Nagy Kalendárium, 1958

Soltz Albin: Jó hordóban érik a bor

Kertészeti Főiskola Valóban igaz az a mondás, hogy a hordó teszi a bort. A hordó alakja, nagysága, anyaga, főképpen azonban minősége és állapota, egészséges vagy hibás volta lényegesen befolyásolja a bor fejlődését, érését, és így annak értékét. Jó hordóban és egészséges tiszta levegőjű pincében a bor javul, finomodik, il­lata, zamata kialakul, előnyösen fejlődik, érik. Rossz hordóban előbb-utóbb a jó bor is megromlik, értéké­ből veszít, sőt élvezhetetlenné válik. A hordó hely­telen előkészítése, hanyag gondozása súlyos, szinte helyrehozhatatlan következményekkel jár. Borral teli egészséges hordók különösebb ápolást nem igényelnek. Ügyeljünk azonban arra, hogy penész­gombák ne telepedjenek meg rajta, a kicsordult bor­tól azonnal töröljük szárazra. A kiürült, egészséges szállítóhordókat váltott hideg vízzel gondosan kiöblö­getjük, csurgóra állítjuk és kicsepegtetjük. Ajtós ászok­­hordók kimosásához falapátot használunk. Falapáttal addig locsoljuk a vizet a hordó belső felületére, amíg a mosóvíz teljesen tiszta nem lesz. A hordó ajtaját 1—2 napig nyitva tartjuk és az összegyűlendő mosó­vizet szivaccsal eltávolítjuk. Az üresen maradó hordó­kat kiszikkadásuk után hl-enkint 1—1,5 g nem cse­pegő kén elégetésével bekénezzük. A kénezést havon­ként megismételjük. De hordóba — előkészítés nélkül — sem mustok sem bort nem fejthetünk, mert annak kellemetlen fa­sze lesz. A bor megzavarosodik, megtörik. Ennek az az oka, hogy a hordó fája csersavat, csersavas vegyülete­­ket és gyantaszerű káros anyagokat tartalmaz. Még használat előtt el kell távolítani ezeket a hordóból. Az új hordókban néhány napig hideg vizet tartunk. Ügyelünk arra, hogy a vízzel tele legyenek s az áztató vizet gyakran cseréljük. Ezen áztatás után a hordókat gő­zöljük addig, amíg a csín körüli részt is melegnek nem érezzük. Gőzöléskor piszkos, barna lé csurog ki a hordóból s egyben a meleg hatására a hordó faanyagának apró lyukacsai is kitágulnak. A gőzölést befejezve a hordóba 2°/6-os forró szódaoldatot teszünk mégpedig annyit, hogy minden hl űrtartalomra 8—10 liter oldat jusson. Ezzel az oldattal a hordót jól össze­rázzuk, s váltakozva az első és a hátsó fenékre állít­juk, hogy az oldat a hordó belsejének minden ré­szével érintkezzen. Utána meleg s végül hideg vízzel alaposan kiöblítjük, mikoris a lehűlés következtében az apró lyukacsok összehúzódnak. Befejezésül kiszik­­kadás után hl-enként 1—2 g nem csepegő­ként éget­tünk el benne. A gőzölést szükségből forrázással is pótolhatjuk. A gondosan előkészített, új hordóba azon­­ban első alkalommal csak mustot vagy kevésbé érté­­kes bort tegyünk. Legtöbb bajt a penészes és ecetes hordók okozzák. A penészes hordót kifenekeljük és a dongákat gyö­­kérkefével — szárazon — a rostok (szálak) irányában erőteljesen súroljuk, majd hideg vízben szódát ol­­dunk, és ezzel az oldattal folytatjuk a súrolást. A hordót befenekeljük a forró szódaoldattal, majd forró s végül hideg vízzel alaposan kiöblögetjük. Nagyobb mérvű penész (doh) esetén a súrolás nem elegendő, ilyenkor a dongákat az egészséges részig kivakarjuk, kigyaluljuk. Egyébként a dohos hordót is az előbbi módon kezeljük. Súlyos hiba lenne a penészes hor­dót először melegen kezelni, mert így a penészt még mélyebbre vinnénk a dongába. Ecetes hordót megjavítani alig lehet. A hordót ala­­posan bekénezzük, hl-enként 5—7 g nem csepegő ként égetünk el benne. Ezzel az ecetbaktériumokat elpusz­­títjuk. Legalább egy napig kénezett állapotban tart­­juk, majd forró szódaoldattal, utána forró, végül hideg vízzel kiöblítjük. Sokszor még ilyen gondos kezelés sem használ, ezért jobb ha a megecetesedett hordót kiselejtezzük. Mustot vagy bort csak olyan hordóba fejtsünk, mely­­nek egészséges és töltőképes állapotáról előbb gon­­dos külső és belső vizsgálattal meggyőződtünk. Törött dongájú, sérült, szivárgó, csepegő hordót ne töltsünk meg. Ha kívül kifogástalan, akkor kivesszük az ako­­nadugót, belefújunk vagy tenyerünkkel az akona­­szájra ütünk. Így a hordóban légáramlást idézünk elő, ezután a hordóba beleszagolunk. A jó hordónak ren­­des borszaga van. Ha pedig kénezett, kénszagot ér­zünk. Ha kellemetlen szag áramlik belőle, akkor hor­­dóvilágító-gyertyával keressük meg a hiba okát. Pe­nészes hordóban az égő gyertya elalszik. Bármilyen rendellenességet tapasztalunk a vizsgálat alkalmával a hordót a megtöltés előtt hozzuk rendbe. Olyan hor­­dót, általában olyan anyagot, eszközt vagy gépet hasz­­nálni nem szabad, amitől a bor idegen (hibás) szinti szagot vagy ízt kap. Ez a jó borkészítés és borkeze­­lés első aranyszabálya. Írta: SOLTZ ALBIN egyetemi tanár

Next