Magyarországi lengyel származású képzőművészek kiállítása (Pest Center Galéria, Budapest, 1997)

BEVEZETŐ 1997 januárjában nagyszabású lengyel művészeti fesztivál kerül megrendezésre Magyarországon, a buda­pesti Műcsarnokban, a hasonló varsói intézmény - Zachyta - közreműködésével. Ehhez a kiállítássorozathoz kíván kapcsolódni az a Pest Center Galériában látható tárlat is, melyet az Országos és a Fővárosi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat az egy éve alakult Magyarországi Lengyel Alkotói Fórummal közösen szervez a Magyarországon élő lengyel képzőművészek munkáiból. A magyar-lengyel kulturális kapcsolatok hagyományosan jók, példaértékűek. Ezt illusztrálandó én most csak egy, a képzőművészet területéről vett és véleményem szerint mindmáig nem elégszer idézett és tudatosult példára szeretnék utalni: a hatvanas-hetvenes évek magyar avantgárd művészetének lengyelországi bemuta­tóira, melyeken olyan festők - többek között Gyarmathy Tihamér és Csáji Attila - szerepeltek, akik idehaza nem állíthattak ki abban az időben. A hazánkban élő és alkotó lengyel, esetleg lengyel származású művészek kulturális kötődése kettős, sőt hár­mas: a lengyel, a magyar és az egyetemes művészettől inspirált. A tárlaton bemutatkozó kilenc művész kö­zül elsősorban azokat említeném - a keramikus Csekovszky Árpádot, a festő, grafikus, installációművész Swierkiewicz Róbertet, az alkalmazott grafikus Szyksznian Wandát és talán a leglengyelebb, a világhírű len­gyel plakátművészettől is inspirált Ducki Kristófot­­, akiknek munkásságát leginkább számon tartja a honi és a nemzetközi képzőművészeti kritika. A Pest Center Galériában rendezett bemutató a Magyarországon alkotó, lengyel származású képzőművé­szek első közös, publikus tárlata, melynek külön előtörténete is van. 1993-ban volt a Lengyelek I. Magyar­­országi Találkozója. A találkozó keretein belül megrendezésre került a magyarországi lengyel származású művészek (tehát nemcsak képzőművészek) kiállítása, melyet kevesen tekinthettek meg - főleg a polónia képviselői -, mivel nem egy galériában került bemutatásra, hanem a találkozó szervezőjének, a Bem József Lengyel Kulturális Egyesületnek a székhelyén. Bízom benne, hogy a Magyarországon élő lengyel művészek tárlata kiegészíti és tovább bővíti a magyar­lengyel kulturális kapcsolatokat az ezredvégen, egy olyan időszakban, amikor a közép- és kelet-európai né­pek jobban érdeklődnek és alaposabban ismerik a nyugat-európai és az amerikai kultúrát, művészeti irány­zatokat, mint egymáséit. Lóska Lajos művészettörténész

Next