Nagybánya, 1919. július (17. évfolyam, 28-31. szám)

XVII. évfolyam. fillér­j ö­i&: •■§ TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 korona, egy szám ára 30 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. K. 1919. junius hó 26. Felelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid­ utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pén­zek küldendők. .. Hirdetéseket elfogad a nyomda is. s © fillér A napszám. Már meg volt írva a vezető cikkünk, amelyben felhívtuk a hatóság figyelmét arra, hogy az egyre feltűnőbben emelkedő nap­számok már-már a tönk szélére juttatják a gazdákat. Kifejtettük, hogy e természetelle­nesen nagy munkabérek nem fogják csök­kenteni, hanem ellenkezőleg, növelni fogják a drágaságot. Ha a termelés megdrágul, a fogyasztó közönség fizeti meg az árát, vagy ha a termény árát nem a termelés költsé­gességével arányosan állapítják meg, akkor meg a gazda megy tönkre, szóval minden­képen a közönség húzza a rövidebbet, az adózó polgárság. Kifejtettük azt a nehéz helyzetet is, amelyeket a fehérhátú és II. kiadású bankoknak el nem ismerése terem­tett. Ez az intézkedés a forgó pénzmennyi­séget a felére csökkentette, ezzel szemben az érvényesnek vett papírpénz értékének emelkednie kellett volna! S az eredmény most az, hogy a drágulás az egész vona­lon megindult ismét, így soha sem jutunk el oda, ahova mindannyian jutni akarunk, a megélhetés megkönnyítéséhez! Meg volt írva a cikkünk, amikor érté­sünkre jutott, hogy a hatóság már intézke­dett a napszám megállapítása iránt. A dobszóval kihirdetett mezőgazdasági napszám a következő: női napszám 14 K, férfi nap­szám 16 K, kaszás 28 K, permetezés­­ 30 K, gyermek napszám 8 K. Munkaidő nap­keltétől napnyugtáig. — Aki ez ellen vét, meg lesz büntetve, tehát az is, aki többet kér, az is, aki többet ad. Ezt megnyugvással vesszük tudomásul. De elvárjuk a hatóságtól azt is, hogy e rendelkezésének a legkomolyabban érvényt fog szerezni. Meggyőződésünk azt kívánja, hogy minden munkának legyen meg a meg­illető ellenértéke , de mindenben józan mér­sékletet kell tartani. Adjuk meg kinek-kinek a magáét, hogy megélhetése biztosítva le­gyen a munkásnak is, a munkáltatónak is ! Reméljük, hogy úgy is lesz! A „Nagybánya“ tárcája. A kikeresztelt. (Németből.) Megesik az gyakran a mai világba, Hogy némelyik ember a nevét utálja. De mivel bajjal jár változtatni másra S a sok irka-firkát fizetni rakásra Végül, mert nevének nem oka az ember: Viseli holtáig birka türelemmel. Másképen alakul a dolog azonban. Ha hitet is váltunk azzal egyhuzamban, Dicső Magyarország határain belül A névcsere emigy könnyebben sikerül. Nevezheti magát akárkinek bárki, Amit örömében — bújában talál ki. Ilyenformán történt Khónnal is az eset. Elővett egy szótárt és nevet keresett. S mivelhogy hitét is szörnyü kép megunta, „Rendezett vallásért“ rajongott naponta. Oda ment hát, hol a neveket toldozzák S kérte, hogy Khon helyett Kontnak lajstromozzák. Személyesen ment el, hogy az ügy ne késsen. Minden irománya ren­dben volt egészen. Kopogtatott büszkén — de amintAielépe, Vitte a pennás ur a tükör elébe. Azután valami ilyet mondott néki: „Ilyen orral nevet nem lehet cserélni!“ Fordította: Révai Károly. Figyel­meztetés. A nagyszebeni kormányzótanács a fehér hátú bankókról a köv. figyelmeztetést adta ki hivatalosan : A különböző lapokban megjelent hírekre vonatkozólag — mely szerint a kormányzótanács rendeletet adott volna ki a félfehér 25 és 200 korona bankjegyek elfogadására — kijelentjük, hogy a hír nem hivatalos, nem való, hanem hamis. A pénzügyminisztérium sem a közönség­nek, sem a kormányzótanács fennhatósága alatt levő területek lakóinak nem rendelte el a félfehér bankjegyek elfogadását és büntetést sem szab ki azokra, akik a forgalomba­n — a fent jelzett területen — ezen bankjegyeket nem fogadják el. •­ A való az, hogy az Osztrák-Magyar Bank és fiókjai kicserélés végett elfogadják az egy­oldalú nyomástL­ bankjegyeket, ha azok eredetiek, illetve érvényesek, nem fogadják el azonban azokat a bankjegyeket, amelyeket a magyar for­radalmi kormány hamisított. Nincs ok tehát arra, hogy a pénzügyminisztérium a közönségnek ezen bankjegyek elfogadását elrendelje. A bukaresti pénzügyminiszter a területünkön lakó közönség érdekéből megengedte a félfehér bankjegyek elfogadását, de csak június 30-ig. A kormányzótanács ennek következtében rendeletet adott ki arról, hogy az érdekeltek ezen bankjegyeket csak ez év junius hó 30-ig fogadják el. 26-ik szám: A félfehér bankjegyekkel kereskedőket csalók­nak nyilvánítjuk, az üzérkedőket az erdélyi csapat­parancsnokság rendelete szerint nyomoztatjuk s amennyiben az ilyent bűnösnek találjuk, hadbíró­ságnak adjuk át. A kormányzótanács pénzügyi, osztálya: Dr. Vlad Aurél. EMes snitt ilsUüis i filálift.. Az „Adeverul“ jelenti: Milanóban az olasz, francia és angol szocialista pártok kiküldöttei rendkívül fontos nagygyűlést tartottak. A gyűlésen részt vettek Ramsay Macdonald az angol Labour Party részéről, Jean Longuet a francia munkásság általános szövetsége részéről, az olasz parlament 4 szocialista tagja, közöttük Turatti és Preves, a pártvezetőség részéről hárman és az álta­lános munkás szövetség nevében hárman. A nagygyűlésen több igen jelentős fel­szólalás történt. Turatti az olasz parlamenti szocialista blokk nevében kifejtette az egy­séges szocialista állásfoglalás és mozgalom szükségességét és követelte a versaillesi békeszerződés revízióját. A többi szónokok is hasonlóképen beszéltek és csatlakoztak Turatti véleményéhez, kijelentették egyúttal, hogy az olasz munkáspárt minden időben magáévá teszi a nemzetközi szocialista állás­pontot. Ramsay Macdonald hangsúlyozta, hogy az angol munkásszervezetek a leghatározot­tabban állást foglalnak a győzelem diktálta békeszerződés ellen, amelyet most az entente akar aláíratni. Jean Longuet ugyanilyen értelemben beszélt és kijelentette, hogy az öreg Cle- Sin­Hiport 9 ZiilMmpl. Az alábbiak objektivitásáért munkatársunk teljes felelősséget vállal. De hiányzik ebből a beszámolóból az internacionális művészet kriti­kája, melyért — nyugodt lelkiismerettel — csak úgy vállalhatná a felelősséget, ha — nem lett volna jelen a hangversenyen. De jelen volt, mint szigorúan tárgyias, hallgató szemlélő (vagy, ha úgy tetszik: szemlélő hallgató) s megfigyelései sztenografált mozifilmjét Szerkesztő úr engedel­­m­ével és szomrász-elvtársai közreműködésével a „Nagybánya“ olvasótáborának színe előtt ime lepergeti. Fentebb, északon körvonalazott alkalmi elvei dacára­ sem hajlandó e sorok írója arra az áldozatra, hogy a hideg és érzéstelen mozimasina szerep keretében maradjon, azért engedelmet kér arra is, hogy szubjektív érzelmeiről is tárgyiasan beszámolhasson.* ... Az atmoszféra izzó, csaknem elvisel­hetetlen. A kaszinó összes ablakai nyitva állanak, de a tavaszi napéjegyenlőség bűbájos, meleg estéje, sőt éjszakája sem ad enyhülést a társadalmi törvények polgári egyenruhába bújt rendületlen tisztelőinek, akik ezúttal — láthatóan —csak az irigység legtisztább érzelmeivel pillantanak a többé-kevésbbé csupasz női karok és vállak (egyébként elragadó) sokaságára. (Munkatársunk ezenkívül örvendetesen tapasztalja az északeurópai racionális kultúra széleskörű térfoglalását: a nap­fény bevonultat a szépítőszerek közé, melyeknek összes változatait kiszorítja majd a kulturnépek használatából.) Olvasóinknak módjukban van an­nak az elképzelése, hogy a légköri forróságnak micsoda kompressziója vehette körül a zongora­ szentély mélyén, a „tükörteremben“ szorongó művész­­csemete-sereget, akik már a belső láztól is kipi­rult arccal váltották fel egymást a magas emel­vényen. Mégis szépet produkáltak. A művész tanárnő pedig, a hőhullámoknak ezzel a szaka­datlan áradatával szemben is, bámulatos türelem­mel tartott ki három órán és harminckét műsor­számon keresztül. Minden szám után mosolyogva törülgette végig a zongorabillentyűket, a hihetően maximális működésben levő szívbillentyűkkel mellette helyet foglaló tanítványai előtt. Azt tudtuk, hogy a kiváló zenetanárnő évről évre megújuló vizsgahangversenyei túl szoktak nőni az elképzelt kereteken; e sorok íróját mégis­­ meglepte az az előkelő nagyszámú közönség, mely szorongásig megtöltötte az „L“ terem kap­csolt részét is, ahol (t. i. a kapcsolt részeken) a zeneművészetnek csupán füllel való élvezetén kívül a következőket lehetett észlelni: A helyzet magaslatát (a billiárdasztalok zöld peremét) túlnyomóan — bár nem kizáróan — szőke lányok koszorúzzák, pompázó színek ára­datával, vidám suttogások bájával, hamvas rózsák elképzelt illatával. A nyitott ablakok szintén első­rendű ülőhelyekké léptek elő. A rendelkezésre álló többi helyet kopasz és fényesre fésült fejek falanxa népesíti be, a parketten,­­ a felsőbb

Next