül szóljanak, és a’ nemzet boldogitására úgy tülekedjenek, hogy az, uralkodó Fejedelmünk nézetei szerint is idvességes legyen. — Ezután a’ Rendek e­­gyik tagja, szokása szerint indítványba ho­­zá a’ körlevélnek felolvasását) a’ mi is fel­olvastatott, de semmi észrevétel nem léte­tett. Felhozatott továbbá, hogy a’ tanácsko­zási jótékonyságokban résztvehető tagoknak számbavétele legyen legelső. A’Rendek név­sora felolvastatott ’s mivel számos ide tarto­zó egyének nem voltak jelen, elnök­i mél­tósága megkéretett, azokat gyrás büntetés terhe alatt is megjelenésre kénszeriteni. — Előterjesztetik, hogy valamint máskor, úgy most is a’ katonai ügyvédek szokásba vették e’ tanács­teremben megjelenni, mi azon ag­godalomra ad alkalmat, hogy ők­ a’ Rendek nézeteivel ’s határozataival ellenkező útasi­­tást adnak a’­népnek. Az ügyvédek, úgy nyi­latkoztak, hogy ők nem mint katona ügyvé­dek, hanem mivel ezen gyűlést is némely tekintetben itélőszéknek nézik, mint stal­­lum melletti szószólók kötelességeknek is­merik megjelenni, mely nyilatkozat minden aggodalmat eloszlatott. — A’ fels. kir. fökor­­mányszék rendeletei között felolvastatott idei 80. számú rendelés­ melyben kérdés léte­tik, hogy a’ néhai boldog emlékezetű kir. kormányzó gróf Bánffi György és udvari cancellár gróf Teleki Sámuel emlékére fel­­állittatni intézett oszlop költségére önkénte­sen adott pénz-öszveget emlékpénz verésé­re, vagy kórház alapítására kivánják-e a’ Rendek fordittatni?—Határoztatott egy fel­iratban annak kijelentése, miszerint a’ Ren­dek inkább hajlandók azt a’ kórház számá­ra fordittatni. — Olvastatott a’ kir. kormány­szék idei 1017 számú rendelése, melyben hogy a’ népesebb helységekben halottas-ház állittassék­ fel, meghagyatik. Ez, bizottmány­nak adatott­ ki a’ jövő közgyűlésre beadandó munkálat készítés végett.— A’ fels. kir. kor­mányszék , idei 2003 száza alatti rendeleté­ben , a’ mult januariusi közgyűlésből költ azon feliratra, hogy a’ katonatiszteknek sza­­bályzott árron eddig adott tűzifa további beszolgáltatása terhétől a’ nép felmentessék, válaszol, hogy a’ kérés telyesítése nincs ha­talmában, hauh­a ezek kirovásában, vagy bérakatásában rendetlenség mutatkoznék, a nemes szék tisztsége igyekezzék orvoslását eszközölni. Meghatároztatott, é’ már szinte elviselhetetlenné vált sérelemnek orvoslása iránt ő Felsége szentséges színe ekibe folya­modni. — Olvastatott a’ fels. kir. főkormány­­széknek idei 3155 számú leirata, melyben ezen székbeli székely huszár katonák ingyen fuvaroztatás s egyéb szolgálattal a’ katona­tisztek által véghezvitt némely terheltetése­­ket táblabiró Sz. I­. bepanaszolván, ennek következtében kelt alázatos feliratra, az el­utasítás mellett Sz. L-nal­ tudtára adatni rendeltetik , hogy határköréhez nem tartozó tárgyakba hivatlanul ne avatkozzék. E’ tárgy körül megjegyezni való, hogy Sz. L. az il­lető huszárok által keretett­ meg sérelmeik feljelentésére, mert Sz. E-nak mint nem ka­tona székelynek sérelme maga személyére nézve nincs. Ezen rendelést nem kevés meg­­illetödéssel értettek a’ Rendek , mert Sz. L-t e’ sérelem felfejtéséért megfeddésre méltó­nak nem láttak, mivel a’ panasz nem vala alaptalan , mi az akkor kirendelt bizottmány munkálatából kitetszik ; meghatároztatott te­hát, hogy a’ fels. kir. fökormányszék, e’ tárgynak újabbi felvételére keressek­ meg, azon reményben lévén a’ Rendek , hogy ha ez közsérelemnek tekintetik , jobb és foganato­sa­bb rendelkezést nyernek. ( Vége következik.) OZíifollít. *) A’ „Mult és Jelen“ al­­sófejérmegyei közgyűlésről tett tud­ósitási v­égzetében, hozzánk május 2(­-k érkezett 40-d számban kösöltetik a’ többek köztt: Vucs­­hics József, a’ megye Rendeihez benyújtott kérelme, mely kérelemből kiemelve érinte­tik a’ Blagoevich Gábor főerdőmester urat érdeklő vád. Ezen fondorul öszveszett alaptalan rágalmakkal halmazott vádban az mondatik, hogy a’ nevezett föerdőmester ur, mint nem hazafi, a’ németeket a’ magyarok hátratételével kitünöleg pártfogolja, a’ ma­gyar ifjakat nyomja, üldözi, kik aztán el st­e­­serültségökben , az erdészeti hivatalt oda hagyják. Mennyire igaz ez? tényekkel a’vá­dat, megezáfolókkal kívánom az olvasó kö­zönség előtt megmutatni; mert az egész kir. erdészetnél e’ hazában egy egyén sincs, ki nem erdélyi volna. Blagoevich ur, főerde­­mesteri hivatalra lépte óta több erdélyi fiúk jöttek az erdészeti hivatalhoz, kik közzül 12 kapott kamarai segélyt: ezek közzül 8 magyar, 2 szász, 2 német és közülök ötünk­nek három hónapig saját pénzéből minden napra 20 ezüst krajcrárt adott, később tiz hónapig négyünknek szállást és hónapon­ként külön külön 7 ezüst forintot adott, mig mi is kamarai segélyt nyerhetünk. Ezen jó­léten kívül, még naponként rendesen taní­tott írásra németül, mathesist, geometriát, füvészetet, soo­ográt is ezekhez tartozó köny­vekkel ellátott. Volt eset, mikor beteg ma­gyar ifjat tulajdon szállásán gyermekeként ápoltatott. Volt megint eset, mikor a’ szegény magyar ifjúnak saját ingét ’s több ruhada­rabjait oda adta. Lássuk — nem czáfolja-é meg ez is a’ vádat, hogy „nem hazafi“? — Hát nem a’ magyarról szeretjük-e mondani hogy még az ingét is oda adja ? De ki e’ családdal jobban ismeretes, mint a’ vádló, tudni fogja, hogy atyja magyar nemes, anyja pedig székely leány volt. Az említett ’s még számtalan jótéteményei minden érdek, min­den valahai megtérítés reményen Invlil tör­ténteit, csak ifja’ nemes szándéktól vezettet­ve, hogy­­lazánknak ifjakat nevelhessen, a’ hazánkban különben is elhanyagolt erdészet számára.—Azt is állíthatom, hogy Vucskics, az erdőm­ester atyai jóságából legtöbbet ré­szesült, ugyan is, néki a’ főerdőmester ur stipendiumot eszközlölt, ’s mig ezt megn­yer­­heté, saját pénzéből segélé őt, — Selmecz­­röl lejötte után mindjárt i f. napi dijt és egy éven át 510 ezüst forint lótartási dijt eszközlött. Hogy pedig Vucskics, későbben az erdészeti hivataltól a’ felséges udvar ál­tal egészen elmozdittatott, azt nem e’ fér­fiúnak tulajdoníthatni, — hanem csak önásta verem az. Végül kérdem megint: a’ magyar ifjak üldözésére mutatnak-é a’ felhozott té­nyek? — nem tünik­-e ki inkább Vucskics minden tetteiből a’ legizmosabb hálátlanság? ’s mennyiben czáfolják­ meg a’ Vucskics ál­tal koholt rágalomteljes vádat, az olvasó közönségre bizom. Topánfalván május 27-k 1844. Kozma József s. k. lyflast­. Mélt. hagyárosi Zalay Ala­jos ur kir. udv. tanácsos és a’ debre­­czeni váltó - törvényszék elnöke, folyó 1844- ik évi február 5 á n a’ nevezett váltó törvényszék ünnepélyes ülése alkalmával kö­vetkező jutalomkérdést tüzött­ ki: „Adassa­nak elő a’ magyar váltótörvénynek homá­lyai, ellenkezései és hiányai. Adassék elő: melyek vannak ezek közül a’ gyakorlat által orvosolva ? miképp lehetne a’ még nem orvo­­soltakat orvosolni? Továbbá: melyek a’váltó­törvények hasznos és melyek káros következ­ményei , az eddigi tapasztalás szerint: ’s mi­képp lehetne az utóbbiakat eltávolitni?“—A’ pályadíj harmincz darab es. flór. arany. «— A’ pályamunkák megbirálására nagyságos Asztalos Pál kir. tanácsos, Császár F­e­r­e­n­c­z és L­i­p­o­v­n­i­c­z­ff­y Vilmos a’ kir. váltófeltörvényszék bírái kéretvén­ meg, ’s azok e’ tisztet el is vállalván, a’ határnap általok , tekintve a’ kérdés fontosságát jövő 1845- ki mártzius IQ-re oly formán tüzetik­­ki, hogy később érkezendő pályamunkák el nem fogadtatnak.— A’ pályamunkák idegen kézzel tisztán, olvashatóig leirva, lapozva és fűzve, a’ szokott jel­igés levelek mellett a’ mondott napig bezárólag Császár Fe­­rencz ur ő nagyságához küldendők) laká­sa ezukor utsza, 4­3 sz. A’ díj csak a’ kér­dést minden tekintetben kimerítve fejtegető munkának fog kiadatni. A’ díjazott munka, szerző tulajdona marad. Pesten, 1844 junius 1-sején. Bodnár Imre, a’ kir. vál­tótel tör­vény­szék­ gyakornoka, mint a’ bíráló választ­mány tollvivője. Országgyűlési közlés. Szá­sz-­ e­n harmadik országos­ ülés, május 22-k a’ RK és RRnél. A’ föRRnek a’ kir. városok rendezése és a’ börtönrendszer tár­­gyábani 2-dik izenete, nemkülönben az or­szággyűlés évenkénti tartása iránt kelt vá­­laszizenete felolvastattak. Elnök ö­nmaga ál­tal pedig nehány az országgyűléshez inté­zett folyamodások mutattattak­ bé. Százötvenharmadik országos ü­­lés, május 22-k a’ mélt. földnél. Ez ülés­ben is a’ bányatörvényjavaslat volt tanács­kozási sorozaton. A’ bányai közjogról ren­delkező első rész iránti tanácskozás azon eredménynyel végeztetett­ bé, hogy e’ rész­nek hátralévő csikkéi, rövid közbeszólások után hely­behagyattak. — Ezután a’ bányá­szati személyzetről szóló második rész tár­gyaltatván, némi rövid közbeszólások, ’s a’ dolog lényegét nem igen érdeklő csekély­­módosítások mellett, a’ szerkezet egész az 50-d csikkig, megállapittatott, CCH-s kerületi ülés, máj. 23-kan. Tárgy: a’ 16 szepesi város rendezése. A’ta­nácskozások eleje Kaproncza városa új kő­ *) Szerkesz­tőség: örvelni, hogy ezen beküldött cz­ikk ál­tal az erdsélyi érdemes főerdőmester úron történt sérelemnél« jóvátételére e’ lap 40-ik számában az alsófejéri közgyűlésről tett tudósításban köz­lött a­­laptalan rágalom megczáfolásával alkalom adatott, miért is a’ béküldő úrnak szives köszönetét nyilvá­nítja. S­z­e­r­k. 1812

Next