Lyka Károly szerk.: Művészet 5. évfolyam (Budapest, 1906)
5. szám - Lederer Sándor: A Szépművészeti Múzeum olasz mesterei I. - A velencei festők
Lederer Sándor már említett 178-ik számú, egy marcona férfi arcképe, erről még módunkban lesz szólni; a másik egy bíboros ülő alakja, vörös ruhában, vörös sapkával és fehér stólával, balkezét a szék karfáján pihenteti. Az 1881-es katalógusban 109-es szám alatt szerepelt, az Esterházy -képtárból való s már a Fischer-féle 1815-iki katalógus 105-ik lapján mint eredetit említi. Ez azonban csak másolata Sebastiano del Piombo egy arcképének, amelyet Pole (Pólus) Reginald angol bíborosról festett (szül. 1500., bíborossá kreálta III. Pál pápa). Eredetijét a pétervári Eremitage képtár őrzi. Miután képünkről bebizonyosodott, hogy másolat, most a raktárban tartják. Képtárunk egykori igazgatójának Pulszky Károlynak olaszországi vásárlásai közt talán egy sem mondható oly nagysikerűnek, mint amidőn Milanóban 1895 novemberében Antonio Scarpa, az egykor ünnepelt kirurgus képtárának árverésén megszerezte azt az életnagyságú arcképet, amelyet az árverés vezetői Antonio Tebaldeo költő képmásának, Rafael művének mondottak ugyan, de amelyről illetékes szakértők már évekkel az árverés előtt tudták, hogy ez nem ábrázolhatja Tebaldeót s nem lehet Rafael műve, hanem hogy szerzője kétségtelenül Sebastiano del Piombo. Nincs módunkban megállapítani, vájjon Pulszky ennek a most 138. sz. alatt kifüggesztett képnek vásárlásakor a tudós Passavant nyomán Rafael művének tartotta-e azt, vagy pedig tisztában volt-e vele, hogy Sebastiano del Piombo keze művével van dolga. Én az utóbbit sejtem. Bármint álljon is ez a kérdés, annyi bizonyos, hogy országos képtárunkat megszaporította egy széles, patetikus koncepciójú mesterművel, az olasz művészet fénykorából és egyben Sebastiano del Piombo legjobb idejéből. A sors iróniája, hogy éppen ez a páratlanul álló beszerzés, ami más körülmények közt hálás elismerést juttatott volna neki, végzetessé vált rá nézve. Ma már, úgy látszik, hogy a vásárlásnak gazdag értéke jogához jutott. II tempó e garantuomo — mondja az olasz. Az árverés vezetőinek az az adata, hogy a kép Tebaldeót ábrázolja s hogy Rafael keze műve, kettős tévedést rejt magában. Mint ahogy az Uffizi-képtár tribunájában függő ú. n. Fornarina sem nem Fornarina, sem Rafaeltől nem ered, hanem Sebastiano del Piombo műve, úgy ez a mi arcképünk sem Rafael alkotása, de még nem is ábrázolja Tebaldeót, a költőt. Hogy csakugyan létezett egy Rafael-festette Tebaldeo-arckép, kitűnik Pietro Bembo bíborosnak Rómából 1516. ápril 19-ikén a Santa Maria in Portico bíborosához (Bibbiena) írt leveléből, amelyben a többi közt ez is foglaltatik: „Rafael, aki legalázatosabb tiszteletét küldi önnek, akkora igazsággal festette meg a mi Tebaldeónkat, hogy önmagához sem hasonlít annyira, mint a kép ő hozzá (ch'egli non è tanto simile a se stesso, quanto e quella pittura); magam se láttam még ekkora hasonlatosságot. Mellette Castiglionének és a mi jó hercegünknek (az urbinói hg. ?) — kinek Isten örök üdvösséget adjon — arcképe hasonlatosság szempontjából ítélve, majdnem úgy hatnak, mintha segédek munkája volna." Midőn Longhenay 1829-ben Quatremére de Quincynek, az ünnepelt francia művészettörténetírónak 1824-ben megjelent s híressé vált rövid „Vie de Raphael"-jét, ezt az önálló kutatásokon alapuló s egyben Rafael életéről és műveiről írott első művet olaszra fordította s jegyzetekkel és pótlásokkal látta el, számos hibát korrigálva benne, de sok, kivált olasz magántulajdonban lévő képet Rafaelnek hagyva. — Luigi Bossi gróf adatai nyomán, amelyeket a pótlékban közzé is tesz, azt a meglepő s egyben felette érdekes állítást kockáztatja, hogy Tebaldeónak arcképe, amelyről azt hitték, hogy elkallódott s amelyet Bembo a levelében olyannyira dicsér, nem veszett el, hanem régebben megvolt a modenai képtárban, ahol már mint Rafael művét említi a katalógus, később azután, midőn 1745-ben III. Ferenc modenai 1 A régóta ismert képtár Motta di Livenzából való volt s nem La Mottából, (Edolo és Tirano közt) mint Passavant s az ő nyomán Cavalcaselle, Morelli, a Cicerone s mások írják. 314 Bottari : Lettere (Milano). V. 206. 2 Della vita e delle opere di Raffaello Sanzio da Urbino del Signor Quatremére de Ouincy, voltata in italiano, corretta, illustrata ed ampliata di Francesco Longhena. Milano, 1829.