Munkásélet, 1972 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1972-01-07 / 1. szám

• i­s VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! II. SOROZAT 766. SZÁM 1972. január 7.­­ OLDAL ARA 30 BANI­­ A ROMÁNIAI SZAKSZERVEZETEK ÁLTALÁNOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA • Újévi látogatás Hargita­­bányán és Hányadon (3. old.) • Egy segesvári művész életútja (4—5. old.) • Jogi tanácsadó (6. old.) • Rejtvény-postánk (7. old.) • FALINAPTÁR (8. old.) MAI SZÁMUNKBAN A szakszervezetek a dolgozók cselekvő­készségének aktív szervezői a nemzetgazdaság fejlesztéséért írta : PAVEL STEFAN mérnök, az RSZÁSZ Központi Tanácsának titkára Azoknak a magas célkitűzé­seknek a megvalósítása, ame­lyeket pártunk X. kongresszu­sának rendkívüli jelentőségű dokumentumai tűztek népünk elé, valamint azok a feladatok, amelyeket a fenti dokumentu­mok szellemében a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottságának későbbi plenáris ü­­lései jelöltek ki a dolgozók számára, szükségessé teszik erőink széles körű latba veté­sét, megkövetelik, hogy szocia­lista társadalmunk minden a­­nyagi és szellemi erőforrását az előttünk álló cél szolgálatá­ba állítsuk. Szakszervezeteink tág lehető­ségekkel rendelkeznek, amelyek módot adnak rá, hogy tényle­gesen közreműködjenek annak a számtalan problémának a megoldásában, amelyek a nem­zetgazdaság fejlesztése, a tudo­mány és a kultúra előrehaladá­sa során felmerülnek, fontos szerepet töltenek be a szakmai tevékenységgel, a politikai ne­­velőmunkával, az új ember ki­formálásával, a dolgozók mun­ka- és életkörülményeinek to­vábbi javításával a törvények tökéletesítésével és tisztelet­ben tartásával kapcsolatos fel­adatok teljesítése terén. Ebből kiindulva, a szakszer­vezeteknek — amelyek soraik­ban a munkásosztályt, a dolgo­zók millióit egyesítik — amint azt Nicolae Ceausescu elvtárs a Romániai Szakszervezetek Általános Szövetségének Kong­resszusán mondott beszédében hangsúlyozta : megfelelő szer­vezeti keretet kell nyújtaniuk ahhoz, hogy a dolgozók gyako­rolhassák termelői és tulajdo­nosi mivoltukból fakadó jogai­kat és kötelezettségeiket. A munkásosztálynak, az alkalma­zottak többi kategóriáinak a szakszervezetekben , kell meg­­t­é­n­uk a legmegfelelőbb tö­redét ahhoz, hogy a kommunis­ta párt vezetésével részt vegye­nek a gazdasági és társadalmi ügyek vezetésében, az ország kormányzásában. Ez az értéke­lés egyre gyümölcsözőbb mun­kára kötelezi a szakszervezete­■t s arra, hogy e feladatoknak ágfelelően méretezzék és tö­kéletesítsék tevékenységüket. Ebben a szellemben az RSZÁSZ Kongresszusának Határozata fel­adatul tűzi a szakszervezetek számára, hogy valamennyi dol­gozó közreműködését biztosít­sák az állami tervek kidolgozá­sában, a nemzetgazdaságunkban található tartalékok és lehető­ségek felszínre hozásában és hasznosításában, a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlődé­sét, az életszínvonal emelkedé­sét biztosítani hivatott intézke­dések kidolgozásában. A szakszervezetekre, mint a Szocialista Egységfront tagjai­ra, amelyek képviselői révén részt vesznek a Minisztertanács, a központi és helyi állami szer­vek munkájában, a gazdasági egységek, a kutató és tervező intézetek vezetésében, aktív szerep hárul az évi és távlati állami tervek kidolgozásában, ezek előirányzatainak megvita­tásában az alkalmazottak tö­megével, s mindazoknak az in­tézkedéseknek meghatározásá­ban és gyakorlati alkalmazásá­ban, amelyek a kitűzött felada­tok és vállalások teljesítésének és túlszárnyalásának biztosítá­sát célozzák. Az eddig elért eredmények azt mutatják, hogy a szakszer­vezetek igyekeztek megtalálni azokat a formákat és módszere­ket, amelyek minél magasabb szinten és egyre fokozódó haté­konysággal tudják hasznosítani vállalataink lehetőségeit az elő­irányzott gazdasági célok eléré­se érdekében, hogy az előírt időben működésbe helyezzék az új létesítményeket, minél telje­sebben kihasználják a termelő­­kapacitásokat, ésszerűen felhasz­nálják a rendelkezésre álló munkaerőt, nyers- és segéd­anyagokat, következetesen ér­vényre juttassák az alkalmazot­tak anyagi érdekeltségének el­vét. A szakszervezetek kötelesek gondoskodni arról, hogy a kol­lektív vezetőszervekben helyet foglaló képviselőik minden elő­forduló esetben feladatkörük­nek és jogaiknak megfelelően cselekedjenek és fokozott mér­tékben foglalkozzanak a gazda-­ sági tevékenység problémáival, a társadalmi, kulturális és neve­lési problémákkal; munkájuk­ban a lényeget tartsák szem e­­lőtt és javaslataikat alapozzák a tények beható ismeretére. Az olyan realista álláspont kialakítása érdekében, amely kellő súlyt képes kölcsönözni indítványaiknak, és megerő­sítse a vállalatok vezetésében megnyilvánuló munkásszellem érvényesülését, feltétlenül szük­séges, hogy a felmerülő prob­lémákat minél több munkással, mérnökkel és technikással meg­tanácskozzák. Amikor a döntés megtörtént (Folytatása a 2. oldalon) Nagyon szerethetik a tervét. És­­bizo­nyára el-elgondolkoznak rajta: vajon mi­től olyan sírós a hegedűk hangja? Lom­bok riadt neszezésére, törzsek nyögésére, záporsuhogásra, madárpanaszra, ágak kö­zött csíkokra szakadó szél sivítására em­lékezik a hangszer? Vagy a maró fűrész­re, a­­kegyetlen­ élű gyalura, a hideg véső­re, az érzéketlen forma­préselőre, a pacok fojtására, a villanást sikoltó fényezésre? Nagyon szerethetik a zenét , s amikor a hegedű mégis vidám dallamot játszik, fája- nem az erdőre, nem a kínos meg­munkálásra, hanem erre a szeretetre em­lékszik. FÁBIÁN SÁNDOR Mai lapszámunk felvételeit készítette DARABONT LILI Nicolae Ceauşescu elvtárs mondotta újévi rádió- és televí­zióbeszédében : „Pontosan kör­vonalazott programmal lépünk az új esztendőbe , e program széles távlatokat tár fel a mun­kában, az alkotásban, újabb nagy eredmények távlatát jelöli meg Románia gazdasági, társa­dalmi és kulturális fejlődése út­ján, az összes dolgozók anyagi és szellemi életkörülményeinek javítás­a útján... A következő esztendő tervének megvalósítása döntő szerepet kap az egész öt­éves terv sikeres teljesíté­sében. Előirányzatainak telje­sítése érdekében valamennyi­ünknek nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, magasfokú forra­dalmi, hazafias öntudatot, mély felelősségérzetet kell tanúsíta­nunk azoknak a feladatoknak a teljesítéséért, amelyek a párt által, a társadalom által ránk bízott tisztségben, munkahe­lyen ránk hárulnak. Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy az új esztendőben újabb je­lentős haladást érjünk el min­den tevékenységi területen...“ Valamennyiünk gondolatát ön­­özte formába esztendőforduló küszöbén pártunk főtitkára. Hi- 7 nap izén mindannyian jól tudjuk, hogy az új év mindig nagyobb követelményeket állít elénk az élet valamennyi területén. Sok­oldalúan fejlett szocialista tár­sadalmunk építésének, fejlődé­sünknek írott törvénye a többre, jobbra, szebbre való törekvés. S mi, e haza öntudatos, román, magyar, német és más nemzeti­ségű fiai, tudatában vagyunk annak is, hogy megsokszorozott erőfeszítéseink a szocialista Ro­mánia felvirágzását, egész né­pünk előrehaladását szolgálják, mely társadalmi előrehaladás nélkül elképzelhetetlen egyéni előrehaladásunk, boldogulásunk. Ezért most is, az új esztendő napjaiban a múlt évi jól végzett munka öröme mellett magunk­kal vittük munkahelyünkre tö­retlen optimizmusunkat, eltökélt szándékunkat, hogy ötéves ter­vünk második esztendejében még eredményesebben dolgoz­zunk mint tavaly, erőt nem kí­mélve munkálkodjunk pártunk politikájának valóra váltásáért. S az 1972. év első napjainak kiemelkedő munkasikerei ismé­telten bizonyítják : népünk ma­gas fokú forradalmi öntudattal, mély felelősségérzettel ülteti gya­korlatba pártunk politikáját, o­­daadással dolgozik a X. kong­resszus mozgósító programjának megvalósításáért. Az ország min­den részéből érkező hírek öröm­­keltően érzékeltetik a kitűnő évkezdést, előrevetítve újabb si­kerek sorozatát. A craiovai ve­gyikombinátban például az első napokban 825 tonna műtrágyát, 40 tonna salétromsavat, 49 tonna acetilént gyártottak terven fe­lül ; a kaláni Victoria kohóipari üzem munkaközössége 27 tonna félkoksszal, 75 tonna tojásszén­nel, 510 tonna cseppfolyósított koksszal és közel 2100 tonna hengerrel szárnyalta túl négy napi tervét ; a nagyváradi tim­föld-üzem dolgozói ugyancsak négy nap alatt 2300 tonna kal­éinál­ timföldet állítottak elő pluszban , a... Ide ki tudná cso­korba fogni valamennyi munka­közösség dicséretre méltó ered­ményeit ! Jól indultunk, biztos léptekkel járjuk a fejlődés, a jólét útját 1972-ben is ! Egyik írásában Geo Bog­­za valahol fent, a hegyge­rincen vízválasztók ma­gasságában gondolkozik el az életről. Költői gondolat­sora abból indul ki, hogy­ha a kezében lévő hógo­lyót dél irányába dobja, akkor a maroknyi hóból kiolvadt víz a völgybe folyó Ialomiţă-t gazdagítja; ha viszont észak felé for­dul s úgy dobja messzi ív­be a hógolyót, akkor az Oltba kerül a golyó. Egyet­len egy mozdulat... egyet­­len­ egy fordulat... Melyi­ket válassza? Tulajdonképpen mindegy, akármerre is indul útjára a maroknyi hó — végső so­ron víz lesz belőle — s minket gazdagít. A vízválasztók mégis el­gondolkoztatnak. Viz­ek­­sorsok indulnak el itt út­jukra — jobbra vagy balra, északra vagy dél irányába. És itt fent a hegygerincen, az áttetsző kristályos leve­gőben messzebbre lát az ember. Elmélázásra, hason­latok keresésére ingerlő hely. A merészen villanó geobogzai képek áttekintés­re ösztönöznek. Szinte ott érzem magam a hegygerin­cen, a csincson és át szeret­ném fogni tekintetemmel a tájat — az emberlakta völ­gyeket, az egész országot. S ha a nézelődés nem is gazdagít — még annyit sem mint egy maroknyi hógolyó a nagy folyók vizét — még­is szükségünk van erre az áttekintésre — önmagunk biztatása érdekében, mun­kánk mérlegelésére, tuda­tunk gyarapítására. S in­nen már csak egy rövid ugrás arra az országos át­tekintésre, amit tervössze­foglalónak nevezünk. A részletekre kibontott való­ságot immár egy magasabb szintről tekintjük át — s épp ezért szinte egyszerre látjuk a sűrített szintézist — és annak összetevőit — vesszük számba a jövőt. ... Hogy nem érdekes a sok előirányzati adat. Le­het rajta vitatkozni. De tény az, hogy sűrített mű­faj — s ami még ennél is fontosabb — napjaink rea­litását fejezi ki. És még­hozzá nem is akármilyen valóságot — hanem a mi közös munkánkból született új országképet, azt, amit mi rajzoltunk fel a térkép ab­roszára, amit mi valósítot­tunk meg a XX. század dinamikus fejlődésének szellemében — nem kevés áldozattal. A most kezdődött eszten­dőben lehet hogy egy-egy ember munkája csupán hó­­golyónyi hozzájárulást je­lent az egészhez; lehet, hogy egyesek csupán any­­nyival gazdagítják a jövő képét, mint egy maroknyi hógolyó — a nagy vizet. De elvitathatatlan tény az, hogy ezernyi apró forrás­ból, csörgedező patakból és olvadó hóból táplálkoznak­ a nagy folyók. DÁNOS MIKLÓS •31 1 8 9 i 1­9­9­1 I LMI..................... . I­I­I

Next