Temesvári Tárlat (Vármegye Galéria, Budapest, 1996)
A Létállapot Megtestesítése Káprázatos iramban és gyorsasággal, mindössze az utóbbi három-négy évtized leforgása alatt Temesvár a romániai képző- és iparművészet egyik legjelentősebb, legkorszerűbb fellegvárává nőtt és rangosodott A legfrissebb áramlatok és törekvések, a legmodernebb szemléletű és formanyelvű művészeti irányzatok felkarolóiként, elszánt és megingathatatlan szálláscsinálóiként alapozták meg országos tekintélyüket és hírnevüket a világra éberen figyelő, az újdonságokat fogékonyan asszimiláló fiatal bánsági festők, grafikusok, szobrászok, textilművészek és keramikusok. A pályakezdő, tehetséges ifjú alkotóművészek fölötte tevékeny és ambiciózus rajának - amely az ötvenes-hatvanas évek fordulóján kezdett a szépművészeti akadémiák padjaiból tömöttebb dolyokban a Bega-parti iparvárosba özönleni, nem kellett a merevvé csontosodott helyi hagyományokhoz idomulnia, alkalmazkodnia, nem kellett energiáját kemény és elkeseredett nemzedéki küzdelmekre elpocsékolnia. Remekül kihasználták, nagyszerűen kamatoztatták a Temesváron megtelepedett és gyökeret vert fiatal művészek a tradíciótlanság, a plasztikai örökség viszonylagos soványságának és hézagosságának előnyeit A hivatalos kultúrpolitika megszabta korlátok között - amelyek hol ridegebbé érdesültek, hol rugalmasabbá lazultak - gyakorlatilag kötetlenül kísérletezhettek, engedhették szabadjára teremtő fantáziájukat, cserkészhettek be új csapásokat, próbálhattak ki eredeti formai megoldásokat és technikai eljárásokat Felbecsülhetetlen nyereséget jelentett a Maros és Duna közötti tájegység plasztikai életének megerősödése, fokozott lendületű kibontakozása számára a fiatal művészek tömeges jelentkezése, folyamatos Temesvárra áramlása. Merészebb hányaduk, felkészültebb és elhivatottabb részük gyorsan levetkőzte a diákéveik idején rájuk ortojált akadémikus kötelmeket, a szocreál elnehezült, képzeletsorvasztó kánonjait, s a frissen felfedezett és megismert divatos neoavangardi irányzatok, a legkorszerűbb képzőművészeti törekvések megtermékenyítő bűvöletében kezdett alkotni. Az előítéletek burkát levedlő nyitottságukkal, hatványozott szakmai rátartiságukkal és igényességükkel, mesterségbeli tudásuk és jártasságuk alaposságával és sokrétűségével, parttalan sodrású, eleven pezsgésű alkotólendületükkel s a XX. század második fele úttörő plasztikai kísérletei, korszakos művészi megvalósításai iránt csillapíthatatlan érdeklődésükkel, cselekvő, eredeti értékeket kigyöngyöző fogékonyságukkal alapozták és szilárdították meg a hatvanas-hetvenes évek fiatal piktorjai, szobrászai, grafikusai és iparművészei a Bega-parti város markáns, kiváltságos státuszát és rangját Románia kortárs képzőművészeti életében. Az alapozás, az újrakezdés nehéz és bonyolult feladatával is meg kellett birkózniuk. Sokévszázados történelme korábbi korszakaiban Temesvár sohasem tartózkodott a hírneves kulturális gócok, az országos tekintélyek és elismerésnek örvendő művészeti központok sorába. Hosszú időn át ugyanis nem érezték túlságosan jól és biztonságosan magukat a história sorscsapásainak, szélörvényeinek tartósan kitett, erősen merkantil beállítottságú, gondolkodású és életvitelű Bánságban. Lábaikat képtelenek voltak tartósabban megvetni a rideg, ingoványos és közömbös talajon. A született, vérbeli alkotótehetségek sorra más égtájak felé sodródtak és húzódtak, ahol több dicsőség és babér termett számukra mint a művészi értékek iránt érzéketlen s fölötte indolens bölcsőhelyükön. A korábbi korszakok Temesvárja épp ezért jórészt csak kiváló tehetségeket feldajkáló s szárnyra röppentő településként szerepelt csupán a szépművészetek földabroszain. Számottevő és tiszteletet parancsoló a Temesvárról és környékéről elszármazott s Románia vagy a nagyvilág messzi vidékein, rangos kultúrcentrumaiban megérdemelt hírnevet szerzett, gyümölcsöző tevékenységeket kifejtő s értékes - esetleg éppenséggel művészettörténeti jelentőségű - életművet teremtő képzőművészek sora. Különösségében elgondolkoztató s bizonyos fokig igazán meglepő a furcsa jelenség nevezetesen az, hogy a Temesköznek a trianoni békediktátum óta Romániához tartozó, építészet jellegében és arculatában meg napjainkban is még erősen németes karakterű közigazgatási, gazdasági és szellemi központjában főként magyar alkotók vetették el, szökkentették szárba a képző- és iparművészetek legéletképesebb csíráit Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Temesvár adta a magyar kultúrának és művészethistóriának Brocky Károlyt Komlóssy