Mult és Jelen, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-06-10 / 46. szám

a'lisUvisulos«^ lernio»/.elE*el­­u leiclusi’i •«.' be van knl­ve. Azé. t »7.01. javaslatul,.«­• jennie­s consiliarius k«*««figa«g»«­. ' •­­ , oyprint i krrcsemniek filiu tózlatott, Hiúsulom s/.ern\ ...... , , I* u|V(m, ine,r, e varom a Iwtni o/.u­egészben leletvini'"« • im, mely után m­egv­ilik, b­uj­ y ovásomi a wbk­­jÜSZ vagy nem. Mini l­olsólejer, én is .1 béigtatást kérem. . . K ,r y ,r r. és k i 1*. I«. Valamint territo­riális kérdésbe elegyedni­­s a* szász nemzet jogait, kiváltságait csonkitani nem akarja: j-t,e°y a* szász nemzet részéről is várja, misze­rint a’ magyar és székely nemzethez rokon szeretettel viseltetvén ezek jogait védni kö­telességül érzen­di ; felel tehát egyedül it­élő­m­­ester m. K. I­. úr szavaira, melyekben ál­lította, hogy Zsidre és Balkácsra nézve meg nem állana a’ dolog törvényesen tisztában s ennél fogva ott úri hatóság nincs. De szóló erre nézt csak azt állította, hogy a hatóság iránt per keletkezvén 's az adományosok jo­gaikat bebizonyitván az ország előtt, a' co­­lonusok úri hatóság­­ba tartozóknak ítéltet­tek, 's ez részben hivatkozik szóló gróf az­ 1791­ és 1811 ki országgyűlési jegyzőköny­vekre. Igaz, hogy ezen ítélet végre nem haj­tatott, de Zsidre és Balkácsra nézve folya­modás terjesztetvén ő Felsége elibe 1791 s 1794-ben, ő Felsége azt parancsolta ki lei­ratában, hogy az ország KB a Kü­kü­llő me­gyében lévő Zsidve és Balkács iránti minden okleveleket é s irományokat még egyszer ad­­janak­ elő­­s a’ községeknek ezen még egy­szeri kihallgatásuk után az ítélet végrehaj­tassák. Ezen legfennsöbb határozatnak ugyan szóló családja tisztelettel ellentmondott s k­ kö­zelebbi orsz.gyűlésre a' két In­lység iránti folyamodását beadta, hogy az ország BB ha­tározzanak benne végképpen, ’s ISI­ e' kér­dés elövélelvén az orsz. RBei azt határ­ozták miszerint a' két helység most is semmi olyas oklevelet, mi a' Belien család adományzását legkevésbé is gyengítené, de nem adván: a’ család éljen adományosi jogával ; egyszers­mind azt is kimondván, hogy az úri hatósá­ga alatti colonusokat 's servitusokat adja­ át a’ kormányszéknek. Erre nézt ő Felségéhez folyamodás tétetett 's most ő Felségének ú­jabbi határozatánál lógva megállittalik, hogy ez községek, úri hatóság alatt álló colonusok és servitusok, de Küküllő megyében nem pe­dig Szeben-székben lévők. Nem azt kérte te­­hát szóló a’ BBtől , hogy mielőtt ez végre hajtatnék, mind a’ hét bírák mind a’ Bellen családra nézve láttassék­ el a’ dolog, hanem azt, hogy miután tisztán áll az előadottak­ból, hogy Zsidve és Balkács Kük­üllő-megyé­ben vannak ’s m­ig az úri hatósági kérdés, mely az egészre nézt jelenleg függőben áll, elhatároztatnék is, az fele részben csalhatat­lanul Kükü­llő-megyéé : ha az úrbéri szék i­­ránt a' végső elhatározásig intézkednek a' BB, nem Szeben-székből egyedül, vagy Kü­­­kü­llő megyéből és Szeben székből kölcsönö­sen, hanem egyedül Küsküllő­ megyéből felál­lítandó, ne­hogy olyasmit törvényesítsenek a' BB, mi a' szász nemzetet nem illeti, s mire nézt nem is kívánja, hogy őt illesse; más részről pedig olyat ne adjanak , mit külöm­­­ben sincs szabadságukban megadni. F e 1 s 0 f e j é r­­ m. k . A’ jelen kérdést igen egyszerűnek látom t. i. hogy a* földes­­úr úrbérese ellenében úri-széket nem tart­hat. Ezt a­ KK és I­ l­ határozatilag ma ki­mondották; a’ szász nemzet pedig földesúr, következésképp úrbéreseire nézve úri-széket nem tarthat. Az a' kérdés tehát, hogy kik­ből álljon ezen itélőszék . Földesúrból és földesúri rokonokból, szóval földesúr­hoz tar­tozókból nem állhatván, állania kell merőben idegen személyekből. Ebből kiindul­va a'szász nemzet , bár melyik székének tagjaiból nem ál­littat­hat­ik­­ fel, mert a’ szász münzet lévén a’ birtokos, szászok az úrbéri széknek bírái nem lehetnek. Mondatott Szeben szék t. k. által, hogy a­ vármegyékben nemesekből ak­­tt ol­vat­ik az urbéri­ szék , tehát miért ne al­kottathatnék a’szász nemzet birtokaira nézve is szász bírókból a’ nemzet keblében. De kit söm bűzik a’ kettő egymástól; mert az úrbéri szék azon tagjainak, kik az én ügyemben lógnak bíráskodni, jószágomhoz jaguk ninsen,­­s ha azok rokonai is lennének, az ilelőszék­­böl kikelni tartoznának , de a szász földön ez másképp áll. Annak ugyan­is egyes tag­ja egymáshoz nemcsak rokonok a birtok­ban, sőt jól tudják, hogy van közttök egy li­ga, melyről nem tudom mikor kell , de a mely eskünél lógva kötelezi a szászokat ar­ra, hogy egymást pártolják,’s ez anynyira ösz­­sze van szőve viszonyaikkal,hogy ezen ligánál lógva egymást pártolni kénytelenek; a’ vár­megyében ellentsen ha nemeseket nem vá­laszthatnának bírókul, úgy angyalokat kelle­ne választ­anunk, ezek pedig a’ mi kedvünk­ért nem száll­ inak le az égből. Bellát a’szász nemzet tagjaira ál­lván azon axióma, hogy ma­ga a’ földesúr, úrbéri széket nem alkothat, azon bírákat nem nevezheti ki, következés­­ként, mindenesetre ezen bírákat azon törvény­hatóságokból kell nevezni, melyekben feküsz­­nek azon jószágok. Ez igen természetes,­mert hisz a­ 1. szász nemzet tagjai sem tagadják, hogy bizonyos jószágok Felsőlejér­ vármegyé­hez nem tartoznak, hanem csak azt állítják: mivel már az adózás és a­ dom­inale fórum­ra nézve accorda történt, ezáltal a’ várme­gye minden követeléseit elvesztette volna. Ezt tagadom, mert ezen accorda csak az a­­dóz­ásra nézve állíttat­ott­ fel, és most ezen rendszer megváltozván, követelhetnék, hogy viszszajöjjenek azon helységek a' megyékhez, ha l. i. ezen tárgy most szőnyegen volna,— hanem miután a' dom­inale fórum el van tö­rölve, hogy a/, úrbéri­ szék kikből álljon,csak arra nézve ter­jesztem­ elő követelésemet. Mon­datott K. I­. i­élőmester úr által, hogy va­lamint senkinek jogát csonkítani nem akarja, úgy adni sem akar. Én is ezt mondom, de a­­mennyiben magyar nemesnek jogát ez­út­tal csonkítottuk, midőn az úri­széket eltö­röltük, csak annyiban kívánom a­ szász nem­zetnek jogát is csonkítani. Továbbá az mon­datott, hogy az ususból senkit kivetkeztetni nem akarunk. Minden nap látom az úrbéri tanácskozások folyamán, hogy az ussusbol vet­keztetünk­ ki, mert legyen tehát éppen a’ 1. szász, nemzet privilegizált nemzet, hogy usus­ból ne vetkeztessék­ ki. Küküllö-megye t. k. azt monda, hogy hagyjuk­ el inkább végképp ezen kérdést , mint­sem azt roszul határoz­zuk­ el. Én annyit mondok, hogy küldőim e­­zen ügyet 1791 óta folytonosan minden or­szággyű­lésen sürgetik; de többnyire nem kap­tak rést annak elintézésére. — Nem akarom most is ezen tárgyat ex b­esi tárgyaltatni; de hogy valahára küldőimet megvigasztaljuk e­ tárgynak végképpi eldöntése által, azt úgy hiszem az egyesületi eskünél fogva is köve­telhetem. Azt mondja talán Szeben­szék­­ , hogy külümbözik a’ kérdés alatti szász bir­tok a’ többi nemesi birtoktól, amazt testű­léi, ezt egyes személyek birván. Erre csak azt felelem, hogy a' magyar földön vannak testületeknek birtokaik megyékben, például Erzsébetit és Szamosujvár városának és soha e' két városnak nem jutott eszébe követel­ni, hogy a' megyei hatóság alól azon hely­ségek vétessenek ki; következésképp ezen jo­got a' szász nemzet sem követelheti. Azt is monda Szeben szék t. köv, hogy 1­693-ban a­ kormány ezen accordát merőben helyben­hagyta ; ezt nem tagadom, de ezen accorda is nyilván mondja , hogy ezen helységek a' vár­megyéhez tartoznak és csak a’ domináté fórumot adta­ át a’ szász nemzetnek, melyet­­ eddig minden földesurak gyakoroltak; de mi­­­ után a' KK és Ilii az ily dom­inale fórumot a’ mai határozat által eltörlőt­ték, annak he­lyébe kell a' szász hitokra nézve is itélőszé­­ket felállítani. Visszaesik tehát a’ dolog is­mét, az accorda előtti időre, következésképp viszszaesik egyszersm­ind azon úrbéri székre, melyet a’ t. KK és RR megállítottak. Hosz­­szas lenni nem akarok. A’ kérdés egyszerrü. A’ földesúr úrbéri­ széket nem tarthat, úgy egyes földes úr mint testület ha (oldesúr, kö­vetkezésképp a* s/as/ nemzet sem, annyi».M 1 inkább mivel senki sem állíthatja, hogy azon helységek a’ szász nemzet territóriumához t.n­­o­.nának, mert­ az Andreanumban­ tisztán az. van, hogy a’ szász földön jobbágy 's nemes­ség nincsen, örökké «diene mondván a'szász nemzet még annak is, midőn valamely szász atyafinak nemes levele kihirdettetett. Szép al­kotmányuk van a’ szászoknak, m­­lynél fogva maguk közli a’ polgári elemet, mint uralko­dj'­ elemet kívánják fenntartani, s igy maguk sem mondják, hogy azon jószágok szász föl­dön feküsznek, következésképp kell, hogy megyei terrénumon legyenek , a­ mikor is megyei úrbéri széknek kél­ll bíráskodni,’s igy kérem a’­­ KK- és Ilii­t vegyék fontolóra e­­zen okokat, 's m­egyemnek ezen kívánságát, melyet 1791 óta folytonosan minden ország­gyűlésen követelt, melyre nézve azonnban az­ ország Iliséi eldöntőieg nem határoztak, mél­­tóztassanak végképp elhatározni. 17 g­y­a­­­r. tábla­i ülnök: Azon in­dítvány, melyet magos közügyigazgató úr e­­lőterjesztett, igy szól. (Felolvass­­.) Én ezen indítványt kevés módosítással pártolom, o­­kaimat miért pártolom , mielőtt a’­t.­KK és N­ív elibe terjeszteném bátor vagyok az in­dítványra nézve czélba vett módosításomat, előadni. Ugyan­is a' szerkezetnek ezen ki­fejezésére nézve, mely a’ hatóság személy­zetéből az eddigi sz­okás és felsőbb rende­lésnél fogva állott,“ nékem azon aggodal­­mam merül-std, ne hogy e' szók ..szokás és felsőbb rendelésnél fogva“ valami ellenkező magyarázatokra adjanak alkalmat, t. i. a’ szo­kásnak felsőbb rendelésekkel lehető ellenke­zésük esetét értem, a' szerkezetet ilyformán kívánnám kiléteim: ,,a’ mely hatóság sze­mélyzetéből a’ szokáson alapult felsőbb ren­delésnél fogva állott.“ Néhányan­­ hagyjuk­ ki egészen.­ A’ mi azon okokat illeti, melyek­nél fogva a’ t. közü­gyigazgató úrnak indít­ványát pártolom, azok következendők, mi­vel én azon véleményen vagyok, hogy ez úton a­ territoriális viszonyok és követe­lé­sek is­lelti vitatkozásokba ne bocsátkozzunk, mint olyanokba, melyek bonyolódott juris publici kérdésekbe vinnének­­ ’s minthogy a’ t. KK Ik­i a’ territoriális kérdéseket ille­tőkbe ez úttal nem is bocsátkozhatnak az­ért, mert az t. KK és HK é’ részben keze­iket ön maguk az 1­8­93-dik évi országgyűlé­sen januárius­­28-n tartott 139 dik ülésben hozott határozatuk által, megkötötték. Mire nézve bátor vagyok azon véleményt felol­vasni, melyet Felsőfejér- és Küküllő­ várm­e­­gyének a’ múlt országyülésre beadott kere­sők következében az országyű­lési bíráló bizott­mány az ország rendes ebbe terjesztett (felol­vassa. ) Erre az akkori országgyűlés következő sorozatot tette. (Olvassa.) „A­ KK és HR a’ bíráló biztosság e* tárgybeli nézeteivel egye­­zőleg meghatározták, miszerint ezen tárgy a’ közjegyigazgatási tárgyakban kinevezett rendszeres albizottmánynak oly utasitással adat­ik­ által, hogy miután még az 1­8­10-beni országgyűlésen az 164-dik ülésben az a‘ ha­­thatározás létetett, hogy a­ s­z­á­s­z nem­zet a’ kérdés alatti részekről ál­lított kiváltságait a­d­j­a­­ b­é, ’s még is mind ez eddig, ’s most is bé nem adta , azon kiváltságokat múlhatatlanul bevévén, é s az illető feleket kihallgatván, azokat, a’ maga véleményével együtt előlegesen ter­­jeszsze a’ jövő országgyűlés el­be végső el­határozás végett.“ Ismétlem tehát, hogy e­­zen territoriális different­iák «elhatározásába az úrbéri tárgynál és ez úttal bocsátkozni helyén nincsen, ezt nem tehetik a’ t. KK és RR, mert mint mondám megkötötték ke­züket ’s el­végre kitűzték azon ótat, melyet a’ felolvasott határozat foglal magában. Mi az indítványnak további részét illeti , t. i. „hogy annak végső elhatározásáig az úrbé­ri tábla személyzete azon hatóság egyénei­ből álljon ’s a’ t.“ Ezt is a’ tárgyra alkal­mazva helyesnek találom , m­ert miután a-

Next