Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-04-22 / 32. szám

elfoglalná akarom hinni — elfelejtette azt megemlitni, hogy az ajánlott telek mellett nyűgöt felöl egész hoszszában is útsza lé­vén, talán előbbi aggodalmát megnyugtathat­ná, hogy az egész épület homlokzata ezen másik túszára egész kilátással akkor is bír­hatna. De honnan meríthette ön azon előre­látó id­­és tudományt (melylyel a’ legfelsőbb határozat kijátszásának elejét veendő) hogy az épületnek alsó szobái vízzel telnének­ meg?és az épület előtti kör is megfordulhatatlan szűkké alakulna ? hiszen azon helyet tartomá­nyi mérnök vizsgálta meg és készített reá é­­pitési tervezetet, és az nem észlelhette 's a’ kormányt sem figyelmeztette a’ viz veszedel­mének oly könnyen békövetkeztetése felöl, hogy egy pár öllel beljebb a’ telken az é­­pűletet már nem lenne bátorságos felépíteni,­­sőt az ön állításával ellenkezőleg helyhatósá­gi mérnökünk általam felterjesztett B alatti bizonyítványa szerint, a' kereset alá vont 98 13 □ ölnyi helynek kihagyásával sem lát semmi legkisebb akadályt, hogy oda a'prae­­toriumot felépít­ni bátran ne lehetne; és mi több a’ Tóth Péter keresetének megindulása után még Felvincz nyűgöt felöl is a' terve­zett épület előtti udvarhoz még egy darab telket ajánlván pótlékul, ezáltal az épület e­­lőtti megfordulhatási tér vagy kör, ha úgy tetszik, még tágasabb lett, mint mekkorának az épületi tervezetek alkalmával fel volt szá­míttatva. Osztán, hogy a' telek végének kö­zepéin)­ az épület lejjebb) vagy hátrább is ne tétethetnék, hol még annyi hely hagyatott ve­teményesnek, mint előtte udvarnak, abban semmi akadály ellent nem áll; mert a* hely, építésre mindenütt alkalmas és hogy az alsó szobákat azon oldalas fenn lévő helyen, víz honnan és miként tölthetné­ meg, midőn a’ tőszomszédjában az aljban felépülve álló ta­nácsház szobáit soha viz nem látogatta­ meg, azt senki más, csupán ügyvéd úr észlelheti. Ennyivel tartoztam a' dolog igazságáért 's töb­bel az értelmes közönséget terhelni nem kí­vánván, hogy ügyvéd úr szavai szerint ,,gú­nyos modorban“ ,,kitervelt álutakon“ „meg­­fogh­atlan álszines ecsettel a' tárgyakat csa­lóka színben világ elibe“ melyikünk festette légyen, annak eldöntését az iratainkat olva­sóknak józan ítéletére bizom. Kolozsvárit ápri­lis 11-n 1845. — Fosztó Peren ez m­. k. Torda városi közgyű­lés. Tőr­ei a városa nemes közönsége folyó hó i­kén városi főhadnagy Szigetin Cs. Sándor elnök­lete alatt tartá évnegyedes közgyűlését. 1) Az elnök előadá, hogy ezen gyűlést több fel­sőbb rendeletek kihirdetése, két ülésekről el­maradott jegyzőkönyvek megvizsgálása, a’ ha­táron vetés alá következő cserepadi forduló melyik táblájának törökbuza vetés alá való hagyása és a­ múlt gyűlés alkalmával tanács­kozás alá vett , de ezen gyűlésre halasztott idegen kornak ezután leendő bé- vagy nem hozása tekintetéből kívánta megtartani. En­nek következtében tehát — 2) A­ mult ülés jegyzőkönyve felolvastatván, megállít­tatot­t. — 3) Olvastattak több felsőbb rendeletek és hivatalos megtaláló levelek, melyek többnyi­re tudásul vétettek; az pedig, mely ő Fel­ségének múlt évi novemb. 21-től 4067 udva­ri szám alatt költ ’s a' fels. kir. kormány­szék által tavalyi dec. 14-ről 13521 szám a­­latt leküldetett, mely szerint szoros megtar­tás végett megiratik, hogy a' közczélokra a­­lakult társulatok szabályai, mig az illető tör­vényhatóságok által meg nem vizsgáltatnak és urunk ő Felsége által is legfelsőbb hely­­behagyást nem nyerendenek, addig életbe­léptetésük meg nem engedtetik, a’ követke­zet határozatot vonta maga után, miszerint e’ városban semmi törvényellenes és káros következményű társulatok ezen tisztelt ren­delés ellenére alakulva nem lévén, tudásul vétetett. — 4) Tárgyaltatott a* vetés alá követ­kező cserepadi forduló, melyik táblájának tö­rökbuzavetés alá való hagyása. Fűre nézve felolvastatott a’ közönségnek 1886 ban május 16-ig költ határ-elrendezési határozata, mely­ből kitűnt, hogy a* város határának három fordulókra leendő furosz­tásáróli terve a' fels. kir. kormányszék előtt áll, minek megnyeré­sére a’ helybeli gazdaságot hasznosan ezen közönségre nézve is felemelni, ennek mentel előbbi si­keresi­tését igen is szükségesnek lát­ja a’ közönség; ennélfogva a' tanácsra és vá­lasztott esküdtségre bízta , hogy ennek men­tői előbbi hasznalhatásáért ’s megerősítéséért a’ fels. kir. kormányszék alázatosan keressék­­meg. Egyszersmind a/.t is megállítván, hogy a’ cserepad! fordulónak a’ következő évbeni használatra 2-k és 3-k táblája tiszta ösz­ve­­tés alá, 1-sö táblája pedig csupán­­ örök bú­za-vet­és alá jeleltetnek­ ki. ( 5) Vitatás alá vétetett az idegen bornak hé- vagy nem ho­zása. Ez sok heves vitákra adott alkalmat ; de végre, még is csak oda ment a’ dolog, hogy az 1837-beli decemb. 1-jö napján kelt határozat e’ részben sértet­lenül marad, mint­hogy akkor tiz évre való behozatala megen­gedi eleit,­­s még a’ 10 évből sok van hát­ra. ( 6) Olvastatlak Katona József, Szülési János, újtordai énekvezér Nagy Zsigmond és idősb Farkas György kérelmeik polgárosítá­suk iránt, kik az illendő dij mellett polgáro­sítanak. — Ezután jegyzőkönyv olvastatott 's a’ gyűlés eloszlott. Alsóresik megye közgyű­lése. (Végzet). Harmadik ülés, ápril. 2-n. Lukácsi­ Ferencz beadja ellenóvását, mely­ben ler­ontani igyekszik a’ tegnapi óvásban elősorolt vádakat. Az óvakodóknak volt-e i­­gazuk , vagy neki, azt sem tudhatni, mert birálat alá nem került; de hogy az ellenóvás remekül volt irva, ’s nem csak megyei, de országgyűlési jegyzőkönyvben is méltán fog­lalhatna helyet , 's a’ következtetések remek logicával folynak­ ki a’ tételekből, azt irigy­ség is megadhatja. •( 10-ei) Főispán , maga a’ megválasztott szolgabirákat kimondja és Lukácsi­ ki van rekedve. Kihagyni örvendet­tek, midőn ő igy szólott. „Hálásan köszönve az eddigi bizodalmát, melylyel a' tekintetes Rendektől meg voltam tisztelve, örömmel szállok­ le eddigi pályámról 's megelégedés­sel lépek egy más körbe, hol viszonyoktól függetlenül védhetem az alkotmányt és tör­vényt, honnan sem kecsegtetések, sem fe­nyegetések , sem a’ netalán még előfordulha­tó kézszom­lások le nem rettentenek. Ajánlom magam 's a’ t.“—Sűrű éljenzés követé ezt, mi kihagyóinak pofoncsapás volt, mert átlát­­tatá velők, hogy a' szózat megtagadásnál lep­lez nagyobb hatalom ’s ez az erkölcsi fenn­­sőség lealázhatatlan kitörése. E’ tényeit Tö­rök Antal meglehetős elégtételt ada, mert igy szóla: „Sajnálom és szégyellem is tek. Rendek, midőn ilyenek történnek a’ derék tisztviselővel. Ne bánjunk úgy velők, mint czitrommal, hogy miután levét kicsalartuk, héjját kivessük az ablakon, mert még visz? szakerül szánkba, ’s akkor keserű lesz“ (mély csend mindenfelé). Ez a' Török Antal gonosz ember, vagyon tisztség embere­ é? nem. Úgy hát az ellenzéké ? Az sem, llát, kié ? Az igazságé, önállása, nem fél senkitől, szem­beszáll mindennel, ki az egyenes útról leszo­kik. Az ilyen embert nem szokták szeretni, előmenetre sem számolhat. Nincs is ef­féle mesterember sok. De a­­kik vannak éljenek , mert minden egynek csak mord tekintete képpes tiz gyávát leültetni,­­s ugyan annyi szenvedélyt kihűlni. Az ilyen tehát ütközete­ket nyer, czíme „fénybarát“ 's dúsan jöve­delmező bányája a’ lélek nyugalma , 's így elég nagy úr!— 1­1 -er) Főispán , mlga nyil­vánítván azt, miként Lukács­fi Ferencznek hi­vataloskodásával meg volt elégedve, szívesen látja a' birtokosokat esti öt órára szolgabi­­rák elrendezése végett.— 12-ér) Olvastatott a' felséges kir. kormányszéknek a’ keletkező egyesületek szabályait felkühlem parancsoló rendelete­­— melyre viszszair­atni határoztatott, miként elismerik ugyan a’ Rendek azt , hogy a kormánynak van a' törvényhatóságok éle­tére felügyelő joga, de mivel e’ megye keb­lében semmi oly társulatok, melyek a' kor­mány figyelmét igényelnék , nem léteznek, ez okból nincs is mit felküldeniök.— 13-or, Olvastatott báró Józsika Sámuel, erdélyi ud­v.tri cancelláriai alelnök e nagy méltóságá­nak Llácsból idei jarm­ar. II-kén kell e’ kö­­vetkezö levele: lek. nemes megyei Rendek! Ha különös örömömre szolgált a' tek. nemes megye közgyűléséből hozzám intézett szeren­csélteti­ sorukból azon becses hajlamat meg­érthetni, melylyel azon nemes megye remit­i személyem iránt viseltetni szíveskednek ; nem kevésbé kellemes érzéssel tapasztaltam azokban azon általam mindég igen méltány­­lott közbizodalomnak nyilvánítását, melyet Szeretett honfiaim részéről,, mint minden hi­vatalos működésim kedves jutalmát kívánok tekinteni 's öregbílni. Fogadják­ el tőlem a’ nemes megye tisztelt Rendei ezen barátságos indulatok elismerésének kijelentését, 's egy­­szersmind a' mennyiben felséges Urunk ke­gyelméből nyert új hivatásomhoz némi re­ményt látszanak csatolni — azon őszinte nyi­latkozatot , miszerint hivatalos kötelességem feladásai között nagyobb megelégedéssel egyet sem teljesíthetek, mint midőn azon szeren­csés helyzetben találandom magamat, hogy ezen nemes megye oly kivánságinak elősegél­­lésében munkái lehessek , melyek ősi alkot­mányunkhoz való hű ragaszkodásukat szint­úgy, mint fels. Fejedelmünknek a' kö haza boldogulásának megalapítását ezéltő 's ama­zoktól elválaszthatatlan legkegyesebb szándé­­k­á­bani megnyugvását tanúsítják. Egyébiránt szives jóvoltukba ajánlva, igaz honfi indulat­tal vagyok 's a' t, mely is örvendetes vála­szul vétetett.— Végül főispán ő maga a’ szé­­kező bírák megválasztását a' holnapi napra kitűzvén , a’ mai ülést bévégzettnek nyilvá­­nitá. Ezt, valamint már a' két első ülést, nagy ebéd követte; de pohárköszöntés csak e’ harmadik ebéd végén volt, a’ midőn is rendes pohár­köszöntő ifjabb Farkas Dániel jelen lévén, az ebéd végével kehelyt emelve, igy szólott: „Bár békáztassék az igyekezet, 's szegessenek­ meg szárnyai, de kinek keb­lére endélek honából a’ tettek legszebb ju­talma, a' nyugtató önérzet fénye sugárzik­ le, annak nincs miért aggódni. 'S igy jogom és okom van örvendenem , annál is inkább, mi­vel történetesen a' bevett divatszabályok el­lenére, a’ második aljegyzőség oly egyénnek jutott, ki azt szolgálati régiségénél fogva megérdemelte. Elzengek hát még úgy lehet utoljára — egy üdvözletet a' mélt. báró főis­pán úrhoz. Én nagyságodnak sokkal tarto­zom; mert nagyságod érettem és mellettem a’ tek. Rendekkel fiadat folytatott, azaz: va­lahányszor csekély személyemet a' közfigye­lem— helyesebben — a’ viszonyok fiatal­ul a kikerülte, nagyságod mindannyiszor még is kijelelt, még pedig első helyre,­­s arra érdemesnek tartóit. Ennek oka az, hogy én egy oly keskeny és félre eső szobában mű­ködöm, hova nagod atyai szemei belátlak , de a’ zalailmai és marosi kerület nem, nem­csak azon okból, hogy a’ falak vastagok ; de főleg abból, hogy nsgod maga szemeivel szokott nézni, nem máséival,­­s nem a’ szén­­szenvedély homályos látcsövén. Éltesse Isten nsgodat, hogy legyen már már lankadó mun­kásságomnak— mig még e­ téren működöm — élesztője ’s iparaim sarkantyúja. Éltesse Is­ten nagyságodat, hogy legyen előttünk igaz­ság lámpa , melynél altisztei szövevényes és sötét pályájokon láthassák­ meg a' köz- és magános jogokat, 's ne tapodják­ el azokat. Éljen ménen tisztelt grófnője, hogy hintsen áldást és fényt rögös pályájára. Éljen a' lek. tisztség is, hogy ne önérdek, hanem a’ kö- 188

Next