Nagybánya, 1908. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-07-02 / 27. szám
~VL. évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. 1908. juliua Hó 2. t Ah.SAT.AT iHiffl ás SSSHPIRODALMI hetilap. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. A mezőgazdasági kamarákról. Julius 1. A magyar gazdatársadalom egy régi s jogos kívánsága lép nemsokára a megvalósulás stádiumába, a mezőgazdasági kamarák megalkotásával. Az egyes kereseti ágak érdekképviseleti szervezkedése úgy szociális, mint individuális szempontból felette szükséges. A vezető körök már az ötvenes évek elején belátták, hogy a kereskedő, iparos és mezőgazdák osztályának szervezése a nyugati minták alapján egy eminens gazdaságpolitikai szükség. Minél szélesebb rétegben vonjuk be az államtagokat a nagyfontosságú állami és gazdasági kérdések intézésébe, a népréteg minél nagyobb számának biztosítunk nyilatkozati jogot, annál előbbre visszük kultúránkat. Hazánk első kereskedelmi minisztere már fölvette programmjába a társadalom három nagy produktiv osztályának szervezését. Azonban a zavaros politikai viszonyok folytán csupán az lpSV VI. t.-cz.ben tudták megalkotni a kereskedelmi és iparkamarákat. Ez intézmény széles kiterjedésű munkakörét fényesen oldja meg s a magyar kereskedő és iparosvilág lépten-nyomon élvezheti hiányt pótló munkásságát. A gazdatársadalom szervezése ismét lekerült a napirendről, mindaddig, míg a nemrégen megalakult Magyar Gazdaszövetség agilis vezetősége a sajtóban és a közéletben egyaránt nagyarányú és intenzív propagandát nem indított meg. De különösen aktuálissá vált a kérdés 1905. februárjában, mikor is egy nagyfontosságú nyilatkozat járta be az európai sajtót. Viktor Emanuel olasz király ugyanis egy lelkes nyilatkozatban hívja fel az európai gazdatársadalmat, hogy Labin Dávid amerikai közgazdasági író tervei alapján alkossák meg nemzetközi érdekképviseletük czéljából az Európai Internacionális Mezőgazdasági Kamarái Magyarországot különösen érintette a felhívás, mert Rubin Dávidban épen egy hazánkban tartott gazdakongresszuson érlelődött meg a nagyfontosságú eszme. Ekkor már annyira előrehaladott stádiumban volt e kérdés, hogy Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter megbízta Bernát Istvánt és Rubinek Gyulát, e két kiváló gazdát, a mezőgazdasági kamaráknak szervezéséről szóló törvényjavaslat tervezetének megalkotásával. Az elmúlt héten megtartott parádi kongresszuson hozták nyilvánosságra a törvényjavaslatot, melynek czélja hármas: kezdeményező és véleményező, végrehajtó és ellenőrző, végül társadalmi és agitatórius. Az egyes kamarák a szükséghez képest lesznek felállítva, mindenkor az OMGE meghallgatásával. Élükön áll majd a Budapesten székelő országos kamara. Működési körük egyes kerületekre terjed ki s hivatásuk a mező- és erdőgazdaság viszonyait figyelemmel kísérni, a szükséghez képest törvényhozási, kormányzati, törvényhatósági intézkedéseket kezdeményezni, illetve a létező törvények és rendeletek végrehajtását sürgetni, s amennyiben hatósági jogkörrel ruháztatnak fel, megbízatási körükben eljárni. Kötelességük a működő gazdasági egyesületek, gazdakörök, mezőgazdasági munkáskörök és szakszervezetek alapszabályszerű működése felett ellenőrzést gyakorolni s azokat nyilvántartani. Feladatuk továbbá a gazdakörök és szövetkezeti eszme istápolása és terjesztése, tanfolyamok, munkásképző előadások rendezése, szakkönyvek és folyóiratok kiadása, vásárok, kiállítások szervezése, az ellentétek elsimításán mint választott bíróság szerepelni, statisztikai anyagot gyűjteni s végül a munkaközvetítést előmozdítani. A kamara tagjai kinevezettek és választottak. Az utóbbiak különösen a közvélemény kifejezésére, határozatok és memorandumok alkotására hivatottak, míg a kinevezetteknek inkább a már kifejtett funkcziók végrehajtása a feladatuk. A tagok összessége közgyűlést alkot, mely évenkint legalább egyszer összeül, a szükséghez képest bizottságot küld ki és szakosztályokat szervez. A kiadások fedezésére, a nyújtandó államsegélyen kívül, ha az elegendő nem lenne, joga van a kamarának illetéket szedni. Ez illetéket mindenkor a tagok kikerekített katasztrális tiszta jövedelme arányában vetik ki. A tagsági jogosultság a magyar állampolgársághoz, harmincz éves korhoz s bizonyos vagyon leírásához van kötve. A földbirtok minimumának megállapítása az alapszabályok feladata, mely Megy a hattyú hallgatagon, Nyugvót keres nádak között, Őrangyalod ott lebegjen — Ágyad fölött! Méla éjnek csendje felett A hold ezüst sugárt bocsát, Minden álom, minden összhang, — Jó éjszakát! Brán Lőrincz. A „Nagybánya“ tárczája. Visszhang a „Vénus csillaga költeményre.*) Jóságos ég! Van még poéta lélek, Örök szerelem édes lantosa ! Ha ifjú volnék, megirigyelnélek, S kezdődne köztünk költői tusa. De igy, ősz fővel nem kelek tusára, Csak fölsóhajtok s megadom magam. ... A lemenő nap utolsó sugára Egy búcsúcsókkal tőlem már rohan. Örök szerelem I Hiszel é te benne, — Ha nem más, mint költői képzelet, — Hogy odafönt a titkos végtelenbe Egy fényes csillag oszt szerelmeket? S hogy az, kit köztünk tép e lázas álom, S a szerelemnek ezer kínja mar: A Vénuson, mint legszebb ideálon. Mind megtalálja, amit csak akar? Hiszed-e, hogy a Vénus ragyogása Az ember szivben szerelmet fakaszt ? S a csalódottnak a sírját megássa. *) É 9lej Mihálynak lapunk legutóbbi számában megjelent költeményére. Mert nem ad néki enyhülést, vigaszt? Ó, jártam én is a nagy végtelenben! A Vénásoknak fénye mit sem ér. Egy félszázad tanított arra engem, Hogy a szerelem — csak a vér, a vér! Boldog poéta! Áldd az Istent érte, Hogy meghagyd szivedben a hitet! És hogy csalódás lelkedet nem érte, Az élet utján, küzdés közepett. Van millió szív, kikre e világon A Vénus sugárt bőven osztogat, S akikre jobb van temetői álom, Mert életük egy örök kárhozat! Hévay Károly. Már az álmos . . . — Eminescu. — Már az álmos kis madárka Fölkeresi rejtett lakát, — Eltűnik a lombok között, — Jó éjszakát! Mig a sötét erdő hallgat, Patak sír a falu végén, Szunyád a virág a kertben, — Aludj békén! 27-ik szérű. A vezeklők. — Japán elbeszélés a XIV. századból. — Három gyönyörteljes éven át élvezte Givan, a csodaszép tánczosnő, Komori császárnak kitüntető kegyét. A császárt teljesen lekötötte ritmikus táncza, melyben egyesült az örök napsütés birodalmának minden költészete s magával ragadta bájosan csicsergő hangja, melyen a népköltészet legszebb remekeit tolmácsolta, elbűvölően kisérve tánczát. A harmadik évben történt, hogy egy uj csillag tűnt fel a tánczművészet egén. A birodalom egyik provincziájából egy habtestű, virágzó szépségű, alig tizenhatéves leány, Hokote érkezett a fővárosba. Csakhamar híre ment nagy művészetének s a közönség tömegesen tódult, hogy lássa. A férfiakat mint rabul ejtette, nem győzték csodálni mélylüzü szemeit, sudár alakját, pompás játékát s igéző táncát. A birodalom