Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-04 / 1. szám

XVII. évfolyam.13Tsza Nagy-Károly, 1900. január 4. Társa.d.a.lzxxi, szépirod­-a,lzxxi és isa.o­eretterjesztő Ixetilstp. NAGY KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK* KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre . . 2 frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. s.­ Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. A magyar kormány Baross minisz­tersége idején, kezdte az iparfejlesztés ügyét fölkarolni és azóta évről-évre na­gyobb összegeket vesz föl e czélra a költ­­­­ségvetésbe, a­mit mutat a következő kis táblázat: Ezeknek az összegeknek négy­ötöd­része a gyáripar fejlesztésére fordíttatik, úgy hogy a gyáripar mellett a kisiparnak csak alamizsna jut. De ha ennek fejében legalább virágzó nagyiparunk volna, ak­kor talán azt mondanánk : hát Isten neki, legyenek a kisiparosok az áldozati bárá­nyok, pusztuljanak el, ha drága hazánk a nagyipar által virágzóvá és nag­gyá lesz. Azonban tudjuk, hogy a kisipar pang, a nagyipar pedig nem tud megszületni ; e helyett Ausztria gyáripara uralkodik piaczunkon és az veszi ki a magyar kis­iparosok szájából a falat kenyeret. És nemcsak egyes szakmákban van ez így , nem fejlődik gyáriparunk semmiféle ág­ban sem. Amellett, hogy az állami támo­gatás évről-évre emelkedik, az újonnan keletkező gyáripari vállalatok száma és a beléjük fektetett tőke évről-évre csökken. Érdekesen mutatja ezt a következő táb­lázat : Kivételt itt csak az 1895. év képez, mely megelőzte a milleniumi kiállítást; különben állandó a csökkenés. Az 1898. év emelkedése csak látszólagos, mert a keletkezett vállalatok fele nem új vállalat, hanem részvénytársasággá átalakult régi 1892-ben 137,451 frt 1895- ben 356,820 1896- ban (kiállítás) 564,409 „„ 1897- ben 435,528 „ 1898- ban 512,237 „ Uj vállalat. Befizetett tőke. 1893- ban . . . 52 . . 17.931,800 frt 1894- ben . . . 47 . . 17.066,000 „ 1895- ben . . . 67 . . 28.879,000 1896- ban . . . 31 . . 12.025,904 „ 1897- ben . . . 31 . . 8.356,900 „ 1898- ban . . . 42 . . 15.218,980 „ Mértékletesség. Olyan mértékig élvezni a földi javakat, amint azok elénk tárulnak, vagyis az élet nyújtotta összes élveze­teket fenékig kiüríteni, ellankasztja ide­geinket és blazirttá tesz. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy a szegénységből hirtelen jólétre vergődött ember ezt a jólétet okosan és mértékletességgel fölhasználni nem tudja s a hosszú idő óta epedve várt gazdagságba belevész. Amit a legna­gyobb áldásnak tartott, sülyedésének kezdetévé válik és hova­tovább idő­­előtti enyészetbe viszi. A tisztességes munka ára jóval alább szállt néhány év óta. Nem csoda, hogy a szegény ember fantáziája élén­­kebb lett és ez a fantázia ma, inkább, mint valaha, bízik a véletlen szeren­csében. Lélektani magyarázata ennek igen egyszerű: minél rosszabb a sor­sunk, annál több a reményünk, annál inkább várjuk, hogy a múltnál és je­lennél jobbat fog hozni a jövő. S mint­hogy ez a jobb a tisztességes munka révén alig látszik elérhetőnek, bízunk a véletlen szerencsében. Mindenki hir­telen szeretne meggazdagodni s ennek az égő vágynak oltására megragad min­den eszközt. Természetes, hogy az eszközök az illető egyének becsületérzetéhez ké­pest váltakoznak. A becsületes szegény ember összes reményét sorsjegyéhez fűzi. Elhallgattatja bensejében az ész­­szerüséget és szívesen csodálja a főnye­remény színgazdag déli­bábját, amely után csak nyúlni kell , hogy meg ne foghassa. A becsületet nélkülözők kevésbbé válogatósak eszközeikben, ami­nek következménye az a számos szél­hámosság, csalás, lopás, rablás, gyil­kosság meg egyéb bűn, amelyeknek száma folytonosan növekszik. A lélekbúvár tudósok ezt a bajt a moral infanitiv veszedelmes terjedé­sének tulajdonítják. Lehet, hogy igazuk van. De én nem szeretnék ennek a ténynek konstatálásánál megállni. Nem elégedhetünk meg a baj konstatálásá­­val, hanem ha szanálni akarjuk, tud­nunk kell, honnan származik, hogyan keletkezik? Az erkölcs betegségének baczillusa: a mértéktelenség. Ez okozza, hogy sor­sunkkal megelégedve nem vagyunk, ez serkent a földi javaknak tilos össze­­halmozására, ez visz sokakat a bűn útjára. A jobb sorsért való küzdelem — amíg a tisztesség és becsületesség ha­tárain belül marad — nemes tulajdon­ságnak, az ambicziónak következmé­nye. De mihelyt ez a küzdelem nem­telen fegyverekkel folyik, elveszti jogo­sultságát. Ha szorosan szemügyre vesszük a bűnkrónika lapjait s kutatjuk a bű­nök eredetét, rá fogunk jönni arra, hogy a legtöbb esetben a bűn elkerül­hető lett volna, ha az illető egyén meg­tanulta volna a mértékletesség nagy művészetét. Mert valóban művészet az élet nyújtotta előnyöket csak bizonyos mér­tékig kiaknázni, lemondani arról, hogy a tehetségünkben álló élvezeteket tel­jesen kihasználjuk. Ez a művészet testi és lelki egészségünk főkelléke s aki ért hozzá, megközelítheti a földi bol­dogságot. A fölhozott okoknál fogva a kül­föld, különösen Anglia és Amerika már régen nagy gondot fordítanak a mér­tékletesség minél szélesebb körökben való terjesztésére. Számosak most a mértékletességi egyletek, melyek mű­ködésüket különösen a szegényebb nép­osztályoknak szentelik. A szegény em­ber szívesen önt le egy pohár borral, de még inkább pálinkával többet a garatra, hogy elfelejthesse mámorában az élet keserveit s nem gondol azzal, mennyit árt az neki. Számos család jut a feleslegesen ivott pohárka pálin­kákkal a tönk szélére. Hazánkban is van már mérték­letességi egylet, melynek czélja az iszá­­kosság ellen küzdeni. Ez az egylet a minap kávéházat nyitott, melyben sze­szes italok helyett­­ népszerű felol­vasásokat és könyveket adnak. Vájjon nem-e követésre méltó ez a kezdeményezés? Sok bajt lehetne elkerülni, ha a mértékletesség művészetét minél töb­ben tanulnák meg. TÁRCZA. T7"essek a­ fal­anisz"ból. A városban. A városban tegnap előtt két gavallér egymásra lőtt. Megtudja az egész ország. Hírül hozza minden újság!.... Hálunk ha két paraszt legény Össze is tűz egy lány kezén : Nem kerül az újságokba, Legfelebb a falu tudja!.... A kisipar pang. Pápaszem nélkül, ép, egészséges szemmel fogjuk vizsgálni, hogyan áll a magyar ipar ügye. Láttam egy csillagot... Láttam egy csillagot lefutni az égről. Láttam­ egy ifjút is megválni a léttől. A csillag ragyogott fényesen az égen, Lzt is ünnepelték, még nem is oly régen .. . A csillag lefutott, — eddig volt a pálya. Az ifjú elbukott, — alig lépett rája! (Csenget­.) Baka Elek. A sarok-asztal. (Kávéházi életkép.) Félkilánsz . . és még üres a „Ma­gyar Király.“ Képzeljenek egy olyan kétlábú, tol­las állatot, a melynek egyedüli büszkesége, hogy nincs semmi, a minek a neve olyan betűkkel kezdődnék mint az övé s kép­zeljék el azt, hogy ez állat egy leendő kakast vagy jérczét rejtő alkotmányt ké­szül leejteni és ha mindezt kellő élénk­séggel tudják elképzelni, úgy előttök áll, illetőleg tipeg Sugár azon töprengve, hol maradhatnak a sarokasztal vendégei ! A kaszinnő csendesen kötöget, a fő­­pinczér szájában a szivar kialudt,­­ a piccolo a kávés lán­nyal forralja a feke­tét, Fátyol Józsi unottan pöfékel, Bandi szétm­arczangolt tollseprőkön fekszik . . . álmos, az egész kávéház. Ólomlábon halad az idő. Egyszer csak belejt egy rész doctorral s arczán egy jól sikerült végrehajtás érzésének ki­nyomatával Lajcsy a fiskális-csemete, a mil­­en azonban nagyon unalmas: a jö­vevények csupán unatkozni segítenek a várakozóknak. Most egy vízre mérges ur vetődik be, Blime bácsi, aki „Budapesti Hirlap”-ot kér. Csak természetes, hogy a társaság élénkülni konokul vonakodik. Oly szerényen lép be Czinpér, mint egy eltévedt bárányka, bekoczog Hrügyel a nagy ragadozó, a komoly Prikusics s besurran egy pár katona bácsi is. Némi élet kezd erőre kapni a kávé­házban; de a mint szigorúan köhögve lord Böbröt becsoszog s az embereket rossz viczczekkel gyötrő Kublerstein bácsi bebiczeg, olyan hangulat lesz rögtön uralkodó, aminő requiem kor a templom­ban van. A katona bácsik flirtelni kezdenek, de mindig csak a czakkumpakk jut eszükbe.­ Czinpér s a leendő ügyvéd billiárdoznak, ám szüntelenül gixert ad a dákó; az ol­vasók előtt a betűk összefolynak, nem megy semmi, kialudni készül az acetylen. Tízkor benyit Truby. Bandi vig csaholással rohan eléje, a piccoló extra-csészéért kiabál, a főző lány siettében feldönti a kávés ibriket, a főpinczér helyet csinálni siet, a kasszir­­frájia a legbájosabb mosolyt meneszti az érkező elé, Sugár bácsi oly önelégült, mint egy jubilált adós egy sikertelen végrehajtás után, a dákók a kettétörésig hajlonganak, a golyók kánkánt járnak, a macskák vulamit-m­elódiákat nyávognak, a libák gágognak, a kacsák sápognak, a tyúkok kovácsolnak, a tücskök czirpelnek, az egerek czinczognak, a lovak az ólak­ban tombolnak, nyerítenek, a kapus csen­get, a szobagondnoknő tiszta törülközők­kel futkározik, a lángok nagyokat lobog­nak, a kártyák tánczra perdülnek, mozog az egész ház, a vendégek karban üdvöz­­lik az öreg tökéntetest, . . . általános derű ömlik el az egész üzleten. nak, Sugár bácsi azonnal újságolja Truby­­hogy a délutánt Jancsi bácsinál töltötte a szőllőben, megevett egy vagyon retket s egy hajónyi bort ivott reá, a vasúton sok vendége érkezett, szerencsére volt a szobapinczérben annyi obstruc­­tió, hogy mindenkit megfelelelőleg el­helyezett. Miért nem mondja, volt a pinczérben elég dynamit. Dynamit is úgy illik oda, mint az obstructio. Előáll Kublerstein bácsi is, a tár­saság lantosa legújabb sütetü verseivel, ízelítőül álljon itt néhány dythiramb. Egy hadnagy nejével deszkaszálon úszva A vizen lebegtek, de ki lettek huzva. Más : Mivelhogy a sors összehozta mink : Üdvözli tégedet a Mafeking. Vagy: Szomorgányos hangászattal zúg a szentély, ho* [lompolnak, fénymozgányolt hullatartaszt em­eltyüznek gyász­[ifjonczak Hullatartasz üregében hasznyafekvő bájlényeg, Központi hő dobbantyuját egy csalódás öli meg. Eláll-eláll, zúgja a tömeg, a­mely­nek különben minden tagja nagy elő­szeretettel beszél olyan dolgokról, a­mikhez nem ért s használ oly kifejezéseket, a­melyek után hiába kutat a nyájas ol­vasó a világ bármely lexiconjában. Maga Truby is nagy hatással szokta alkalmazni a plebiristicus szót. Egyszer négyszem­közt megkérdez­tem tőle, hogy mit jelent a plebiris­ticus szó ? Nem tudom én, mondja ő­ nálui ?Hát akkor hogy merészled hasz­onnak története van. Halljuk! Van nekem egy nagy bátyám, egy előkelő államférfi. Volt idő, a­mikor összes vágyai abban csúcsosodtak ki, hogy a képviselőtestület közgyűlésében egy beszédet mondhasson el. Igen jó alkalmul kínálkozott erre a közjegyzői fizetésemelés kérdése, a­mely kérdésben az egész kupaktanács a fizetésemelés

Next