Nagykároly és Vidéke, 1909 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-07 / 1. szám

XJYj Ájíli­k r— 0­­M ■­­/ N ll( XXVI. évfolyam.­­ Nagykároly, 1909. január 7. I. szám. NAGYKÁROS És VIDÉKE Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési árak: A politikai rész szerkesztéséért felelős. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Egész évre ..................... Dr. Adler Adolf Széchenyi-utcza 37. szám. (A zárdával szemben) Fél évre......................... . . 4­— A szerkesztő. Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől Negyedévre ................. . . 2­— „ A szépirodalmi részt vezeti. Az „Iparügyek“ rovat vezetője, nem fogadunk el. Egyes szám................. • .—20 „ Simkó Géza, főmunkatárs. Schnébli Károly, főmunkatárs. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Laptulajdonos és kiadó : Sarkadi N. Zsigmond. Nyilttér sora 40 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. Nehány szó a tisztviselői­ telep létesítéséhez. (—lg.) E lapokban már volt szó arról, hogy a városunkban lakó tiszt­viselők tisztviselő-otthonok létesítésével akarják a bérelt lakások mizériáit ellen­súlyozni. Egyik laptársunk szerint a tisztviselői­ otthonok úgy terveztetnek, hogy mintegy 42 épület külön telepet alkotva, egy helyen, egymás mellett rendezett utczasorokban lesz elhelyezve. Nem ismerjük a tervezet részleteit, azt sem tudjuk, hogy nem csak ijeszt­getés akar ez lenni a lakbéremelésben határt nem ismerő háztulajdonosokkal szemben, akiket czikkíró az üresen maradó lakások emlegetésével akar megfélemlíteni. A legnagyobb tárgyila­gossággal szólunk tehát a kérdéshez, tisztán a közérdek szempontjából. Ha tisztviselőink a felemelt lakbért arra akarják felhasználni, hogy tiszt­viselő-otthonok létesítésével városunk építkezését előmozdítsák, örömmel fo­gadjuk és ezt a háztulajdonosok sem fogják irigy féltékenységgel nézni, de ezen építkezéseknek úgy kell történniük, hogy a város tényleg szépüljön. Külön kis telep létesítével azonban sem szé­pészeti, sem czélszerűségi szempontok kielégítve nem lesznek. Eltekintve attól, hogy negyvenkét (avagy valószínűleg még kevesebb) ház­ból tekintélyes utczasorok aligha kép­ződnének, városunk terjedelme, fekvése ily telep létesítését nem teszi kívána­tossá. Külön városrészt képező telep ott létesítendő, hol a város belső terü­lete már be van épí­tve és telek a belső területen nem, drágán kapható, tehát vagy csak igen kénytelen ter­jeszkedni, mint például Szatmáron. De Nagykárolyban attól még messze va­gyunk, itt még igen sok hely vár be­építésre. S épp ezen körülményt hasz­nálhatják fel tisztviselőink arra, hogy a város belterületén létesítsenek tiszt­viselőlakásokat, saját otthonokat. Az állami tisztviselői kar helyzete utóbbi időben sokat javult és a szol­gálati pragmatika megvalósításával még­­inkább javulni fog. Nem lesz már an­nak kitéve, hogy pártpolitikai okok miatt az ország egyik széléről a másik szélére dobják. Az előléptetési viszo­nyok sem kívánják meg az örökös helyváltoztatást. Egy városnak lehet­nek állandó lakói és részt vehetnek annak társadalmi és kulturális életében, befolyhatnak a várost érdeklő köz­ügyekbe. A társadalom oly erősségét fogják képezni, mely az egységes ma­gyar nemzeti társadalom kialakulását fogja előidézni. Ezen munkában foko­zott mérvben működnek közre a tiszt­viselők, ha ingatlan vagyon szerzésé­vel részt vesznek egy-egy város közter­heinek viselésében is. Ily magasabb szempontból fogjuk mi fel a tisztviselőotthonok létesítését s nem egyszerűen a háztulajdonosok megrémítgetéséül akarjuk odaállítani a kérdést. De ha így fogjuk fel, akkor TÁR­CZ A. Sarlcadi Nagy Zsigmond halálára. Halál, halál te!.. . Aki mindnyájunknak Egyformán hozol bút és bánatot: Mért kellett épen oly könyörtelenül, -—- Mély gyászt okozva, -—- ide szállanod ?! Ki minden időt munkának szentelve, Családjának élt csakis, egyedül: Itt fekszik holtan. Élte legszebb delén... E koporsóban... élettelenül! Hosszas és kínos szenvedés gyötörte Egykor oly erős, szívós testedet, Mely a munkában de sok éjszakán át A szekrény mellett állva görnyedett! Nem ismertél te pihenést sohasem! Vasszorgalommal végzed a munkát! És e páratlan tulajdonságodért Aki csak ismert, — mindenki csudált. S szorgalmas munkád eredmény­eképen Nem is oly régen — házat épitél, Hol olyan boldog voltál egyideig S honnan nem vágytál soha — senkinél! Szeretett nőddel, akit úgy imádtál És aki téged forrón szeretett. Kimondhatatlan boldogságban töltöd A gyorsan tűnő, édes perczeket. És jött a halál­­... Munkás életednek Legszebb tavaszán meg kellett válnod! Hiába szólít zokogó hitvesed: Aluszod mélyen az örök álmot. Nem hat meg téged a fájdalom hangja, A könny, a sóhaj, mind, mind hasztalan! Lelked immár fel, az egekbe szállott... E koporsóban csak hűlt hamvad van. S kik úgy szerettünk: nyomda-munkásaid — Mélyen meghatva koporsód mellett — ! Fájó lélekkel veszünk tőled búcsút. Nyugodj békében!... Isten veled!. .. S hova kivisznek: ott a temetőben Takarjon bár el a sír göröngye: El nem feledünk!... Jóságos lelkednek Emléke köztünk él — mindörökre! Sallay Lajos: ^ Költészetünk vezérgondolatai.* Mikszáth Kálmán, korunknak legmélyebb, legszellemesebb és leghumorosabb elbeszélője Magyarország kabátos lakosait a következő­­képen osztályozza: 1. vannak olyanok, akik * Felolvasta kisebb alakban Stóff Gábor, kegyes­rendi tanár, a nagykárolyi kereskedő-ifjak körének 1908. deczember 13-án a polgári kaszinóban rendezett esti ünnepségén. képviselők, 2. vannak olyanok, akik már voltak képviselők, 3. vannak olyanok, akik lesznek képviselők és végre 4. vannak olya­nok, akik akarnának képviselők lenni. Más intelligens elem nincs. A magyar ember, míg él, nem szűnik meg politizálni és mandátum után epekedni. Sőt a politizálásról még ha­lála után sem kénytelen lemondani, mert még a közelmúltban is akadtak kerületek, ahol a holt választók is hozzájárultak a vá­lasztás élénkítéséhez. Ily viszonyok közt nem csoda, sőt természetes is, hogy hazánkban az általános figyelem, mint a mohamedánoké Mekka felé, s nálunk meg örökké a parla­ment felé fordul. Onnan várja az egyén s onnan várja a nemzet is boldogulását. A magyar nemzeti politikai életnek azon­­­­ban van egy ikertestvére, az irodalom. S a kettő között az a különbség, hogy míg a­­ politikai életnek azezvonásai naponkint vál­­­­toznak, addig testvérének, a magyar iroda­lomnak képe ugyanaz, változatlan. A politi­kából kiszedi az értékes anyagot, ő maga pedig a nemzeti talajból táplálkozik, lelkét a nemzeti eszmék töltik el, szivét a nemzeti érzések lüktetik. De vájjon van-e az irodalomnak általános hatása? Az irodalom lehetővé teszi, hogy nagy körök megismerjenek s elképzelni tud­janak olyan viszonyokat s helyzeteket, me­lyeket saját tapasztalataikból nem ismerhet­nek. A modern élet iránya főleg az, hogy a foglalkozások egyre különböződnek és az élet meglehetősen szűk körökben folyik le. Az emberek az életnek ezernyi helyzete közül aránylag igen keveset ismernek meg. A ke­reskedő, az orvos, a földmives, az ügyvédő, katona stb. érintkezése egymással nagyon.

Next