Munkások Dal- és Zeneközlönye, 1933 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1933-01-01 / 1. szám

Az összes tagdalárdák figyelmébe! A Zeneszerzők, Szövegírók és Zeneműkiadók Szövetkezetével 1933. évre is megállapodást kötöttünk és átalányösszeg­gel váltja meg a Szövetség az arra igényt tartó tagdalárdák részére a zeneszerzői jogdíjilletékmentességet. A jogdíj illetékmentességet csak azoknak a dalárdáknak váltjuk ki, akik január hó 10-éig 5 pengőt befizetnek és egyben bejelentik az illetékmentességre való igényüket. Január 10-e után már csak 10 pengő ellenében tudja a Szövetség az illetékmentességet meg­szerezni. KÜLÖNFÉLÉK Veszteségeink. A kérlelhetet­len halál ismét meglátogatta so­rainkat. A Monori Ébredj Mun­kásdalkört súlyos csapás érte, mert rövid időközben két dalos­­társsal vesztettek el, akiknek el­távozása mély sebet ütött nem­csak a monok­i dalostársak, ha­nem minden munkásdalos szívén. Király Lajos dalostársna­k, aki alapító tagja volt a Monori Éb­redj Munkásdalk­örnek, 25 esz­tendős fáradhatatlan működés után 69 éves korában elhúnyt. Király dalostárs értékes tagja volt dalárdájának és mint mű­ködő tag önzetlenül végezte a reá rótt feladatokat. Halála ér­zékenyen éri­nt bennünket, mert a veterán dalos mindig jó pél­dával járt elől és a fiatalabb da­lostársainak tanácsokkal szol­gált, hogy mikép kell viselkednie egy igazi munkásdalosnak. Még sajgott a szívünk a fáj­dalomtól, amikor tudomásunk­ jutott, hogy Fazekas Imre da­lostársunk, a dalkör fiatal gárdá­jának egyik leglelkesebb tagja tragikus körülmények között el­hunyt. Budapestre járt mun­kába Fazekas dalostársunk, aki vonatköltség hiányában kerék­páron tette meg az utat Monor­­ról Pestre és vissza. Egyik este azután Kispesten, eddig ismeret­len körülmények között egy te­herautó halálra gázolta. A jövő egyik nagyszerű tettük él Fazekas harcosát vész­dalostársunk­ban, aki 19 éves volt és akinek min­den gondja és minden tény­kedése „a szocialista eszméikért való munka volt és akkor volt boldog, ha dolgozhatott a mun­­k­áskultúráért. Temetésükön testületileg vett részt a dalkör és könnyes dalok­kal áldozott a két kidőlt dalos magasztos emlékének, amely örökké élni fog. A Szegedi Általános Munkás­­dalegylet 1932 november 5-én este szépen sikerült hangversenyt rendezett az ipartestület nagy­termében. Műsoron szerepeltek Neuländer — Hoffmann : „ Jelige“, Geilster — Eöry — Pordán : „Mun­kás-szózat“, Offerabach: „Barca­rola“, Kjerulf: „Hardangeri nász­út“, Petőfi—Hoffmann : „Éji dal“, Beethoven: „Himnusz az éjihez“ és Demény: „Szerenád“ című ve­­gyeskarok, tökéletes előadásban, Hoffmann Endre karnagy len­dületes vezényletével. A vegyes­­karóik minden számát zajosan megtapsolták, de a legnagyobb sikert mégis Offenbach „Bar­­carolá“-ja aratta, amelyre ráadá­sul Gramm: „Föl, szocialistákkal énekelték. Bauer Piroska Ábrányi: „Föl­támadás“ és Moritz Rosenfeld: „Árva dal“-át szavalta mély ér­zéssel és nagy hatással. Fehér András Tosti: „Szerenád“ és Ku­­linyi-Nagypál egy dalát, majd ráadásul Budai: „Lehullott rózsa szirma“ című dalokat éne­­­kelte a közönség zajos tetszés­nyilvánítása mellett. Az általá­nos sikerben méltán osztozott Gombos Ilonka, aki zongorán kísért. A hangversenyt tánc kö­vette. A szövetségi tagdíj, alapszabályaink értelmében, január hóban esedékes. Minden dalárda tegyen eleget alapszabályszerű kötelességé­nek és januárban fizessék be a tagdíjakat.

Next