Nagy-Károly és Vidéke, 1900 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-04 / 1. szám
XVII. évfolyam.13Tsza Nagy-Károly, 1900. január 4. Társa.d.a.lzxxi, szépirod-a,lzxxi és isa.oeretterjesztő Ixetilstp. NAGY KÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK* KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre . . 2 frt. Egyes szám 10 kr Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 3 frt. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák-Ferencz-utcza 40. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben.) Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 15 kr. Bélyegdij minden beiktatásért 30 kr. s. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Kéziratok nem adatnak vissza. A magyar kormány Baross minisztersége idején, kezdte az iparfejlesztés ügyét fölkarolni és azóta évről-évre nagyobb összegeket vesz föl e czélra a költségvetésbe, amit mutat a következő kis táblázat: Ezeknek az összegeknek négyötödrésze a gyáripar fejlesztésére fordíttatik, úgy hogy a gyáripar mellett a kisiparnak csak alamizsna jut. De ha ennek fejében legalább virágzó nagyiparunk volna, akkor talán azt mondanánk : hát Isten neki, legyenek a kisiparosok az áldozati bárányok, pusztuljanak el, ha drága hazánk a nagyipar által virágzóvá és naggyá lesz. Azonban tudjuk, hogy a kisipar pang, a nagyipar pedig nem tud megszületni ; e helyett Ausztria gyáripara uralkodik piaczunkon és az veszi ki a magyar kisiparosok szájából a falat kenyeret. És nemcsak egyes szakmákban van ez így , nem fejlődik gyáriparunk semmiféle ágban sem. Amellett, hogy az állami támogatás évről-évre emelkedik, az újonnan keletkező gyáripari vállalatok száma és a beléjük fektetett tőke évről-évre csökken. Érdekesen mutatja ezt a következő táblázat : Kivételt itt csak az 1895. év képez, mely megelőzte a milleniumi kiállítást; különben állandó a csökkenés. Az 1898. év emelkedése csak látszólagos, mert a keletkezett vállalatok fele nem új vállalat, hanem részvénytársasággá átalakult régi 1892-ben 137,451 frt 1895- ben 356,820 1896- ban (kiállítás) 564,409 „„ 1897- ben 435,528 „ 1898- ban 512,237 „ Uj vállalat. Befizetett tőke. 1893- ban . . . 52 . . 17.931,800 frt 1894- ben . . . 47 . . 17.066,000 „ 1895- ben . . . 67 . . 28.879,000 1896- ban . . . 31 . . 12.025,904 „ 1897- ben . . . 31 . . 8.356,900 „ 1898- ban . . . 42 . . 15.218,980 „ Mértékletesség. Olyan mértékig élvezni a földi javakat, amint azok elénk tárulnak, vagyis az élet nyújtotta összes élvezeteket fenékig kiüríteni, ellankasztja idegeinket és blazirttá tesz. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy a szegénységből hirtelen jólétre vergődött ember ezt a jólétet okosan és mértékletességgel fölhasználni nem tudja s a hosszú idő óta epedve várt gazdagságba belevész. Amit a legnagyobb áldásnak tartott, sülyedésének kezdetévé válik és hovatovább időelőtti enyészetbe viszi. A tisztességes munka ára jóval alább szállt néhány év óta. Nem csoda, hogy a szegény ember fantáziája élénkebb lett és ez a fantázia ma, inkább, mint valaha, bízik a véletlen szerencsében. Lélektani magyarázata ennek igen egyszerű: minél rosszabb a sorsunk, annál több a reményünk, annál inkább várjuk, hogy a múltnál és jelennél jobbat fog hozni a jövő. S minthogy ez a jobb a tisztességes munka révén alig látszik elérhetőnek, bízunk a véletlen szerencsében. Mindenki hirtelen szeretne meggazdagodni s ennek az égő vágynak oltására megragad minden eszközt. Természetes, hogy az eszközök az illető egyének becsületérzetéhez képest váltakoznak. A becsületes szegény ember összes reményét sorsjegyéhez fűzi. Elhallgattatja bensejében az észszerüséget és szívesen csodálja a főnyeremény színgazdag délibábját, amely után csak nyúlni kell , hogy meg ne foghassa. A becsületet nélkülözők kevésbbé válogatósak eszközeikben, aminek következménye az a számos szélhámosság, csalás, lopás, rablás, gyilkosság meg egyéb bűn, amelyeknek száma folytonosan növekszik. A lélekbúvár tudósok ezt a bajt a moral infanitiv veszedelmes terjedésének tulajdonítják. Lehet, hogy igazuk van. De én nem szeretnék ennek a ténynek konstatálásánál megállni. Nem elégedhetünk meg a baj konstatálásával, hanem ha szanálni akarjuk, tudnunk kell, honnan származik, hogyan keletkezik? Az erkölcs betegségének baczillusa: a mértéktelenség. Ez okozza, hogy sorsunkkal megelégedve nem vagyunk, ez serkent a földi javaknak tilos összehalmozására, ez visz sokakat a bűn útjára. A jobb sorsért való küzdelem — amíg a tisztesség és becsületesség határain belül marad — nemes tulajdonságnak, az ambicziónak következménye. De mihelyt ez a küzdelem nemtelen fegyverekkel folyik, elveszti jogosultságát. Ha szorosan szemügyre vesszük a bűnkrónika lapjait s kutatjuk a bűnök eredetét, rá fogunk jönni arra, hogy a legtöbb esetben a bűn elkerülhető lett volna, ha az illető egyén megtanulta volna a mértékletesség nagy művészetét. Mert valóban művészet az élet nyújtotta előnyöket csak bizonyos mértékig kiaknázni, lemondani arról, hogy a tehetségünkben álló élvezeteket teljesen kihasználjuk. Ez a művészet testi és lelki egészségünk főkelléke s aki ért hozzá, megközelítheti a földi boldogságot. A fölhozott okoknál fogva a külföld, különösen Anglia és Amerika már régen nagy gondot fordítanak a mértékletesség minél szélesebb körökben való terjesztésére. Számosak most a mértékletességi egyletek, melyek működésüket különösen a szegényebb néposztályoknak szentelik. A szegény ember szívesen önt le egy pohár borral, de még inkább pálinkával többet a garatra, hogy elfelejthesse mámorában az élet keserveit s nem gondol azzal, mennyit árt az neki. Számos család jut a feleslegesen ivott pohárka pálinkákkal a tönk szélére. Hazánkban is van már mértékletességi egylet, melynek czélja az iszákosság ellen küzdeni. Ez az egylet a minap kávéházat nyitott, melyben szeszes italok helyett népszerű felolvasásokat és könyveket adnak. Vájjon nem-e követésre méltó ez a kezdeményezés? Sok bajt lehetne elkerülni, ha a mértékletesség művészetét minél többen tanulnák meg. TÁRCZA. T7"essek a falanisz"ból. A városban. A városban tegnap előtt két gavallér egymásra lőtt. Megtudja az egész ország. Hírül hozza minden újság!.... Hálunk ha két paraszt legény Össze is tűz egy lány kezén : Nem kerül az újságokba, Legfelebb a falu tudja!.... A kisipar pang. Pápaszem nélkül, ép, egészséges szemmel fogjuk vizsgálni, hogyan áll a magyar ipar ügye. Láttam egy csillagot... Láttam egy csillagot lefutni az égről. Láttam egy ifjút is megválni a léttől. A csillag ragyogott fényesen az égen, Lzt is ünnepelték, még nem is oly régen .. . A csillag lefutott, — eddig volt a pálya. Az ifjú elbukott, — alig lépett rája! (Csenget.) Baka Elek. A sarok-asztal. (Kávéházi életkép.) Félkilánsz . . és még üres a „Magyar Király.“ Képzeljenek egy olyan kétlábú, tollas állatot, a melynek egyedüli büszkesége, hogy nincs semmi, a minek a neve olyan betűkkel kezdődnék mint az övé s képzeljék el azt, hogy ez állat egy leendő kakast vagy jérczét rejtő alkotmányt készül leejteni és ha mindezt kellő élénkséggel tudják elképzelni, úgy előttök áll, illetőleg tipeg Sugár azon töprengve, hol maradhatnak a sarokasztal vendégei ! A kaszinnő csendesen kötöget, a főpinczér szájában a szivar kialudt, a piccolo a kávés lánnyal forralja a feketét, Fátyol Józsi unottan pöfékel, Bandi szétmarczangolt tollseprőkön fekszik . . . álmos, az egész kávéház. Ólomlábon halad az idő. Egyszer csak belejt egy rész doctorral s arczán egy jól sikerült végrehajtás érzésének kinyomatával Lajcsy a fiskális-csemete, a milen azonban nagyon unalmas: a jövevények csupán unatkozni segítenek a várakozóknak. Most egy vízre mérges ur vetődik be, Blime bácsi, aki „Budapesti Hirlap”-ot kér. Csak természetes, hogy a társaság élénkülni konokul vonakodik. Oly szerényen lép be Czinpér, mint egy eltévedt bárányka, bekoczog Hrügyel a nagy ragadozó, a komoly Prikusics s besurran egy pár katona bácsi is. Némi élet kezd erőre kapni a kávéházban; de a mint szigorúan köhögve lord Böbröt becsoszog s az embereket rossz viczczekkel gyötrő Kublerstein bácsi bebiczeg, olyan hangulat lesz rögtön uralkodó, aminő requiem kor a templomban van. A katona bácsik flirtelni kezdenek, de mindig csak a czakkumpakk jut eszükbe. Czinpér s a leendő ügyvéd billiárdoznak, ám szüntelenül gixert ad a dákó; az olvasók előtt a betűk összefolynak, nem megy semmi, kialudni készül az acetylen. Tízkor benyit Truby. Bandi vig csaholással rohan eléje, a piccoló extra-csészéért kiabál, a főző lány siettében feldönti a kávés ibriket, a főpinczér helyet csinálni siet, a kasszirfrájia a legbájosabb mosolyt meneszti az érkező elé, Sugár bácsi oly önelégült, mint egy jubilált adós egy sikertelen végrehajtás után, a dákók a kettétörésig hajlonganak, a golyók kánkánt járnak, a macskák vulamit-melódiákat nyávognak, a libák gágognak, a kacsák sápognak, a tyúkok kovácsolnak, a tücskök czirpelnek, az egerek czinczognak, a lovak az ólakban tombolnak, nyerítenek, a kapus csenget, a szobagondnoknő tiszta törülközőkkel futkározik, a lángok nagyokat lobognak, a kártyák tánczra perdülnek, mozog az egész ház, a vendégek karban üdvözlik az öreg tökéntetest, . . . általános derű ömlik el az egész üzleten. nak, Sugár bácsi azonnal újságolja Trubyhogy a délutánt Jancsi bácsinál töltötte a szőllőben, megevett egy vagyon retket s egy hajónyi bort ivott reá, a vasúton sok vendége érkezett, szerencsére volt a szobapinczérben annyi obstructió, hogy mindenkit megfelelelőleg elhelyezett. Miért nem mondja, volt a pinczérben elég dynamit. Dynamit is úgy illik oda, mint az obstructio. Előáll Kublerstein bácsi is, a társaság lantosa legújabb sütetü verseivel, ízelítőül álljon itt néhány dythiramb. Egy hadnagy nejével deszkaszálon úszva A vizen lebegtek, de ki lettek huzva. Más : Mivelhogy a sors összehozta mink : Üdvözli tégedet a Mafeking. Vagy: Szomorgányos hangászattal zúg a szentély, ho* [lompolnak, fénymozgányolt hullatartaszt emeltyüznek gyász[ifjonczak Hullatartasz üregében hasznyafekvő bájlényeg, Központi hő dobbantyuját egy csalódás öli meg. Eláll-eláll, zúgja a tömeg, amelynek különben minden tagja nagy előszeretettel beszél olyan dolgokról, amikhez nem ért s használ oly kifejezéseket, amelyek után hiába kutat a nyájas olvasó a világ bármely lexiconjában. Maga Truby is nagy hatással szokta alkalmazni a plebiristicus szót. Egyszer négyszemközt megkérdeztem tőle, hogy mit jelent a plebiristicus szó ? Nem tudom én, mondja ő nálui ?Hát akkor hogy merészled haszonnak története van. Halljuk! Van nekem egy nagy bátyám, egy előkelő államférfi. Volt idő, amikor összes vágyai abban csúcsosodtak ki, hogy a képviselőtestület közgyűlésében egy beszédet mondhasson el. Igen jó alkalmul kínálkozott erre a közjegyzői fizetésemelés kérdése, amely kérdésben az egész kupaktanács a fizetésemelés