Munka, 1934 (6. évfolyam, 33-39. szám)

1934-01-01 / 33. szám

Közbeszólás Lunacsarszkij Vasziljev Anatoli Lunacsarszkij nevét vörös betűkkel kellene bele­nyomtatni a proletariátus történelmi naptárába. Született 1867-ben Pultavában, meghalt 1933-ban Mentonban. Születését tekintve nem volt proletár, csakúgy, mint Lenin, Trockij és általában a szovjet vezetők első garnitúrája, jómódú szülőktől származott s hogy később a prole­tariátus oldalán harcolt, azt nem osztályhelyzete határozta meg, mint például Gorkijnál, hanem a kortárs humanitása, társadalmi és filozófiai tudása. Nem proletár forradalmár volt, hanem szocialista építő. Az ő egész élete hatalmas cáfolat arra a vulger marxizmusra, amely az em­beriség előbbrejutásánál száz százalékig a gazdasági tényezőknek tu­lajdonít döntő és majdnem kizárólagos szerepet. Oroszország utóbbi tizenöt esztendeje is bizonyítja, hogy annak a kulturális és gazdasági átalakulásnak, ami ebben a kimondottan elmaradt agrár­országban tör­tént, csak részesei, végrehajtói voltak a gazdaságilag elnyomorodott tömegek, a kezdeményező erőt és irányító gondolatot pedig egy intellek­tuális réteg, Lenin és társai adták. Kétségtelen, a nagy orosz tömegek szellemi átalakulása, ideológiai átképzése, ami a szocialista államforma egyetlen reális garanciáját jelenti majd, csak ezután következik be, illetve az orosz helyzet ma annyiban reális államforma, amennyiben tagjai fölértik, tudatosan szükségelik és kellőleg értékelni tudják a vál­tozott körülményeket. Trockij több, mint egy évtizede írta egyik pole­mikus cikkében: Oroszországban, éppen a tömegek öntudatlansága és hiszékenysége miatt könnyebb volt a forradalmat megcsinálni, mint Európában, de ugyanezekkel a tömegekkel sokkal nehezebb lesz az eredményeket megtartani, mint az európai munkássággal, ha egyszer sikerül az ő forradalmukat is végrehajtani... Trockij megállapítása fedi a valóság tényeit. A tömegek szellemi nívója a mindenkori gazda­sági, termelési rend függvénye, a termelési rendet azonban lényegesen az ember intellektuális képességei alakítják, nem ritkán a mindenkori konzervatív tömegakarat ellenére is. A technikai fejlődés csakúgy, mint a szellemi kultúra alakulása az ember teremtő erejét reprezentálja és ez a teremtő erő az úttörő és irányt mutató a társadalom fejlődésében. Ha például Oroszország kormánya, miközben az egységes gazdasági terv megvalósítását szorgalmazta, ugyanolyan apparátussal, vagy talán még nagyobbal nem látott volna hozzá az analfabéta muzsikok, primitív üzemi munkásság szellemi átalakításához — a vezetők elgondolása a kapitalista-imperialista hatalmak inváziója nélkül is a széthúzó, cél­tudatos építésre alkalmas erők hiányában összeomlott volna. Ma már ez a tudatosított réteg, a sokat emlegetett új generáció az alakuló szovjet­gazdaság legreálisabb bázisa. Az első garnitúrához tartozó vezetők el­hagyhatják helyüket, vagy meghalhatnak, az utódok kellő intelligenciá­val, kultúrigénnyel és céltudatossággal lépnek a helyükbe. A fiatal gene­ráció elgondolásban, tervek kidolgozásában, igények fejlesztésében és egyben ezeknek a felkeltett igényeknek rendezésében sokkal előtte jár

Next