Munkások Dal- és Zeneközlönye, 1933 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1933-01-01 / 1. szám
Az összes tagdalárdák figyelmébe! A Zeneszerzők, Szövegírók és Zeneműkiadók Szövetkezetével 1933. évre is megállapodást kötöttünk és átalányösszeggel váltja meg a Szövetség az arra igényt tartó tagdalárdák részére a zeneszerzői jogdíjilletékmentességet. A jogdíj illetékmentességet csak azoknak a dalárdáknak váltjuk ki, akik január hó 10-éig 5 pengőt befizetnek és egyben bejelentik az illetékmentességre való igényüket. Január 10-e után már csak 10 pengő ellenében tudja a Szövetség az illetékmentességet megszerezni. KÜLÖNFÉLÉK Veszteségeink. A kérlelhetetlen halál ismét meglátogatta sorainkat. A Monori Ébredj Munkásdalkört súlyos csapás érte, mert rövid időközben két dalostárssal vesztettek el, akiknek eltávozása mély sebet ütött nemcsak a monoki dalostársak, hanem minden munkásdalos szívén. Király Lajos dalostársnak, aki alapító tagja volt a Monori Ébredj Munkásdalkörnek, 25 esztendős fáradhatatlan működés után 69 éves korában elhúnyt. Király dalostárs értékes tagja volt dalárdájának és mint működő tag önzetlenül végezte a reá rótt feladatokat. Halála érzékenyen érint bennünket, mert a veterán dalos mindig jó példával járt elől és a fiatalabb dalostársainak tanácsokkal szolgált, hogy mikép kell viselkednie egy igazi munkásdalosnak. Még sajgott a szívünk a fájdalomtól, amikor tudomásunk jutott, hogy Fazekas Imre dalostársunk, a dalkör fiatal gárdájának egyik leglelkesebb tagja tragikus körülmények között elhunyt. Budapestre járt munkába Fazekas dalostársunk, aki vonatköltség hiányában kerékpáron tette meg az utat Monorról Pestre és vissza. Egyik este azután Kispesten, eddig ismeretlen körülmények között egy teherautó halálra gázolta. A jövő egyik nagyszerű tettük él Fazekas harcosát vészdalostársunkban, aki 19 éves volt és akinek minden gondja és minden ténykedése „a szocialista eszméikért való munka volt és akkor volt boldog, ha dolgozhatott a munkáskultúráért. Temetésükön testületileg vett részt a dalkör és könnyes dalokkal áldozott a két kidőlt dalos magasztos emlékének, amely örökké élni fog. A Szegedi Általános Munkásdalegylet 1932 november 5-én este szépen sikerült hangversenyt rendezett az ipartestület nagytermében. Műsoron szerepeltek Neuländer — Hoffmann : „ Jelige“, Geilster — Eöry — Pordán : „Munkás-szózat“, Offerabach: „Barcarola“, Kjerulf: „Hardangeri nászút“, Petőfi—Hoffmann : „Éji dal“, Beethoven: „Himnusz az éjihez“ és Demény: „Szerenád“ című vegyeskarok, tökéletes előadásban, Hoffmann Endre karnagy lendületes vezényletével. A vegyeskaróik minden számát zajosan megtapsolták, de a legnagyobb sikert mégis Offenbach „Barcarolá“-ja aratta, amelyre ráadásul Gramm: „Föl, szocialistákkal énekelték. Bauer Piroska Ábrányi: „Föltámadás“ és Moritz Rosenfeld: „Árva dal“-át szavalta mély érzéssel és nagy hatással. Fehér András Tosti: „Szerenád“ és Kulinyi-Nagypál egy dalát, majd ráadásul Budai: „Lehullott rózsa szirma“ című dalokat énekelte a közönség zajos tetszésnyilvánítása mellett. Az általános sikerben méltán osztozott Gombos Ilonka, aki zongorán kísért. A hangversenyt tánc követte. A szövetségi tagdíj, alapszabályaink értelmében, január hóban esedékes. Minden dalárda tegyen eleget alapszabályszerű kötelességének és januárban fizessék be a tagdíjakat.