Tóth Sándor életmű kiállítása (Miskolci Galéria, 2000)

„...Meggyőződésem, hogy a művészet a személyiség önkifejezésének sajátos for­mája, mely képes kapcsolatot teremteni térben és időben az emberek között. A szobrász - hitem szerint - képes arra, hogy véges létét az anyag megmun­kálásával - talentuma által meghatározott fokon - a végtelen felé kiteljesítse. Hazánk egyik jelentős - itthoni és külföldi sikereket elért -, gazdag munkássággal rendelkező alkotója Tóth Sándor szobrászművész. Annak ellenére, hogy nem kényeztette el a sors, hiszen művésszé válásának körülményei, művészi kibontako­zásának lehetőségei, - a háború alatt és közvetlenül utána felnövekvő generáció tag­jaként - nem voltak kedvezőek. Tóth Sándor tehetsége azonban a nehézségeket optimista lelkülettel és ritka ügyszeretettel leküzdő mentalitásával párosult. A művész,­­ az ötvenes és hatvanas évek fordulóján induló­­ pályáján végig­tekintve kiderül, hogy fiatalon sikerült egyéni ambícióit és lehetőségeit a közösségi érdekekkel egyeztetnie. Így vált előbb Szeged, majd Nyíregyháza társadalmi-művé­szeti életében fontos szerepet vivő szobrásszá, mígnem az évek során működése országos, sőt nemzetközi rangot nyert. Előrehaladása nem mondható zökkenőmen­tesnek, hiszen eredményei és sikerei a művészetért folytatott állandó küzdelmeinek volt köszönhető. Mindazonáltal környezetének megbecsülését élvezve Tóth Sándor töretlen hittel, tisztességgel és kitartással dolgozta végig életét és ma sem megpihenve készíti érmeit, kisplasztikáit és szobrait továbbgazdagítva amúgy is kiterjedt életművét, öregbítve a magyar művészet rangját és külföldi hírnevét. Munkásságának társadalmi hasznosságára hangsúlyosan hívjuk fel a figyelmet, mivel nem csak a kiállításlátogatók részesülnek művészetének intellektuális élményt szerző hatásából, hanem jóval többen, hiszen műveinek reprodukcióival - művészeti, irodalmi folyóiratok, katalógusok, könyvek, napilapok oldalain - meglehetős gyako­risággal találkozhatunk. Alkotásainak fennköltsége, őszintesége, humanista mon­danivalója felszabadító hatással bír a szemlélőkre. A szerénységéről ismert szobrászművész számos hazai és nemzetközi megbízás, díj és kitüntetés birtokosaként, Munkácsy-díját, a firenzei Giorgio Vasari éremver­seny 3. díját, VI. Pál pápától kapott ezüst­érmét, valamint Ravenna város aranyér­mét és az 1998-ban a ravennai Dante Biennálén elnyert 2. díjat tartja legtöbbre. Nemzetközi - német, osztrák, szovjet, amerikai, francia, finn és jugoszláv­­ bemu­tatkozásai közül a bécsi Kunsthistorisches Museum Éremtárában, a Colorado springsi Amerikai Numizmatikai Múzeumban és a párizsi Magyar Intézetben ren­dezett önálló kiállításai bírnak a legnagyobb jelentőséggel. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Csongrád megyei és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei művészeti élet elő­mozdításával. Több évtizedes művészetpedagógiai tevékenységének megko­ronázásaként nyugdíjazásáig az Egri Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékét vezette. Rendkívüli jelentőségű, hogy Nyíregyháza-Sóstón 1977-ben javaslatára szerveződött meg a Nemzetközi Éremművészeti Alkotótelep, mely a világon az első ilyen művésztelep volt. Művészetszervező ténykedése országhatárokon átnyúló. A magyarországi telep sikeres működésén felbuzdulva személyes közreműködésével Körmöcbányán Tóth Sándor Zászlóbontó fiú

Next