Munkásélet, 1972 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1972-01-07 / 1. szám
• is VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! II. SOROZAT 766. SZÁM 1972. január 7. OLDAL ARA 30 BANI A ROMÁNIAI SZAKSZERVEZETEK ÁLTALÁNOS SZÖVETSÉGÉNEK HETILAPJA • Újévi látogatás Hargitabányán és Hányadon (3. old.) • Egy segesvári művész életútja (4—5. old.) • Jogi tanácsadó (6. old.) • Rejtvény-postánk (7. old.) • FALINAPTÁR (8. old.) MAI SZÁMUNKBAN A szakszervezetek a dolgozók cselekvőkészségének aktív szervezői a nemzetgazdaság fejlesztéséért írta : PAVEL STEFAN mérnök, az RSZÁSZ Központi Tanácsának titkára Azoknak a magas célkitűzéseknek a megvalósítása, amelyeket pártunk X. kongresszusának rendkívüli jelentőségű dokumentumai tűztek népünk elé, valamint azok a feladatok, amelyeket a fenti dokumentumok szellemében a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának későbbi plenáris ülései jelöltek ki a dolgozók számára, szükségessé teszik erőink széles körű latba vetését, megkövetelik, hogy szocialista társadalmunk minden anyagi és szellemi erőforrását az előttünk álló cél szolgálatába állítsuk. Szakszervezeteink tág lehetőségekkel rendelkeznek, amelyek módot adnak rá, hogy ténylegesen közreműködjenek annak a számtalan problémának a megoldásában, amelyek a nemzetgazdaság fejlesztése, a tudomány és a kultúra előrehaladása során felmerülnek, fontos szerepet töltenek be a szakmai tevékenységgel, a politikai nevelőmunkával, az új ember kiformálásával, a dolgozók munka- és életkörülményeinek további javításával a törvények tökéletesítésével és tiszteletben tartásával kapcsolatos feladatok teljesítése terén. Ebből kiindulva, a szakszervezeteknek — amelyek soraikban a munkásosztályt, a dolgozók millióit egyesítik — amint azt Nicolae Ceausescu elvtárs a Romániai Szakszervezetek Általános Szövetségének Kongresszusán mondott beszédében hangsúlyozta : megfelelő szervezeti keretet kell nyújtaniuk ahhoz, hogy a dolgozók gyakorolhassák termelői és tulajdonosi mivoltukból fakadó jogaikat és kötelezettségeiket. A munkásosztálynak, az alkalmazottak többi kategóriáinak a szakszervezetekben , kell megténuk a legmegfelelőbb töredét ahhoz, hogy a kommunista párt vezetésével részt vegyenek a gazdasági és társadalmi ügyek vezetésében, az ország kormányzásában. Ez az értékelés egyre gyümölcsözőbb munkára kötelezi a szakszervezete■t s arra, hogy e feladatoknak ágfelelően méretezzék és tökéletesítsék tevékenységüket. Ebben a szellemben az RSZÁSZ Kongresszusának Határozata feladatul tűzi a szakszervezetek számára, hogy valamennyi dolgozó közreműködését biztosítsák az állami tervek kidolgozásában, a nemzetgazdaságunkban található tartalékok és lehetőségek felszínre hozásában és hasznosításában, a gazdaság, a tudomány és a kultúra fejlődését, az életszínvonal emelkedését biztosítani hivatott intézkedések kidolgozásában. A szakszervezetekre, mint a Szocialista Egységfront tagjaira, amelyek képviselői révén részt vesznek a Minisztertanács, a központi és helyi állami szervek munkájában, a gazdasági egységek, a kutató és tervező intézetek vezetésében, aktív szerep hárul az évi és távlati állami tervek kidolgozásában, ezek előirányzatainak megvitatásában az alkalmazottak tömegével, s mindazoknak az intézkedéseknek meghatározásában és gyakorlati alkalmazásában, amelyek a kitűzött feladatok és vállalások teljesítésének és túlszárnyalásának biztosítását célozzák. Az eddig elért eredmények azt mutatják, hogy a szakszervezetek igyekeztek megtalálni azokat a formákat és módszereket, amelyek minél magasabb szinten és egyre fokozódó hatékonysággal tudják hasznosítani vállalataink lehetőségeit az előirányzott gazdasági célok elérése érdekében, hogy az előírt időben működésbe helyezzék az új létesítményeket, minél teljesebben kihasználják a termelőkapacitásokat, ésszerűen felhasználják a rendelkezésre álló munkaerőt, nyers- és segédanyagokat, következetesen érvényre juttassák az alkalmazottak anyagi érdekeltségének elvét. A szakszervezetek kötelesek gondoskodni arról, hogy a kollektív vezetőszervekben helyet foglaló képviselőik minden előforduló esetben feladatkörüknek és jogaiknak megfelelően cselekedjenek és fokozott mértékben foglalkozzanak a gazda- sági tevékenység problémáival, a társadalmi, kulturális és nevelési problémákkal; munkájukban a lényeget tartsák szem előtt és javaslataikat alapozzák a tények beható ismeretére. Az olyan realista álláspont kialakítása érdekében, amely kellő súlyt képes kölcsönözni indítványaiknak, és megerősítse a vállalatok vezetésében megnyilvánuló munkásszellem érvényesülését, feltétlenül szükséges, hogy a felmerülő problémákat minél több munkással, mérnökkel és technikással megtanácskozzák. Amikor a döntés megtörtént (Folytatása a 2. oldalon) Nagyon szerethetik a tervét. Ésbizonyára el-elgondolkoznak rajta: vajon mitől olyan sírós a hegedűk hangja? Lombok riadt neszezésére, törzsek nyögésére, záporsuhogásra, madárpanaszra, ágak között csíkokra szakadó szél sivítására emlékezik a hangszer? Vagy a maró fűrészre, akegyetlen élű gyalura, a hideg vésőre, az érzéketlen formapréselőre, a pacok fojtására, a villanást sikoltó fényezésre? Nagyon szerethetik a zenét , s amikor a hegedű mégis vidám dallamot játszik, fája- nem az erdőre, nem a kínos megmunkálásra, hanem erre a szeretetre emlékszik. FÁBIÁN SÁNDOR Mai lapszámunk felvételeit készítette DARABONT LILI Nicolae Ceauşescu elvtárs mondotta újévi rádió- és televízióbeszédében : „Pontosan körvonalazott programmal lépünk az új esztendőbe , e program széles távlatokat tár fel a munkában, az alkotásban, újabb nagy eredmények távlatát jelöli meg Románia gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődése útján, az összes dolgozók anyagi és szellemi életkörülményeinek javítása útján... A következő esztendő tervének megvalósítása döntő szerepet kap az egész ötéves terv sikeres teljesítésében. Előirányzatainak teljesítése érdekében valamennyiünknek nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk, magasfokú forradalmi, hazafias öntudatot, mély felelősségérzetet kell tanúsítanunk azoknak a feladatoknak a teljesítéséért, amelyek a párt által, a társadalom által ránk bízott tisztségben, munkahelyen ránk hárulnak. Minden feltételünk megvan ahhoz, hogy az új esztendőben újabb jelentős haladást érjünk el minden tevékenységi területen...“ Valamennyiünk gondolatát önözte formába esztendőforduló küszöbén pártunk főtitkára. Hi- 7 nap izén mindannyian jól tudjuk, hogy az új év mindig nagyobb követelményeket állít elénk az élet valamennyi területén. Sokoldalúan fejlett szocialista társadalmunk építésének, fejlődésünknek írott törvénye a többre, jobbra, szebbre való törekvés. S mi, e haza öntudatos, román, magyar, német és más nemzetiségű fiai, tudatában vagyunk annak is, hogy megsokszorozott erőfeszítéseink a szocialista Románia felvirágzását, egész népünk előrehaladását szolgálják, mely társadalmi előrehaladás nélkül elképzelhetetlen egyéni előrehaladásunk, boldogulásunk. Ezért most is, az új esztendő napjaiban a múlt évi jól végzett munka öröme mellett magunkkal vittük munkahelyünkre töretlen optimizmusunkat, eltökélt szándékunkat, hogy ötéves tervünk második esztendejében még eredményesebben dolgozzunk mint tavaly, erőt nem kímélve munkálkodjunk pártunk politikájának valóra váltásáért. S az 1972. év első napjainak kiemelkedő munkasikerei ismételten bizonyítják : népünk magas fokú forradalmi öntudattal, mély felelősségérzettel ülteti gyakorlatba pártunk politikáját, odaadással dolgozik a X. kongresszus mozgósító programjának megvalósításáért. Az ország minden részéből érkező hírek örömkeltően érzékeltetik a kitűnő évkezdést, előrevetítve újabb sikerek sorozatát. A craiovai vegyikombinátban például az első napokban 825 tonna műtrágyát, 40 tonna salétromsavat, 49 tonna acetilént gyártottak terven felül ; a kaláni Victoria kohóipari üzem munkaközössége 27 tonna félkoksszal, 75 tonna tojásszénnel, 510 tonna cseppfolyósított koksszal és közel 2100 tonna hengerrel szárnyalta túl négy napi tervét ; a nagyváradi timföld-üzem dolgozói ugyancsak négy nap alatt 2300 tonna kaléinál timföldet állítottak elő pluszban , a... Ide ki tudná csokorba fogni valamennyi munkaközösség dicséretre méltó eredményeit ! Jól indultunk, biztos léptekkel járjuk a fejlődés, a jólét útját 1972-ben is ! Egyik írásában Geo Bogza valahol fent, a hegygerincen vízválasztók magasságában gondolkozik el az életről. Költői gondolatsora abból indul ki, hogyha a kezében lévő hógolyót dél irányába dobja, akkor a maroknyi hóból kiolvadt víz a völgybe folyó Ialomiţă-t gazdagítja; ha viszont észak felé fordul s úgy dobja messzi ívbe a hógolyót, akkor az Oltba kerül a golyó. Egyetlen egy mozdulat... egyetlen egy fordulat... Melyiket válassza? Tulajdonképpen mindegy, akármerre is indul útjára a maroknyi hó — végső soron víz lesz belőle — s minket gazdagít. A vízválasztók mégis elgondolkoztatnak. Vizeksorsok indulnak el itt útjukra — jobbra vagy balra, északra vagy dél irányába. És itt fent a hegygerincen, az áttetsző kristályos levegőben messzebbre lát az ember. Elmélázásra, hasonlatok keresésére ingerlő hely. A merészen villanó geobogzai képek áttekintésre ösztönöznek. Szinte ott érzem magam a hegygerincen, a csincson és át szeretném fogni tekintetemmel a tájat — az emberlakta völgyeket, az egész országot. S ha a nézelődés nem is gazdagít — még annyit sem mint egy maroknyi hógolyó a nagy folyók vizét — mégis szükségünk van erre az áttekintésre — önmagunk biztatása érdekében, munkánk mérlegelésére, tudatunk gyarapítására. S innen már csak egy rövid ugrás arra az országos áttekintésre, amit tervösszefoglalónak nevezünk. A részletekre kibontott valóságot immár egy magasabb szintről tekintjük át — s épp ezért szinte egyszerre látjuk a sűrített szintézist — és annak összetevőit — vesszük számba a jövőt. ... Hogy nem érdekes a sok előirányzati adat. Lehet rajta vitatkozni. De tény az, hogy sűrített műfaj — s ami még ennél is fontosabb — napjaink realitását fejezi ki. És méghozzá nem is akármilyen valóságot — hanem a mi közös munkánkból született új országképet, azt, amit mi rajzoltunk fel a térkép abroszára, amit mi valósítottunk meg a XX. század dinamikus fejlődésének szellemében — nem kevés áldozattal. A most kezdődött esztendőben lehet hogy egy-egy ember munkája csupán hógolyónyi hozzájárulást jelent az egészhez; lehet, hogy egyesek csupán anynyival gazdagítják a jövő képét, mint egy maroknyi hógolyó — a nagy vizet. De elvitathatatlan tény az, hogy ezernyi apró forrásból, csörgedező patakból és olvadó hóból táplálkoznak a nagy folyók. DÁNOS MIKLÓS •31 1 8 9 i 1991 I LMI..................... . III