Nagybánya, 1908. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1908-07-02 / 27. szám

~VL. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. 1908. j­uliua Hó 2. t Ah.SAT.AT iHiffl ás SSSHPIRODALMI hetilap. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi­ ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. A mezőgazdasági kamarákról. Julius 1. A magyar gazdatársadalom egy régi s jogos kívánsága lép nemsokára a meg­valósulás stádiumába, a mezőgazdasági kamarák megalkotásával. Az egyes kereseti ágak érdekképvi­seleti szervezkedése úgy szoc­iális, mint individuális szempontból felette szüksé­ges. A vezető körök már az ötvenes évek elején belátták, hogy a kereskedő, iparos és mezőgazdák osztályának szer­vezése a nyugati minták alapján egy eminens gazdaságpolitikai szükség. Minél szélesebb rétegben vonjuk be az államtagokat a nagyfontosságú állami és gazdasági kérdések intézésébe, a nép­réteg minél nagyobb számának biztosí­tunk nyilatkozati jogot, annál előbbre visszük kultúránkat. Hazánk első kereskedelmi minisz­tere már fölvette programmjába a társa­dalom három nagy produktiv osztályá­nak szervezését. Azonban a zavaros politikai viszo­nyok folytán csupán az l­pSV VI. t.-cz.­­ben tudták megalkotni a kereskedelmi és iparkamarákat. Ez intézmény széles kiterjedésű munkakörét fényesen oldja meg s a magyar kereskedő és iparos­világ lépten-nyomon élvezheti hiányt pótló munkásságát. A gazdatársadalom szervezése ismét lekerült a napirendről, mindaddig, míg a nemrégen megalakult Magyar Gazda­szövetség agilis vezetősége a sajtóban és a közéletben egyaránt nagyarányú és intenzív propagandát nem indított meg. De különösen aktuálissá vált a kérdés 1905. februárjában, mikor is egy nagy­fontosságú nyilatkozat járta be az euró­pai sajtót. Viktor Emanuel olasz király ugyanis­­ egy lelkes nyilatkozatban hívja fel az európai gazdatársadalmat, hogy Lab­in Dávid amerikai közgazdasági író tervei alapján alkossák meg nemzetközi érdek­­képviseletük czéljából az Európai Inter­­nacionális Mezőgazdasági Kamarái Magyarországot különösen érintette a felhívás, mert Rubin Dávidban épen egy hazánkban tartott gazdakongresszu­son érlelődött meg a nagyfontosságú eszme. Ekkor már annyira előrehaladott stádiumban volt e kérdés, hogy Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter meg­bízta Bernát Istvánt és Rubinek­ Gyulát, e két kiváló gazdát, a mezőgazdasági kamaráknak szervezéséről szóló törvény­­javaslat tervezetének megalkotásával. Az elmúlt héten megtartott parádi kongresszuson hozták nyilvánosságra a törvényjavaslatot, melynek czélja hár­mas: kezdeményező és véleményező, végrehajtó és ellenőrző, végül társadalmi és agitatórius. Az egyes kamarák a szükséghez képest lesznek felállítva, mindenkor az OMGE­ meghallgatásával. Élükön áll majd a Budapesten székelő országos kamara. Működési körük egyes kerületekre terjed ki s hivatásuk a mező- és erdő­­gazdaság viszonyait figyelemmel kísérni, a szükséghez képest törvényhozási, kor­mányzati, törvényhatósági intézkedése­ket kezdeményezni, illetve a létező tör­vények és rendeletek végrehajtását sür­getni, s amennyiben hatósági jogkörrel ruháztatnak fel, megbízatási körükben eljárni. Kötelességük a működő gazdasági egyesületek, gazdakörök, mezőgazdasági munkáskörök és szakszervezetek alap­­szabályszerű működése felett ellenőrzést gyakorolni s azokat nyilvántartani. Feladatuk továbbá a gazdakörök és szövetkezeti eszme istápolása és terjesz­tése, tanfolyamok, munkásképző előadá­sok rendezése, szakkönyvek és folyóira­tok kiadása, vásárok, kiállítások szerve­zése, az ellentétek elsimításán mint vá­lasztott bíróság szerepelni, statisztikai anyagot gyűjteni s végül a munkaköz­vetítést előmozdítani. A kamara tagjai kinevezettek és választottak. Az utóbbiak különösen a közvélemény kifejezésére, határozatok és memorandumok alkotására hivatottak, míg a kinevezetteknek inkább a már kifej­tett funkcziók végrehajtása a feladatuk. A tagok összessége közgyűlést alkot, mely évenkint legalább egyszer összeül, a szükséghez képest bizottságot küld ki és szakosztályokat szervez. A kiadások fedezésére, a nyújtandó államsegélyen kívül, ha az elegendő nem lenne, joga van a kamarának illetéket szedni. Ez illetéket mindenkor a tagok kikerekített katasztrális tiszta jövedelme arányában vetik ki. A tagsági jogosultság a magyar állampolgársághoz, harmincz éves kor­hoz s bizonyos vagyon leírásához van kötve. A földbirtok minimumának meg­állapítása az alapszabályok feladata, mely Megy a hattyú hallgatagon, Nyugvót keres nádak között, Őrangyalod ott lebegjen — Ágyad fölött! Méla éjnek csendje felett A hold ezüst sugárt bocsát, Minden álom, minden összhang, — Jó éjszakát! Brán L­őrincz. A „Nagybánya“ tárczája. Visszhang a „Vénus csillaga költeményre.*) Jóságos ég! Van még poéta lélek, Örök szerelem édes lantosa ! Ha ifjú volnék, megirigyelnélek, S kezdődne köztünk költői tusa. De igy, ősz fővel nem kelek tusára, Csak fölsóhajtok s megadom magam. ... A lemenő nap utolsó sugára Egy búcsúcsókkal tőlem már rohan. Örök szerelem I Hiszel­ é te benne, — Ha nem más, mint költői képzelet, — Hogy odafönt a titkos végtelenbe Egy fényes csillag oszt szerelmeket? S hogy az, kit köztünk tép e lázas álom, S a szerelemnek ezer kínja mar: A Vénuson, mint legszebb ideálon. Mind megtalálja, amit csak akar? Hiszed-e, hogy a Vénus ragyogása Az ember szivben szerelmet fakaszt ? S a csalódottnak a sírját megássa. *) É­ 9lej Mihálynak lapunk legutóbbi számában megjelent költeményére. Mert nem ad néki enyhülést, vigaszt? Ó, jártam én is a nagy végtelenben! A Vénásoknak fénye mit sem ér. Egy félszázad tanított arra engem, Hogy a szerelem — csak a vér, a vér! Boldog poéta! Áldd az Istent érte, Hogy meghagyd szivedben a hitet! És hogy csalódás lelkedet nem érte, Az élet utján, küzdés közepett. Van millió szív, kikre e világon A Vénus sugárt bőven osztogat, S akikre jobb van temetői álom, Mert életük egy örök kárhozat! Hévay Károly. Már az álmos . . . — Eminescu. — Már az álmos kis madárka Fölkeresi rejtett lakát, — Eltűnik a lombok között, — Jó éjszakát! Mig a sötét erdő hallgat, Patak sír a falu végén, Szunyád a virág a kertben, — Aludj békén! 27-ik­ szérű. A vezeklők. — Japán elbeszélés a XIV. századból. — Három gyönyörteljes éven át élvezte Givan, a csodaszép tánczosnő, Komori császárnak ki­tüntető kegyét. A császárt teljesen lekötötte rit­mikus táncza, melyben egyesült az örök nap­sütés birodalmának minden költészete s magával ragadta bájosan csicsergő hangja, melyen a nép­­költészet legszebb remekeit tolmácsolta, elbűvö­lően kisérve tánczát. A harmadik évben történt, hogy egy uj csillag tűnt fel a tánczművészet egén. A biroda­lom egyik provincziájából egy habtestű, virágzó szépségű, alig tizenhatéves leány, Hokote érke­zett a fővárosba. Csakhamar híre ment nagy művészetének s a közönség tömegesen tódult, hogy lássa. A férfiakat mint rabul ejtette, nem győzték csodálni mélylüzü szemeit, sudár alak­ját, pompás játékát s igéző táncát. A birodalom

Next