Muzsika, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám - RAICS ISTVÁN: Köszöntjük a 75 éves Vásárhelyi Zoltánt
KÖSZÖNTJÜK A 75 ÉVES VÁSÁRHELYI ZOLTÁNT Alighanem Tóth Aladárnak, nemzedéke legkiválóbb felmérőjének és értékelőjének köszönhetjük Vásárhelyi Zoltán felfedezését is. Ő írta le első ízben a Kecskeméten tevékenykedő kóruskarmesterről ezt a kategorikus megállapítást: zseniális fiatal kórusdirigens. A harmincegynéhány éves Vásárhelyit illette a jelző — azt a Vásárhelyit, aki ,,föl-földobott kő" módjára visszatért a hazai födhöz s észtországi és norvégiai tanulmányutak (és sikerek) birtokában a Budapest-centrikus akkori világban vállalni merte a missziót: a magyar vidék felvirágoztatásáért, a nép szolgálatáért hazatérni, keményen dolgozni, s megalkuvást nem ismerőn küzdeni azért az országért, amelynek épülését, kibontakozását csak később, érett évtizedeiben érhette meg. Kecskemét, Kodály Zoltán városa tartotta vonzásában a fiatal Vásárhelyit, s mzt amit mesterétől tanult, itt igyekezett át-jt vinni a megvalósulás állapotába. Vásárhelyi sosem tartozott a szendergők közé. Pontos érzéke volt a valósághoz s hatalmas szervező-energiákkal látott munkához. A kecskeméti városi zeneiskolához hegedűtanárként került, de hamarosan megteremtette azt a kórust, amely ihletője, serkentője lett nem egy nagy Kodály-opusznak is. Kecskemét s az Alföld ennek a kórusmunkának a segítségével lépett előre a zenekultúra útján, s Kodály termékenyítő észrevételeinek, szuggesztív szavának segítségével vált országosan példamutatóvá. Míg az országban sokfelé — Budapesten is — a Liedertafel tartotta a pozíciókat, Kecskeméten már Schütz, Josquin, Purcell világa tárult az énekesek és a hallgatóság elé, s csírájában megvolt a lehetősége az Éneklő Ifjúság virágba szökkenésének. Az akkori hírközlés primitívebb eszközei segítségével is köztudomásúvá vált Vásárhelyi s a kecskemétiek új normarendszere. S a kecskeméti kórusénekesek budapesti jelentke (Gergely Pál felvétele)