Munkásélet, 1971 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1971-06-11 / 23. szám
Besorolás és előléptetés Románia Szocialista Köztársaságban, minden állampolgárnak joga van a munkához. Ezzel a mondattal kezdődik a napokban közzé tett törvénytervezet az állami egységek személyzetének munkahelyi besorolásáról és előléptetéséről, amelyet ezzel megvitatásra a széles dolgozó tömegek rendelkezésére bocsátottak, s és valóban, a nemzetgazdaság szüntelen fejlesztése megteremti az ország összes állampolgárai számára a lehetőséget, hogy hasznos tevékenységet fejtsenek ki gazdasági, társadalmikulturális vagy közigazgatási téren. Nálunk, ahol ismeretlen a munkanélküliség fogalma, minden emberre, az öszszes képességekre szükség van. Ahhoz azonban, hogy mindenki képességeinek maximumát adhassa a mindennapi termelőmunkában, az szükséges, hogy a besorolások és az előléptetések a végzettségeknek, a rátermettségnek és a többi tényezőknek megfelelően történjenek. Igen ám, de miként valósítható meg mindez ? Mert ha x mérnököt vagy közgazdászt nevezik ki osztályvezetőnek, azonnal akadnak, akik hajlandóak mélyen csodálkozni a döntés fölött, ám ugyanilyen mellékeltetekre lehet számítani akkor is, ha y-ra esik a választás. Akkor hát hogyan legyen ? Ezt a dilemmát oszlatja el a jelen dokumentum, mely megvitatása után kiegészítve, törvényerőre lépve hasznos útmutatóul szolgál majd mindazoknak, akik a káderek besorolásával és előléptetésével foglalkoznak. És ugyan ki ne foglalkozna ezzel napjainkban ? Mert ne mondja azt senki, hogy nem érdekli kivel dolgozik, kinek az irányításával végzi mindennapi munkáját. Mélyen demokratikus, szocialista rendszerünk nemcsak megadja a lehetőséget arra, hogy valamennyien kivegyük részünket az intézmények, vállalatok valamennyi problémájának megoldásából, de — amint azt a jelen törvénytervezet is leszögezi — a dolgozók felelősséggel is tartoznak ilyen vonatkozásban. Tisztán, közérthetően van megfogalmazva : mindanynyiunk közös ügye, hogy azok a káderek nyerjenek előléptetést, akik alapos szakmai felkészültséggel, a termelés és a munka megszervezésében megfelelő képességekkel és tapasztalatokkal rendelkeznek s pártunk és államunk politikájának gyakorlati alkalmazására tudják mozgósítani a kollektívákat, amelyekben dolgoznak. Méginkább érvényre jut tehát a régi mondás : megfelelő embert, megfelelő helyre. Egységesen, általános elvek alapján sikerül érvényre juttatni ezt az új törvény megszavazásával. Rajta hát, szóljunk bele a dolgokba ! Küldjük be javaslatainkat a törvénytervezethez. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! II. SOROZAT 737. SZÁM 1971. június 1. 8 OLDAL ARA 30 BANI 23 A ROMÁNIAI SZAKSZERVEZETEK ÁLTALÁNOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA Ritkán van része a sajtó munkájának olyan kellemes fogadtatásban, amilyenben bennünket részesítettek Szovátán, a múlt héten megrendezett szerkesztő-olvasó találkozón. Pedig nem mondhatnánk, hogy a részvevők meghazudtolták volna azt a közismert mondást, amely szerint a famunkás — főleg az, aki erdőn dolgozik — igen szűkszavú ember. Nem hangzottak el ezen az olvasó-találkozón hosszú szónoklatok, helyettük közvetlen beszélgetés alakult ki a lap szerkesztői és olvasói között. Ez pedig sokkal eredményesebbnek bizonyult, mint akármilyen hosszú szózat. Mindent, amit ott elmondtak jogos igénynek tartunk, hiszen valamennyi megjegyzés és a lappal szemben támasztott igény Olvasótalálkozó SZOVÁTÁN azt bizonyította, hogy Szovátán szeretettel olvassák lapunkat, s bíznak szerkesztőink képességeiben, abban, hogy tovább fogjuk javítani a romániai magyar munkások újságát. (Ezt a bizalmat egyébként az is bizonyítja, hogy a szerkesztőségbe érkező postai kimutatás minden hónapban több mint 500 szovátai előfizetőről számol be). Ezért hát szerkesztői munkánkban figyelembe vesszük Medgyes Mihály osztályozó munkás, Simon Béla részlegvezető, Barabás Kálmán, Pataki Ferenc, Benke Ferenc, Márton Sándor, Medgyes János munkások, Vass Mihály munkavédelmi felügyelő, Barabás Kálmán szakszervezeti bizottsági elnök, valamint Vadász Béla pártbizottsági titkár, s valamennyi felszólaló észrevételét, javaslatát. S ha az elhangzott igények közül a lap sűrűbb és nagyobb oldalszámú megjelenését nem is tudjuk mindjárt biztosítani, de munkajogi kérdésekkel, a szovátainkat érdeklő munkavédelmi és egyéb javasolt témákkal többet, behatóbban fogunk foglalkozni. Ugyanakkor, amint Márton Sándor olvasónk meggyőződhet róla, a folytatásos regényközlést már ebben a lapszámban megkezdtük. Igyekszünk, hogy hétről-hétre egyre inkább elnyerjük szovátai és más vidéken élő és dolgozó olvasóink elismerését. . Le Vakáció-illatuk van a reggeleknek, csillogó nyári fényük a délelőttöknek, strand-ize a délutánoknak. Ezt nemcsak az iskolások tartják számon, hanem a felnőttek, az apák és anyák, sőt a nagymamák és nagyapák is. Hiszen az iskola, a tanulás, a szellemi fejlődés korántsem a gyermekek ügye, hanem családi - sőt össztársadalmi probléma. Ez így van rendjén ! Senkinek sem lehet közömbös, hogy mit csinál, hogyan fejlődik, nevelődik a holnap nemzedéke. Mert ők jelentik a váltást, ők a holnap szakmunkásai, számtantanárai, tervező mérnökei és vezérigazgatói, ők a kiteljesedő, magasabb szintre emelt szocializmus teremtői és, természetesen, haszonélvezői is. De maradjunk csak a nagyvakációnál. Már maga a fogalom tele is tele van fénnyel, pihenéssel, jókedvvel. Mézédes ízeket idéz, hosszú sétákat a tenger partján, izgalmas kirándulásokat a pompás hegyekben. Mert az a társadalom, amely minden fokon biztosítja, mindenki számára a tanulás jogát, gondoskodik a nyaralás lehetőségeiről is. Persze ez sem megy magától: a nyaralásokat, kirándulásokat, táborozásokat is meg kell szervezni. És csak olyan emberekre szabad bízni az iskolásokat, a fiatalokat, akik mindenféleképpen megléteznek. Tehát figyelem : a pedagógus a vakációban is pedagógus, a tanár szabad idejében is tanár. Akire felnéznek a diákok, akiktől minden körülmények között példamutatást várnak. A vakáció a nyaralás érdekes, kel■ - fémes, szórakoztató megszervezése nem jelenti a tanulás, a fejlődés mellőzését. A régi munkásklubok kirándulásaira gondolok itt, arra a gyö- nyörű hagyományra, amelyet ezekben az években nem egy helyen feltámasz- tottak. Nem kis sikerrel. Valósággal tódulnak a fiatalok és legtöbbször nem is csalódnak ezekben a túrák-ban. Hiszen felnőttekkel, a gyáriakkal együtt vágnak neki a hegyeknek, az országnak, a Duna partjának vagy a Deltának, addig nem ismert neve- zetes városoknak. És így ötvöződik eggyé a kollektíva, fejlődik ki ben- nük a szociális szellem és az amit valamikor munkás-barátságnak mondottak. Vakáció-illatuk van a reggeleknek,r '■ Pihenjünk, örüljünk hát a szabadságnak — induljunk útnak, Vár az ország. DÁNOS MIKLÓS VAKÁCIÓ ELŐTT