Munkásélet, 1972 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1972-06-23 / 25. szám

2 i ;:V.V/AV.W.V.V.V.V.VVAV.V/.V.V.V.%'.V.V ■* — Nem titok, hogy bár a bányavállalat évről évre *» '» szép eredményeket mutat fel, vannak még tartalékok a­­• ,* munkaidő ésszerűbb kihasználása terén. Például a be- b* tegszabadságok időtartamának csökkentése — mármint 1, % a kérdőjeles betegszabadságoké. ,* f — Valóban, ilyen „betegszabadságok“ is vannak. ,£ •J Noha szakszervezeti bizottságunk s annak társadalom- » 2» biztosítási komissziója az utóbbi időben eredményeseb- 2” mm ben dolgozik az efféle munkaidőveszteség minimálisra ■* ■J való csökkentése terén, még mindig vannak olyan al- Ja­kalmazottak, akik visszaélnek egyes orvosok jóhiszemű­­„*­ségével, s betegséget színlelve nem jönnek munkába. ** ^ Két irányban próbálkoztunk küzdeni e mentalitás ellen. J» Egyrészt a szakszervezetek megyei tanácsának segítse­ «* i­gével igyekeztünk odahatni, hogy a bányászok lakta «2 •2 helységek orvosai sokkal alaposabb vizsgálat után, s kimondottan betegség esetén adjanak orvosi igazolványt. ^ Másrészt, amikor felfedtünk egy-egy szimulálási esetet, »* *2 az illető alkalmazott nemcsak adminisztratív szankció- 5 *■ ban részesült, hanem a közvélemény elé is állítottuk; a .• A szakszervezeti csoport vagy az időszaki közgyűlések »2 «2 előtt vontuk felelősségre kihágásáért. Sajnos, a kompakt 2» 2» ipari egységeknél gyakorolt jól bevált módszer, misze- «■ P­rint a csoportbürok társadalombiztosítási felelősei rend-­í - szeresen meglátogatják a betegszabadságon levő mun­ .J J»­katársakat, nálunk nehezen alkalmazható, mivel bánya- V p­szaink szétszórtan, a környező községekben laknak. *2 1 Mindegyiket felkeresni szinte lehetetlenség, ezért inkább JJ» p az említett módszereket alkalmazzuk és a politikai-ne- ^ ,■ velőmunka fokozásával hatunk dolgozóinkra. J • (mark) 2“ '.V.V.V.V.^V.VAV.SVANWW.VMVVA'AY.: psacm POPA MIHAI elvtárssal, a dévai bányavállalat szakszervezeti bizottságának társadalombiztosítási felelősével V.■ Eredményeink elismerése Bensőséges­ ünnepség zaj­lott le közelmúltban a mihály­­falvi állami mezőgazdasági vál­lalatnál. Történt ez abból az al­kalomból, hogy egységünk megkapta a Munkaérdemrend I. fokozatát. Ez a magas kitüntetés a vál­lalat dolgozói munkájának és kiváló eredményeinek elisme­rése Az évek során a termelés fokozása lehetővé tette nagy mennyiségű növényi és állati termék értékesítését, ez­ jelen­tősen növelte a pénz­jö­vedel­m­mét, s nem utolsó sorban a vállalat hírnevét. Vállalatunk dolgozói köte­lességüknek érzik, hogy a pártszervezet vezetésével, ez­után is mind nagyobb terme­lési szintet érjenek el, s be­bizonyítsák, hogy megérdemel­tük ezt a magas kitüntetést. KOVÁCS HOmALIA tisztviselő • Megszívlelve a dolgozók javaslatát, a máramarosszi­­geti faipari egység szakszer­vezeti bizottsága nemrégiben egy mérnökökből, jogászok­ból, orvosokból és tanárokból álló tudományos brigádot ala­kított. A brigád tagjai, akik túlnyomó részt a vállalat al­kalmazottai, rendszeresen fel­keresik az egység szétszórt részlegeit és váglereit,­­ahol­­ nagyszámú hallgatóság előtt érdekes előadásokat tartanak és a dolgozók legkülönbözőbb kérdéseire válaszolnak. Rövid fennállása ellenére, a tudo­mányos­ brigád máris nagy népszerűségre tett szert s szí­vesen várják mindenüvé, a brigád tagjai pedig lelkesen válaszolnak a meghívásokra. • A törvények és a külön­böző határozatok népszerűsí­tése és ismertetése céljából, tusiban a közelmúltban há­rom jogügyi tájékoztató és dokumentációs központot lé­tesítettek. A egyik a megyei néptanácsnál, a második a szakszervezetek művelődési házában, a harmadik pedig az ifjúsági kultúrházban műkö­­dik. Mindhárom központban gazdag dokumentációs anyag áll az érdeklődők rendelke­zésére. Ezenkívül kompetens szakemberek , ügyészek, tör­vényszéki bírók és a jogi fakultás tanárai adnak kon­zultációt. A kezdeményezés minden esetre dicséretre méltó s jó volna ha másutt is követőkre találna. 19 SOR A Csíkszeredai Hargita Országos szinten helytállni cí­men érdekes, gondolatébresztő cikket közöl a székelyud­varhelyi tömegmi­velődés megtorpanásáról. Ívok­,pe­en­­cia, szélek, látókör és ügyszeretet jellemzi Hermann Gusz­táv minden sorát. • Marosvásárhelyen a vá­ro­s­né ./ta­nács határozatba foglalta a városközpont­­pillérein­k eredeti stílusukban történő visszaállítását. (Sokat készí­tünk, írunk és teszünk a hagyományokért — ez egy új, mindeddig a közfigyelmet elkerü­l fejezete a hagyo­mányápolásnak.) • Sarmis­zi címen rendezték meg Hu­nedoara vidékén a tömegművelődés fesztiválját. Az ipar­város tövében népünnepély zárta a sikeres ünnepségso­rozatot. • Nyolc új szaklíceumban kezdődik meg ma­gyar tannyelvű oktatás is az 1972/73-as tanévben. S aho­gyan Debreczi Árpádnak az Élőrében megjelent nyilat­kozatából kitűnik ez a hálózat — a szükségletek ará­nyában — tovább bővülhet. • A kolozsvári Igazság Mű­vészet és közönsége címen érdekes fejtegetéseket közöl a műélvezetről napjaink gyakorlatában. Krajk) MUNKÁSÉS­ET Az alábbi kezdeményezés­ről a szakszervezetek Ko­­vászna megyei tanácsánál ér­tesültem. Az újítók versenyé­ről van szó, melyet először az Oltus textilüzem, majd a bú­torgyár szakszervezeti bizott­sága szervezett meg Az újítók hónapja címen. Mi a célja és hogyan zajlik le a verseny ? — érdeklőd­tünk BERSZÁN IMRÉNÉL, a bútorgyár szakszervezeti bi­zottsága elnökénél. — Célja az­ új technika be­vezetése és elterjesztése, a termelés műszaki színvonalá­nak növelése. Ugyanis válla­latunkban sok olyan műszaki kérdés áll még függőben, me­lyek megoldásában hathatós támogatást adhatnak az újí­tók. Persze, ha vannak ilye­nek. De sajnos nem sok újí­tóval dicsekedhetünk. Bár sok ötlet, elgondolás született ed­dig is dolgozóink körében, ezek nagy része elkallódott mert szervezett formában senki sem foglalkozott értéke­sítésükkel. Az említett ver­seny beindításával tehát ösz­tönözni akarjuk az új tech­nika iránti érdeklődést, nö­velni az újítók számát, meg­oldani a fennálló műszaki problémákat. Reméljük ez si­kerülni is fog, mert gondosan készítettük elő egy külön e célból kidolgozott szabályzat alapján. A szabályzat előírja, hogy a június 20 és július 20 közöt­ti időszakban benyújtott ja­vaslatok az újítási tematikai tervben foglalt kérdések meg­oldását kell célozzák. Többek között a termelési folyamat gépesítését, a minőség javítá­sát, a munkaerő megtakarítá­sát, továbbá a fajlagos anyag­­fogyasz­tás csökkentését, a munkakörülmények megjaví­tását. A verseny feltétele az is, hogy javaslataikat a szer­zők megfelelő dokumentáció­val támasszák alá, mintegy igazolásaként az alkalmazás Az ötletek nem kallódnak el_______ lehetőségének. Minden elfoga­dott újítást a törvényesen előírt javadalmazásban része­sítünk, a legjobbakat pedig külön is megjutalmazunk. A megszabott első díj 500, a második 350, a harmadik pe­dig 250 lej. Ismerik a dolgozók ezeket a feltételeket ? — Igen. A szabályzatot és a verseny jelentőségét az ösz­­szes előnyeivel együtt, a szak­­szervezeti csoportokban is­mertettük. A szabályzatot és az újítási tematikai tervet ki is függesztettük a munkahe­lyekre. És mondhatom, a dol­gozók érdeklődést tanúsítottak a verseny iránt. Egyesekről, például Fosztó Béláról, a gép­ház csoportvezetőjéről, Fekete Gábor lakatosról és Gartner Károlyról, akik sokat törik fejüket, hogy valami haszno­sat „agyaljanak“ ki, azt is tudjuk, hogy beneveznek a versenyre, készülnek javasla­taik véglegesítésére. Milyen konkrét támogatás­ban részesítik a dolgozókat, hogy minél több javaslatot terjesszenek elő ? — A mérnök és technikus komisszió tagjainak és más műszaki kádereknek a bevo­násával két kollektívát alakí­tottunk a két legnagyobb ter­melő részlegen, melyek ren­delkezésükre állanak mind­azoknak, akik ötletekkel,­­gondolásokkal jönnek, műszo,a­­­ki tanácsot adnak nekik, se­gítenek a szükséges számítá­sok, rajzok, dokumentációk elkészítésében, a javaslatok véglegesítésében. A dolgozók bizottságával együtt pedig egy központi komissziót hoz­tunk létre a főmérnökkel az élen, amely elemzi a ver­sen­y eredményeit, felbecsüli az el­fogadott újítási javaslatokat, meghatározza a verseny győz­teseit. Célkitűzésünk az, hogy a verseny által kiváltott ér­deklődést az új technika meghonosítása iránt tovább is fenntartsuk és fejlesszük, olyképpen, hogy év végéig legalább 30 nagy hatékony­ságú újítást valósítsunk meg. KASZÁS­ VIKTOR I­gen kellemes meglepe­tést hozott szerkesztő­ségünknek egy Szalon- fáról érkezett levél, melyben SZÉKELY JÓZSEF, a META­LUL helyiipari vállalat igaz­gató-helyettese, lapunk barát­ja, arról tájékoztat bennün­ket­, hogy Kósa Lajos, Kujtor István, Gali Ferenc és Oláh György elvtársak érdemeként újabb 178 előfizetővel gyara­podott vállalatuknál a MUN­KÁSÉLET olvasótábora. Ez azt jelenti, hogy mintegy 250­­dolgozó forgatja immár la­punkat a szakm­­ai egységnél, s mondanunk sem kell, hogy nagyon örvendünk a jelentős növekedésnek. Köszünetünket tolmácsoljuk a fe­leml­ítélt elvtársaknak lapunk terjesz­tésében kifejtett munkájukért, s szeretnénk, ha új olvasóink közül minél többen monda­nának véleményt az újságról, hogy tetszik, mit olvasnak szívesebben, mit kevésbé? Maradandó­­ élmény volt idén is a székelyudvarhelyi népiegyet­em hallgatói szám­á­ra az évzáró alkalmával ren­dezett hagyományos kirándu­lás. Ennek egyik mozzanatai, A KISBACONI BENEDEK ELEK EMLÉKHÁZNÁL tett látogatást örökíti meg versé­ben id. BÁRÓ JÓZSEF. Saj­nos, nem közölhetjük egészé­ben a verset, de ízelítőül idé­zünk belőle: Fenyves susog­ja a vén Hargitán: Ifi cici kel mindkét oldalán. Földből nőnek gyárak, üzemek, Rohan a lét, a föld is remeg. Jól esik látni, nagy az örömünk: Mint gyermekek úgy gyönyörködünk. Ide jöttünk, meséljük Neked: Elek-nagyapó: Elel! Szeretet! Te e szép föld s nép szerelmese Ez az új hír való! — Nem mese! ★ Kolozsvár talán legidősebb meg dolgozó faesztergályosáról tudósít levelében ISZLAI ALBERT. „Mark bácsi, az esztergályos — így ismeri mindenki a városban. Még egy hónapot dolgozik a 7­1 esztendős mester, s aztán be­zárja Bolyai utcai kis műhe­lyét. Egy életen át dolgozott, bármit esztergált, amit kér­tek tőle, ha kellett gombokat, fogantyúkat, szék- és asztal­lábakat, kerti díszeket. Azért sorolom ilyen részletesen, mert bizony Márk bácsi visz­­szavonulásával probléma lesz az ilyen apróságok beszerzé­se, mivel a kolozsvári kis­ipari szövetkezetekben dol­gozatok ugyan faesztergályo­sok, de csak nagybani meg­rendeléseket vállalnak. Nem lehetne ezen változtatni?“ * Márnájáról, tengerpartunk gyöngyszeméről írt hosszú le­velet SZATMÁRI ALBERT olvasónk, a medgyesi 8 Mai cipőgyár munkása. Évi pihe­nőszabadságát tölti ott csa­ládjával együtt. Nem először lubickol a Fekete-tenger hű­sítő vizében, mégis a felfede­zés örömével ír a rohamos építkezésről, a kiváló pihené­si feltételekről. „Alig lehet ráismerni a két-három évvel ezelőtti Mamaiára, pedig ak­kor is csodálatosan szép volt. Lépten-nyomon új, gyönyörű szál­l­odák, szórakoz­ó­helyek, egészségügyi létesítmények. Mindaz, amit itt látunk, ami­ben mi munkások részesü­lünk, meggyőzően bizonyítja, milyen nagy gondot fordít, pártunk a munkásosztály, e-,..e­gész népünk jólétének szün­telen növelésére. Mi mással, mint jó munkával hálálhat-­­ nánk meg népünk vezetőjének irántunk tanúsított gondosko­dását.“ ★ Közkertjeink „nyersanyagforrása“

Next