Ardai Ildikó (Műcsarnok, Budapest, 1991)
ARDAI ILDIKÓ tong-pan, művészetit üzenetileg az Op art dí lektjén fejezte be tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán. (Vasarelynek aen következő évben nyílt százötvenezres tömeget megmozgató kiállítása Budapesten.) Két diplomafeladata közül az egyik — Iolokosan geometrikus kompozíciójával — nyilvánvalóan ennek a stílusnak a hatását mutatja, hahány tónusaiból fakadó lírai testőrsége ellenére is. De ami a lényegesebb: főiskolai mestereitek, l’lesnivy Károlynak tételes — realizmusnak mondott tematikus — dekoratívizmusánál elgondolkodtatóbban hatott rá az, amit Vasarely, önnön művészetét minősítve, planetáris folklórnak nevezett. Az Op Art festészeténél is jobban inspirálta az, amit e kifejezés inkább csak sejtet. És megvalósítható lehetőségként villant fel. A fiatal művész, aki egy szövőszövetkezet — a Mintás — ösztöndíjasaként került az Iparművészeti Főiskolára, akkor talán még nem tudta, mindenesetre ösztönösen megérezte azt, ami a népművészetnek — mindenütt a világon — alighanem a leglényegesebb vonása. Azt a tanulságot, hogy minta és technológia, stílus és életforma nem választható el egymástól. Ha van értelme annak, hogy a huszadik század utolsó harmadában (a századforduló nagy élményét felelevenítve) ismét folklórra figyeljünk, akkor csakis e kultúra szerves értelmezésével.