Muzsika, 2006 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2006-09-01 / 9. szám - DALOS ANNA: Megénekelt történelem: Kodály-kórusművek felvételeiről
A 20. századi magyar zenetörténetírás sokat emlegetett közhelyeinek egyike, hogy Kodály Zoltán nem szerette a férfikarokat. A Hungaroton új CD-jén felcsendülő kompozíciókat hallgatva mégis felmerül a kérdés: ha valóban elutasította ezt a médiumot, miért írt rá ilyen sok művet? A CD-n hallható húsz darab -köztük tizennégy eredetileg is férfikarra fogalmazott alkotás (a többit nők vagy gyermekek éppúgy előadhatják, mint férfiak) -mégiscsak azt bizonyítja, hogy a zeneszerzőt foglalkoztatták a férfikarban rejlő kompozíciós lehetőségek. Ellenszenvét minden bizonnyal az a Liedertafel-hagyomány váltotta ki, amely a 20. század első felében sokak számára Magyarországon is a par excellence kóruskultúrát jelentette. A Huszt (1936), a Rabhazának fia (1944), az Isten csodája (1944), az Élet vagy halál (1947), a Nemzeti dal (1955), az Emléksorok Fáy Andrásnak (1956), a Nándori toronyőr (1956) vagy A franciaországi változásokra (1963) már a magyar nemzeti romantika költészetéből merítő szövegválasztása révén is azt sugallja: Kodály e műveivel utólag, tudatosan akart egy olyan, 19. századi, többnyire feltűnően heroikus hangvételű magyar kórusirodalmat létrehozni, amely zenei szempontból - ellentétben a Liedertafel-repertoárral - egyenrangú a korszak irodalmával. Persze a férfikar mint előadói apparátus önmagában is hordoz olyan tulajdonságokat, amelyek idegenkedést szülnek. Különösképpen így van ez, ha a kórusnak - mint a Pécsi Kamarakórus és a Pécsi Mecsek Kórus férfikara egyesítéséből létrejött, Lakner Tamás vezette Bartók Béla Férfikarnak - látványosan feltárul az Achilles-sarka. A férfikar tenor szólama ugyanis az esetek nagy többségében küzd a hangmagasságokkal: bizonyos magas hangok szinte kizárólag üvöltés forma- KODÁLY ZOLTÁN FÉRFIKARI MŰVEK Bartók Béla Férfikar Vezényel: Lakner Tamás Hungaroton HCD 32322.11 . 1 Lakner Tamás jóban képesek elhagyni torkukat, s gyakorta erre a sorsra jutnak a forre énekelendő szakaszok is. Ráadásul az énekesek többnyire nem lépnek be egyszerre, az intonáció sokszor esetleges, a tartott akkordok lebegnek. Az interpretáció hátterében egy jól ismert, tulajdonképpen a 19. századi dalárda tradíciójában gyökerező kóruslélektani jelenség is felismerhető: a kórustagok úgy érzik, azért jöttek össze, hogy egy jó nagyot énekeljenek, ennek következtében előadásukban a dallam uralkodó szerepre tesz szert, s kiütközik rajta a magyar énekkarok talán legjellegzetesebb hibája: a ritmustalanság. Annyira erőteljesen koncentrálnak a zene számukra leginkább megfogható elemére, a melódiára, hogy énekükből elvész az a ritmikus lüktetés, amely például a régi zenét előadó angol vokális együttesek produkcióit oly izgalmassá teszi. Az előadás eme esetlegességei egy nagyobb problémakomplexum részét képezik. A kórusművészet klasszikusaként is jellemezhető Kodály kardarabjaihoz ugyanis kétféleképpen lehet közelíteni: az előadó vagy tudatosan csatlakozik e művek magyar előadói hagyományához, vagy pedig saját nézőpontot alakít ki, s arra vállalkozik, hogy megújítsa e hagyományt. A Lakner Tamás vezette Bartók Béla Férfikar azonban egyik utat sem választja. Mindkét út alapfeltétele ugyanis egyfajta kreatív, társalkotói magatartás lenne, amely ebből az interpretációból - számomra legalábbis - hiányzik. Vajon valaha is elcsodálkozott-e a férfikart irányító Lakner Tamás a kodályi zenei epigrammák (A nándori toronyőr, Huszt, A franciaországi változásokra) meglepő rövidségén, szokatlan formai lezáratlanságán? Vajon érzékeli-e a különbséget e darabok ujjgyakorlat-jellege és a valóban csupa nagybetűvel műnek nevezhető alkotások (Isten csodája, Élet vagy halál, Rabhazának fia) jelentős formátuma közön? Tudja-e, mely kompozíciók tekinthetők csupán könnyű ziccerdarabnak (Karádi Megénekelt történelem Kodály-kórusművek felvételeiről ZOLTÁN KODÁLY J1. CHORAL WORKS -FOR MALE VOICES ' LAFLIFE': BÉLA BARTÓK MALE CHOIR - Pécs TAMÁS LAKNER 2006 SZEPTEMBER • muzsika 43 a n K m 1