Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-06-10 / 46. szám
a'lisUvisulos«^ lernio»/.elE*elu leiclusi’i •«.' be van knlve. Azé. t »7.01. javaslatul,.«• jennies consiliarius k«*««figa«g»«. ' • , oyprint i krrcsemniek filiu tózlatott, Hiúsulom s/.ern\ ...... , , I* u|V(m, ine,r, e varom a Iwtni o/.uegészben leletvini'"« • im, mely után megvilik, buj y ovásomi a wbkjÜSZ vagy nem. Mini lolsólejer, én is .1 béigtatást kérem. . . K ,r y ,r r. és k i 1*. I«. Valamint territoriális kérdésbe elegyednis a* szász nemzet jogait, kiváltságait csonkitani nem akarja: j-t,e°y a* szász nemzet részéről is várja, miszerint a’ magyar és székely nemzethez rokon szeretettel viseltetvén ezek jogait védni kötelességül érzendi ; felel tehát egyedül itélőmester m. K. I. úr szavaira, melyekben állította, hogy Zsidre és Balkácsra nézve meg nem állana a’ dolog törvényesen tisztában s ennél fogva ott úri hatóság nincs. De szóló erre nézt csak azt állította, hogy a hatóság iránt per keletkezvén 's az adományosok jogaikat bebizonyitván az ország előtt, a' colonusok úri hatóságba tartozóknak ítéltettek, 's ez részben hivatkozik szóló gróf az 1791 és 1811 ki országgyűlési jegyzőkönyvekre. Igaz, hogy ezen ítélet végre nem hajtatott, de Zsidre és Balkácsra nézve folyamodás terjesztetvén ő Felsége elibe 1791 s 1794-ben, ő Felsége azt parancsolta ki leiratában, hogy az ország KB a Küküllő megyében lévő Zsidve és Balkács iránti minden okleveleket é s irományokat még egyszer adjanak elős a’ községeknek ezen még egyszeri kihallgatásuk után az ítélet végrehajtassák. Ezen legfennsöbb határozatnak ugyan szóló családja tisztelettel ellentmondott s k közelebbi orsz.gyűlésre a' két Inlység iránti folyamodását beadta, hogy az ország BB határozzanak benne végképpen, ’s ISI e' kérdés elövélelvén az orsz. RBei azt határozták miszerint a' két helység most is semmi olyas oklevelet, mi a' Belien család adományzását legkevésbé is gyengítené, de nem adván: a’ család éljen adományosi jogával ; egyszersmind azt is kimondván, hogy az úri hatósága alatti colonusokat 's servitusokat adja át a’ kormányszéknek. Erre nézt ő Felségéhez folyamodás tétetett 's most ő Felségének újabbi határozatánál lógva megállittalik, hogy ez községek, úri hatóság alatt álló colonusok és servitusok, de Küküllő megyében nem pedig Szeben-székben lévők. Nem azt kérte tehát szóló a’ BBtől , hogy mielőtt ez végre hajtatnék, mind a’ hét bírák mind a’ Bellen családra nézve láttassék el a’ dolog, hanem azt, hogy miután tisztán áll az előadottakból, hogy Zsidve és Balkács Küküllő-megyében vannak ’s mig az úri hatósági kérdés, mely az egészre nézt jelenleg függőben áll, elhatároztatnék is, az fele részben csalhatatlanul Küküllő-megyéé : ha az úrbéri szék iránt a' végső elhatározásig intézkednek a' BB, nem Szeben-székből egyedül, vagy Küküllő megyéből és Szeben székből kölcsönösen, hanem egyedül Küsküllő megyéből felállítandó, nehogy olyasmit törvényesítsenek a' BB, mi a' szász nemzetet nem illeti, s mire nézt nem is kívánja, hogy őt illesse; más részről pedig olyat ne adjanak , mit külömben sincs szabadságukban megadni. F e 1 s 0 f e j é r m. k . A’ jelen kérdést igen egyszerűnek látom t. i. hogy a* földesúr úrbérese ellenében úri-széket nem tarthat. Ezt a KK és I l határozatilag ma kimondották; a’ szász nemzet pedig földesúr, következésképp úrbéreseire nézve úri-széket nem tarthat. Az a' kérdés tehát, hogy kikből álljon ezen itélőszék . Földesúrból és földesúri rokonokból, szóval földesúrhoz tartozókból nem állhatván, állania kell merőben idegen személyekből. Ebből kiindulva a'szász nemzet , bár melyik székének tagjaiból nem állittathatik fel, mert a’ szász münzet lévén a’ birtokos, szászok az úrbéri széknek bírái nem lehetnek. Mondatott Szeben szék t. k. által, hogy a vármegyékben nemesekből aktt olvatik az urbéri szék , tehát miért ne alkottathatnék a’szász nemzet birtokaira nézve is szász bírókból a’ nemzet keblében. De kit söm bűzik a’ kettő egymástól; mert az úrbéri szék azon tagjainak, kik az én ügyemben lógnak bíráskodni, jószágomhoz jaguk ninsen,s ha azok rokonai is lennének, az ilelőszékböl kikelni tartoznának , de a szász földön ez másképp áll. Annak ugyanis egyes tagja egymáshoz nemcsak rokonok a birtokban, sőt jól tudják, hogy van közttök egy liga, melyről nem tudom mikor kell , de a mely eskünél lógva kötelezi a szászokat arra, hogy egymást pártolják,’s ez anynyira öszsze van szőve viszonyaikkal,hogy ezen ligánál lógva egymást pártolni kénytelenek; a’ vármegyében ellentsen ha nemeseket nem választhatnának bírókul, úgy angyalokat kellene választanunk, ezek pedig a’ mi kedvünkért nem száll inak le az égből. Bellát a’szász nemzet tagjaira állván azon axióma, hogy maga a’ földesúr, úrbéri széket nem alkothat, azon bírákat nem nevezheti ki, következésként, mindenesetre ezen bírákat azon törvényhatóságokból kell nevezni, melyekben feküsznek azon jószágok. Ez igen természetes,mert hisz a 1. szász nemzet tagjai sem tagadják, hogy bizonyos jószágok Felsőlejér vármegyéhez nem tartoznak, hanem csak azt állítják: mivel már az adózás és a dominale fórumra nézve accorda történt, ezáltal a’ vármegye minden követeléseit elvesztette volna. Ezt tagadom, mert ezen accorda csak az adózásra nézve állíttatott fel, és most ezen rendszer megváltozván, követelhetnék, hogy viszszajöjjenek azon helységek a' megyékhez, ha l. i. ezen tárgy most szőnyegen volna,— hanem miután a' dominale fórum el van törölve, hogy a/, úrbéri szék kikből álljon,csak arra nézve terjesztem elő követelésemet. Mondatott K. I. iélőmester úr által, hogy valamint senkinek jogát csonkítani nem akarja, úgy adni sem akar. Én is ezt mondom, de amennyiben magyar nemesnek jogát ezúttal csonkítottuk, midőn az úriszéket eltöröltük, csak annyiban kívánom a szász nemzetnek jogát is csonkítani. Továbbá az mondatott, hogy az ususból senkit kivetkeztetni nem akarunk. Minden nap látom az úrbéri tanácskozások folyamán, hogy az ussusbol vetkeztetünk ki, mert legyen tehát éppen a’ 1. szász, nemzet privilegizált nemzet, hogy ususból ne vetkeztessék ki. Küküllö-megye t. k. azt monda, hogy hagyjuk el inkább végképp ezen kérdést , mintsem azt roszul határozzuk el. Én annyit mondok, hogy küldőim ezen ügyet 1791 óta folytonosan minden országgyűlésen sürgetik; de többnyire nem kaptak rést annak elintézésére. — Nem akarom most is ezen tárgyat ex besi tárgyaltatni; de hogy valahára küldőimet megvigasztaljuk e tárgynak végképpi eldöntése által, azt úgy hiszem az egyesületi eskünél fogva is követelhetem. Azt mondja talán Szebenszék , hogy külümbözik a’ kérdés alatti szász birtok a’ többi nemesi birtoktól, amazt testűléi, ezt egyes személyek birván. Erre csak azt felelem, hogy a' magyar földön vannak testületeknek birtokaik megyékben, például Erzsébetit és Szamosujvár városának és soha e' két városnak nem jutott eszébe követelni, hogy a' megyei hatóság alól azon helységek vétessenek ki; következésképp ezen jogot a' szász nemzet sem követelheti. Azt is monda Szeben szék t. köv, hogy 1693-ban a kormány ezen accordát merőben helybenhagyta ; ezt nem tagadom, de ezen accorda is nyilván mondja , hogy ezen helységek a' vármegyéhez tartoznak és csak a’ domináté fórumot adta át a’ szász nemzetnek, melyet eddig minden földesurak gyakoroltak; de mi után a' KK és Ilii az ily dominale fórumot a’ mai határozat által eltörlőtték, annak helyébe kell a' szász hitokra nézve is itélőszéket felállítani. Visszaesik tehát a’ dolog ismét, az accorda előtti időre, következésképp viszszaesik egyszersmind azon úrbéri székre, melyet a’ t. KK és RR megállítottak. Hoszszas lenni nem akarok. A’ kérdés egyszerrü. A’ földesúr úrbéri széket nem tarthat, úgy egyes földes úr mint testület ha (oldesúr, következésképp a* s/as/ nemzet sem, annyi».M 1 inkább mivel senki sem állíthatja, hogy azon helységek a’ szász nemzet territóriumához t.no.nának, mert az Andreanumban tisztán az. van, hogy a’ szász földön jobbágy 's nemesség nincsen, örökké «diene mondván a'szász nemzet még annak is, midőn valamely szász atyafinak nemes levele kihirdettetett. Szép alkotmányuk van a’ szászoknak, mlynél fogva maguk közli a’ polgári elemet, mint uralkodj' elemet kívánják fenntartani, s igy maguk sem mondják, hogy azon jószágok szász földön feküsznek, következésképp kell, hogy megyei terrénumon legyenek , a mikor is megyei úrbéri széknek kélll bíráskodni,’s igy kérem a’ KK- és Iliit vegyék fontolóra ezen okokat, 's megyemnek ezen kívánságát, melyet 1791 óta folytonosan minden országgyűlésen követelt, melyre nézve azonnban az ország Iliséi eldöntőieg nem határoztak, méltóztassanak végképp elhatározni. 17 gyar. táblai ülnök: Azon indítvány, melyet magos közügyigazgató úr előterjesztett, igy szól. (Felolvass.) Én ezen indítványt kevés módosítással pártolom, okaimat miért pártolom , mielőtt a’t.KK és Nív elibe terjeszteném bátor vagyok az indítványra nézve czélba vett módosításomat, előadni. Ugyanis a' szerkezetnek ezen kifejezésére nézve, mely a’ hatóság személyzetéből az eddigi szokás és felsőbb rendelésnél fogva állott,“ nékem azon aggodalmam merül-std, ne hogy e' szók ..szokás és felsőbb rendelésnél fogva“ valami ellenkező magyarázatokra adjanak alkalmat, t. i. a’ szokásnak felsőbb rendelésekkel lehető ellenkezésük esetét értem, a' szerkezetet ilyformán kívánnám kiléteim: ,,a’ mely hatóság személyzetéből a’ szokáson alapult felsőbb rendelésnél fogva állott.“ Néhányan hagyjuk ki egészen. A’ mi azon okokat illeti, melyeknél fogva a’ t. közügyigazgató úrnak indítványát pártolom, azok következendők, mivel én azon véleményen vagyok, hogy ez úton a territoriális viszonyok és követelések islelti vitatkozásokba ne bocsátkozzunk, mint olyanokba, melyek bonyolódott juris publici kérdésekbe vinnének ’s minthogy a’ t. KK Iki a’ territoriális kérdéseket illetőkbe ez úttal nem is bocsátkozhatnak azért, mert az t. KK és HK é’ részben kezeiket ön maguk az 1893-dik évi országgyűlésen januárius28-n tartott 139 dik ülésben hozott határozatuk által, megkötötték. Mire nézve bátor vagyok azon véleményt felolvasni, melyet Felsőfejér- és Küküllő vármegyének a’ múlt országyülésre beadott keresők következében az országyűlési bíráló bizottmány az ország rendes ebbe terjesztett (felolvassa. ) Erre az akkori országgyűlés következő sorozatot tette. (Olvassa.) „A KK és HR a’ bíráló biztosság e* tárgybeli nézeteivel egyezőleg meghatározták, miszerint ezen tárgy a’ közjegyigazgatási tárgyakban kinevezett rendszeres albizottmánynak oly utasitással adatik által, hogy miután még az 1810-beni országgyűlésen az 164-dik ülésben az a‘ hathatározás létetett, hogy a szász nemzet a’ kérdés alatti részekről állított kiváltságait adja bé, ’s még is mind ez eddig, ’s most is bé nem adta , azon kiváltságokat múlhatatlanul bevévén, é s az illető feleket kihallgatván, azokat, a’ maga véleményével együtt előlegesen terjeszsze a’ jövő országgyűlés elbe végső elhatározás végett.“ Ismétlem tehát, hogy ezen territoriális differentiák «elhatározásába az úrbéri tárgynál és ez úttal bocsátkozni helyén nincsen, ezt nem tehetik a’ t. KK és RR, mert mint mondám megkötötték kezüket ’s elvégre kitűzték azon ótat, melyet a’ felolvasott határozat foglal magában. Mi az indítványnak további részét illeti , t. i. „hogy annak végső elhatározásáig az úrbéri tábla személyzete azon hatóság egyéneiből álljon ’s a’ t.“ Ezt is a’ tárgyra alkalmazva helyesnek találom , mert miután a-