Pierre Székely (Bibliothéque Nationale Széchenyi, Budapest, 1992)

1981 nyarán, Portugáliában, az Evora-i szimpóziumon Székely Péter két méter magas rózsamárványszobrot valósít meg. A Gulbenkian alapítvány gyűjteményébe választotta. A szobor címe: Serdülés, újabb érlelődés korszakát jelenti a szobrász életében. Ennek az átalakulási folyamatnak előjelei már hosszú hónapok óta jelentkeztek a La Défense-i műteremben, ahol gyűltek a,,belső-tér szobrok", ahogyan Péter nevezte őket, tekintettel szerény méreteikre. Lehető­vé tették kutató munkájának fokozását, éppen belső terük, elmélyültségük eredményeként. Mindeddig — számára elfogadhatatlan kettősség, az elvontság és formautánzás régi viszályát elutasítva — a jelentő­ség megnyilvánulása uralta szobrait. A gondolat, hacsaknem az intuíció szigorának engedelmeskedtek. Most újabb jelentőségnek kellett helyet teremteni: az érzéki formavilág ivadékainak. Mindeddig csupán futólag jelentkeztek szob­raiban. Ettől kezdve azt látta lényegesnek, hogy faragot köve életre keljen. De még további nyolc esztendőre volt szüksége — és arra az elmélyülésre, amelyet újabb Japán-béli tartózko­dása tett lehetővé , hogy az új kaland rejtélyé­nek kulcsát meglelje és tudatosítsa. Következésképpen 1989-ben keltezte negyedik, az Élő Kőről elnevezett tömör kiáltványát: „Mindig is élőlényeknek tekintettem szobraimat. Szülőszobaműtermemben a kő és a képzelet, az anyag és a lélek egybekeléséből születő formákat, ősjeleket hozok világra. Se nem elvontak, se nem formaután­­zóak, szobraim jelentőségteljesek. Ha semmiféle ismert formát sem idéznek, vagy ha elvont formáikkal állat vagy ember formáját idézik is fel, valahányszor az embert jelentik: az ember lét­tudatát. Közel fél évszázad óta, szobraim szakadatlanul ünnepüik a kő és az élet nászát: az élő követ." Ez a meghatározás szemmel láthatóan új megvilágításban mutatja meg a szobrász teljes munkásságát, egyszóval egységét. Székely Péternek új stilisztikai módszerek kellenek majd, hogy szobrai új jelentősége megnyilvánuljon: meglepő, utá­nozhatatlan módon húz hasznot a nyers kő anyagából, annak repesztett felületéből, a természetes erózió sajátos mű­vészetéből. Eljátszik majd a színes kövekkel és nagy teret nyit szobrászi munkásságában a ragasztásnak, a festők már régi találmányának. Csak kisszámú, műkedvelő szobrásznak, mint Picassonak, volt bátorsága, hogy három dimenzió­ban használja. E korszakalkotó esztendőben nyílik a Párizsi Pénzverde Múzeumában egy nagy életmű-tárlat, több mint háromszáz alkotással. Időtartama alatt, 1981. november 24-től 1982. február 29-ig, ez a kiállítás alkalmat ad a szobrásznak arra, hogy az igen nagyszámú látogatókkal, a nagyközönséggel találkozzon. Szép számmal voltak magasrangú látogatói is, köztük Jack Lang, a francia művelődésügyi miniszter és Danielle Mitterrand, a Francia Köztársaság elnökének neje. Így adódott az alkalom arra, hogy a köztársasági elnök megvásárolja az Agáta Kert szobrot, hogy Menahem Beginnek, Izrael államelnökének ajándékozza, hivatalos Tel Aviv-i látogatása alkalmával. A szobrásznak szentelt monográfia meg­jelenése, Pierre Dehaye, Maurice Eschapasse a Pompidou Központ Modern Művészetek Múzeumának igazgatója va­lamint Pierre Cabanne, Pierre Joly és Michel Ragon műkritikusok írásaival még szélesebb körű kicsengést biztosított a tárlatnak. 1981 és 1983 között jelentős monumentális szobrok felállítására került sor. E szoboravatások csúcspontja 1983 június 14-én a budapesti Nagyvárad téren, a Béke szobor avatása lett. Két államfő, a francia és a magyar egyaránt hatalmazta fel Székely Pétert arra, hogy a ,,Paix-Béke" címszót az ő kézírásuk nyomán vésse a szobor alapzatába. Emellett az emberi társadalom majdnem minden nyelvén ismétlődik e szó a közösen áhított világbéke szép jelképeként. Ugyanaz évben, 1983-ban fejezi be a szobrász kőcirkuszát. 1984-ben a párizsi Gérard Laubie Galéria — a Pompidou Központ szomszédságában — állította ki. Ezidőtájt látogatta meg François Mitterrand francia köztársasági elnök a La Défense-i műtermet és a Laubie Galériát is. Két szobrot vásárolt, köztük a Mozdulatlan Vágtát magángyűjteménye számára. Ősszel nagyszabású életmű kiállítás nyílik Budapesten, egyidőben a Vigadóban, a Budapest Galériában és a Fészek Klubban, továbbá a Nagyvárad téren is... Ez év végén, Székely Péter és Dominique Lassalle megkezdik Párizs huszadik kerületében terjedelmes műterem-házak berendezését. Ebben lakásterük és munkahelyük is megfér. A ház berendezése több évet igényel, ám a szobrász zavar­talanul folytatja magányos munkáját. Több monumentális szobra valósul meg a La Clarté, azaz Világosság nevű gránit­bányavidéken, Perros-Guirec-ben, Bretagneban, immár szokásos munkahelyén. Említsük meg: • 1985-ben az Együttműködés Calais mellett, a francia —angol nagyfeszültségű áramcserét szolgáló üzem előtt; • 1986-ban az Állatok Amiensben, a Pierre Brossolette-ről elnevezett kerületben. (A szobrász igen ritkán fogad el pályázati felhívást. Ez esetben, Amiens város meghívására bemutatott pályázatával első díjat nyert). • 1987-ben a Tűz Születése, az Atomerőművek Párizsi Igazgatóságának, első esetben tartalmaz szobor mindeddig szokatlan anyagot, urániumércet. • 1988-ban, a Világtojás kerül felállításra Perros-Guirec-ben: egy régi terv monumentális megvalósítása.

Next