Nagybánya, 1914. július-december (12. évfolyam, 27-52. szám)
1914-07-02 / 27. szám
7/ ZSIII. évfolyam.C71101*3. július hó 2. 27-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona negyedévre 2 korona, egy száma ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: Veresvizi út !4 szám, ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Bomba, revolver . . . Meggyilkolták a trónörökös-párt. Julius 1. Fekete szárnyakon érkezett a megdöbbentően borzalmas, iszonytató híradás ... És nyomán gyász támadt mindenütt, a bosnyák sziklákon épen úgy, mint az alföldi rónákon, a stájer havasokon épen úgy, mint a dalmát partokon. A szivettépő gyászban milliók és milliók szive dobbant össze s mig a tehetetlen fájdalom szorította össze a torkokat, kiült a könnyes arczokra a félelmetes, aggodalmas kérdés: mit hoz reánk még a legközelebbi jövő? A bosnyák ünneplő közönség lelkes zsivióját túlharsogta a bomba robbanása, az orvul elsütött Browningpisztoly döreje s a virágoktól ékes, zászlóerdőkkel bontott kálvária itt véget ért. Az ünneplés mámorától lelkes közönség még föl sem ocsúdott meglepetéséből, a távolabb állók ajkán talán még hangzott a zúgó éljenzés, midőn az ünnepeltek arcza immár fakóra vált s halálhörgésüket elnyelte iszonyatos pillanat pánikja. Két harmonikus, gyönyörű, erőteljes élet omlott össze pillanatok alatt s a mi fejünkről lehullott a mi reménységünk koronája . . . Megdermedve, elkábulva az iszonyattól állunk szemben a véres tragédiával, melynek pokoli szálait a legembertelenebb, legalantosabb indulatokból szőtték. Az utóbbi időben történt merényleteken mindeniken ott vannak a politika véres nyomai: félrevezetett vagy fantazmagóriáktól gyötört éretlen elmék lázálmai, zavaros, megkótyagosodott elmék ködképei, melyek vérrózsákkal hintik tele az ingoványok útvesztőit s melyek előtt semmi sem szent, még a védtelen nő, a szerető hitves, a gyermekeiért, családjáért élő anya sem. Merényletek históriáiban is a legritkább esetek közé tartozik, hogy valaki orgyilkos fegyvert emelt volna a védtelen nőre. Luccheni tőre, mely a magyarok dicsfénytől övezett nagyasszonyának, Erzsébet királynénknak szivét döfte keresztül, egy megőrült gonosztevőnek kezében villámlott meg. De arra alig van példa, hogy asszony ellen jéghideg számítással megfontolt és pokoli módon kieszelt terv szerint fegyvert emeltek volna. Még a Balkán kevésbbé finnyás s eszközeiben kevésbbé válogatós népeinél sem Hiszen midőn Ferencz Ferdinánd trónörököst óva intették attól, hogy lemenjen a boszniai hadgyakorlatokra, mert merénylet készül ellene, fenkölt lelkületű nejét épen az késztette arra, hogy fenséges urát elkísérje veszedelmesnek jelzett útjára, mert tudta, hogy a délszláv népeknél az asszony óvhatja meg leginkább a férjét az orgyilkosok fegyvereitől. És a modern barbarizmus, az elállatiasodás e klasszikus korában, midőn a legnagyobb buzgósággal dolgoznak európaszert az oltárok ledöntésén, a tekintélyek sárbatiprásán, a történelmi múltak tisztes hagyományainak kigúnyolásán, fenséges férjét még ő sem, a védtelen asszony, a szerelő hitves, a családanya sem menthette meg a bombától, a revolvertől. A zsiiózó, az éljenző, az ünnepléstől kigyult arczu közönség hullámsoraiból nem hiányoztak a tudósok sem, ha nem ért czélt a bomba, ezért ért a Browning-pisztoly s ha az is csütörtököt mondott volna, bizonyára megtette volna galád kötelességét a tőr. Mert most, midőn a megdöbbenés, az iszonyat pillanataiban, az egymásnak homlokegyenest ellentmondó tudósítások tömkelegei között ha nem is látunk tisztán bele a politikai indulatok ocsmány fertőjébe, ha nem is tudjuk holt bizonyossággal megállapítani azt, hogy a véres tragédia szálai merre ágaznak el, annyit azonban már most is konstatálhatunk, annyi bizonyos minden gondolkozó fő előtt, hogy a jelen esetben nem egy éretlen ifjú szörnyű eltévelyedésével állunk szemben, hanem pokoli módon megkoncziptált aknamunkával, mely a hosszú, ünneplő útvonalon tíz helyen is fölrobbant volna, ha az első kísérletek sikertelenek maradnak. A fenséges pár sorsa meg volt pecsételve, midőn a figyelmeztetések ellenére a végzetes boszniai útra elhatározták magukat. — Szeretettel, békességgel jöttem önök közé és bombával fogadnak engemet!... idczczel a bomba Kanásai ,n hangzottak el e trónörökösünk ajkairól s pár percesczel e szavakra immár süvítettek a gyilkos golyók. A szeretetre való hivatkozás, mely egy nemes férfilélek magasztos megnyilatkozása, hiábavaló volt. A szeretet szava nem keltett visszhangot ott, hol csak az elvakult és elvadult gyülölséget ismerik. Szomorúan konstatálta ezt Szerajevó polgármestere is azon fölhívásban, melyet a véres tragédia hatása alatt a lakossághoz intézett: — Habár a förtelmes gaztett gyökerei hazánkon kívül vannak is, amennyiben kétségtelen, hogy a bomba Belgrádból származik, mégis szomorúan kell konstatálni, hogy hazánkban és Szerajevóban is vannak felforgató, gyűlölködő elemek! Mélységes gyásszal, a fájdalom sajgó érzetével tekintünk agg uralkodónk felé, kit életének alkonyán is ily megpróbáltatásokkal üldöz a végzet. Rudolf trónörökös elvesztése gyógyíthatatlan sebet ütött a szivén; ezt a sebet meg véresebbre, még gyógyithatatlanabbra marczangolta felséges hitvesének erőszakos halála s most, midőn egy hosszú élet alkonyán erőskezü, kipróbált támasz állott oldala mellett, kihez az odaadó érzelmek egész skálája fűzte, egy bombarobbanás, egy revolverlövés egyszerre dönti romba a jövő szépen megépített, ragyogó prospektíváját. Rettenetes, szívettépő sors, mintha Szent István koronája csupa tövisekkel volna kibélelve. . . . Fekete szárnyakon érkezett a megdöbbentően borzalmas híradás. És nyomán gyász támad mindenütt az egész világon, hol czivilizált, kulturnépek laknak. Ezerszeres azonban a mi gyászunk, a mi vesztességünk! Mintha még nem bűnhödtük volna meg egészen a multat s jövendőt. Zúgnak-búgnak a harangok, fekete zászlók erdejévé vált az egész ország. De e külsőségek korántsem hirdetik egész nagyságukban ama mérhetlen nemzeti fájdalmat, melyben a hármas hegy s négy folyó országának népe osztozik koronás királyával é. m. . ‘