Hommage á Szürenon (Kassák Lajos Művelődési Ház, 1969)

Bevezető Szürenon 69-96 Az 1960-as évek, mint ahogy azt a szaksajtóból, sőt a filmművészetből is tudjuk, a magyar képzőművészet megújulásának, a nagy generáció jelentkezésének az évtizede volt. A különböző művészeti ágak képviselői ebben az időszakban óriási energiát fektettek abba, hogy szétfeszítsék a hivatalos kultúrpolitika prését, ami részben sikerült is nekik. Az évtizedben több képzőművész­csoport alakult. Ekkor jött létre a Zuglói kör, a szürnaturalista Csernus iskola, majd az Iparterv és a Szürenon. E tömörülések tagjai, bár különböző szemléletű, esetleg más-más stílusban dolgozó művészek voltak, egyben megegyeztek: felléptek a kor hivatalosnak deklarált posztimpresszionista (Bernáth Aurél) és színkontrasztokra építő expresszív (Domanovszky Endre) festészetével, valamint újklasszicista (Pátzay Pál) szobrászatával szemben, és igyekeztek szinkronba kerülni a kor modern egyetemes művészeti áramlataival. Az 1969 októberében (2-20) a Kassák Lajos Művelődési Házban megrendezésre került Szürenon kiállítás születéséről a következőket mondja egy interjúban a koncepciót kidolgozó és azt meg­valósító Csáji Attila. ”A szó bennem - mármint a szürenon - 1964-ben született meg. Az első két jelentés, a szürrealizmus és a nonfiguráció csupán a kiindulás. Mást is fed. Például a szürrealizmus tagadását. És ezen túl jelenti a sur et non-t, a felettet és a nemet. Nem az országot vagy a helyzetet tagadtuk, ahol mindez megszületett, hanem a divatot és a hivatalos irányzatot, a posztimpresszio­nizmust. Egy független művészállapot szükségességét hirdette a Szürenon.” A Szürenon tárlat ma az azóta eltelt csaknem harminc esztendő távlatából nézve egyszerre művészettörténet és legenda. Az 1969-es rendezvény fontosságát demonstrálandó 1979-ben a haj­dani résztvevők az eredeti helyszínen, a Kassák Művelődési Házban megrendeztek egy újabb Szürenon kiállítást (IX. 15 - X. 7.), de azon nem törekedtek a rekonstrukcióra, elsősorban a tagok újabb munkáit állították előtérbe. A bemutató inkább azt demonstrálta, hogy merre fejlődött, milyen irányt vett tíz év elteltével a tizennégy hajdani résztvevő művészete. Mezei Ottó így ír erről az 1979- es tárlat katalógusában: ”...e kiállítás elsősorban a tíz év alatt bejárt utak összegzése, részben tehát azáltal, hogy a korábbi eredményeken való túllépést, s az időközben felmerült problémák merőben újfajta megoldását szemlélteti, részben pedig azáltal - ami nem kevésbé reveláló értékű -, hogy a korábbi eredményeket az újabb munkákba szervesen beépítve és törésmentesen továbbfejlesztve mutatja.” A Vigadó Galéria-beli Szürenon 69-96 bemutató (1996. XI. 8-24.) pedig elsősorban abból a meg­gondolásból született, hogy felidézi,­ rekonstruálja az eredeti kiállítást, már amennyire lehetséges, ugyanis Prutkay Péter szürrealista szobáját, a magyar művészetnek egy igen korai installációját, a hivatal a megnyitó után nem sokkal lebontatta. A térberendezés tehát részben megsemmisült, csupán néhány megmaradt eleme kerülhetett (a Csontváry-fej objekt) a látogatók elé. Bocz Gyula plasztikái pedig nem sokkal a tárlat bezárta után elvesztek, és máig nem kerültek elő. Megsemmisült továbbá Pauer Gyula két expresszív-nonfiguratív gipszplasztikája is, a nagyméretű (300 cm) Feszültség, valamint a Torzó. E két utóbbit, illetve Türk Péter lappangó, a Kör szorítása című réteges papír kompozícióját fotók helyettesítették. A régiek mellett természetesen bemutatásra kerültek az alkotók legújabb munkái is. Ezáltal a látogatóknak lehetőségük nyílt nyomon követni az egyes művészpályák több évtizedes alakulását. Emellett több más tanulsággal is szolgált a bemu­tató. Érdemes lenne például párhuzamba állítani Csáji Attilának és Frey Krisztiánnak a korai informel jellegű képeit. Eltöprenghetünk azon is Papp Oszkár és Veress Pál festményeit nézve, hogy az Európai Iskola és a szürnaturalisták jelentkezése közötti időszakban - Lossonczy Tamás és Gyarmathy Tihamér munkássága mellett -, a 60-as évek elején jelentős absztrakt festészet létezett Magyarországon. Nyilvánvaló tény továbbá, hogy Bocz Gyula nonfiguratív szobrai kap­

Next