Mult és Jelen, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-10-14 / 82. szám
Kolozsvárit. S3. Kedd oct. 91-ii ]845. ERDÉLYI HÍRLAP. UHJMI“ D12IIIIH Figyelmeztetés. A’ „Mult és Jelen“ a’ hozzá tartozó „Ilon és Fiuilföld“ melléklappal hetenként négy éven jelenik meg. Félévi előfizetése* hírlapra 6 : Imi rft CZll*»Uteil. Itt helyben lehet szerkesztőnél belső farkasatszai professori szállásán előfizetni, valamint minden cs. k. postákon: nem kolozsvári olvasóink biztos alkalomtól beküldhetik az előfizetést egyenesen a* szerkesztő professor kezébe_____Az idei utolsó fertály évre 3 CZÜSt előfizetést elfogadunk. ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG. Oyászur. Széplaki Petr.Horváth Kerencz, a nemesindulatú emberbarát, szerető férj és atya, munkás és szorgalmatos gazda, Marosvásárhelyt! tüdővész következéséül, élte 37-dik évében f. oct. 9-re viradólag meghalt. Béke porainak! Védelem s még* valami. Az „Erdélyi Híradó“ 75- és 79-d számaiban e’ czim alatt „Közbeszólásra felelet“ és „Hírlapi modor“— lapomat és személyemet piszkosan megtámadó és sárral hajgáló két hoszszu czikk jelent meg. Felelni azokra piszokkal, és igy a sárt viszszahajgálni, könynyű volna, de arra sem tentát, sem időt vesztegetni nem kívánok,— a' gyözedelem dicsőségét e' részben az „Erdélyi Híradó“ t. ez. szerkesztőségének 's hozzá méltó egy pár levelezőjének engedem. Annál inkább, mert azon lap érdemes szerkesztője természetrajz professora lévén, jól tudja, 's úgy látszik levelezőit is megtanította, hogy a majmok, midőn megszokltatnak, elleségeiket minő szép fegyverrel szokták hajgálni. Qualis magister, tales discipuli. Csak egy pár szót legyen szabad azon czikkek szerzőihez intéznem.— A 175-d számbeli czikk írója, bizonyos Erszényes Elek, közügy-igazgatósági gyakornok, ki megtámadó czikkében úgy nyilatkozott, hogy „lapom elveit sajátjainak nem ismeri“ most pletyka feleletében még is „lapom elvtelenségét“ emlegeti.— Valóban édes E. úr, mivel felteszem, hogy ön nem oly nagylelkű, miszerint a’ kir. közügy - igazgatóságnál mindvégig ingyen kívánjon szolgálni, de bizonyosan fizetést és előmenetelt vár a kormánytól, annak teendő hiv szolgálatáért — úgy hiszem azt lehet igazán elvetlenségnek keresztelni, midőn valaki egyfelől kormány szolgálatjában van, annak kegyére szorult; azonban másfelől ellenzéki laphoz szegődik, ’s annak levelezője dicsőségét vadászsza. Ez ám a „botor“ cselekvésmód, mely sem okosságból, sem „logicai szabályból“ folyónak nem tekintethetik. Tudja meg azt édes E. úr! nem lehet becsülettel és elvvel egyszerre Istennek és ördögnek szolgálni. Egyszersmind pedig mivel oly szives volt, hogy maga kicsi személyét azon táj köz meggyőződése ’s igy a’ köz vélemény tolmácsává „felcsigázva“ nekem jó tanácsot adott a’ viszketeg levelezők eltávolítására nézve,— én is ennek köszönet fejében egy pár jó tanácscsal szolgálok. Ha más alkalommal még a viszketegség utolérvén, felelne egy érdemes személyét megsimogató czikkre, mérges és epés iratával ne árulja el, hogy gyengéjét érinteni találták, mert azzal ellenkezője állításának tökéletesen igaz voltát ön maga vallja és megismeri, midőn annyira elfajdul; és továbbá , hogy ha még ezután is folytatni akarja a' híradói levelezést, és másfelől a' kormányt is szolgálni, tán jó lenne nevét az ellenzéki lapba küldendő czikkeinek alá nem írni, miért? kitalálni ön bölcseségére bízom. ------- A' 79-h sz. ,,Erd. Híradóban“ szászrégeni ügyvéd Szabó a has Schneider Samu mellett két kardot bizonyos D. S- A1 nevezett ügyvédről, egy lényéért még a múlt tavaszon midőn Bécsben voltam, lapomban egy megjegyzés jöttki, mire nézve hogy magát védelmezte, azt helyesen és joggal tévé, de azzal nem elégedve meg, lapomba „belé kaperáskodott“ ’s ezt gazul tévé a kegyelme, miért egy ölet jól ismerő egyén hozzám béküldött cikkben azon bojtorján ’s maga érdemei gőzében föffedező ügyvéd úr képét pár vonásban a közönség elébe terjesztő, és a mint hallottam, a' leczke kissé foganatos volt, bizonyságát adva, hogy a’ ráspoly és reszelő nemcsak durva anyagoknak, de élelmives testnek is használ. Ha Schneider úr maga védelme körében maradjon, magát a' herostratusi nevezetesség kivívásától, 's jó barátja vagy még tán közelebbije piszkos védelmére szorulástól megkimélette volna. Mert látja édes Schneider úr! öntől gorombaságot elszenvedni senki sem köteles ,s a’ ki mást megüt, számot tarthat azt kétszeresen viszszakapni. „Háromszor veri ezt kedden Ludas Matyi viszsza.“ — Enynyi elég a' két levelező úrnak; most már egy pár szóval O. S- úrhoz fordulok. Ön, bár ki legyen, elég orózátlan volt egyfelől ráfogni lapomra, mintha az kormány orgánumává felavatását maga bevallotta volna (a’ mi merőben hazugság); másfelől arra minden piszkot és szennyet rárakván azt gyanúsítja ’s a legundokabb szenvedéllyel vádolja, midőn az Erdélyi Híradót az ártatlanság beszinében kívánja kitüntetni, ’s égig magasztalja — miben legszebb, hogy azon dicséretet az említett lap maga hirdeti és trombitálja, önt azért O. S. úr,— ki felejteni látszik azt, hogy a’ megtámadás Schneider úr részéről jött, lapom pedig csak magát védelmező, 's igy a’ személyeskedési harczot éppen az ártatlan Érd. Híradó kezdettel említett hazug piszkolódásaiért hitvány és semmirekellő rágalmazónak nyil- Ván itom. — Ennyit e' kedvetlen ügyben, mi a' személyes vitát illeti: mivel azonban lapom gyanúsítását, iránya elferdítését és hitele csökkentését a’ nemes és ártatlan „Erdélyi Híradó“ mint látszik, működése egyik feladatává tette, másfelől 80 . számában a’ híressé vált successio kérdésében e’ lapot is, ha szinte meg nem nevezte, de azt érdekelve és vádolva szólaltfel. A jogomat fennhagyom , hogy nyilt levelekben több érdekes és napirenden lévő kérdésekről nézeteimet, bizonyos részben védelmemet olvasóim elibe terjeszszem, 's becses véleményükre hivatkozzam, mely levelek ugyan szorosan csak a felvett ügy megvitatásával és felvilágosításával foglalkozandnak, de mellőzhetetlen apologia következéséül a’ két szembe álló lap irányára és működésére is kiterjeszkedniök kell , miben azonban t. ez. olvasóim iránt tartozó tiszteletem mindég szemem ehtitt leend. Szilágyi Ferenc z. Kolozs illegre közgyűlési*. (Végzet). Második ülés sept. 30- 10) Megyei hites ülnök K. B. azon aggodalmát nyilvánítván, hogy a’ midőn ezen Kolozsvár városából kiágazó többi útvonalakra a' legnagyobb figyelem fordittatik, az úgy nevezett Kardosfalva felé vezető út annyira mellőzve van, hogy az azon való járhatás veszélyeinek majd minden napon nyilvános példái mutatkoznak,s a’mellett hogy nevezetesen a kolozsvári határban lévő több hidak merőben el vannak romolva , hol az út járható lenne is szántszándékkal éppen közepében több helyeken ásott agyaggödrök veszedelmeztetik az utasokat, ’s mindezeket a Kardosfalva mellett lefolyó Nádas vizén lévő nagy fahíd merőbeni járhatatlansága fejezvén be, az őszi időkkel többnyire beálló esőzések miatti vizáradások által, lehet tartani, hogy azon nevezetes kereskedési vonalon, hol Kolozsvárra nem csekély mennyiségű épületre való és tűzt fa, mész, faragott és más kőanyagok szállíttatnak be, nem csak az idézettek fuvarozása, hanem még a legkönnyebbszerű közlekedés is merőben elszigetelődik; mihez képpest azon útvonal járhatóvá tétele iránti intézkedésre a’ megye Prreit felszólította. Ennek következtében , az úgy nevezett Kismezőn keresztül menő útvonalnak járható állapotba tétele iránt Kolozvár városa tanácsa felszólittatni határozhatott; a kardosfalvi hid megigazitása pedig jelenleg tárgyalás alatt lévén , annak eredménye elvárandó. ( 11) Olvastatott a folyó évi június hónapjában tartatott közgyűlés határozatai mikénti teljesülések megvizsgálására kirendelt bizottmány jelentése, mely szerint, az érintett közgyűlés határozatai teljesítésében semminémű hiány nem találtatott ; ugyanis a’ tisztségre bízott tárgyak maga rendén teljesitődtek,s azok közzül némelyek jelenleg tárgyalás alatt vannak, némelyek ezen közgyűlésen előfordultak, mások előfordulandók , — a’ kirendelt bizottmányokra bízattak is részint teljesitvék, részint munkálat alatt állanak. Tudásul vétetett.— 12) Olvastatott a' nj magyarhoni gyáralapító társulat elnökének, kir. tárnokmester gróf Keglevics Gábor őrmagának, folyó évi februar. 6-ról a' mélt. főispáni helytartó úrhoz intézett felszólítása és ahoz csatolt aláírási ív ’s alapszabályok, melyeknek tartalmok szerint a’ mélt. főispáni helytartó úr ő mlga, a’ as megye RReita* 82