Munkásélet, 1972 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1972-06-23 / 25. szám
Lírai villanófényben VIRÁGKERTÉSZ Virágainak virága: óvó cserép és eszményi föld, amibe a legjobb arányban keverték az omlós, könnyű trágyát. Virágainak napja: üveglapokon átsütő, szűrt fényű égitest, mely emberi időbeosztásra jön fel és megy le, aszerint, hogy mi a levelek és szirmok gondos kutatások meghatározta biológiai igénye. Virágainak fő tápanyaga: a rögökbe itatódott emberi törődés. Ez szabja meg leveleik formáját, szirmaik illatát, hajtásaik frissességét. Virágai művi termékek, mesteri kézimunka eredményei, akár a cipők vagy kovácsolvaslámpák... A kertész, ha üdítő növényi környezetre vágyik, gondozatlan füvet keres magának, találomra nőtt bokrok tövében FÁBIÁN SÁNDOR VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Megyéink s így az egész ország életében fontos események zajlanak le ezekben . napokban : a megyei pártszervezetek rendkívüli konferenciái, amelyek a közelgő Országos Konferencia jegyében kijelölik azokat a határállomásokat, amelyeket a nagy célkitűzésektől fűtött munkaversenyben az illető megyék dolgozói sikerrel akarnak elérni az ötéves terv határidő előtti teljesítéséhez vezető úton. Amint arról lapunk harmadik oldalán beszámolunk, valamennyi megyei konferenciáról lelkes, hazafias vállalásokat tartalmazó táviratok érkeznek az RKP Központi Bizottságához, Nicolae Ceauşescu elvtárshoz. Akár a Biharból, a Vasluiból, a Beszterce-Naszódból, a Maros, Ilfov vagy Olt megyéből érkező táviratot olvassuk, büszkeséggel töltenek el bennünket azok a nagyszerű távlatok, amelyek hazánk gazdasági életében éppen most, ezekben a nagy jelentőségű napokban rajzolódnak ki. Ezeket a nagyszerű távlatokat jelzik, s a tett vállalásokat igazolják a hat hónapra szóló tervteljesítés legfrissebb hírei. Már a második félév számlájára dolgoznak többek között a lippai fakitermelők is, a fővárosi Flamura Roşie szövőnői pedig az 1972-re vállalt 200 000 négyzetméter többlettermelésből 96 000 négyzetmétert máris megvalósítottak, s ezt a teljesítményt június végéig 110 000 négyzetméterre növelik. Hosszan sorolhatnánk még az ország különböző vidékeiről érkező nagyszerű termelési híreket, de nem csupán az iparból, hanem a mezőgazdaságból is, hiszen az aratás megkezdésével döntő napok köszöntöttek be mezőgazdasági munkásgazdánk teremtő tevékenységébe is. Az ország déli részeiből máris biztató eredmények hívei érkeztek az árpa begyűjtéséről s a déli megyék példáit az északi, keleti és nyugati részek mezőgazdasági egységei is követik szorgalommal. Mindenütt közös törekvés, egyöntetű célkitűzés most, hogy valamennyi gépi felszerelés alaposan ki legyen használva, s az, hogy szemveszteség nélkül zsákokba kerüljön a mag, ahogyan azt egyik Temes megyei farínon nyilatkozták az újságíróknak : egyetlen gépnek sem szabad most állnia s egyetlen szemmagnak sem szabad elhullania. Örömmel vettük tudomásul, hogy a jól megérdemelt nyári vakációját megkezdő tanuló fiatalság is önfeláldozóan, lendülettel bekapcsolódott ebbe az egész országot foglalkoztató nagy munkába. A legfiatalabbak, akik 18-án ünnepelték a pionírok napját, egységesen felkarolták a zsilvölgyiek felhívását, amely emigyen szólt . A jelen pionír minden napjára egy, a jövő kommunistához méltó tett. Ők is mint nagyobb, szakiskolás, középiskolás és egyetemista kollegáik elhatározták, hogy ez az idei vakáció az Alkotó munka negyedéve lesz. És máris többszázezer fiatal bizonyítja a hazafias munkabrigádokban és a mezőkön hogy ez az elhatározás nem csupán ifjúi hencegés, hanem komoly vállalás volt részükről. 7 nap mujd ó- MINŐSÉG ÉS BŐ VÁLASZTÉK A gyárépület szerényen húzódik meg a városszéli új, emeletes tömbházak szomszédságában. Az öreg munkacsarnokok mellett csak itt-ott cserepedett fel egy-egy új műhely, tompítva némileg a pasztellszínű blokkok és a patinás faluműhelyek közötti kontrasztot. Régi a gyár, talán az ország egyik legrégibb konzervgyára a dévai. Ma nem önálló egység, de alaprészlege a Hunedoara megyei húsipari anyavállalatnak. Termékei — az ízletesebbnél ízletesebb konzervféleségek és hidegfelvágottak — országszerte híresek évtizedek óta. S ezzel felfedtük a címben szereplő H betű rejtvényét is : vértjegy a „N“, rajta van minden déván gyártott konzerv címkéjén vagy hidegfelvágott kísérő kartonján. S a vásárlóközönség kedveli is a dévaiak termékeit. A háziasszonyok az üzletben szinte természetes mozdulattal forgatják meg kezükben a konzervdobozt, keresve a jólismert N betűt a címkén. Nemcsak a megyében, de az ország más vidékein is jólismert a dévai gyár munkásainak szorgalma, szaktudása, magas fokú igényessége. MOLNÁR ÁRPÁID konzervmester, a szakszervezeti bizottság elnöke egyszerűen, de nagyon találóan fogalmaz : Mi lehet annál kellemetlenebb, mint, amikor a munkából éhesen hazatérő dolgozó felbont egy konzervet s az első falat után elégedetlenül télre tolja — nem ízlik. Nagyon vigyázunk, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő. Tiszteljük, becsüljük a fogyasztót, valamennyi alkalmazottunk igyekszik tudása legjavát adni, hogy ne érje panasz termékeinket. Minden új konzervet alaposan kikísérletezünk, csak miután a legigényesebb „kóstolóink“ is kitűnő minősítéssel osztályozzák, azután kezdjük meg a szériagyártást... Minőség, bő választék — íme a dévai konzervgyár munkaközösségének fő törekvése. LAUDA AVRAM, a gyár pártalapszervezetének titkára, és MOLNÁR ÁRPÁD elismeréssel beszél kollektívájuk odaadó szorgalmáról, mely szorgalom az első öt hónapban 46 tonna terven felüli konzervben öltött testet. Az év elejei versenyvállalásnak 16,7 százalékos túlteljesítését jelenti ez a 46 tonna konzerv, amely mellé a júliusi pártkonferencia tiszteletére újabb tíz tonnát ír a lelkes munkaközösség. Mindenki jól dolgozott, de KENDERESI ERZSÉBET, DARADICS IRÉN, DARADIG MARGIT, COSTAN MÁRIA, RUS LÍDIA, GROZA IRÉN, DRÁGÁN RODICA és a szocialista verseny többi élenjáróié elsősorban az érdem, hogy a verseny áramkörébe vonta a többi dolgozót is az előbbi időszakok megvalósításaihoz képest rekord számba menő teljesítmény elérése érdekében. A siker jelentőségét méginkább érzékelteti, hogy a munkaközösség nemcsak a mennyiségi és minőségi nutatók túlszárnyalására törekedett, hanem a választéklista számottevő bővítésére is. Öszszeszámolni is nehéz volna, hogy a korzervmesterek és a technikusok hány új terméket kísérleteznek ki, vagy hány régebbit tökéletesítettek. Újdonságszámba megy a 10 dkg-mos Sport-pástétom (összetevője : főtt disznófej, máj, szalonna, fűszer) ; az ugyancsak 10 dkg-mos Delicia-pástétom (disznóhús, máj, zsiradék, fűszer) ; a 45 dgkmos füstölt disznófejes babkonzerv, a 20 dkg-mos Favorit-hasé (disznóaprólék és máj) ; a libamáj-pástétom, különböző gombakonzervek és a többi sok-sok konzervféleség, amelyekben ki-ki tetszése és étvágya szerint válogathat bátran, talál kedvére valót. S amikor az élelmiszerüzletekben a konzervgúlák előtt kezünkbe veszünk egyegy H-betűs konzervdobozt, gondoljunk a dévai gyár dolgozóira, akik a minőségre, bő választékra törekedve szívügynek tekintik valamenynyiünk igényének kielégítését. ÁRK ISTVÁN AZ RKP ORSZÁGOS KONFERENCIÁJÁNAK ÉS A KÖZTÁRSASÁG XXV. ÉVFORDULÓJÁNAK KÖSZÖNTÉSÉRE ^•ixrtx^axroJL Néhány most érettségizd ! ] aradi fiatal azon dilemma- j ! zik, merre forduljon ? Az egyetemen, úgy érzik, nem i tudnák megállni a helyüikét (de ritka az ilyen őszinte, becsületes beisme- ] rés !), a szerszámgépgyáriban meg másfelé is jó ■ imunkahelyet, szakképzési ' i 'lehetőséget kínálnak nekik , és ez nem utolsó sorban S I anyagilag is csábító, de... . (mennyi problémát okozez az örökös DE !) „millá- ] I Hunk még mindig egy ki- •csit kinézik a társaságból : a munkásfiatalokat. Lányok, fiúk egyaránt szíveisebben szóbaállnak valakivel, ha értelmiségi...“ Ismerős hang. Két héttel ezelőtt jelent meg Szabiszló József kollegám ankétja a székelyudvarhelyi szakiskolásokról. Neki isazt válaszolta az egyik ki megkérdezett csemete, hogy „irodában szeretnék dolgozni!“ Lehet, hogy nála is hasonló okok játszottak közre. Nos, a probléma tényleg létezik. Aradon is, Udvarhelyen is, meg másutt is. \ ' mindenütt. De mi az oka ! és mit tehetünk ellene ? ! Nem akarok itt jelszava■ skát puffogtatni a szakszervezetek és KISZ-szervezetek feladatairól, a feladataikat ők is ismerik, csak éppen végre is kellene hajtaniok. Inkább nézzük a mi magunk egyéni helyzetét. Miért van az, hogy mondjuk egy kétezren fellül kereső, aranykezű szakmunkás is megilletődve hajt fejet, ha történetesen szóra méltatja a bérelszámoló osztály valamelyik tisztviselőnője ? Talán , mert neki éppen olajos a tenyere, amannak meg szép, frissen lakkozott a körme ? S miért tartják is mindketten olyan tennés szétesnek ezt a hajbókolást ? Hogy az egyikük is „értelmiségi“ ? Először is,az értelmiségi fogalmamár önmagában alkotó tevékenységet feltételez, akárcsak a magas szakképzettségű munkásé. Ami p pedig a külsőségeket illeti, nos, lapozzanak bele a leghíresebb értelmiségiek, a nagy tudósok, kutatók, feltalálók, orvosok, művészek életrajzaiba, akik nem szégyelltek, ha alkotó munkkdjük, közben, uram bocsá !, pecsétes lett a mandzsettájuk. Láthattuk a dokumentumfilmekben, hogy nézett ki a Curie-házaspár egy-egy nehéz laboratóriumi kísérlet után. Vagy azt hiszik, Piccasso mellénye olyan patyolattiszta, mikor világhírű képein dolgozik ? Azt hiszem, revideálnunk kell a tiszta és a piszkos j I fogalmát. Hiszen lehet tá- jlaki piszkos, külsőleg is, i belsőleg is, anélkül, hogy i i dolgozna. A gép olajától, i j az öntöde porától, a labo- : Iratóriumok vegyszereitől— i , ugyanúgy, mint egy művé-szi szobor agyagjától — , nem „piszkos“ lesz az em-j í bér. Ez az alkotó munka velejárója. Egy-egy műtét után Varnard professzor-nak is kezet kell mosnia. Éppen csak, hogy tudat alatt íég élnek az elavult társadalmi romák. Bennetek is, kedves aradi fiatal í lók. Elsősorban nem más , ssok néznek le benneteket, hanem ti szégyellnek, hogy „csak“ munkások vagytok. Butaság ! Menjetek el a vagongyárba, kérdezzétek meg Nagy Józsefet, a Szocialista Munka Hősét: szégyelli-e a munkás életét ? Azt fogja mondani : legyetek becsületes, jó munkások s akkor nem lesz miért szégyenkeznetek. CSÍKIS GÁBOR