Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-06-10 / 46. szám
Itálial IO megyei tbhtosíííjsok. Mennyire szükségessé vált a s/.t/.ad szellemével párhuzamban haladó ármányok ellen, előrevigyázattak körülsánczolása a’személy- és vagyonbátorságnak, azt, birlajijaiok hasábjait bétöllé közlemények ’s jelen tudósításom tárgyául (élveit két esemény csak is igen túlságosan igazolják. De mielőtt ezekről röviden szólanék, legyen szabad egy a’ kebelre kellemesben ható innepély körülményeib leírásával, az olvasó közönségnek kedveskedhetni !írnapját , derék főispánunk buzgóságából, a ki a vallás érdekének előmozdításában szint oly lelkesítő példával jár elöl, mint a milyen nyilvános nemzete sziké előtt a’ haza oltárára lelett bon iránti buzgalma , — tegnap Keresz - Szentpálon szokott innepélylyel valánk szerencsések megölni. Harangjainknak a* Maros mentén távolba elhalló zúgása reggeli 10 órakor számos minden rendi és mindkét nembeli népet szóbta az anya-imahába, hol az ünnepélyt a’ marosvásárhelyi szorosh remli szerzetes atyák elölülője A. R. egy alkalomszerű és jól sikerült jeles szónoklattal nyitá meg. Az áldozat bemutatása után — melynek folyta illáit, a’ Szent pál feletti hegy könyökre felállított és a’ marosvásárhelyi piac, terén díszelgő katonaság idvezletlövéseit mintegy viszhangzó hat taraczk időnkénti durranása hirdeté a’ hívek ájtatosságát— tartatott Fejezetül a processio, melynek pompáját ’s nagyszerűségét a’ kedvező idő is növelte. — Vendégszerető főispánunk önclga, az innepi ájtatosságra öszvesereglett megyei elöbbkelőket, mint vendégeit , fényes ebéddel fogadá , a’ mely, rövid pohár köszöntés és minden evezőn viszsza tükröző azon őszinte óhajtással rekesztetett bé, hogy: „a* nemes lelkű grófot az ég huzamos időkig éltesse!!“ — A* gazdag jutalomra számító marosvásárhelyi elsőbb rendű hangászok is hűségesen megjelenvén, megnyíltak az erdődök komoly mert képeivel ékesitett terem ajtószárnyai és a’ társaság vidorsága a’ keringőben olvadott öszve (miért nem a’ körmagyarban? — már az más kérdés ’s estig folyt a’ táncz. — öszvefüggöleg az elörebocsátottakkal , Ígéretemet bévállani ezennel sietek. Kerek éve már, hogy egy ismeretlen arszlánszerü magát megyesinek kiadó suhancz, Kocsárdon egy közadózótól éjji szállást kért, azt megnyerve és jól vacsorálván, értésére esett, hogy vendégszerető gazdájának alig 18 éves fia, viradtával, holmi faeszközökért, ökörszekeren Medgyesre fog utazni, mire határtalan örömét, nyilvánilá, részint, mivel társaságban fog utazni, főleg persig, mivel Megyesen alkalma leend a’ vele éreztetett barátságnak fiokoni viszonozására. A’ könnyen hivő szülök, ármányt nem sejtve — hisz ki tenné fel, hogy egy gueckertulajdonosból rabló gyilkos is kitelik? — korán reggel a’ fiút, bőbeszédű úri vendégük társaságában , ezt fiúk gondviselésére felszólítván , útnak inditák, de viszszaérkezését máig is hasztalan várják. A következés által némileg igazolt közvélemény úgy hangzik, hogy a’ divatos uracs, együgyű fuvarosát kábító italok által előbb érzékenységétől, azután életétől, háládatosság fejében pedig az agg szülőket egyetlen reményüktől, jövendő támaszuktól és egy pár ökröktől fosztottameg; ez utóbbiakat Balázsfalva táján csakugyan fellelték és elküdlés utján viszsza is sajátították , ellenben sem fiúknak, sem a gaz kalandornak ez óráig semmi nyoma.— Hogy házi barátnak is csak kötve kell hinni, idegenben pedig éppen semmit bízni, a* már sokszor rajta éretett házitolvajok, és több ily nemű derék legények példái bizonyítják. — Tanuljunk tehát e' leczkéből. — —‘ Közelebbről e' megye újból egy ily szerű eseménynek válók színpadjává, és noha az eddig tudva lévőkből ítélve , közlőnek oka van annak valóságát kétség alá hozni, még is különösségénél fogva figyelemre méltónak véli sem közli : Ádámosi ** hites, a’ kerületi alispán megbízásából ezelőtt öt héttel útnak indul, hogy a’ bajomi erdőkből bizonyos szükségre 80 Irt ára fát vásároljon, azonban a’ várt időre vissza nem térvén és a’ felhajhászása iránt tett tiszti czélszerű intézkedéseknek avagy csak nyomába is juthatni nem sikerülvén, mint a’ fennebbi eseménynél lógva ilyszerű eltűnésekhez hozzászokottak, már ki kezdenek békülni azon eszmével, hogy a’jó hírnevű falusi esküdtet, családatyát, a kocsárdi legényéhez hasonló sors érte , — de csalatkoztunk; mert az, tegnap családja körébe egésségesen viszszatért, és mint halljuk, kimaradását azzal menti, hogy a’ nevezett, erdőben öt lovas lóki által (elfogatott, ’s szolgai c/.ina alatt erővel elhurezoltatoll .?!), ezen tulajdonságbantedig Jles/.lerezéig menvén, innen megszökött, viszszatért, 's útjában a' Maros partján állomásozó tutajosokhoz szegődött mint béres — hihető Szászrégen környékén — ’s menekülése nagyobb biztosítására Lippáig evezett . . .A’ ki tudja, hogy a’ Maros vize a' Küküllő megyei főispáni laknak csaknem oldalát mossa, — és a’ tutajosok pályája kizárólag csak ezen irányban megyen, — alig hiszem, hogy ez állításnak hitelt adhasson ; mert a’ lehető üldözök ellen biztos menedékre szorult,s hol számithatott volna inkább annak fellelésére,mint a' szelíd lelkületű, de különben hivatatásánál lógva is azzal köteles főispán ő magánál, kinek éppen közvetett megbízásából vala kiküldve. Már akár hogy légyen a' dolog, bővebb felvilágosításig talánynak marad. Én részemről azon véleménytől el nem állok, hogy ,,occasio facit, furem.“ — Itt önkénytelen a’ népnevelés hiányának érzete rogja meg keblemet. Egyesüljünk tehát a’ népet czéljaelé nem görbe vonalban vezető nevelés által a’ tespedés éshomályu börtönéből kiszabadítani és kiszabadítva , egy szebb jövőnek előcsarnokába diadallal bevezetni, mert akkor és csak is akkor lelki meggyőződésből és nem avatatlanul pengetnék ajkainkon koszorús költőnk ,,virad haladjunk“ jeligéjét.— Advo nem haladjunk , fenntartom magamnak közelebbről egy igen furcsa marosvásárhelyi észrevételemet közölhetni; addig is azoktól, kiknek béketűrését nehézkes leírásommal kifáraszthatom, bocsánat ! és bezárom tudósításomat azon jelentéssel, hogy június hó 9-n évnegyegyedes közgyűlésünk leendő — meglátjuk eredményét. Egri. Székely - travanlelyi innepély és tálla/Tigalom. Május 22-n szép időnk volt, a' nap sugárai , mint szelíd ártatlanság, mosolyogtak ki a' gyenge fellegcsipkék fodrain. E’ napon, mint innepnapon — mert űrnapja volt ez — ezerenként özönlött bé a városba egy más vallást buzgón gyakorló közel faluk imatelt népe, mind meg annyi piros lobogót tartván felelébek, melyek szegélyhimes szárnyain gyenge szél játszódta innepét. Szakadatlanul énekeltek, és az éneket természetesen a’ kántorok kezdették minden kóta nélkül, kik után, a’ hátul páronként menő nép akkor kezdette, mikor azok már bé is végezték ; és így távol sem volt Olaszország párnélküli lángeszű dalnokitájéhoz hangolva. A’ városban benn a' fiókágyuk egymásra durrogtak, S. J. kapitány vevérlete alatt nem rendes katonák , mint gyakorlatlanok, maradozva lövöldöztek. Délután már a’ csípőre kötött fejér harisnyás vidéki legények, egy egy székelyöltönyü takácsszőtte veres surezos szerelőt amúgy legényesen átkarolva, édes-boldogul vezettek ki a városból hazafelé egyszerű kunyhóba.S én gondolom, mily boldogok ők ! . . . mily jóízűen mondják a* székely szerelőnek: ,,ez az élet gyöngy élet, ugye te Zsuzsi!!!?“ . . . Kevés idő múlva, egészen másszerű zsibaj ütött be a városba. A város minden nagy és apróbb löhegyes kövezetű útszám egymásra robogtak a* kocsik és szekerek, rész ló egy sem volt, mert a' pálinkaittas kocsisok egész lesz őket, mozgásba hozva, o-toroztak a szegény lovakat ha fáradtan is, azoknak a* lépést sebes gyorsasággal kelletett aprózniuk; ezek tehát az ezen estve leendő bálba gyűlő nép voltak. Ezután a* tánczterem ajtója félkilencz órakor megnyílt. A’nép gyűlni kezdett ’s kilencz órakor már a’ terem puhább pamlagairól, mint égről csillagsereg, úgy ömlött szét a’ némbeli lény. A rendezőnek gondossága , a’ terem világítására nézve, a* szokottnár egy kissé kiemelőbb sikerrel hatolt a’ nézőre, úgy hogy most nem kellett előbb a’ setétséget kétfelé hűzni, mint valamely függönyt , ha a’ terem túlzugából vágytunk tánczosnőinket ivészünkre ellesni. A’ nők, általán lógva mind honi kelmékbe öltözve jelentek meg a bálban , a' midőn egynéhányat), a’durrofáról éppen általuk levetelözött háziszövetben tűntek-teh Dicséret reájuk az egész bontós! fejőkön eleven kerti virágfüzér díszelgett abroncskereken, aligha meg nem foganva, mintha istenkét ültette volna oda,— melyekön pedig kis köténybe illesztve illatdúsan, mintha onnan nőtt volna ki. E’ mellett a fiákról is legyen szabad ennyit megjegyeznem : közűlök voltak testben korcsmagyar fiák is, ’s tán, ha úgy tetszik, éppen azok, kik eleinte csak is házi szövetben kívánták és kivantak e’ bálba kiállani, ’s miután szép gyűlés jelenkezett , fel Irak hozták magukat kiválságositás tekintetéből. ]o de hiszen azért sok mások, hogy már én is Tiburczvárromni után, az istoki alikai székén,öl szóljak, az ,,ős nemzetségből is“ voltak tiszta házi szövetlen , ’s még is csak ezek et mondjuk , hogy a’ hunni véleménynek az utolsó pontig megfeleltek, ’s az elvhez, és nemzethez, hívek maradtak. A' társalgás könnyű , nem túlel ültetett volt, hallani kellett volna, hogy a' nemzeti szó, mily magyar büszkeséggel csergedezett ki a’ női vérpiros ajkak és teprén úgy, hogy itt a’szív csak egyet érzett szeleimet, a’ lélek csak egyet gondolt, hogy él a'magyar! . . . Ezen örömnek a’tanodai ifjúság is egy példáját mutatta, kik nem féve a’ ..habe signum“-ról , mind magyar ajkon hullatták a’ nemzeti szókat, csak hogy majd nehogy em reciomába buvjanak a’ nemzeti szép szabadságért ? — A’ lánczoknak minden, de mindenféle neme volt, még csak galoppé kellett volna. Éjféli tizenkét órától egyig az Etéden felállítandó kisdedovoda felségelésére béadott számos és igen műértőleg gyártott diszvegyületek játszodtattak ki sorshúzás szerint, miután a' hazai barna hangászok zenéje megzúdulván, a’ táncz újra megkezdődött, melynek éppen szép viradtakor lett vége. Segélje Isten többre is e' nemes indulat a derék nemzetet! Szép világ 1. 0Ü évész. Két magyar hazánkat a’ közelebbi időkben sok csapások érték ; itt olt módnélküli romboló árvizek, amott tűzvészek teszik semmivé nyomorral küzdő szegény lakosaink vagyonát ’s jövő reményét.— Nemes Hunyad megye losádi járásában elő Nagyó f helységében is borzasztó tűzvésznek valánk tanúi, midőn az érdeklelt helyen május 22-dikén kenyérsütés alkalmával egy ház meggyulván, arról a’ tűz annyira elterjedett, hogy néhány óra alatt —egy nemesi lakot és négy parasztházat kivéve — az egész falu hamuba dőlt. A’ szerencsétlen lakosok, véres verejtékkel szerzett élelmüktől ’s hajlékuktól a' kegyetlen lángok által eképp megfoszlalva, már csak a’ nemes szivüek kegyes adakozásai után remélhetnek ínségükben némi enyhületet. Alagfyarkony megyei kiszlégek Pozsony megye május 26-a főispáni helytartói elnöklet alatt tartott közgyűlésében, legelőbb is Nográd megyének a' főispáni helytartók újabb időkben történt kineveztetése érdekében e’ megyéhez küldött