Nagybánya, 1905. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-05 / 1. szám
TÁRSADALMI Í3S SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi út 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is. Főtér 14. A reklám. Január 4. Ha a külföldön megjelenő lapokat összehasonlítjuk a mi hírlapirodalmunkkal, a legszembeszökőbb külömbséget a hirdetési oldalakon találjuk. A külföldi lapok hirdetési rovatai szerfölött dúsak, gazdagok, ötletesek s az egyes hirdetések úgy alakjukra, mint tartalmukra oly kiváló rutinnal vannak öszzeállitva, hogy lármás hatásukkal a legtöbb esetben biztosan meg fogják az olvasót s a reklám czélt ért. Franczia- és Németországban, de főleg Amerikában a reklám már évtizedek óta nélkülözhetetlenül éltető eleme az iparnak, kereskedelemnek s egy új üzlet nyitásánál a reklámra fordítandó tőke legalább is egyharmadát teszi az üzleti befektetésnek. A reklám nagy hatalmának illusztrálására a legmegdöbbentőbb példa az, hogy Magyarországról a legselejtesebb, leghitványabb árukért milliók vándorolnak ki a külföldre kizárólag a reklám segélyével. Oly árukért, miket itthon sokkal kitűnőbb minőségben és sokkal olcsóbban kaphatnánk meg, de amely áruk ismeretlenül, szerényen húzódnak meg a külföldi kereskedők és iparosok hangos lármával kínált, agyondicsért, selejtes árui mellett. Sajnos, hogy nálunk az iparosok és kereskedők az üzleti élelmességnek még mindig a legkezdetlegesebb útjain járnak. Nincs érzékük a reklám iránt s ha kénytelen-kelletlen nagy ritkán hirdetik is üzletüket, áruikat, reklámjaik minden ötletességet, szellemességet nélkülöznek. Pedig a reklámozás eredményének titka épen az, hogy hirdetéseikkel fel tudják-e ébreszteni s le tudják-e kötni az olvasó érdeklődését. A hirdetések terén az amerikaiak szinte bámulatra méltó tökélyre vitték. Az amerikai hirdető, ha nőkhöz szól, egészen másképen fogalmazza meg hirdetését, mint amikor férfiaknak ajánlja áruit. A női árukat kedves, behízelgő és felette udvarias módon ajánlják. Az ilyen hirdetésekben szinte udvarol a kereskedő. Nőknek több az idejük, mint a férfiaknak, velük tehát még a hirdetésekben is cseveghetünk. Míg a férfiaknak szóló hirdetések rövidek, velősek, határozottak, hogy az egész napon lázas munkában elfoglalt férfi a lap átböngészése alkalmával egy-két percz alatt megtudhassa, hogy miről van szó. A hirdetések sikere a rövidség mellett főképen a hirdető nyíltságától és őszinteségétől függ. Lehet a hirdetés jól megfogalmazva vagy gyönyörűen illusztrálva, ha az őszinteség hiányzik belőle, semmi hatása nincs. Az áruk jóságát, előnyeit és jutányosságát mindig bizonyos közvetlenséggel, bizalmat keltően kell hangsúlyozni, hogy az olvasóban kétely ne merüljön fel. E tekintetben az amerikaiak valóban mesterek s példájuk valóban utánzásra méltó. Az amerikai lapok hirdetési rovatait elég érdekesnek találják s elolvassák még olyanok is, kiknek épen semmire sincs szükségük. A mi hirdetéseinkből, mint már említők, épen az érdekesség, a találékonyság, a szellem hiányzik. Tudatában van annak a közönség is, mert a legtöbb újságolvasó a hirdetési rovatokat csak épen átfutja. Ha a hirdetők az amerikai módot követnék, egészen máskép volna ez. A közönség ekkor a hirdetések olvasásában nemcsak szükségletét elégítené ki, de abban szórakozást s élvezetet is találna. Amerikában a reklámozás már oly fokát érte el, hogy egy-egy művészi reklámkép 20—30.000 koronába is belekerül, mely reklámképeknek olajnyomatai nálunk bizony nem egy szerényebb ház falait is díszítik. És ne higgje senki, hogy a hirdetésekre fordított költség busásan meg nem térülne. A költséget még a legkezdetlegesebb reklám is előbb-utóbb meghozza. A reklámra fordított költséget teljes joggal lehet a reális üzletbefektetési tőkéhez számítani. Idővel megtérül a tőke is, a kamat is. Csakhogy a mi kereskedőinknél, iparosainknál mit tapasztalunk ? A hirdetésektől, ha azzal próbálkoznak, lehetetlen dolgokat várnak. Egyszeri-kétszeri hirdetésüknek már lesik a hatását s ha az eredmény azonnal nem mutatkozik, mint haszontalan dologgal szakítanak a hirdetésekkel. Ez a felfogás nemcsak tarthatatlan, de nevetséges is. Hasonlatos ahoz, mi A „Nagybanya“ tárczája. Nyíri csend. Délelőtt deres és mogorva sivatagon utaztunk. Messze, a szemhatáron lápok és nádak síksági vizet jelentettek; néhol csenevész nyírfa, mely ábrándos ezüstleveleit már elhullajtotta, fütyült a szélben. A tájon fekete madarak kiáltva röpültek keresztül s az urasági hintó négy zömök lovával egyhangú tempóban gurult a kanyargós, sáros országúton. Valami mély, névtelen bánat lakik ez őszi tájon, amit megtalálni sehol se lehet máshol, csak itt a néptelen ősvidéken, ahol egymástól nagy távolságokban alusznak a falvak. Késő október van, az ég szürke szemfedője komor bánattal utazó esőfelhőivel fekete, nyirkos földre borul. Ez időben a halmos, kopasz földből kijönnek a nedvek. Ám a kora ősszel hangos vadvizek most magányosan és lomhán rezdülnek meg barna hullámaikkal a nyargaló szélben. Késő ősz van, erdők-mezők madarai a falvakba költöztek, rőt barna mezőn hallgatag varjak gondolkozva sétálgatnak. Nyár gólyái szivringató kelepelésükkel, föld leányai színes szoknyáikkal és nótáikkal - hova lettek ? Az ősz lakik itt, itt lakik, itt lakik; a nyulászó vadász csaholó kopóival sietve megy a tájon keresztül. Az országút mellett jegenye-királyok jelentek meg. Négyen voltak és szabályos négyszögben állták körül a sárgafalú kúriát, amely düledező kapubálványaival,a tágas nagy udvarával az országútra nézett. Épen olyan volt ez a régi ház, mint valamennyi ezen a tájon. Konyhakertjében szomorú tehénke rágta a dudvát, a a zsindelytetőre vén diófa száraz ága ráborult az udvar felől. Zsalugáteres ablakai lehunyt szemek, eresze alatt fázékony tyúkok tollászkodnak. Ha behunyod a szemed, elképzelheted, hogy egyszer a zsindelyes tető zömök kéményei füstölögtek és a kőbálványok között vidám vendégek jöttek messzejáró hintókon vendégségre. Ma Birta Mária lakik itt, utolsó hajtása egy régi, nagy családnak. Menjünk be hozzá. Egy lompos, vén komondor rekedten ugatott a kapu mögött. Az ugatásra ránézésképű szolgáló jött elő valahonnan. Ferde volt rajta minden, válla, arcza féloldalra meredt, még kék szoknyája is hosszabb volt az egyik oldalon, mint a másikon. Utitársam, a mérnök, jártas volt a háznál. Rákiáltott a csudálkozó némberre: — Lidi, itthon van a kisasszony ? Lidi nehezen tért magához csudálkozásából. (Hogy vendégek jöttek a házhoz!) Aztán rákiáltott a vén komondorra: — Halgass, szamár, nem ismered a tekintetes urakat ? Az eb beesett szemeivel figyelmesen nézett Lidire, aztán sántikálva elkullogott a szín felé, de menés közben néhányszor visszanézett, igazán nem ismerte meg a tekintetes urakat! Lidi ekkor a tornáczra ment és folyton reánk függesztve apró szurokszinü szemét, kiáltozott: — Kisasszony! kisasszony! Tessék csak kijönni! A házból kistermetű, fehérhaju nő gyors lépésekkel kijött. — Mi az? kérdezte élénken. — Mi vagyunk itt, kedves húgom Mariska, — szólt a mérnök. A mérnök, Müller János, lehetett jó negyvenes, pirospozsgás arcza férfi, vidám és egészséges, mint az erdei borz. Mariska húgomnak fehérpiros arcza volt ugyan, de haja ősz volt, mint a most leesett hó. Csak fekete szemei ragyogtak az élénkségtől, mert kissé süket volt Mariska. — Isten hozott, — szólt Mariska kisasszony. — Jörtek be. Erre jártatok ugye ? És azt gondolták: el, nézzük meg a szegény Mariskát, mit csinál! Hát nagyon jó időben jöttetek, mert most épen nincs semmi különösebb dolgom. A befőzéseken már túl vagyok . . . . Tudjátok, hogy három évről is van paradicsomom ! Bementünk a házba. Ah, különös ház ez asszonyi ház! Ezekben a szobákban már egy emberöltő óta nem halt meg férfiteste. Lány lakott itt mindig, asszonyi illatok, asszonyi sajátságokkal volt teli minden. Keresnél ódon, és kényelmes borszékeket, amelyek régi kúriákban a cserépkályha mellett, vagy az ablakmélyedésben állnak, keresnél pipatóriumot, amely átható dohos szagával karakterizálja az egész házat, keresnél barna szilvóriumos üveget a pohárszékben vagy pohos cserépkancsót az uj borral, de nem találsz. Hórihorgas lábú varróasztalka áll az