Munkásélet, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1971-06-11 / 23. szám
2 Szégyen munkásnak lenni? DIALÓGUS-------- BOWSANY ANNÁVAL, az aradi textilkombinát szakszervezeti titkárával *— Min töpreng ? — Hogy a fiataljaink miért nem szeretik eléggé a gyárat ? _ ? ... — Nézze, itt egy háromhavi felmérés a Tékából. 430 fiatal szövőlányunk közül első hónapban 170, a másodikban 214, a harmadikban 193 norma alatt maradt. „ Mégis, súlyos vád, hogy „„nem szeretik a gyárat“. Hátha csak tapasztalatlanok. Ha csak ez volna a baj, könnyen segíthetnénk rajta. Hiszen százötven kiváló, gyakorlott munkásnőnk van mellettük minden nap. Ismerem őket, mert magam is köztük nőttem fel, igazán megértő aszszonyok, szívesen segítenek a fiataloknak, illetve segítenének, ha ők igényelnék ezt... Látja, annak idején mi is egyenest az iskolából jöttünk ide, de valahogy egész másként néztünk a gyárra : alig vártuk, hogy kész munkásnők legyünk, valósággal kétségbeestünk, ha nem voltak velünk megelégedve. A mai fiatalok... — Nos, hogy állunk hát a »»mai fiatalokkal“ ? .— Ők bizony nem esnek kétségbe. Vállat vonnak s alig várják, hogy kiléphessenek a kapun. S ha kinn a városban, társaságban vannak, szégyellik is egy kicsit, hogy ők „csak munkásnők". Boldogak ha otthagyhatják a gépet egy íróasztalért, vagy akár csak asztalsarokért. Miért ? Mennyit keresnek egy ilyen „asztalsaroknál“ ? — Kilencszáz és ezer közt, ha megvan az érettségijük. — S a gépnél ? — Ha igyekeznek, ezerötszázezerhatszáz körül. Miben látja a jelenség okát ? — írtak már róla. Abban, hogy az iskola többé-kevésbé megtanítja őket a szakmára, de nem a szakma szeretetére is. Elsősorban nem is a fiatalokat hibáztatom tehát, ők csak alkalmazkodnak egy létező helyzethez. Mert bár sokat beszélünk a munkások helyéről és szerepéről, az igazság az, hogy a mindennapi emberi kapcsolatokban ezt nem becsülik ma éppen olyan sokra, mint mondjuk, tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Még a fiúk is szívesebben beszélnek egy tisztviselőnővel, mint egy munkáslánnyal. — Mi volna a megoldás ? — Talán ... a munkás büszkeségét és szakmai ambícióját kellene újra felébreszteni. — Ez, többek között, éppen az önök feladata. — Így van. Próbálkozunk is vele. Mikor egy-egy új promóció jön hozzánk a szakiskolából, olyan ünnepélyes fogadtatást csapunk nekik, hogy visszhangzik tőle a gyár. Férjhez is mi adjuk a lányainkat, illetve mi rendezzük meg a lakodalmukat. Egyénileg is beszélgetünk velük a szakmájuk szépségéről, fontosságáról, sajátos problémáikról. De a mi hatáskörünk többnyire véget ér a gyárkapunál. Ez az igyekezetünk tehát csak úgy lehetne sikeres, ha a család, az iskola és a város egész fiatalsága segítene ebben. — Jó, az iskolával s talán a lányok családjaival is szóbaállhatnak, beszélhetnek erről. De hogyan befolyásolhatják a gyáron kívüli fiatalokat ? — Úgy, hogy igyekszünk föléjük emelkedni, vagyis azt elérni, hogy a mi lányaink legyenek a legkülönbek egész Aradon. Hogy minél gondtalanabbak, minél csinosabbak, ápoltabbak, divatosabbak legyenek, hadd irigyeljék őket. Most például jön a nyár, a strandszezon, olyan víkendházat építettünk a munkásnőinknek a szigeten, hogy igazán bárki irigyelheti tőlük. S az ottani rendezvényeinkre majd kívülálló fiatalokat is meghívunk. — Nem rossz ötlet. Sok sikert ! (ny. —r.) „Szakszervezeti bizottságunk munkáját eddig is a csoportokra alapozta. A csoportüléseken felvetett termelési, munkaszervezési, szociális vagy kulturális problémák, javaslatok, ötletek, kezdeményezések képezték tevékenységünk kiindulópontjait. Mégis az utóbbi időben felfigyeltünk rá, hogy bármily lelkiismeretesen elemezzük is a csoportülések beszámolóit és vitáit, bármily sűrűek is bizottságunk tagjainak látogatásai a munkahelyeken - nem kaptunk teljes képet a csoportok életéről. A csoportülések beszámolóiból sokszor kiütközik a sablon, a mesterkéltség. A viták vontatottak és nemegyszer formálisak. Mintha időközben, két csoportülés között, valahogy elkallódtak volna a munkaközösség lüktető életének fontosabb mozzanatai... És rádöbbentünk, hogy el is kallódnak Foglalkoztatta bizottságunkat ez a probléma és megoldást kerestünk rá. Elhatároztuk, hogy beindítjuk a csoportokba egy napló vezetését. A csoportnaplóba belekerül minden egyes munkanap fontosabb eseménye, életképes indítványa, megvitatást követelő problémája. A naplóvezetést nem kötjük bürokratikus formaságokhoz. Csupán éles szemet, higgadt mérlegelést, operatív bejegyzést kérünk a csoportszervezőtől, a büró tagjaitól. Hogy megkülönböztessék a lényegest a lényegtelentől, felfigyeljenek az újra, a hasznosra, a választ sürgető helyénvaló kívánalmakra, így a csoportülés beszámolója is tartalmasabb lesz s nélkülözni fogja a sablont. Hisz összeállításához maga a csoport naplóba sűrített élete fogja az adatokat szolgáltatni Számítunk rá, hogy a napló bevezetése még szorosabbra fűzi szakszervezetünk bizottságának kapcsolatát a csoportokkal, segíteni fogja a felmerülő kérdések menet közbeni megoldását.* KURTA SÁNDORRAL, a marosvásárhelyi Augusztus 23 bútorgyár szakszervezeti bizottságának elnökével I . MUNKÁSÉLET Érdeklődéssel olvastam a Munkáséletben Az alkalmazottak képviselői az igazgatóbizottságban című nyilvános vitát. Helyesnek tartom a vita beindítását, mivel egy nagyon fontos és időszerű problémáról van szó s bizony ezen a téren is bőven akad tökéletesíteni való. Úgy gondolom ezt a célt követi a szerkesztőség is, amikor a közzétett anyagokkal különböző szemszögből igyekszik megvilágítani ezt a kérdést. Az eddig megjelent két cikkben sok olyan közös vonatkozású problémára figyeltem fel, amelyek nálunk is megtalálhatók, viszont szervezési szempontból a mi helyzetünk teljesen eltérő a marosvásárhelyi Electro-Mures és a nagykárolyi étolajgyár helyzetétől. Emezek önálló egységek, önálló kollektív vezető szervekkel, míg a mi vállalatunk, a nagyváradi Solidaritatea cipőgyár, egy kombinát anyavállalata. Éppen e sajátosság szem előtt tartásával szeretnék a vitába bekapcsolódni s az alábbiakban vázolni a mi alkalmazotti képviselőink tevékenységét az igazgató tanácsban. Előre bocsátom, hogy vállalatunknak nincs tulajdonképpen igazgató bizottsága, mert amióta megalakult a nagyváradi Bőr- és cipőipari kombinát, üzemünket közvetlenül a kombinát igazgató tanácsa vezeti. Ez annál furcsább, mivel a kombinát többi üzemeiben, továbbra is megmaradtak az igazgatóbizottságok. Sok szó esett erről a fonák helyzetről mind a szakszervezeti bizottságban, mind az alkalmazottak képviselői körében, de mindeddig még nem tisztázódtak a dolgok. Ez hátrányos a mi számunkra, mert amíg a többi vállalatoknak lehetőségük van havonta vagy akár hetente kiértékelni, vagy megvitatni mindazokat a problémákat, amelyek az üzem életében a legfontosabbak, nekünk, a Solidaritatea-belieknek ez nem áll módunkban. Ugyanis az történik, hogy a negyedévi igazgatótanácsi ülésen az előterjesztendő és megvitatásra kerülő jelentéseket meg a többi anyagokat kizárólag kombinát szinten készítik el és nem elemzik részleteiben egyik vagy másik vállalat helyzetét. Természetesen ez nem ad lehetőséget az alkalmazottak képviselőinek, hogy alaposan megismerjék saját üzemük konkrét problémáit, viszont hozzászólásaikban csak ennek a gyárnak a kérdéseit tárgyalják, hiszen munkahelyüknél fogva ezekhez állnak legközelebb. Mi, a szakszervezeti bizottság, úgy próbálunk segíteni ezen, hogy minden igazgatótanácsi ülés előtt, idejében ismerve a napirendet, elbeszélgetünk az alkalmazottak képviselőivel s közösen tárgyaljuk meg, melyek volnának azok a problémák, amelyeket az ülésen fel kellene vetnünk, lévén, hogy ezeknek a megoldása kizárólag az igazgatótanácsra tartozik. Ilyen helyzet volt például, amikor az exportkérdést, valamint a terv és a vállalások teljesítésének, az anyagtakarékosságnak vagy az élmunkásoknak a jutalmazását tárgyaltuk. Sajnos az ilyen ülésekre csak negyedévenként kerülhet sor, tehát elég ritkán beszélhetjük meg a mi szempontunkból igen fontos problémákat. De van ennek egy másik hátránya is: sok esetben a többi üzem képviselőit nem érdeklik ezek a sajátos problémák, mivel nem ismerik közelebbről a mi kérdéseinket. Mi volna hát a teendő, hogy az alkalmazotti képviselők alkotóképességét ilyen körülmények között is a legmeszszebbmenően hasznosíthassuk s hogy valóban kellő foganatja is legyen tevékenységüknek a kollektív vezető szervben? Egyelőre azt indítványoztuk a kombinát vezetőségének, hogy havonta tartsunk megbeszéléseket az igazgató tanács végrehajtó bárójával, az alkalmazottak képviselőivel és a Solidaritatea üzem szűkkörű vezetőségével, ahol lehetőség adódna minden olyan problémának a megvitatására, amelyek csak a mi üzemünk életére vonatkoznak. Indítványunkat magáévá tette az igazgató tanács s így reméljük, hogy az alkalmazotti képviselők az eddiginél sokkal hasznosabb tevékenységet fejtenek majd ki az igazgató tanácsban. TIER ROZÁLIA a nagyváradi Solidaritatea cipőgyár szakszervezeti bizottságának elnöke VITA Az alkalmazottak képviselői az igazgatóbizottságban Sok függ a szervezési formától is IDUUlJAMk M ’U VWsd • Az első negyedév folyamán rosszul alakult a munkabalesetek számaránya a zazari bányavállalatnál. Kilenccel több baleset fordult elő, mint a múlt esztendő azonos szakában. A jelenségre felfigyelve, a szakszervezeti bizottság igen helyesen egy átfogó ellenőrzést szervezett az összes munkahelyeken, tagjai ugyanakkor részt vettek több bányászcsoport munkavédelmi kiképzésén. Amit tapasztaltak egyenesen meglepő volt. Egyes mesterek nagyon felületesen, formálisan végezték a kiképzést, sőt olyan is előfordult, hogy az egész munkavédelmi oktatás csupán a kiképzőlapok aláírattatására szorítkozott. E káros jelenség felszámolására a szakszerveze- ti bizottság több célravezető javaslatot terjesztett a bányave-zetőség elé, amelyeknek re-méljük, meg lesz a kellő joga- testjük. Szervezeti szabályzatukba iktatják Országszerte tapasztalható most a kongresszus után mennyire fokozódott szakszervezeteink törekvése munkájuk megjavítása iránt. Mindenhol kutatnak, kezdeményeznek, új megoldásokat kísérleteznek ki és vehetnek be. Ebben a többet, jobbat tenniakarás alkotó légkörében vetődnek fel és körvonalazódnak a szervezeti szabályzat kérdései is; mit, hogyan foglaljanak bele, hogy ez a sajátosságával összhangban hatékonyabb eszközzé váljon gyakorlati tevékenységünkben. Hogyan látják tehát az új szabályzat kidolgozását, melyek elképzeléseik, milyen kérdések beiktatására gondolnak ? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk el Hargita megye több vállalatának szakszervezeti elnökével. Fülp Ákos, a bajáni bányaipari kombinát szakszervezeti bizottságának elnöke: Meggondoltan kell elkészítenünk az új szakszervezeti szabályzatot. Rendkívül fontos eseménynek tartom és örvendek, hogy felettes szerveink, igen helyesen, időt szántak a tanulmányozásra, a dolgozókkal való tanácskozásra, arra, hogy alaposan megfontoljuk elképzeléseinket, melyekkel kiegészíteni szándékszunk a kongresszus által megszavazott keretszabályzatot. Bizottságunk tagjaival több ízben is tárgyaltunk már az alapszabályzatról s utasítottuk az osztálybizottságok, valamint a csoportok aktíváját is, szervezzenek ilyen irányú megbeszéléseket, tegyék meg észrevételeiket. Az első elgondolások megszülettek. Ezeket konkrét formában megfogalmazzuk és az alkalmazottak közgyűlése elé terjeszszük, s jóváhagyás után beiktatjuk a szabályzatba. Tekintettel például, hogy vállalatunkban nagy a munkaerőhullámzás, "a csoportbürók is megbomlanak, választott tagjaik egy része időközben elhagyja munkahelyét, arra gondoltunk, hogy a szabályzat 21. szakaszát kiegészítjük a következőképpen: „a szakszervezet bizottsága évnegyedenként megejti a csoportbürök kiegészítését. A sorra kerülő első csoportgyűlésen részleges választásokat szervez. Ugyanezt teszi, szükség esetén az osztálybizottságok kiegészítésére is. Egy másik kitétellel a dolgozók részvételét a termelés szervezésében és vezetésében igyekszünk hatékonyabbá tenni. Ennek megfelelően a szabályzatba iktatjuk, hogy „az igazgató tanács gyűléseit megelőzően a szakszervezet megbeszéléseket szervez az alkalmazottak képviselői és a dolgozók között, időközönként kiértékeli, hogyan töltik be ezek szerepüket az igazgató tanácsban“. A keretszabályzat az ösztönzések mellett, igen helyesen, szankciókat is előír a tagok számára. Szerintünk e téren is lesz konkrét leszögezni valónk. A tételt így szándékszunk kiegészíteni : „azok a tagok, akik a szakszervezeti szabályzat értelmében szankciót kaptak, az év folyamán nem részesülhetnek sem üdülőjegyben, sem pedig pénzbeli segélyben a szakszervezet alapjából“. Kémenes Árpád, a gyergyói fakitermelő és feldolgozó vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke: Nemrég a szakszervezetek városi tanácsának büróülésén vitattuk meg, hogyan is lássunk hozzá az új szabályzat kidolgozásához. Utána szóba álltunk a többi vállalatok szakszervezeti bizottságainak elnökeivel is, kicseréltük véleményeinket. Jelenleg a munka teljében vagyunk. Mind a négy részleg osztálybizottságához és rajtuk keresztül a csoportbürókhoz is eljuttattuk a keretszabályzatot, valamint a szakmai szövetség szervezeti szabályzatát tanulmányozásra. Több javaslat már be is futott. Ezeket selejtezzük, és véglegesítjük az indítványokat, melyeket szervezeti szabályzatunkba is beiktathatunk. A 17. szakasz második bekezdését, amely a szakszervezeti bizottság plenáris üléseinek szervezését határozza meg a következőkkel egészítjük ki: „a szakszervezeti bizottság rendes plenárisokon kívül időnként rendkívüli bővített plenárisokat szervez a részlegeken, amelyeken az illető osztálybizottság s a csoportbürók aktívája is részt vesz.“ Ez lehetőséget nyújt hogy az aktíva tudomást szerezzen a szakszervezeti bizottság munkájáról, munkamódszereiről, értékes javaslatokkal járuljon hozzá tevékenységének megjavításához. Az is foglalkoztat, milyen formában járulhatnánk jobban hozzá a pozitív tapasztalatok és a fejlett munkamódszerek népszerűsítéséhez és széles körű elterjesztéséhez. Ezzel kapcsolatban úgy gondoltuk, a szabályzatba foglaljuk, hogy : „minden csoportgyűlésen, második napirendi pontként, a csoport egy-egy élmunkása számol be tapasztalatairól, munkamódszereiről“. Váradi László, a gyergyói lenfonoda szakszervezeti bizottságának elnöke : Most, amikor megnövekedett autonómiával rendelkezünk, arra gondoltunk, hogy a szabályzatba foglaljuk : „a szakszervezeti bizottság külön e célra szervezett kultúr- és sportrendezvények bevételéből minden évben egyegy kirándulást szervez vállalatunk élmunkásaival“. Munkánk tervszerűsítésének megjavítására a következő kitétel beiktatását határoztuk el: „a bizottság mielőtt véglegesítené munkatervét, a csoportbürók aktívájával is megtárgyalja célkitűzéseit, hogy javaslataikkal kiegészítse s velük együtt határozza meg a kitűzött akciók szervezési módját“. Tanulmányozzák, tárgyalják szakszervezeteink mindenhol az új szervezeti szabályzat kérdéseit. Az alkotó viták hevében születnek az értékes ötletek, elgondolások, körvonalazódik ennek a tevékenységükben oly nagy fontossággal bíró dokumentumnak a végleges formája. KOVÁCS GYOR.O