Nagykároly és Vidéke, 1916 (32. évfolyam, 1-53. szám)

1916-01-05 / 1. szám

XIXII. évfolyam. Nagykároly, 1916. január 5. NAGYKÁROLY és VIDÉKÉ­j­szava. T­ARSAD­A_L­M­I_H­ETILAP. Nagykároly város hivatalos hirdetéseinek közlönye. Megjelenik minden szerdán. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő: Dr. Adler Adolf Rédei Károly. Laptulajdonos és kiadó : a „Nagykárolyi Petőfi-nyomd­a Részvénytársaság“. Szerkesztőség: Kossuth-utcza 3. — Telefon 7 Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. — Telefon 76 Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 50 fill. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési árak: Egész évre............................81— kor. Fél évre................................41— Negyedévre........................2­ — „, Egyes szám........................—’20 „ Tanu­ó'knak egész évre . . 6­— „ n N­ Tilt fi i ' u MM l L­ifrJt A kenyérjegy. Naponkint és fejenkint 240 gramm liszt. A kormány rendeletben szabályozta a liszt- és kenyérfogyasztást és életbelép­tette a kenyérjegy-rendszert. Mindenkinek 240 gramm liszt vagy kenyér jut naponta. Ez az adag nagyobb, mint akár az osztrák, akár a német . Nem sok, de nem is kevés, amint hogy nálunk nincs szükség semmiben, de háború lévén, bőség sincsen. Nem is a szükség, hanem az előre­látás hozta létre az új rendeletet. Az idei termés végső eredménye ugyanis nem volt oly fényes, mint aminőnek az első becslések szerint mutatkozott, a cséplésnél rosszra fordult az idő és meg­romlott a termés jobbnak ígérkező képe, a jövő terméstől pedig még 7 hónap választ el s így mindnyájunknak be kell rendezkednünk a napi szükségletek okos, óvatos, mérsékelt kielégítésére. — Min­denki legyen a maga kormányzója, se­gítsen a közhatóságnak a háborús gaz­dasági rend kiegyensúlyozásában és za­vartalan fen­tartásában Az uj kenyérrendelet nem kíván olyan áldozatot, amely csak elsőrendű életszükségletek megt­agadásával vagy rosszabb kielégítésével lenne meghozható. Ez a rendelet semmi egyebet nem köve­tel, csak belátást, előrelátást. Istennek hála, semmiben sem szen­vedünk szükséget, de azt, amink megvan, gazdaságosan kell felhasználnunk. Ez érdeke az egész nemzetnek, • érdeke te­hát külön-külön is mindenkinek. lent A hivatalos lap keddi számában re­meg a liszt és kenyérfogyasztást szabályozó rendelet, amely kimondja, hogy január 10-től kezdve búza-, rozs-, vagy árpalisztből, vagy e gabonaneműek keverékéből előállított lisztből bárki leg­feljebb 240 grammot fogyaszthat napon­kint. Nehéz testi munkával foglalkozók s azok, akiknél azt valamely ok szükséges­sé teszi, naponkint és fejenkint 300 gramm lisztet, az őstermeléssel foglalko­zók 400 grammot fogyaszthatnak. — Búza-, rozs-, és árpalisztet, s e lisztne­­müekből előállított kenyeret január 10-től kezdve csak a közigazgatási hatóság ál­tal kibocsátott liszt- és kenyérfogyasztási­­ igazolványok ellenében szabad forgalomba­­ hozni, elidegeníteni vagy vásárolni. A kormány tehát ezzel az egész or­szágra életbe léptette a kenyérjegy-rend­szert, amelynek részleteit vármegyékben és törvényhatósági joggal fölruházott városokban a törvényhatósági joggal föl­ruházott városokban a törvényhatóság első tisztviselője, a tanács állapítja meg.Budapesten a városi A rendelkezéseket a belügyminiszter megváltoztathatja és elrendelheti, hogy egyes törvényhatóságok egész területükre vagy annak egyes részére vonatkozólag kölcsönösen érvényes liszt- és kenyérfo­­­­gyasztási igazolványokat állapítsanak meg. 1 csak Liszt és kenyérfogyasztási igazolványra annak és olyan mértékben van igénye, akinek és c milyen mértékben liszt vagy gabonakészlete az általa fel­használható lisztmennyiséget nem fedezi. A kávéházakban, vendéglőkben étkezők csak kenyér­fogyasztási igazolványra tart­hatnak igényt. Akinek augusztus 16-ig­ számítandó házi vagy gazdasági szükség­letét meghaladó gabona- vagy lisztkész­lete van, köteles a hatóság felhívására készletének a szükségleten felüli részét maximális áron a lakosság lisztellátása céljából a hatóság rendelkezésére bocsá­tani. A rendelet megszegését két hónapi elzárással és 600 korona pénzbüntetés­sel büntetik. Színház: Újév estéjén megnyíltak a színház kapui, hogy derűt, felemelkedettséget varázsoljanak aggodalommal árnyalt estéink borújába. A vér és könnyzáporos világháború kezdete óta másodszor van alkalmunk szórakozást keresni és szerezni kedvelt színdirektorunk társula­tának játékában. Kellemesen csengő tudósítás előzte meg bevonulásukat. A jó hírek kedves madara örvendezően elröpült hozzánk is. Pe­­r­csétes levelet hozott szárnyain. Volt benne szó sok meleg estéről. Sűrűn Aggodalmas arcok felderültéről, zugó tapsról. Nevető sze­mek könnybelábbadásáról. Mosolyt;!,fakasztó j humor megcsillanásáról. Bájjal lejtett tánc s vágyat ébresztő kecsességéről. S­ hogy megérkeztek, köszöntjük őket azzal a melegséggel és megértéssel, mely máskor is feléjük áradt a nemes nagykárolyi­­ közönség részéről. Hisszük örömmel jöttek. A hivatásuk kötelezte nemes ambitióval. A világot jelentő deszkákra lépés ihletett áhitatával. A színját­szás megértésének s érzékeltetésének komoly­­­ságával. Jöttek szinre hozni teremtő géniuszok örökre maradandó alkotásait. Nagy érzések világot mozgató tragikumát. Szerelemben gaz­dag szivek megmérhetlen mélységét. Csalódott lelkek veszteség­tüzében megszentelt fájdal­mát. Megdöbbenteni az élet mélységeinek, sö­tét foltjainak realizálásával. A torkon akadó jaj­jal, a ziháló hördüléssel, az egek magasát ostromló szitokkal. Elringatni a kedélyt a dalok tündéries birodalmába. Hallatni az ajak bűbájos zeng­­zetét, megérinteni a szunnyadó érzelmet, mint szerelmes napsugár csókja a fehér rózsa nyi­ladozó kelyhét. Játszani a rejtelmes élet mindennapi tarkás bohóságait. Humorral aranyozni be a színtelen arcú lovagok holdfényen botorkáló kísérteties alakját. Méltóságos urak gőgjének sokat akaró parancs szavát. Monoklis ficsurok negédeskedését. Kurta ruhás lánykák tettetett naivitását. Lányos mamák sopánkodó aggodal­mait. Kevés örömét szerző anyósok támnasogató rimánkodását. Mind­ez komoly tanulmányt és elmélye­dést kíván. A hangok és érzelmek egész ská­láját szólaltatja meg. Egy világot tár fel, melyet eleven alakokkal szinesit a rátermettség gyakorlata, csinosít a rendező mindenre ter­jedő szorgos keze, avat felejthetetlenné a művészi lélek biztossága. Nagy töredelmm­et igénylő, sok lemondást kivánó, de gyönyörköd­tető hivatás. Találják magukat az­ érkezők kedvesen uj hivatásuk mezején. Nyerjék meg a közön­ség ragaszkodását, szeretetét, hogy a barát­ságos „Isten hozzád“-dal­t viszonozhassák. Első előadásul „Tiszavirág“ c. 3 felvo­­násos eredeti operetté került színre, mint újdonság. írták: Bródy István és Vajda László, zenéjét: dr. Rényi Aladár. Rényi Aladár neve jó hangzású nálunk első operettje: A kis gróf révén. A melodikus, színes darab nagy sikert aratva, külföldön is babérokat termett szerző­jének. Bemutatott darabja szintén meleg siker­ben osztozott elődjével, ha nem is lett híre oly messze szárnyaló, mint a kis grófé. Ennek oka cselekményében, tartalmában keresendő. A Tiszavirág a mostani világháborúból vette anyagát, motívumát is. Belfort vidékén él Bea Chatean grófnő (Kürhy Böske). Kastélyába kerül egy­ lovastiszt (Takács Antal), ki szeren­csétlenül járva, ápolásra szorul. A grófnő angol tisztnek nézve a sebesültet, szeretetteljes ápolásban részesíti. Boldog álmodozásából egy magyar huszárjárőr ábrándítja ki, mikor is megtudja, hogy akit ő szövetségesnek tartott, nem angol, hanem magyar huszárhadnagy, tehát halálos ellenség. De már minden késő, mert a szépséges grófnő s a déli huszártiszt szivét fogva tartja a szerelem. S hiába meneszt a grófnő nagybátyja (Kürti Károly) posta­ga­lambot segítségért, az egyik huszár lelövi a galambot s megsülve vacsorára tálalja azt fel a szerelmesek utolsó vacsoráján. E vacsora során a grófnő megvallja, hogy még mindig szereti a gyűlölt ellenséget. Kedvéért még magyar dalt is dalol. Az „Árad a Tisza“ kez­detű magyar dalt. E második felvonás kivált­

Next