Muzsika, 1958 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám - FERENCSIK JÁNOS: Kitüntetésnek érzem, hogy együttműködhetek a Mesterrel - BÖSLER ENDRE: "Dávid király útján"

Ferencsik János: KITÜNTETÉSNEK ÉRZEM, HOGY EGYÜTTMŰKÖDHETEK A MESTERREL Ferencsik János lapzártakor Londonban vendégszerepelt, onnan kért meg telefonon az alábbiak közlésére: Kodály Zoltán születésnapján ugyan már Pesten leszek, de nem akarok kimaradni azok sorából, akik a „Muzsika" oldalain is köszön­tik őt. Annál kevésbé, mert kitüntetésnek ér­zem, hogy azok közé tartozom, akik szoros zenei együttműködésben lehetnek a Mesterrel. Megtiszteltetés számomra, hogy minden kom­pozícióját részletesen megbeszélhettem vele, még a bemutatás előtt. Már a Székelyfonó születésénél is mintegy jelen voltam, mert a Failoni által bemutatott művet én tanítot­tam be. Műveit otthon is, külföldön is — mind operában, mind hangversenyeken — állandóan dirigálom. Nemrég érkeztem Berlinből, ahol a Páva-variáció aratott nagy sikert. Londonban a Psalmus Hungaricus-t előadó angol együttest vezénylem. Hi­sler Endre. ..Szerencsés elindulásához Dávid király at­ján'' — ezeket a szavakat írta dedikált fény­képe alá Kodály Zoltán, amikor a Psalmus Hungaricust először énekeltem Toscanini ve­zényletével Bécsben, majd Budapesten. Soha­sem örvendeztetett meg és sohasem fogott raj­tam jobban szerencsekívánat. Azóta is — már közel három évtizede — szerencsével járom „Dá­vid király útját". Sokszor és sokhelyütt énekeltem a tenor­szólót, több világjáró nagy karmesterrel, akik mind tudtak valami egyénit mondani, tehát tanulságos és örömteljes volt együtt dolgozni velük. De legszerencsésebbnek akkor éreztem Boldog vagyok, hogy hetvenötödik születés­napján az Operaházban a Háry János, a Zene­akadémián két hangversenyen zenekari művei dirigálásával köszönthetem a Mestert, magam, amikor a Mester maga vezényelt. Senki sem interpretálja olyan egyszerűen a Psalmust, mint Kodály. Nála minden magától értetődő s olyan könnyen követhető tempó­ban és kifejezésben, mintha nem is kottafeje­ket kellene énekelni, hanem csak recitálni a szöveget. A parlandóm körül van is egy kis kifogása Kodálynak: mint mondotta, hang te­kintetében túl érces, fénytelenebbül, egyszerűb­ben kell beszélni és nem mindig énekelni. De­h­át ezen a ponton nehezen tudok engedelmes­kedni, hiszen növendékeimnek is mindig azt magyarázom: a leghalkabb pianónál is mag­vas maradjon a hang. Meg aztán előadás alkal- ,fT)ái9Ícl ízbrilij uijcu Ferencsik János vezénylés közben

Next