Muzsika, 2003 (46. évfolyam, 1-12. szám)

2003-01-01 / 1. szám - TÓTH PÉTER: Borral és bor nélkül: Vántus István Kortárs Zenei Napok

R­égi-régi és nem túl előremutató vita tárgya, hogy van-e kulturális élet a (budapesti) vízfejen kívül? Ilyenkor a személyükben érintettek vérmérsékletüktől fü­ggő higgadtsággal vagy indulattal elma­gyarázzák, hogy miért nincs, amikor van, illet­ve, hogy miért van, amikor nincs. A vita termé­szetesen parttalan, s miután mindkét fél jól kidühöngte magát, minden ugyanott folyta­tódik. Szerencsére egyre több helyen jönnek rá az érintettek, hogy élet ott van, ahol terem­tenek maguknak. Ahol nem csak néhány jó szándékú fantaszta, hanem egy egész város -beleértve a városvezetést - tartja fontosnak az életminőség emelését. Szeged e téren szeren­csésnek mondható. A gyönyörűen felújított házak, paloták, barátságos sétálóutcák, remek könyvesboltok, kulináris örömökre csábító cukrászdák, a színház és az opera, a könyvtár és a múzeum, valamint a nagy tradíciójú egye­tem mind-mind lakható, sőt tartalmasan él­hető város képét mutatja. A magamfajta (kul­túr)turistának legalábbis. Nem szeretnék belemenni abba a vitába, hogy A Mai Magyar Zene Hete illetve a jog­utódjaként létrejött Vántus István Kortárs Zenei Napok pontosan hol is helyezkedik el a vidéki kortárs zenei események sorában, de tény, hogy 31 év alatt több tucat szerző sok száz műve hangzott el a Tisza-parti városban. A november második felében (2002-ben 18. és 21. között) évente ismétlődő fesztivál for­gatókönyve lassan állandósulni látszik. A nyi­tó est rendre egy-egy szegedi illetőségű mű­vész, illetve meghívott vendégeinek hangver­senye. Az idén Réti Attila váratlan betegsége miatt ez a hangverseny sajnálatos módon el­maradt, így minden különösebb ceremónia nélkül, a szintén hagyományos Zeneszerző és közönsége című beszélgetéssel vette kezdetét a rendezvénysorozat. Egy átlagos szegedi zenei évad nem jeleskedik a huszadik századi reper-HERNÁDI OSZKÁR toár ápolásában, ami két dolgot is eredmé­nyez. Az egyik, hogy az ehhez affinitást érző előadók boldogan ragadják meg az alkalmat egy-egy komoly meg­mérettetésre, a másik, hogy nem nagyon alakul­hatott ki a kortárs zene iránt érdeklődő kö­zönség. Ez utóbbi (néhány sznob fesztivált le­számítva) világjelenség, mégis zavarhatja a szervezőket, elbizonytalaníthatja az előadókat. M­ind hangszer-összeállításban, mind sti­lárisan igen széles választékot nyújtott az esti kamarahangverseny a Konzervatórium nagytermében. A „nagy öregektől" - Maros Rudolf, Durkó Zsolt - az úgynevezett fiatal generációig, a matematikai modelleken ala­puló zenéktől a „posztmodernig", a bonyo­lulttól a könnyen befogadhatóig igen válto­zatos étlapot kínált. S mint ahogy nincs olyan étterem, ahol valamennyi - egyébként má­soknak nyilván ínycsiklandó - étel találkozna ízlésünkkel, úgy itt is erősen megoszlott a kö­zönség véleménye. MAROS RUDOLF Strófák című ének-ütő-hárfa-triójával rögtön ízelítőt kaphattunk a hetvenes évek zenei világából. Az egyszerre hagyományos és (a maga korá­ban) új zenei kifejezésmódokat expresszíven ötvöző kamarazene egy árnyalattal élettelibb előadásban talán nagyobb hatást válthatott volna ki. KOCSÁR MIKLÓS-t már jó ideje az egyik legjelentősebb kórusszerzőként tartja nyilván mind a zeneszerzői, mind az énekkari szakma. Éppen ezért volt különösen érdekes Tre nottumi címet viselő három zongoradarab­ja, mely teljesen más utakon, de végül is ugyanazt az igényes zeneiséget közvetíti, mint vokális művei. REMÉNYI ATTILA Miniatűrök hárfára című kompozíciója nyíltan vállalja az összevetést Kurtág Játékaival. A hét apró tétel­ből álló sorozat egy-egy zenei ötlet felvillan­tása. Felletár Melinda személyében kitűnő előadót talált a technikailag igencsak nehéz mű előadásához. HORVÁTH BARNABÁS és MOLNÁR LÁSZLÓ kompozíciói gondosan megmun­kált alkotások, és ha nem rengették is meg a „konzi" falait, nyugodtan bekerülhetnének a kortárs dal-, illetve duórepertoárba. Az est so­rán két, egymástól hangkarakterben nagyon is elütő, de technikailag és előadásmódban egyaránt kiváló énekesnőt ismerhettünk meg. Forgó Nóra Horváth Barnabás három dalát, Borral és bor nélkül Vántus István Kortárs Zenei Napok FELVÉTELE Vántus István kortárs zene

Next