Muzsika, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1975-03-01 / 3. szám - RAICS ISTVÁN: Köszöntjük a 75 éves Vásárhelyi Zoltánt

KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES VÁSÁRHELYI ZOLTÁNT Alighanem­ Tóth Aladárnak­, nemze­déke legkiválóbb felmérőjének és érté­kelőjének köszönhetjük Vásárhelyi Zol­tán felfedezését is. Ő írta le első ízben a Kecskeméten tevékenykedő kóruskar­mesterről ezt a kategorikus megállapí­tást: zseniális fiatal kórusdirigens. A harmincegynéhány éves Vásárhelyit il­lette a jelző — azt a Vásárhelyit, aki ,,föl-földobott kő" módjára visszatért a hazai födhöz s észtországi és norvégiai tanulmányutak (és sikerek) birtokában a Budapest-centrikus akkori világban vállalni merte a missziót: a magyar vi­dék felvirágoztatásáért, a nép szolgála­táért hazatérni, keményen dolgozni, s megalkuvást nem ismerőn küzdeni azért az országért, amelynek épülését, kibon­takozását csak később, érett évtizedei­ben érhette meg. Kecskemét, Kodály Zoltán városa tar­totta vonzásában a fiatal Vásárhelyit, s mzt amit mesterétől tanult, itt igyekezett át-­jt vinni a megvalósulás állapotába. Vásár­helyi sosem tartozott a szendergők kö­zé. Pontos érzéke volt a valósághoz s hatalmas szervező-energiákkal látott munkához. A kecskeméti városi zeneis­kolához hegedűtanárként került, de ha­marosan megteremtette azt a kórust, amely ihletője, serkentője lett nem egy nagy Kodály-opusznak is. Kecskemét s az Alföld ennek a kórusmunkának a se­gítségével lépett előre a zenekultúra út­ján, s Kodály termékenyítő észrevéte­leinek, szuggesztív szavának segítségé­vel vált országosan példamutatóvá. Míg az országban sokfelé — Budapesten is — a Liedertafel tartotta a pozíciókat, Kecskeméten már Schütz, Josquin, Pur­cell világa tárult az énekesek és a hall­gatóság elé, s csírájában megvolt a le­hetősége az Éneklő Ifjúság virágba szökkenésének. Az akkori hírközlés primitívebb eszközei segítségével is köz­tudomásúvá vált Vásárhelyi s a kecske­métiek új normarendszere. S a kecske­méti kórusénekesek budapesti jelentke­ (Gergely Pál felvétele)

Next